ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-08-07 / 87. szám

XXXVI. évfolyam, 87. szám. Ara köznap 10, vasárnap 16 fill. Péntek, 1931. augusztus 7 ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.' — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. Az új költségvetés előkészítő munkálatai folynak a városházi számvevőségen. Nehéz és lelkiismeretes mun­kát követel a költségvetés összeállítóitól az a paran­csoló szükségesség, hogy a nehéz gazdasági viszonyokra, főként pedig a polgárság csökkenő teherbíróképessé­gére való tekintettel Eszter­gom város költségvetését úgy kell előkészíteni, hogy a ki­adásokat csökkentsük, illető­leg a várható és lehetséges bevételnek megfelelően reális költségvetést nyerjünk. Igaz, hogy ma szigorú kor­mányrendelet ad utasítást a költségvetés elkészítésének módját illetően, sőt a város pénzügyi helyzetének szaná­lásával kapcsolatosan speciá­lis rendelkezéseket is kapott a város a minisztériumtól, amely rendelethez és utasítá­sokhoz feltétlenül ragaszkodni kell a költségvetés elké­szítésénél, — és ha a tisztvi­selők ennek megfelelően jár­nak el, a képviselőtestület ennek megfelelően szavazza meg és a vármegye ennek szellemében hagyja jóvá — mindnyájan megtették köte­lességüket. Az előkészítő tisztviselők­nek, a megszavazó képviselő­testületnek, a jóváhagyó ható­ságnak azonban a rendelke­zésekhez való szigorúan vett gazdasági szempontokon kí­vül még figyelembe kell venni egy szempontot, amelynek érvényesülése nélkül, illetőleg amelynek figyelmen kívül ha­gyásával ma semmiféle köz­ügyet elintézni nem szabad. Ez a szempont pedig a szociális igazság szempontja. A szociális igazság szem­pontja megköveteli, hogy a terhek megállapításánál, a fizetések csökkentésénél le­gyünk tekintettel a szegény emberre, a küszködő kisem­berre. Igazságot a közteherviselés­ben — azonban a nehéz vi­szonyokra való tekintettel, amikor a szegényembernek, a napszámosnak, a párholdas kisgazdának, a tengődő kis­iparosnak, kiskereskedőnek és kistisztviselőnek még az egzisztenciája sincs biztosítva — a jobbmódú és jobbjöve­delmű aránylag több, a sze­gényebb pedig aránylag is kevesebb terhet viseljen — és ne megfordítva. Bizonyos fizetéscsökkenté­seket is végre kell hajtani a felsőbb utasításnak megfele­lően, — de itt is megkövetel­jük a szociális igazságot! Ha a tanítók és tanárok nyomorúságos iparos- és ke­reskedőtanonciskolai díját (amely talán az egész Dunán­túlon a legkisebb összegben van megállapítva) csökken­teni kell, — ám legyen — illetményének teljes egészé­ben való meghagyását sem tűrhetjük! Ne hivatkozzanak itt rendeletre, — a város rendkívüli súlyos anyagi vi­szonyok között van, és ez nemcsak a teljesen szegény kisemberre vonatkozik. Rendkívüli viszonyokhoz rendkívüli intézkedések kel lenek — mondotta a főispán is a legutóbbi közigazgatási bizottsági ülésen egy szegény megyebeli községgel kapcso latban, — a nagyobb képzett­ség és előkelőbb munka na gyobb honorálása nem oly sürgős és erre jobb viszonyok bekövetkeztével is sor kerülhet, — más azonban a kisember, a kistisztviselő egzisztenciális létminiuma. A szociális igazság érvé­nyesülését kell kiéreznünk az de akkor a főtisztviselők pót- új költségvetésből. Nem tesznek jó szolgálatot a város közbékéjének a tenden­ciózus cikkek. A főispán a közgyűlés határozatáról az Antóny-ügyben. Az új költségvetés keretében mintegy 10 százalékkal csökkenthető lesz Esztergom pótadóterhe." A „Komárom Esztergom Várme­gye" c. Tatán megjelenő sajtóorgá­num számot tart esztergomi „nép­szerűségére", és ezért a mindenkori helyzetről és az esztergomi ügyek­ről abszolút tájékozatlanságot el­áruló, homályos tendenciájú cikke­ket jelentet meg hasábjain, hogy minden számban legyen valami „csemege" a jó esztergomi nép számára. A komoly tájékozottsággal rendel­kező ember rendesen mosolyogva veszi tudomásul a komikum határán mozgó „bölcs" megállapításokat. Nem is tennénk szóvá ezt a sajtómunkát, ha nyugodt, boldog időket élnénk, amikor fontos kérdésekben is kedé­lyeskedhetnénk, és nem kellene tovább mennünk, — és rátérnünk arra az útra, amelyen az objektiv igazság keresésében és tisztelésé­ben ma minden jó magyar ember­nek találkoznia kell. Szóljon pedig Dr. Huszár Aladár főispán, aki a nehéz időben különös lelkiismere­tességgel, főként a közbéke szem­pontjából figyeli az egyesitett vár­megyében megjelenő lapok munká­ját, a „Komárom Esztergom Vár­megye" utóbbi számában Antóny polgármester fegyelmi Ítéletének megfellebbezésével foglalkozó cikk magatartásával kapcsolatban így nyilatkozott: — Rendkivül meglep az az állás­pont, amelyet a Komárom Eszter­gom Vármegyénél nemcsak leg­utóbb, de a múltban is tapasztaltam. Ez a lap az, amely purifikátori sze­repben tetszeleg és vádakat han­goztat köztisztviselők ellen, s azt kívánja, hogy vádjainak puszta han­goztatására a felügyelő hatóságok brachiális hatalommal járjanak el, — másrészt ott, ahol komoly és hónapokig tartó vizsgálat állapit meg súlyos hibákat és mulasztásokat, a ez mindazoknak, akik ma is könnyű I vétkesnek talált tisztviselő védel­lelkiismerettel, demagóg céllal és mére kel és éppen erélyessége miatt eszközökkel kezelik a küszködő | támadja a hatóságokat. Esztergom közügyeit. — A lapnak az Antóny-ügyben vallott felfogását régebben ismerem és abban határozott tendencia nyi­latkozik meg. — Nekem mint főispánnak a törvény ad felügyeleti Jog­kört és a törvény tesz en­gem a fegyelmi választmány elnökévé. Tehát mindkét jogkörömet törvényes alapon és jogszerűen töltöttem be. Az ítéletet pedig oly magasan álló független közéleti értékek mondot­ták ki, hogy azoknak lelkiismereté­ből fakadó komoly álláspontjával szemben igazán nem mérvadó egy tendenciózus magánvélemény. — Az ítélet komoly és lelküsme­retes mérlegelés után mondatott ki, és oly mértékű büntetés alkalmazta­tott, amilyent az összes körülmények mérlegelésével egy nagytekintélyű bíróság helyesnek és célirányosnak talált. — Teljesen helytelen az az állás­pont, hogy valakit csak felakasz­tani vagy felmenteni lehet. E két véglet között a büntetés lehetősé­gének még igen nagy skálája van. — Egyebekben az ítélet a legfel­sőbb fegyelmi bíróság felülvizsgá­lata alá fog kerülni. Nekem, minta vizsgálatot vezető felügyeleti ható­ságnak nagy erkölcsi elégtételül szolgál, hogy a meghozott ítélet annyira emberséges és objektiv volt, hogy Esztergom város kép­viselőtestülete pusztán tárgyi in­dokok alapján ezt nem tartotta elég súlyosnak és súlyosbításért megfellebbezte. — Egyáltalán nem tesz jó szol­gálatot Esztergom közbékójének, aki ezt a kérdést ennyire tenden­ciózus szemszögből állítja be, — annál kevésbbé, mert az idő és a körülmények a szanálás kérdésében is engem igazoltak, és mód lesz rá, hogy Esztergom város pótadóterhe az új költségvetés keretében mint­egy 10%-kal csökkenthető lesz. Hajsza a pengő ellen. Az állan­dóan békét hirdető csehek valósá­gos hajszát indítottak a magyar pengő ellen. Nemcsak magánosok vonakodtak a beváltástól, hanem a bankok sem váltották be, vagy pe­dig mélyen az értéke alatt. Hogy mennyire nem reális alapokra fek­tették tartózkodásukat és mennyire kimutatták faji és ősi természetü­ket s jóindulatukat, semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy má­sutt minden akadály nélkül bevál­tották a pengőt. Bizonyságot te­hetnek erről azok az esztergomiak, akik most jöttek meg Olaszország­ból. Ott szó nélkül fizettek lírát a magyar pengőért. Irtsuk ki a gazt és gyomot házaink környékéről! Női és férfi divatcikkek legolcsóbban Balognál!

Next

/
Thumbnails
Contents