ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-01-18 / 7. szám

XXXVI. évfolyam, 7. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Vasárnap, 1931. január 18 ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. f Magasabb j szempontok píyeivé kell szegődnünk nehéz napokban és ez a szempont lényegében nem különbözik a katholikus erkölcs és megítélés szempontjától, amelyet a legidegölőbb és legkritikusabb helyzetekben is lelki egyensúlyban maradó komoly férfiak vallanak magukénak, és amely szempont mindenkor, a szenvedélyek és emberi hiúságok zavargó, szennyes vize felett is tiszta, nyugodt fénnyel ragyog. Nem okád tüzet az, aki segíteni akar, — és a komoly, értékes és tisztalelkiismeretű embert inkább a lelki összeszedettség csendessége jellemzi, amikor valamit tenni akar, amikor olyan valamit akar cselekedni, vagy olyan munkába akar beállani, amely a köz és az emberiség szempontjából súlyosabb értékelésre tarthat számot. Komoly emberekre van most szüksége mind a bajbajutott Esztergomnak, mind a prímási városnak, és hisszük, hogy ezek az emberek össze fognak találkozni ama magasabb szempontok nyugodt világosságában, amelyek a katolikus erkölcshöz és világszemlélethez illő komoly magatartást követelnek minden esztergomi közéleti férfiútól. Utóvégre elég súlyos helyzetben vagyunk ahhoz, hogy ne pazaroljuk figyelmünket azokra, akik még a mai körülmények között is handabandázó haragszomrádokkal akarnak a közérdeklődés közepében maradni, és nagy figyelemmel nézzünk körül azok között az esztergomiak között, akik a magyar katholicizmus rezidenciális városának védőkatonái ís akarnak lenni, amikor a köz és a polgárság javára munkálkodnak. A városi bajok és fizetésképtelenségek okairól. Csendes, eddig senkitől nem segített, határra jutott, gazdaságilag megingott városunk az országos érdeklődés szomorú központjába jutott. Fővárosi újságírók oly nagy érdeklődést tanúsítanak városunk iránt, hogyha a most reánk pazarolt érdeklődésüknek csak egy részét városunk szép fekvésére, természeti kincseire és műemlékeinkre fordították volna, talán annyira fellendül idegenforgalmunk, hogy most nem állanánk szomorú sorsunkkal érdeklődésük központjában, ami csak nekünk volna jó és hasznos. Úgy járnak-kelnek városunkban, mintha itt valami természetfeletti csoda, vagy hatalmas katasztrófa történt volna. Pedig egyiknek sem volt szintere ősi városunk, csak kellő drámai beállítással lett drámaibb Esztergom sorsa, mint a többi, szintén vergődő vidéki városoké. Városi politikusok nyilatkozalai jelentek meg a fővárosi lapokban a nélkül, hogy a legutóbbi események más oldalú bírálatába bocsájtkoztak volna. Antóny Béla dr. polgármester fegyelmi ügyébe természetszerűleg mi sem szólunk bele. Annak elbírálására törvényes hatóságok jogosultak, de a feltornyosuló bajok előidézését megvilágítani és az események leszögezéséhez nemcsak jogunk van, hanem a város közönségével szemben kötelességünk is. Kötelességünk az is, hogy a fórumon elnemhangzott, kifejezésre nem jutott kritikának adjunk közérdekből helyet. A városnak minden, a képviselőtestület elé kerülő ügye bizottságokon leszűrve került a plénum elé. Ámbár nagvon sokszor hangzott el a közgyűlésen ellenvélemény is, a javaslat mindég keresztül ment, sőt felsőbb helyeken az jóvá is hagyatott. Egyes városi képviselők, akiket bizonyára jóakarat vezérelt, pállandó követelésekkel léptek fel a várossal szemben. Igy hajtotta egyik, még talán be sem fejezett munka a másik újat. Ezek a képviselők bent voltak a különböző bizottságokban, ahol jobban állott módjukban megbírálni a város teherbíró képességét, mint a nyílt közgyűlésen résztvevőknek, akik kellőleg felülbírált és így előkészített javaslattal állottak szemben. Tény és való az is, hogy úgy a polgármester, mint városi ügyeinkkel sokat foglalkozó országgyűlési képviselőnk több ízben felemelték tiltakozó szavukat a szertelen igények támasztása ellen. Tény és való az is, hogy amikor a zárdaiskola építésével kapcsolatban országgyűlési képviselőnk a mindent megszavazó képviselőtestületet kellő mérséklésre intette és az ügyek elhalasztására kérte, aminek nagyobb összeg megtakarítás lett volna az eredménye, illetékes helyen, mint kath. intézmény ellen törőt állították be. Ha igaz az, aminek igazságában semmi okunk sincs kételAz „Esztergom" tárcája. Nagytakarítás. Irta: Pap Károly. Özvegy Arzó Mária minden hónap elsején nagytakarit. Reggel hétkor kezdi, tizre végez két kicsiny szobájával s végül az éléskamrára kerül a sor. Leporolja a befőttes üvegeket; tiszta ujságpapirost térit a polcokra, kitisztítja az egérfogót s habár az egerek hónapok óta nem látogatják a kamráját, mégis friss darabka szalonnát tesz a csapdába. Majd megszámlálja a zsákjait, papírzacskóit, skatulyáit és már éppen menni készül, amikor véletlenül a szelelőlyukra esik a pillantása. A szelelőlyukban egy mosogatóningy gubbaszt. Arzó Mária takarékos asszony volt: soha semmit el nem hajított. Szűkös életében úgy tapasztalta, hogy valamikor mindennek lehet hasznát venni. Ócska szegek, ócska gyufaskatulyák, maradék spárgadarabok, pirinyó gyertyavégek, mind-mind rendes helyet kaptak a zsákokban, zacskókban, skatulyákban. A foltozáshoz való rongyokat egy faládában gyűjtötte össze Mária, de mi legyen egy kivénült mosogatórongy gyal? Egy elkopott mosogatórongy igazán a rongyok rongya, az elhasznált holmik leghaszontalanabbja. A mult hónap elsején Mária már oda akarta adni a szemetesnek; de az utolsó pillanatban ösztönös takarékossága megkötötte a kezét és a kivénült rongyot egy porolófa segítségével feldugta a szelelőlyukba. Ez se menjen veszendőbe. Esetleg feltartja a port az udvar felől... Lám, tegnap este is nagy szél kavargott az udvarban... Arzó Mária elhatározta, hogy meg fogja igazítani kissé a mosogatórongyot. Veszi a porolóját, de jóformán még hozzá sem ér a lyukhoz, mikor felülről vad csiripelést hall. — Mi ez, -- gondolja Mária —, csak nem rakott fészket valaki a rongy mögött a lyukban ? — Fel kellene menni és megnézni, mi van ott ? Van már harminc-negyven éve, hogy nem látott raadárfészket Mária. Akkor falun ét, kislány volt és könnyű lábú. Most azonban már nehézkes, idomtalan a teste. A takarítás is holtrafárasztotta. El-elakad a lélekzete és a lábai megvastagodtak. Mégis jó volna megnézni azt az édes pici fészket, ami odafenn lehet... Csak ne volna olyan magosán az a lyuk! Most újra megszólalnak a fiókák ... zavarosan, össze-vissza csipognak ... és Mária úgy hallja, mintha rég elholt saját pici magzatai sírnának odafönn a szelelőlyukban. Öten voltak, s a tizedik évet egyik sem élte túl... Igen, ugyanilyen volt a hangjuk... Talán igazán odafönt vannak ... ábrándozik az öregasszony ... szegények ... a lyukban ... odafönt... — Anya, gyere föl csicsijgatni, csucsujgatni — szól a szelelőlyuk ... és a belső szobából mintha Pétert, megboldogult férjét hallaná: — Nézd csak meg, anya, miért sirnak a porontyok ? Özvegy Mária sirva fakadt; — Jaj Istenem, dehát hogy menjek fel... mikor olyan rossz a testem... Megtörli a szemét és átmegy a szomszédba létrát hozni... Végigmegy a folyosón és bekopog ideoda ... Páréknak sincs létrájuk... Kovácsoknak sincs... de talán Röhögőséknek lesz... — Igen, van — mondja Röhögősné, miközben a kisleánya fejét korpázza és dühösen néz a nyugtalankodó gyerekre. — Maradsz már nyugton, vagy betöröm a fejedet! Te! — A kislány jajgat: — Jaj, de húz, jaj, ne húzza! — Röhögősné káromkodik. — Látja, Arzóné — mondja az özvegynek —, örüljön, hogy nincs gyereke! Arzóné hallgat. Kimennek a létráért. — Nagyon rossz lábon áll — mutatja Röhögősné —, csak nem akar a maga öreg csontjával erre felmászni ? — Muszáj, lelkem — feleli Arzóné —, föl kell másznom ! Azt akarja mondani: meg kell néznem a gyerekeimet, de mivel elszégyelli magát a rossz asszony előtt, csak ezt feleli: — Ki kell tisztitanom a szelelőlyukat, édes Röhögősné... — No csak vigye: de ha leesik, nem az én lelkemen szárad. Arzóné majd összeroskad az ócska létra súlya alatt. És senki sem akar segíteni neki. A szomszédok vakok voltak a nyomorúságtól. Arzóné majd megszakad, mire felállítja a kamrában a létrát. D

e Ijévi meglepetés! A legszebb női és gyermek télikabátok szenzációs árakon Vermesnél! Kossuth Lajos-utca 10. szá m