ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-07-08 / 74. szám

XXXVi. évfolyam, 74. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Szerda, 1931. július 8 ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. jfjMgmaÉwii oww^w»*» >

11 M">^IWI»I»»V^W • Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. sztergom és a békesség. Irta: dr. Huszár Aladár főispán. Szépen nyerni könnyű, de szépen, úrimódon veszteni igen nehéz. Ez jut most eszembe, ha az esztergomi képviselőválasztást és az azt követő eseményeket szemlélem. Két párt állott itt egymással szemben, nem elvi alapon, de személyekből kiindulva, inkább ellenségként, mint ellenfélként. Mátéffy régi közéleti ember, robusztos, kissé nyers, telve erővel és cselekedni tudással, keménykötésű, akarnitudó egyéniség, aktiv energia, aki minden tulajdonságai mellett mégis inkább a sziv embere volt. Sokakkal tett jót, akikkel jót tett, azok részben elfelejtették, akiknek pedig nem tudta minden óhajtásukat teljesíteni, azok szembefordultak vele és igy őt is elérte a közéleti emberek nemezise, hogy hosszú közéleti pályáján és 11 éves képviselősége alatt sokakkal kollizióba került. Gróh József puha, lágy egyéniség, •kiművelt agy. jó szónok, de maga a negatívum és passzivitás, akinek minden energiája szép szavakban és kritikában merül ki. Félénk természete viaskodott a lelkében dúló nagy ambiciókkal, érvényesülni akart, de mindenütt szembetalálta magát egy nálánál erősebb akarattal és cselekednitudással. Ezért volt nagy az elkeseredése, és a mellőzöttség érzése méginkább a kritikai negatívum felé hajtotta őt. Idők kérdése volt csak, mikor kerekedik felül lelkében a becsvágy és győzi le a veleszületett, mindentől visszarettenő félénkségét. Ennek a harcnak el kellett jönni, ez a harc esedékes volt. Ez igy rendjén is lenne, csak az nem volt helyes, hogy a harc kitörésének motívumai nem magából Gróh lelkéből indultak ki, nem az ő egyénisége lobbantotta azt láncra. Mátéffynak szükségképen védeni kellett pozícióját, ez nála az önérzet és a becsület kérdése volt, a vele szembenállóknak pedig kellett va laki, akit előrántsanak, akinek nevét harci zászlajukra irják, aki alkalmasnak látszott arra, hogy Mátéffyt kiverje pozíciójából. Itt nem Gróh József mellett tömörültek az emberek, hanem Mátéffy ellen, Gróh csak cégjegyezte az alkalmi egyesülést. Gróh egyénisége nem az, amely mellette lángra lobbantja a tömegek lelkét, a tömegek nem is ismerték, hiszen sokan még a nevét is rosszul mondták be, midőn reá kívántak szavazni, és mégis szenvedély fűtötte a mögötte állókat, egy nagy negatívum : a gyűlölködés Mátéffy ellen. A két párt erős harcot vívott. Mindkét fél kihasznált minden lehetőséget, hogy táborát erősítse és itt nincs mit rekriminálni és egymás szemére vetni. Könnyű utólag azt mondani, hogy Gróh csak fehér mandátumot fogadott volna el, amidőn a sors nem állította őt ez elé a kétségtelenül nehéz dilemma elé. A Gróh-párt ügyesen szervezkedett és dolgozott, és ha a Mátéffypárt nem lett volna még jobban megszervezve és nem érvényesítette volna akarni tudását és szívósságát, talán elbukott volna. Igy azonban Mátéífyé lett a többség és a győzelem. Itt Gróh pontot tehetett volna az események után és ha lovagiasan jobbját nyújtja a győzőnek, talán többet nyerhetett volna erkölcsiekben, mint vesztett a választásnál. Gróh azonban nem ezt tette, lobogtatta ablakából a szenvedély zsebkendőjét és felizgatta vele a tömegeket. Ez az eljárása nem volt sem lovagias, sem nemes, sem bölcs. A tömegeknek a Hercegprímáshoz való felvonultatása és kikényszeríteni akarása nemtelen fenyegetésekkel annak, hogy a felsőbbség erőszakkal ragadja ki a győző kezéből a pálmát, nemcsak felháborító, de undoitkeltő volt. Micsoda alacsony gondolkozásra vall nekiszegezni egy nemes és áldott szivű főpap érzékeny lelkének a felelősség dárdáját, Mátéffy „mandátumához tapadt vérről" beszélni és az aposztázia fenyegetésével előállni és terrorral kikényszeríteni akarni azt, amit alkotmányos uton elérni nem tudtak. Nem, ez nem volt nemes fegyver, nem volt fehér eszköz és főként nem volt keresztényi és katholikus eljárás. Szépen, úri módon veszteni nagyon nehéz. Legnagyobb sajnálatomra meg kell hogy állapítsam, hogy Gróh József nem emelkedett e téren eszményi magaslatra. Aki tüzet gyújt, az ne szavaljon a lángok ellen, aki tömegeket ok nélkül felizgat és helytelen utakra vezet, az ne szónokoljon a lelkek békességéről. A békességet nem hirdetni, de szolgálni kell és azt nem lehet szolgálni az ellentétek állandó szitásával és azzal, hogy a békesség feltételéül közéleti férfiak lebunkózását követeljék. Ne képzelje magát senki olyan nagynak és hatalmasnak, ho_>y a közvélemény nevében merészeljen beszélni. A közvéleményt nem egyes rakoncátlankodók mentalitása adja, hanem a lehiggadt itélőképessség, amelynek kialakulásához idő és megnyugvás kell. Mi békét akarunk és készek vagyunk azt mindenkivel és minden eszközzel szolgálni. Azért felhívok mindenkit, hogy aki e városban a lelkek békességét keresi, az tegye félre az indulatokat és keresse az együttműködés útjait. Lármával, sárral való dobálással, értékek tönkretételével nem lehet közcélokat szolgálni, és főként nem lehet a közéletet egyesek szájaize szerint berendezni. Mátéffy Viktornak a többségi akarat adta a kezébe Esztergom város mandátumát, ezt a mandátumot minden körülmények között meg is fogja tartani. Én pedig helyemen maradok mindaddig, mig kormányom bizalma itt tart, és cselekedeteimet nem az amúgy is labilis népszerűség keresése, hanem felelősségérzetem és lelkiismeretem fogják kijelölni. Én örömmel dolgozom együtt mindenkivel, aki a békét és a közt kivánja szolgálni, de ha a harcot akarják, én a harcot is állni fogom, férfiasan és erős lélekkel, mert állotttam már keményebb harcokat is, keményebb legényekkel szemben. Legyen itt végre békesség és üljön el a lárma és a csatazaj, és én kérve kérem Esztergom közönségét, hogy találja meg nemesebb lelkületét s igyekezzék mindenki nemcsak hirdetni,de szolgálniis a békességet. Súlyos, nehéz viszonyok között kétszeres bűn belső harcok felidézése, mert ha nagy nemzeti célok érdekében nem tudjuk egymást megérteni, akkor ha újra eljön a nagy históriai számonkérés, mi ismét könnyűnek fogunk találtatni. Komárom — Esztergom vármegyében a kormány jelöltjei győztek az egész vonalon. A nagyigmándi vasárnapi pótválasztáson Péntek Pál egységespárti 1001 szótöbbséggel győzött. Komárom—Esztergom megyében a választási eredményeket illetően vasárnapig az volt a helyzet, hogy csupán a nagyigmándi kerületben volt még kétes az eredmény a kormány jelöltjét illetően, a többi kerületekben mindenütt a kormány jelöltjei győztek június 28-án, vasárnapon. Nagyigmándon ugyanis a június 28-i választás nem hozott pozitív eredményt. Péntek Pál egységespárti és Cseh-Szombati László Gaál Gaszton-párti között pótválasztást kellett tartani. A pótválasztás július 5-én meglehetős izgalmasan indult, erős ellenfelek állottak egymással szemben, a délután folyamán azonban Péntek Pál pártja erőre kapott és mind nagyobb számmal vezetett. A szavazatokat általában esti 6 órakor zárták le. Az eredmény örvendetes volt Péntek Pálra nézve. A leadott szavazatok a következőképen oszlottak meg: Péntek Pál: 7099, Cseh-Szombati László : 6098. Petek Pál tehát 1001 szótöbbséggel lett a nagyigmándi kerület országgyűlési képviselője. Az eredményt Palkovics László alispán azonnal megtelefonálta a minisztériumba és az egységespártba. Dr. Huszár Aladár a vasárnapi pótválasztás alkalmából a kerületben tartózkodott, mint az elmúlt vasárnapi választásokon is, vezéri rátermettséggel és bátorító határozottságával mindenütt ott volt, ahol legnehezebb volt a helyzet, és segített diadalra vinni gróf Bethlen István zászlaját. Dr. Huszár Aladár főispán hétfőn jelentéstételre ment a minisztériumba. Komárom—Esztergom vármegye összes kerületeiben a kormány jelöltjei győztek. Esztergomban : Mátéffy Viktor kereszténypárti, Dorogon: dr. Frey Vilmos kereszténypárti, Komáromban: dr. Zsindely Ferenc egységespárti, Tatabányán: Kocsán Károly kereszténypárti, Tatán: Fellner Pál egységespárti és Nagyigmándon: Péntek Pál egységespárti a megválasztott országgyűlési képviselők. Az ország Bethlen István mellett. A nyilt választások eredménye: nagy választási győzelem a kormányt támogató pártok javára. Hiába erőlködik az ellenzék a kormánynak ezt a választási küzdelmét választási atrocitásoknak tulajdonítani. Megeshetik elvétve egyik-másik kerületben, hogy az ellenzék választási esélyeit túlszigorúan alkalmazott intézkedésekkel gyengítették, bár ennek is ellene mond az, hogy ahol a választók többsége az ellenzéki jelölt mellé állott, ott eredményt is értek el és győztesen kerültek ki a küzdelemből. De még Möi és férfi divatcikkek legolcsóbban Balognál!