ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-07-22 / 80. szám

XXXVI. évfolyam, 80. szám. Ara köznap 10, vasárnap 16 fill. Szerda, 1931. július 22 ESZT GOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. Mégis békét akar Két kérdés ötlik eszünkbe, amikor Keményffy K. Dániel legutóbbi cikkét elolvassuk. Az egyik: cikkírónak milyen szándékai vannak épen most, a gazdasági válság idején, az összefogás és béke nagy szükségének idején, amikor a választás izgalmai már elültek és amikor az emberek békülékenyen közelednek egymáshoz, hogy nagy gondjaikat könnyebben viselhessék, — milyen szándékai vannak a cikkel, amelynek zavaros alapeszméje egyenesen a békebontás pozitívuma, politikai elgondolásai pedig lehetnek egy tehetetlenségében bosszús és keserű kritikus íróasztalfiókbavaló egyéni megnyilatkozásai, amelyeknek azonban a gyakorlati életben való megvalósítása az állami és társadalmi rend felfordulását idézné elő!? A másik kérdés: egyáltalán vár-e a publicistára komoly feladat egy olyan cikkel szemben, amelynek argumentumai épen cikkíró felfogásának helytelenségét bizonyítják. Keményffy K. Dániel saját cikkében sorra bebizonyította, hogy mennyi hibát követett el 30 év előtt, és hogy ö, aki a régi jó Esztergom levitézlett publicistája, aki annakidején újságírói működésével szemben békebeli türelmet élvezett, - amai súlyos viszonyok között, amikor a közéletbe természetszerűleg átömlött a polgári sors küzdelmességének idegessége és érzékenysége, okos belátással hallgatásra volna Ítélve, — hacsak szellemét és modorát teljesen át nem változtatja. Ez a változtatás pedig úgy értendő, hogy tolla necsak a bajkeverésnél és az izgatásnál tudjon érvényesülni, és necsak a bántó tűszúrásokat kultiválja úgy, hogy ezek nélkül még egy nekrológot sem tud megírni, — hanem a kritikájában is legyen objektivitás, tárgyi alap és feltétlen jószándék. A megrontott béke helyreIII1IIIIMHIIIIIIWIIIIII "IfUJlH I állításának szolgálata érdekében mégis úgy érezzük, jhogy pár szót válaszolnunk kell Keményfy K. Dánielnek '— figyelmeztetésül. Mielőtt azonban ezt megtennénk, röviden utalunk Keményfy K. Dániel cikkéből vett egy-két gondolatviszonyra, — hogy figyelmeztésünk helyénvalóságát bizonyítsuk. Kétségtelenül baj volna az önérzet és jellemszilárdság megbénulása, amint azt a cikk 1. pontjában olvassuk, és mi is elitéljük a „hívek izgató bomlasztását papjaik ellen", — azonban álmélkodva veszszük tudomásul a többi pontokból, hogy mit ért Keményffy önérzet és jellemszilárdság alatt, — és szinte megütődve vesszük tudomásul a 2. pontból, hogy Keményffy, aki az „izgató bomlasztását a híveknek papjaik ellen" elitéli, viszont védelmébe veszi azt a megtévedt embert, aki az ország első főpapja elé vezetett tömeg élén felolvas egy kitéréssel fenyegető, forradalmi (mert jogtalanul kényszerítő és erőszakos) memorandumot. „Házaló toborzásról" beszél „tüntető misére" a 4. pontban, viszont hallgat arról, hogy ha történt volna is ilyen toborzás, helyénvaló és kötelességszerű lett volna azért, mert előtte „házaló toborzás" volt oly irányban, hogy templomba ne menjenek, (hogy kik házaltak és kik szólongattak az utcán ilyen céllal embereket, erről még nem beszélünk). „Polgári függetlenség" és „egyéni szabadság" letöréséről beszél Keményffy az 5. pontban, — mert „bűn volt, ha a feleség ellenzékre szavazott." Ez is éppen az ellenkezője mellett bizonyít. Igazán nem törtek ott le senkit és nem vették el senki szabadságát, ha az állam kenyerén élők feleségei minden |bántódás nélkül a kormány jelöltje ellen szavazhattak. (Különben a „hivatalos terrorról" nem feltevéseket, hanem egyetlen konkrét adatot kérünk!) „A társadalmi osztályok szembeállítása" és a „polgári összetartozás s egyesülés kimondhatatlan kára" szerepel a 6. pontban. Mintha önmagát kínozná ezzel cikkíró nyugtalan perceiben: hát ha van ilyen szembeállítás és kár, akkor kinek és miféle sajtónak van ennek előidézésében legtöbb része ? !... Abban igaza van cikkírónak, hogy a keresztény politika ereje vesztett azt utóbbi időben Esztergomban, — de az korántsem annak tudható be, hogy Esztergom a kormány hiv. kereszténypárti jelöltjét küldte a parlamentbe, hanem annak a mérhetetlen destrukciónak és demagógiának, amely itt hónapok óta folyt szóval és sajtóban — nem elvi harc, hanem a személyes gyűlölködés jegyében. Belátjuk azt, hogy egy katolikus pap nem ismerheti el azt, hogy a keresztény politika ereje ellen vétett — ám mi szükség van arra, hogy a 30 év előtti esztergomi politikai és sajtóállapotokat fesse elénk, —- amikor akkori szereplései is a maiakhoz hasonlóak voltak! (Istenem, hol keressük mi ezekben a mindig személyeskedésbe sikló tollharcokban Prohászka nagy keresztény pozitívumait, szférikus szellemi elragadtatásait, emberi és szociális igazságait, amelyek a keresztény politikának eszmei tartalmát adják ?!) Mit tartsunk mi arról a pap-publicistáról, aki azzal dicsekszik, hogy paptestverének, a nagy Pór Antalnak nevét gyászkeretben hozta lapjában, — mert más politikai meggyőződése volt. (Megjegyezzük, hogy Pórnak még haló poraiban is dicsőségére válik, hogy Okányiknak ellenfeleként szerepelt). Az, hogy cikkíróval szemben Pór ennek ellenére gavallérosan viselkedett, nem cikkíró igazát és szereplése helyességét igazolja, hanem Pór fenkölt, belátó lelkületét. A régi boldog békeidők elmultak, sok minden megváltozott azóta, de a lelki nemesség ma sem hiányzik. Ma is vannak békülésre nyújtott jobbok. Megváltozott azonban a polgárság állapota, lelki alkata annyiban, hogy nem birja és nem akarja viselni a túlfűtött közéleti harcokat, amelyekkel ma semmi eredményt nem lehet elérni a közjó szempontjából. A hatóságok és felelős állásban levők kötelességei pedig szigorúbb, éberebb, körültekintőbb és elővigyázatosabb lelket követelnek. Aki a város és a társadalom közéleti biztonságáért és a polgári összetartásért és egyetakarásért felelős, annak ma fel kell szisszennie arra a jelenségre, hogy valaki a békejobbok összefogását újrakezdett személyi támadásokkal igyekszik lehetetlenné tenni, — és szembe kell néznie azzal, aki nem objektív kritikával dolgozik. Mindent eltűrni: ez ma anynyit jelent, mint vezető férfiú, aki nem ismer felelősséget. A közéleti felelősség köntösét nem vetheti le az, aki ebben a városban minden nemzeti és társadalmi értékért felelős, és a mai súlyos időkhöz szabott lelkiismereti éberség fegyverzetét nem szerelheti le az, akinek válságos időkben is elsőül kell cselekednie. Az ezzel ellenkező „bölcs" politikai tanácsot és felfogást illetékes helyen egyszerűen nem vehetik komolyan. Különben nem olyan időkeélünk, amikor olyasmiben leljük örömünket, hogy egy cikket saját állításaiban megdöntsünk — nem folytatjuk tovább, csupán káros voltára utalunk. Válaszul még csak figyelmeztetésünket küldjük eikkirónakt Aki e sorokat írja, 1918. októberében találkozott az utcán Főtisztelendőségeddel, aki kezeit széttárva mondotta: borzasztó, hová fogunk jutni, mit kéne tenni! Amikor pedig a legbőszebb vörösáradatban erélyes cikk jelent meg az iskolai vallásoktatást követelve, Főtisztelendőséged gratulált ehhez. Válságos idők Női és férfi divatcikkek legolcsóbban Balognál!