ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-06-28 / 69. szám

Akkor is ott volna a méltóságos kormányfőtanácsos úr, a minisztériumok ismerőse, a miniszterek és államtitkárok barátja, és ha városának szüksége van összeköttetéseire, közbenjárására, őt senki ebben meg nem előzheti. Itt marad az iskolaszéki előadó, a törhetetlen közéleti harcos, — és ha eddig nem voltak, bizony ezután sem lennének a közgyűlési teremben olyanok, akiknek ő beadja a derekát. Amig él, ott lesz Mátéffy Vik tor a belvárosi olvasókörben. Ő építette azt a szép földmivesotthont, ott fog járni esténkint, éjszakánkint asztaltól-asztalig a földmivesei között, akik miatt sok úriemberrel különbözött össze és akiket kivüle bizony csak most, a választások idején keresi fel más úriember. A „finomak" által nem tűrt pipaszagban és földműveskörben Mátéffy jól érezte magát órákhosszat, fél éjszakánként. Évtizedeken át egyedül dolgozott, beszélgetett, szórakozott földműveseivel, — a választás idejére azonban egy finomveretű ügyvéd úr is megtalálta a földműveseket. Hát Mátéffy még ott lesz, amikor dr. Gróh már nem lesz közöttük. A Kath. Legényegyletben, a terhek viselésében sem fogja őt senki helyettesíteni, — de a gyűlölködőknek nem is az a fontos, hogy az ő munkakörét átvegyék, arra képtelenek is volnának. Ők csak nem akarják látni Mátéffy Viktort, aki önzetlen közéleti működése közben talán megsértette egyéni érdekeiket. Hát látni fogják ! Ne hagyjuk magunkat félrevezetni! Mátéffy Viktor mellőzésére csak azon egypár vagyonos, gyűlölködő embernek van szüksége, akik azt remélik, hogy Mátéffy Viktor többé nem akadályozhatja meg azt, hogy vagyonukat a szegény emberek kárára gyarapítsák és érdekeiket az egyszerű földművesek és kisiparosok érdekei ellen érvényesíthessék. Erre kellene nekik ennek a nagy „plébános"-nak, a nép emberének leszorítása. Vigyázzunk tehát és ne engedjük magunkat mesékkel, alaptalan vádaskodással félrevezetni! Ostoba rágalom az, hogy Mátéffy az oka a város adósságainak és a túlfizetéseknek. A kultúrintézmények létesítésénél vele szavazott dr. Gróh József, Számord Ignác, Nádler István és a többiek is. Az igazság az, hogy volt eset, amikor Hát verjük agyon a gazdát, aki szántott, vetett, veritékezett, — de az idő nem kedvezett, jött a jégverés és nem arathatott? Verjük agyon a jégesőért és a rossz termésért a gazdát? Arattak és aratni fognak még mások az ő vetéséből és keserves munkájából. Nagy szükségünk van még nekünk erre a vállas, erős gazdára és közéleti szántóvetőre! Szinte hihetetlen, hogy a józan, igazságos meggondolás máshová vezessen bennünket, mint Mátéffy Viktor zászlaja alá. Bizonyos, hogy a gyűlölködők utolsó erőfeszítésként a piszkolódások, hazudozások és hamis vádak tömegét fogják ontani szóval és betűvel, — azonban ne hagyjuk magunkat félrevezetni, találkozzunk össze a választás napján! Akármit beszélnek, akármit irnak, akármit hazudnak — szavazzunk azért is Mátéffy Viktorra! A választási helyzet Komárom Esztergom vármegyében. Mátéffy Viktornak egyedül volt bátorsága tiltakozni egy nagy városi költekezés ellen, — ezért azután sok szemrehányásban volt része. Tagadhatatlan tény, hogy alig volt közgyűlés, amelyen Mátéffy ne szólalt volna fel a íöldmivesek érdekében ! Ezzel szemben álljon elő az az élő tanú/aki azt állítja, hogy dr. Gróh valamikor a földművesek érdekében küzdött volna! Vigyázzunk tehát! Milyen alapon hiszünk az Ígéreteknek? Kédezzük tehát: ha egy kis józan elgondolás után belátjuk, hogy ez az egész Gróh — akció jelentőségében a felfújt hólyaghoz hasonlit —, ha mindazok az indokok, amelyek dr. Gróh személyét tolták előtérbe — a jövőre nézve semmi jobbat* semmi pozitívumot, semmi gazdasági javulást, semmi vizdijcsökkentést, semmi adóelengedést nem hoznak, mert mindezeket dr. Gróh nem hozhatja, ha azt látjuk, hogy itt a Gróh-kortesek részéről csak egy élet munkájának tagadásáról van szó, ellenségeskedésről és gyűlöletről és nem a köz javáról —, akkor miért ne szavazzunk Mátéffy Viktorra, aki eddig is velünk élt, dolgozott és vesződött? Miért ? Talán azért, mert egyes vállalkozásai nem sikerültek ? Hát nem az ő baja és keresztje ez is ?! Alávaló rágalom az, hogy ő miatta a köznek vagy a városnak veszteségei voltak. Ő csak egyetlen üzemét vezetett a város közönségének és a részvénytársaság igazgatóságának megbízásából, a Közüzemi Rt.-t, amelyet fáradságot nem ismerő munkásságával úgy kifejlesztett, hogy most a Szombaton este Komárom—Esztergom vármegye választókerületében az alábbi helyzetről számolhatunk be: Dorogon dr. Frey Vilmos, Tatabányán Kocsán Károly kereszténypárti egyhangúlag megválasztott képviselőknek tekintendők, mert ellenjelöltjeik nem tudták a kellő ajánlást megszerezni. A vármegyében tehát két egyhangú mandátum van. Mindkettő a Keresztény Gazdasági és Szociális Párté. Komáromban dr. Zsindely Ferenc ajánlását 1099 szóval, dr. Denhóf Antal ajánlását 466 szóval fogadták el. Ők ketten fognak megküzdeni. Mindkettő egységespárti. Tatán szintén két egységespárti küzd. Fellner Pál dr., aki 6900 és Gieber János dr., aki 1072 elfogadott ajánlással rendelkezik. Nagyigmándon Péntek Pál egységespárti (ajánlás: 6554) áll szemben dr. Cseh-Szombati László (ajánlás : 1383) és Csaplár József (ajánlás 1005) Gaál Gaszton-pártiakkal. Az esztergomi helyzetet ismerjük. Mátéffy Viktor a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt hivatalos jelöltje, akinek 2327 elfogadott érvényes ajánlása van, küzd dr. Gróh József keresztény pártival, akinek 1390 ajánlása van A dorogi bányamunkásság önsegélyző egyesületének erkölcsi és szociális haszna. részvénytársaság értéke menti meg a várost a csőidtől. Ezt nemcsak miniszteri és részvénytársasági szakértők, hanem még ellenségei is elismerik. Miért ? Talán mert nem tudta még eddig kifizetni a legényegylet! terhet? Avagy talán azért, mert voltak kezdeményezései, tervei, amelyeket az előreláthatatlan gazdasági viszonyok elsöpörték ? „Jó szererencsét..." A dorogi bányamunkásság „Önsegélyző és Önművelő Egyesületének" június 14-én tartott évi közgyűlésével kapcsolatosan az „Esztergom legutóbbi számában vázoltam az, Egyesületnek az önsegélyzés terén elért nagy eredményeit. De a mai ember nemcsak gazdasági, hanem lelki krízisben is él. Meg vagyok ugyan győződve, hogy ezekben a nehéz időkben igen fontos bajbajutott embertársaink anyagi segélyezése, mégis azt mondom, hogy ezzel az anyagi előnnyel egyenrangú az a rengeteg erkölcsi és szociális haszon, amely az otthonok működéséből származik. A munkásság lelki életének kimélyitése, Istenhez és a hazához való ragaszkodás erősítése, ideális érzésének ápolása, műveltségének fejlesztése van legalább is olyan fontos, mint anyagi támogatása. Ezért egyesületünk az isteni és emberi erények szolgája is akart lenni. A szívnek és a léleknek ilyen értelemben vett nevelése volt célja nagyböjti lelkigyakorlatainknak, kulturelőadásainknak, hazafias ünnepélyeinknek és rendes összejöveteleinknek. Nagyböjti lelkigyakorlatokat tartottunk: Dorogon, Sárisápon, Kesztölcön, Csolnokon, Esztergomban, Leányvárott, Tokodon, Cséven, Auguszta- és Annavölgyi telepünkön, Dágon, Mogyoróson és Taton. Megható volt az a készség és nemes önzetlenség, ahogy előkelő urak előadások tartását vállalták. Püspökök, prel.-kanonokok, egyetemi tanárok, országgyűlési képviselők, theologiai é? főgimnáziumi tanárok mondottak beszédeket. Ezek az előadások egész nagyböjt folyamán voltak és igen nagy látogatottságnak örvendtek. És az eredmény ? „Sem aki ültet valamit, sem aki öntöz: hanem aki növekedést ad, az Isten" — mondja az Apostol. Tagjaink társadalmi művelődését szolgálták kulturelőadásaink, amelyeket novembertől áprilisig hol hetenkint, hol kéthetenkint tartottak. Ebben dicséretes munkát végeztek a helyi lelkészek, a különböző tantestületek és a bányatisztikar. Minden előadó át volt hatva attól az igazságtól, hogy ha a munkásságot a szociáldemokrácia szellemi kényszer-zubbonyából kimenteni akarjuk, kultúraivóját emelnünk kell, mert amint kiszabadult a munkásság a szocialista zsonglőiői és férfi divatcikkek legolcsóbban Balognál!