ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931
1931-08-12 / 89. szám
XXXVI. évfolyam, 89. szám. r Ara köznap 10, vasárnap 16 fill. Szerda, 1931. augusztus 12 ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. t/m***** rm Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők." — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. Munkát és kenyeret. Néhány héttel ezelőtt a Csernoch János-úton munkás emberek beszélgetését hallgattuk. Az egyik azt mondotta : munkát adjanak /Hogy kik adjanak, azt ő valószínűleg maga sem tudta; feltehető, hogy az államot és helyileg valószínűleg a várost értette. Munkátfés kenyeret! Kiáltották kórusban a szocialista képviselők a parlamentben, szintén úgy gondolva, hogy adjanak, de hogy miből adjanak, azt sem ott, sem itt nem gondolták át az egyébként teljes joggal felszólalók. Hanem azután az a fenyegetőzés és lázítás, amit az egyik szocialista képviselő az immunitás örve alatt hangoztatott, mondván: „Adjon munkát és kenyeret a köz, különben majd onnét vesznek, ahol van" — az talán mégis csak több, mint amenyi szabad. A szociális érzékkel és felelősséggel biró városi vezetőférfiak „a munkát és kenyeret "gondolatától áthatva még áldozatoktól sem riadtak vissza s ilymódon nehéz időkön vezették keresztül a város gazdasági életét, nem kapván érte egyéb elismerést, mint a gondolatszegény — úgynevezett — ellenzék könnyelmű és nem ritkán lelkiismeretlen gáncsoskodását és kritikáját. Munkaalkalmat teremteni, a hozzávaló anyagi eszközöket megszerezni nem segítettek, ahelyett nagyhangon kritizálták azokat, akik felelősségük tudatában a bátor cselekvések terére léptek. • Olcsó babérokat lehet szerezni azzal, hogy telekiabálják a várost a könnyelmű adósságcsinálás vádjával, de munkát és kenyeret adni nem lehet. Szomorú ebben az, hogy ugyanazok, akik végigdeputációzták a vezetőket a munkaalkalmak teremtése okából, szintén csatlakoznak azokhoz az új Mózesekhez, akik — eddig még titokban tartott módon —• a népet a sanyarúság pusztájából kivezetni Ígérik, merthogy ők ahhoz nagyon értenek. Most is nehéz időknek nézünk elébe, bízó hittel és elszántsággal. Mindenki vegye ki a részét a munkából, a felelősségből, az áldozatosságból! Kikeli közösíteni ily nehéz időkben az ellentéteket szitókat, a meddő bajkeverőket, az örök tagadás embereit. Bizalom és kölcsönös megbecsülés, valamint testvéri összefogás a közös veszély idején, ezek azon eszközök, amelyek segítségével kijutunk a bajokból; elvakult személyi hajszákkal, értelmetlen vádaskodásokkal még a leghangosabbtorkú emberek sem tudnak elérni egyebet, mint tetézni a bajokat. Komárom Esztergom egyesített vármegyék kisgyűlése a nemzeti valutaletét-mozgalomból szintén kiveszi a részét. A nemzeti valutaletét-mozgalom gondolatát a legóvatosabb pénzügyi szakemberek is reális és megvalósítható akciónak tartják, amelynek sikere nemcsak az átmenetileg rossz viszonyok megjavulását jelentené, hanem a külföld felé is a magyar önbizalomnak és önsegítésnek szép és hasznos példáját adná. Gróf Apponyi Albert maga állott e mozgalom élére és elvállalta a napokban megalakuló országos nagybizottság elnöki tisztségét. Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék kedden d. e. 9 órakor kezdődött kisgyűlése napirend előtt v. Szivós-Waldvogel József bizottsági tag indítványára foglalkozott a dr. Friedmann ügyvéd által felvetett nemzeti valutaletét-mozgalommal és kimondotta, hogy e mozgalomból a vármegye hazafias közönsége is ki akarja venni a részét. Ennélfogva felkérte az elnöklő Palkovics László alispánt, hogy a legrövidebb időn belül szervezzen meg egy előkészítő bizottságot magánosok, bankok és cégek bevonásával, amely e mozgalmat a siker jegyében indítja meg. Palkovics alispán örömmel vállalta a felkérést, de mivel nagy körültekintésre van szükség a bizottság megalakításánál, a bizottság megalakítására és egybehívására rövid határidőt kért. A kisgyűlésen résztvett bizottsági tagok lelkes együttérző határozata máris garancia arra, hogy e mozgalom sikere a kettős vármegye területén méltó lesz a nehéz időkben felmerült nemzetmentő eszme nagyszerűségéhez. A székesfővárosi Szent Istvánünnepségek hivatalos rendezőbizottsága Esztergom megtekintését bevette az ünnepségek programmjába. Budapest székesfőváros idegenforgalmi hivatala kiadásában a székesfővárosi Szent István-ünnepségek hivatalos rendezőbizottsága „Hogy ünnepli Szent István első apostoli királyunkat Buáapest" cimmel sok százezer példányban adta ki az idei ünn épségek programmját egy csinos 32 oldalas füzetben. Az összes tudnivalók részletes felsorolása után mintegy befejezésül a következőket közli: „Budapesttől alig több, mint egy órányira a felső Duna mentén S van Esztergom városa, Szent István születési helye, amely át van itatva az országalkotás és a kereszténység szent emlékeivel. Ősrégi kulturális és történelmi gyűjtemények és maradványok vannak Esztergomban. Az esztergomi Bazilika kincstárának és a primási képtárnak megtekintését ne mulassza el senki, aki néhány napot tölt Budapesten s innét nagyobb kirándulásokra is időt szakithat. Esztergom fürdőzési intézményei, valamint gyógyforrásai is látványosságok." Hálásak vagyunk a székesfővárosi Szent István ünneprendezőbizottságnak ezért a figyelemért, — amely azonban teljesen logikus is, mert hiszen Szent István emlékének minden igaz magyar részéről való megbecsülése szinte el sem képzelhető anélkül, hogy az államalkotó nagy szent király születési helyét is legnagyobb kegyeletben ne részesítsék, s akiknek van rá ideje, fel ne keresse. Orosz iskolai állapotok. A „Russkoje Slovo" hosszú cikket közöl az orosz iskolai állapotokról. Egy Szovjet-Oroszországból szökött tanitó beszéli el, hogy milyen szomorú állapotok vannak az elemi iskolások körében, éppen azon a vidéken, ahol valamikor boldog élet és boldog ifjúság élt. — Nézzétek meg a mostani iskolás gyermekeket — mondja a menekült tanitó — az egykor gazdag Charbin vidékén, és végtelenül elszomorodtok. Ha télen jársz az iskola tájékán, látod, milyenek a kis rabszolgák szomorú csoportjai. Hideg van, Szibéria felől metsző szél fúj és a szegénykéknek futniok kell, hogy melegük legyen. Egyiken az édesapja kabátja van, a másikon kifakult és rövidke rossz felöltő. Gomb nincs rajta, a könyöke lyukas, sokakon állati bőr van rongyokkal összekötözve. Ez a prém nincs is kidolgozva, csak jóformán úgy van, ahogy megnyúzták az állatot. Lábukon bocskorokat, rossz csizmákat láthatsz, amelyeknek talpa dróttal van felkötözve. Nagyon szerencsésnek mondható az, aki valahol szert tett kalocsnira. Ezt természetesen cipő nélkül hordja. Ezeket a dolgokat természetesen le nem vethetik, mert egyik a másiktól rögtön elNői és férfi divatcikkek legolcsóbban Balognál!