ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931
1931-04-05 / 37. szám
XXXVI. évfolyam, 37. szám. r Ara köznap 10, vasárnap 16 fill. Vasárnap, 1931. április 5 E c n Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős : HOMOR IMRE. 11 Ne féljetek!" Egy hosszú fehér ruhába Öltözött ifjú mondta a fenti szavakat a jámbor jeruzsálemi asszonyoknak, amikor azok szombat elmúltával illatszerekkel Jézus sírjához ménének. A kő már akkor el volt hengerítve, s a hely, ahová a Megfeszítettet eltemették, üres volt. Az asszonyokat remegés és iszonyat fogta el a rendkívüli esemény hatása alatt, szükséges volt tehát az angyal vigasztaló, bátorító szava: — Ne féljetek! Az égi szózat adott nekik bátorságot, hogy megmondják a tanítványoknak és Péternek az Örömhírt, amelynél nagyobbat az ember története nem ismer. A megváltás nagy műve befejeztetett s azt a halottaiból feltámadt Megváltó dicsősége megpecsételte. Azóta nem eshetik kétségbe a jó keresztény ember. Az igazság hirdetése ugyan azóta is termel mártírokat. Fiamis vádlók, lelkiismeretlen hatalmasok, ártatlant ostorozó Az „Esztergom" tárcája. A kis Asael vándor útja. (Evangéliumi legenda). Irta : Jules Lema it re, a francia akadémia tagja. Jézus a kafarnaumi partok mentén hirdette az örvendetes új hirt. Tanítványai közül Péter, András, Jakab, János és Máté kisérték. A kikötő körül játszadozó gyermekek közbe-közbe kíváncsiságból közelebb férkőztek hozzá, a nagyok közé vegyültek s hozzásimultak a nagy próféta köntöséhez, mert vonzotta Őket kedvessége és hangjának dallamos, csengő szava. Legtöbbjének kicsiny, poros testét nem takarta egyéb,, mint egy kis barna vászonrongy és fejükön nem volt más, csak egy kicsi, színehagyott vörös sapka De egyikük csinosabban és jobban volt öltözve. Ez a tízéves kis fiú Asael volt, egy Joed nevű gazdag kereskedőnek fia, aki a farizeusok felekezetéhez tartozott. Hanyag édesanyja nem igen törődött vele s igy a fiú sokszor elszökött karok, keresztet ácsoló bárdok azóta is működnek szerte a világban. Mindig akadtak bámulói, tapsolói, tömjénezői a hóhérmunkának, s leköpdösői, tövissel koronázói, halált követelői a megrugdosott igazsághirdetőknek. Mégis más már a világ. Az igazságok hirdetői joggal hihetnek igazságuk diadalában. Ostoba Pilátusok bárgyú képpel, csodálkozón, szemüket forgatva kérdik még ma is: — Mi az igazság ? Magyarázatot azonban nem várnak, m-ert érzik, hogy amit számukra meghatározni nem egykönnyen lehetne, az az ő szivükön is zörget bebocsátásért, s csakis a gőgös elvakultság reteszeli be az ajtót ideig-óráig a napfény elől. Az igazságok hirdetőinek üldözői, csűfolói nem merik ma már önnön lelkiismeretük előtt bevallani, hogy helyes úton járnak. De még úgy tapasztalják, hogy falakat döngető frázisaik ideig-óráig elbódítják a tömegeket. Ezért nem is takarékoskodnak a bódító szavakkal. Nem sokáig győzik Felhangzik Krisztus diadalmas sírja mellől az angyali szózat: — Ne féljetek! Ne féljetek ti, magyarok, akik úgy vélitek, igazságotok már a síri rothadás martaléka ! Ne féljetek ti, embertársaitok jobb sorsának munkálói, akiket Kálváriás utakon hurcolnak, s már látjátok Golgotátok ormát! Ne féljetek, szegény gyáva tanítványok, remegő jámbor asszonyok, akik tanúi voltatok a keresztekre huzatásnak! Ne féljetek, mert Krisztus nyomában nemcsak Golgota és kereszt, hanem a feltámadás dicsősége, diadalma is várakozik. Sohasem az egyéni gazdagságért, a földi királyságért, a jólétért, elismerésért véreztek ti, hanem az igazságért, szeretetért, az egész emberiség jobb sorsáért, az öröklét boldogságáért. Krisztus győzelmi zászlaja leng előttetek. Ne féljetek, és az igazságot valljátok és hirdessétek állhatatosan, tűzön, vízen keresztül, minden terrorral és farizeuskodással szemben, szívvel, szóval és betűvel!... A kenyér. „Mindennapi kenyerünket adjad nekünk ma ..." fohász száll naponta ezrek ajkáról és mégis százezrek asztaláról hiányzik a kenyér. A háború negyedik évében szintén nem volt kenyér. Akkor nem volt mit őrölni. Nem volt kenyérmag. Ma fulladozunk a búzában, állatokkal etetjük a gabonamagvak királyát, az alig pár év előtt valutának képzelt magot és még sincs kenyér. Könnyen alkalmazhatnánk azt a mélyértelmű, de mégis tréfás szójátékot: „Ha vagy, miért nem vagy, és ha nem vagy, miért vagy?" Ebben a szomorú, kenyértelen világban azonban sem szójátékhoz, sem meddő filozofáláshoz kedvünk nincs. Cselekedni kell. Megnyitni mindenáron a kenyérhez vezető munka országútját. Országraszóló nagy általánosságokról mi hiába írnánk. Szavunk ehhez gyenge és a meghallgatásra rendelt fülek nagyon messze esnek mitőlünk. Söpörjünk csak a házunk előtt. Itt, a városban sürgessük a kenyér et jelentő munkát. Munkásaink bámulatos szívóssággal szenvedik a munkanélküliség lelket és testet emésztő lázát. Némelykor felcsillant előttük a munhazulről az utcagyerekekkel. Furcsa volt, hogy egy szigorú felfogású papának ilyen szabadérzelmű fia van, aki bizony nem 'gen válogatta meg játszótársait. Asael a lármázó gyereksereg között megállott és csodálattal bámulta Jézust. Péter el akarta kergetni onnan a gyerekeket azon hiszemben, hogy alkalmatlankodnak Mesterének. Néhányan el is szaladtak, amikor jobbrabalra egyet-egyet meglegyintett. De Asael ott maradt. És Jézus igy szólt: Péter nem cselekszik helyesen. Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket! Látod ? — mondta Asael a mogorva apostolnak Jézus pedig folytatta : Mert ilyeneké a mennyek országa. Asael erre egészen büszke lett, pedig még nem értette meg egészen a dolgot. Belecsimpaszkodott a próféta fehér köntösének egyik leomló redő jébe és nem tági'ott mellőle. Estefelé Jézus és tanítványai beszálltak halászbárkáikba és elvitorláztak onnan. Még az éjtszaka beálita előtt egy védett öbölbe akartak eljutni, ahol a szikomorfák alatt pompásan lehet aludni Miközben átkeltek, Péter egyszerre csak észrevette, hogy Asael ott alszik egy kötélcsomő mögött. Fülön fogta e szavakkal: — Ejnye ! Már megint itt vagy ? Hogy kerültél ide ? A gyerek igy felelt: — A Mester háta mögött belopóztam a bárkára, mert nagyon szeretem Őt s nem akarom többé elhagyni. Jézus e szavak hallatára odament hozzájuk s igy szólt : — Asael lesz az én legkisebbik apostolom. Péter morgott valamit szakállába, de azután megjuhászodott s kérdezte a fiútól, hogy kik a szülei. Asael megmondta, hogy mi a nevök s hogy Kafarnaumban laknak Oly későre járt már az idő, hogy a gyereket már nem lehetett haza vinni. Szerencsére másnap reggel a tanítványok a parton találkoztak egy kereskedővel, aki a városba igyekezett. Meghagyták neki, hogy nyugtassa meg Asael szüleit s mondja meg nekik, hogy a fiút majd haza viszik, ha a Mester befejezi a tó körül megkezdett téritő-útját. Asael pompás két hetet töltött el új barátaival. Egyszer hajókáztak a tavon, máskor meg a part mentén gyalog mentek-mendegéltek faluról falura fügefákkal és citromfákkal szegett utakon. Rendesen forrás mellett pihentek meg. A levegő olyan pompás és üdítő volt, hogy öröm volt belehelni. Találkozak nyájukat terelő pásztorokkal, kortót vivő asszonyokkal, kereskedők szekereivel, közbe-közbe pedig egy előkelő római nő gyaloghintajával. Egyszer jóbarátaiknál, máskor vendégfogadóban, majd meg a szabad ég alatt szálltak meg. Jézus a tereken prédikált és gyógyította a betegeket. A nép zajos helyesléssel kisérte tetteit. Asaelnek tetszett ez a szabad és változatos vándorélet. Ismerte Máriát, Jézus anyját és Szalomét, Jakab és János anyját. Ez a két asszony annyi szeretettel viselte a kis fiú gondját; rendben tartották ruháit s mindenféleképen becézgették őt, mert látták, hogy milyen kedves és derék gyerek Asael. f # * A kánai mennyegzőn Asael ugyancsak jól mulatott. A ház belső udvara tele volt virággal és koszorúkkal. Voltak ott szörpökkel, süteménnyel és gyümölccsel dúsan megrakott asztalok, ahol a lakodalmas nép azt ehetett, amit szeme-szája kivánt. A muzsikusok lant kíséretében torkuk szakadtából daloltak. Itták az emberek azt a finom bort, amelyet Jézus változtatott át a vizből borrá. Tavaszi kabátok legolcsóbb forrása Balog László divatáruháza.