ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931
1931-04-05 / 37. szám
A dunai csónakásások megindulásával az Esztergomi Hajós Egylet közli a közönséggel a csónakközlekedés szabályait. Ha nem csalódtunk, végre megjött a tavasz, amely lehetővé teszi, hogy a vizisportok hivei ismét hódolhassanak nemes passziójuknak. Városunkban a háború után oly örvendetesen fellendült e szép sport, hogy egy-egy verőfényes nyári napon a csónakok egész tömege mozog a vizén. A széles nagy Dunán ez nem okoz nehézségeket, ott van hely bőven, nem kell tartani összeütközésektől. Annál kényesebb e kérdés a keskeny kis Dunán, ahol pedig a legtöbb csónak kénytelen végigmenni. Bár felismerve e kérdés fontosságát, a kormány rendelettel szabályozta a viziközlekedést, még mindig gyakoriak a csónakösszeütközések s ezzel kapcsolatban gyakran rongálódnak meg különösen a drágább és finomabb csónakok. De az is megtörténhetik, hogy egy kolliziónal veszély essen megsérül valaki, esetleg még emberáldozatot is követelhet a vigyázatlanság vagy indolencia. Arról nem is szólok, hogy mennyire zavarja a sportszellemet az, ha a komoly tréning által amúgy is erősen igénybevett evezős nyilt vizén kénytelen másokat a rendre figyelmeztetni, s ezzel szemben esetleg gorombaságokat zsebrevágni a hibás féltől. Hogy ily sajnálatos eseteknek tájékozatlanság folytán való bekövetkezését megelőzze, az Esztergomi Hajós Egylet indokoltnak és szükségesnek tartja, hogy e lap szívességéből ezúton hivja fel a csónakázó figyelmét a belügyminiszter 1929. március 12-én kiadott kormányrendeletének városunkra nézve aktuális; rendelkezéseire. Minden csónaktulajdonos köteles arra ügyelni, hogy a mozgá' ban levő csónakban tartózkodók közül legalább egy személy, mint a csónak vezetője, evezésben, kormányzásban és úszásban kellően jáitas, a csónak állandóan jókarban legyen és a rendeltetésének megfelelő szükséges felszereléssel el legyen látva. A vezető legalább 16 éves legyen. A csónakkölcsönző felelős azért, hogy a használatra kiadott csónak evezésben jártas vezetőre legyen bízva. A csónakot csak annyira szabad megterhelni, hogy annak biztonsája minden körülmények között megóvható legyen. Induláskor a csónakot más csónak elé a vízre lökni, a csónakokkal más csónakok előtt hirtelen kanyarodni, azt rendszertelenül kormányozni, a vízfolyással keresztbe állítani vagy más csónakot mozgásában akadályozni tilos. A csónak vezetője köteles minden más vízi járóműnek idejekorán kitérni. Mozgásra képtelen csónakok kiáltással vagy más alkalmas jeladással kötelesek a közeledő vízi járóműnek figyelmét erre a körülményre fölhívni. Éjjel más vizjárómű közlekedésekor, összeütközés elkerülése végett minden mozgásra képes evezős csónak fehérfényű lámpát köteles felmutatni, mozgásra képtelen evezős csónak ily esetben a fehér fényű lámpát lóbálni köteles. Mozgásban lévő hajó útját 300 méternél kisebb távolságban keresztezni, ily hajót i)0 méternél kisebb távolságra oldalt megközelíteni tilos. Szemben találkozó csónakok az összeütközés elkerülésére jobbra kötelesek egymásnak kitérni és ugyancsak jobbra tartva kell előzni. Hegymenetben, a folyó árjárval ellentétes irányban a part mellett kell haladni és a vizfelőli oldalon kell előzni. Lefelé menő csónak oly távol maradjon a parttól, hogy a felfelé haladó csónakok könnyen elférjenek a part mellet*. Szűk helyek alatt a felfelé haladó csónak köteles a lefelé menő csónakot bevárni. Kikötő helyen, talpon, lépcsőnél az elsőbbség egyirányban haladó csónakoknál az előbb érkezőt illeti meg, ellentétes irányból 1 egyidejűleg érkező csónakoknál az elsőbbség az árammal lefelé menőé, j Baleseteknél minden közelben levő csónak személyzete köteles tehetsége szerint a rendelkezésre álló eszközökkel a veszélyben lévő embereknek segélyt nyújtani. Akik hosszabb utakat óhajtanak csónakon megtenni, célszerű, ha átolvassák a Duna hajózási és rendőri szabályzata: és a vonatkozó kormányrendeletet. Bízunk abban, hogy e tájékoztatás ( után a vízi közlekedés terén Esztergomban nem fognak előfordulni szabálytalanságok. Amennyiben'azon ban a jövőben is tapasztalnánk rendellenességeket, az illetők megrendszabályozása, a kihágási eljárás lefolytatása végett kénytelenek leszünk a konkrét eseteket bejelenteni a folyamrendészettel megbízott hatóságoknak. Zs J. Vármegyei anekdoták. Aki meghallgatja a törvényhatósági bizottság ünnepélyes díszközgyűlésein elhangzó magas szárnyalású beszédeket s az ott létrejövő nagy elhatározásokat, méltán gondolhatja azt, hogy a vármegyeház nagytermében csak a magyar bánat könnye csillog, csak a honfiúi elkeseredés villáma cikázik, csak a hazafias lelkesedés tüze ég a szemekben. Akit ügyesbajos dolga hétköznap visz a komor falak közé, s csak a szürke akták egyhangúságát s a gondterhelt arcok komolyságát látja, természetesen azt hiszi, hogy ide nem hatol be a napfény, a mosoly derűje Pedig hál' Istennek, nem igy van. Igaz ugyan, hogy ritkábban, de néha mégis elhangzik a gyűléseken egy-egy oly szó, vagy mondat, amelynek hallatára kitör az el nem fojtható őszinte kacaj s néha a poros aktákban is találunk valamit, ami elsimítja homlo kunkról a gondok redőit és mosolyt csal még a legmogorvábbnak látszó arcra is. Megörökítettem egypár, a közgyűléseken elhangzott elszólást, túl komplikált választékos kifejezések vagy idegen szavak helytelen használatából származó értelmetlenséget. Még 1918. decemberében történt, hogy az egyik lelkes köztársasági érzelmű megyeatya élénken tiltakozott az ellen, hogy a Habsburg ház detonáció/a dacára a redukciós vármegyei tisztviselők magyar királyi kormányrendeletekről beszélnek. Évekkel utóbb a falvakban űzött állítólagos kommunista agitációról volt szó. Az egyik szónok ezt rém látásnak minősítette, amely hisztorikus asszonyok agyából pattant ki. Pár évvel később heves szőcsata folyt az egyik falut átszelő vizes árok rendezéséről, főleg a felmerülő költ-b ségek viseléséről. A disputa vége felé az egyik helyi nagyság arra óhajtott célozni, hogy idők folyamán a hegyekből lefolyó víz be fogja iszapolni az árkot, s a következő fölényes kijelentéssel akart véget vetni a szerinte teljesen céltalan vitának: „Felesleges minden kapavágás, kár minden fi'lérért, hisz ezt az árkot úgyis be fogja tölteni a kor szellemi." Még jóval a világháború előtt a vm. közig, bizottság egyik tagja eme tisztségéről lemondott. A vonatkozó bejelentésre a bizottság másik tagja e megjegyzést tette: A lemondás indokolatlan, az nem más, mint az önérzet beteges túltengése által megzavart judicium eltévelyedésének következménye. Mikor szeretett alispánunk az V fizetési osztályba lépett, melynek folyománya a méltóságos cimzés, a legelső vidéki hivatalos útja alkalmával egy jóvágású községi bíró hangzatos szép szavakkal méltatta ennek jelentőségét s a beszéde végén igen lelkesen kérte a jó Istent, hogy igen sokáig éltesse a tekintetes alispán urat. Vármegyénk egy új földesura a községben emelt hősi szobor leleplezése alkalmával meghívta a megjelent előkelőségeket díszes kiállítású nyomtatott meghívón e szerény szöveggel: „Szívesen látom díszebédre szerény lakomban (kastély omban) u . Évek előtt kópiát készítettünk nagy termünk részére Benczúrnak hires Tisza portraitjáról. A kép láttára egy vidéki igy fejezte ki elismerését: Pompás kép s akárki légyen az, de biztos, hogy jól vagyon találva. Van egy veszedelmes vidéki szónokunk. Becsületben és csendben megőszült, évtizedeken át szavát sem le hetett hallani. Egy alkalommal nem térhetett ki a közszereplés elől s akkor, úgy látszik belé ojtották a toasztolás bacillusait. Azóta minden közebédnek legsúlyosabb pontja az ő beszédei. Illusztris főjegyzőnket szolgálati jubileuma alkalmával igy üdvö^ zölte: „Tudom, hogy jól érzi magát Főjegyző Űr Esztergomban is, de érzem, hogy szivesebben szagolná az ibolyát Komáromban." Néha a dohos, poros aktákban is van humor. Még békében történt, hogy a helybeli cs és kir hadkiegészítő parancsnokság németnyelvű blankettán nyomozott egy hadköteles után Az űrlapon ezt írták be tintával: Anton Müller wohnhaft in Stefan Zigelei Basaharc bei Pilismarót. A járásirnok, ki németül alig értett, de a blankettát ismerte és jól tudta, hogy miről van szó, nemcsak Müller Antal után nyomozott, hanem tévedésből az István téglagyárat (németül Stefan Zigelei) is megszemélyesítette, Zigelei Istvánra fordította le s erre is kiterjesztette a nyomozást, amely persze eredménytelen maradt A pilismaróti elöljáróság jelentése alapján értesítették a hadkiegészítőt, hogy Müller Antal megvan, azt a kakastollas csendőrök már be is toborozták illetékes helyre, ellenben Zigelei Istvánt a legszorgosabb kutatás dacára sem találták. A hadkiegészítőben nagyon csodálkoztak, hogy a térképen is felrajzolt Zigelei Stefánt, azaz István téglagyárat a közigazgatás nem találja. Végre megkerült az is, s természetesen az illetőt nem régen bekövetkezett haláláig állandóan bosszantották a fatális tévedésért Nemrégen cégjelzéses papíron komoly kérvény futott be az alispáni hivatalba. Az igen udvarias, talán bűnös férj írása igy hangzott: Méltóságos Alispán Úr, méltóztassék meghosszabbítani kedves feleségem útlevelének érvényességét. Egy >zép nyári napon halottkémi jelentés érkezett vidékről, melyben a halál oka gyanánt ázsiai kolera szerepelt. Óriási izgalom, távirat, tel fon. izottság a helyszínére stb. Persze a koleráról szó sem volt. A kérdőre vont halottkém igen értelmesen véde kezett. Már vagy 20 éve fungált ebben a minőségben és sértette halottkémi önérzetét, hogy ezt a szép hangzású halálokot még nem volt alkalma sajátkezűleg bejelenteni. Tehát igy, radikális módon segített magán. Hogy e másik két halottkémi eset tényleg megtörtént-e vármegyénkben, avagy a regék birodalmából való-e, nem tudtam megállapítani Utóbbi esetben a járásorvos lelkén száradjon, hogy a történelem közé mese is vegyült Egy halottkém a blanketta rubrikáit összetévesztette s a haláloka cimű rovatba a kezelő orvos nevét irta. Egy más alkalommal a korcsmai verekedés áldozatának halottkémi jelentése igy hangzik :1 A halál oka — furkós bot; észrevétel — nem vette észre, mert hátulról suhintották főbe. (Folyt köv.) Zs. J. HIREK. Éjjeli szolgálatot; ápi Ills 4 5-ig Taf kacs István; április 6—10-ig Kerschbaummay er Károly gyógyszeriára teljesít. Boldog húsvéti ünnepeket kívánunk igen tisztelt^ előfizetőinknek, olvasóinknak, hirdetőinknek és jóakaróinknak. Legközelebbi számunk a husv* ti ünnepekre való tekintettel csütörtökön délután a rendes időben jelenik meg. Húsvétvasárnap a hercegprí más pápai áldást ad a főszékesegyházban. ^Húsvétvasárnap a főszékesegyházban a d. e. 9 órakor kezdődő ünnepi szentmisét dr. Serédi Jusztinián bíboros-hei cegprímás mondja, aki az istentisztelet végeztével pápai áldást ad. Mindazok, akik húsvéti szent gyónásukat és áldozásokat már elvégezték, ez alkalommal teljes búcsúban részesülhetnek. A főszékesegyházi ének- és zenekar húsvéti műsora. Feltámadáskor. Seyler: Angelus és Cum transisset. Buchner: Exsurge férfikar, (kispapok) Kersch: Probasti me, Iiitelexisti, férfikar, korál, vegyeskarral felváltva. Kersch: Resurrexi. Feltámadt Krisztus, népének. Griesbacher: Te Deum. Büchner: Regina coeli. Haller: Tantum ergo: Pápai himnus. — Hűsvét vasárnap. Buchner: Ecce Sacerdos. Griesbacher: Haec dies, graduale, Victimae korál. Filke: Terra tremuit, oífertorium. Mozart: Koronázási mise. Mise végén Feltámadt Krisztus. Pápai himnus. — Húsvéthétfő. Gruber mise c-moll. Griesbacher graduale, Victimae korál. Goller: Angelus Domini, oífertorium. Adományok. Az „Esztergomvidéki Régészeti és Történelmi Társulat" számára, amely feladatául Esztergom város és vármegye múltjának*!" régészeti* és történelmi felkutatását és ismertetését tűzte ki, újabban^af ^következő* adományok érkeztek be: Salgótarjáni Kőszénbánya R.-T.-tól, amelynek dorogi bányaigazgatója Schmidt Sándor bányafőtanácsos'*[ 200 P-t, Magyar Országos Központi Takarékpénztár 50 P-t, Egyesült Tégla és Cementgyár R.-T. és Eternit-Művek Nyergesújfalu 1 20—20!f, P-t, Esztergomi Gazdasági*Bank: r 5 P-t, mely adományokért hálásliköszönetet mond a társulat elnöksége.
