ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-01-11 / 4. szám

vagy üzlethelyiség faláról s minden polgár lakásában is helyet találjon. Ennek kicsinyített alakja levelezőlap formájában kerüljön forgalomba; ennek ellőállitása csak pár fillér, viszont a hadirokkantgondozó hivatal vagy arra rászorult hadirokkantak árusithatnák mérsékelt felárral. Maga a kartonlap számitásaim szerint nem egész 50 fillérbe kerülne ezer darab rendelése esetén. A nyomorban lévő hadiözvegyek és árvák oly gyakran kopogtatnak segélyért a hivatalok és szerencsésebb polgártársaik lakásának ajtaján. Sajnos, a mai általános szegénység közepette csak elvétve tudjuk kéréseiket teljesiteni. Azt hiszem, mégis csak könnyebben megvigasztalódnak és hamarább megnyugszanak sorsukban, ha a hivatal vagy lakás falán ott látják az elesett családfő hősi nevét. A hivatal, a műhely, az üzlet vagy iroda munkását és az otthon lakóját pedig az emléklap figyelmeztetni fogja arra, hogy a hazát önzetlenül és áldozatosan kell szeretni, érte a legjobb tudásunkkal és szorgalmunkkal és fáradhatatlanul kell dolgozni. Városunkban senki nem él fényűző életet, sőt nyugodtan elmondhatjuk, hogy mindnyájan szegények vagyunk, de az emléklap talán gondolatokat ad arra nézve, hogy szűkös filléreinkből meg lehetne talán még valamit takarítani, a közpénzekből félre lehetne valamit tenni és lehetővé válnék az, hogy a legközelebbi se~ gélyt kérő hadiözvegy vagy árva már nem iir.es kézzel távozik szobánkból, a hatóságok, intézetek és egyéb közületek intenzivebben fogják tudni támogatni őket. Egy távolabbi, már költségesebb és ezért nehezebben megvalósítható javaslatom az, hogy készitsék el a hősi szobor gipsz, terrekotta vagy bronz kicsinyített mását." Az Esztergomi Hajós-Egylet miívészestélye. Ha az elmúlt évben a Dunán és Tiszán nem is, de most a HajósEgylet kormányos négyese úgy befutott első helyre, hogy ezt a győzelmet az egylet évkönyvei a legszebb sikereik közé sorozhatják be. A nemes mecénás és védnökök gróf Eszterházy Móric és neje védnöknöksége alatt 1931 január hó 7-én megtartott hangverseny úgy erkölcsileg, mint anyagilag kitűnően sikerült. Hogy hajósnyelven éljek, a kormányos Laurisin Miklós, az istenadta zongoraművész volt, Laurisin Lajos, operaházunk első Urai tenorja strokolta a csapatot, a harmadik helyen Végh Nándor hegedűművész, a másodikon Laurisin Irén hangversenyénekesnő, és az egyesen Hütter Pál gordonkaművész ült. Ez a felsorolás azonban nem akar művésztudásban való elsőbbséget jelenteni, mert hisz nincs szándékom ezeket az önzetlen és ki-ki saját helyén elsőnek tekinthető művészeket kritikus tollal megbírálni, mert akik igy tisztán ezen szegény város és a sport szeretetéből teljesen díjtalanul állottak az EHE rendelkezésére, azokat, mint Madách és Laurisin Lajos is mondotta: „Csak hódolat illet meg, nem bírálat!" A Fürdő Szálloda termét teljesen betöltő szép közönség sorában a város és megye előkelőségeiből ha láttunk is ott sokakat, sokan nem jöttek el. Kár, mert két gyönyörűséggel teli órát szerezhettek volna maguknak. Ott volt Mátéffy Viktor prépost-plébános, országgyűlési képviselő, dr. Rudolf Béla járásbirósági elnök, Vitéz Szivós-Waldvogel József tábornok, dr. Karcsay Miklós vármegyei főjegyző, Glatz Gyula [ dr. főispáni titkár, Roth Kálmán bányafelügyelő, báró Rohr Rudolf bányafelügyelő. A városi tisztikart egyedül dr. Berényi Zsigmond városi tiszti főorvos képviselte. A honvéd tisztikar élén Bosnyák Zoltán ezredes és Sarvay János jelentek meg. Ezenfelül Esztergom elit társadalma ott volt és meg vagyunk győződve, hogy nem bánta meg, hogy eljött! Ami a művészhangversenyt illeti, Esztergom kedvence : Laurisin Lajos, a M. kir. Operaház tagja, fáradhatatlanul énekelt és tisztán szárnyaló, kellemes lirai tenorjával ragadta, mint mindig, a közönséget. Műsora: Puccini: Turandot esti dala, Mascagni: Bordal a Parasztbecsületből, Verdi: Rigoletto, Az asszony ingatig, Lehár : nagy ária a „Mosoly országa" cimű operettből, Poldini: Kálmán diák dala a Farsangi lakodalomból, Evoe Bacchus, Laurisin Miklós gyönyörű szerzeménye, Kálmán : a Cirkuszhercegnő c. operettből ária, Schubert: A két gránátos, műdal, Dienzl Oszkár: Liliomszál, végül egy angol dal. Frenetikus, megszűnni nem akaró taps kisérte a művész minden énekszámát, kit az egész estélyen melegen ünnepeltek. Végh Nándor hegedűművész, Zsolt Nándor tanítványa, már tavaly óta is igen haladt. Tüneményes technikájához most már meleg érzés is járul. Goldmark: Hegedűversenyét és Bazzini: Le ronde des Lutiust adta elő. Előadásáért dörgő taps volt a jutalom. Laurisin Irén dalénekesnő öt műdalát csengő szoprán hangja teljes érvényesülésével, kedvesen, finoman adta elő. Különösen Debussy: Mandolinját, Büchner : Dalát és Offenbach: Ősz-ért kapott jól megérdemelt tapsvihart. Hitter gordonkaművész máris mestere hangszerének. Szívvel-lélekkel muzsikus. Eccles : Szonáta G-moíl, Valencin: Menuette és Popper : Mazurkáját játszotta, nem kisebb hatással, mint művésztársai. Nos és végül Laurisin Miklós zongoraművész, a Zeneművészeti Főiskola tanára, akiről nem kell megírni újból, hogy vérbeli művész, tüneményes előadó, mennyi érzést visz be jétákéba, a tudáson kivül! És hogy miként kiséri az egyes darabokat, az csoda! Dienzl Oszkár óta igy még nem kisért magyar művész! Igazi élmény volt két önálló darabja: Liszt Valleé d'Obermann és Chopin: Mazurka As-dur. Evoe Bacchus dala, mint zeneszerzőt mutatta be igaz gyönyörűséget szerezve a hallgatóknak, és a műsor befejezése „Magyar trio"ja feledhetetlen lesz mindenkor Esztergom műértő közönsége előtt! A művészestély után kedves társasvacsora következett, amelyen Mátéffy Viktor egyesületi elnök köszöntötte fel a szereplő művészeket, majd átadta Laurisin Lajosnak, Laurisin Miklósnak és Végh Nándornak Jaschik Álmosné három igen szép rajzát ezüstbe foglalva. Jaschik Álmosné minden alkalmat megragad ahhoz, hogy kimutassa az EHE iránti szeretetét. Mátéffy Viktor beszédét igen szellemesen köszönte meg Laurisin Lajos. A vacsorát tombola, majd jó hangulatban tánc követte. — Az EHE ismét egy pirosbetűs napot jegyezhet fel naplójába ! —i. —n. Mentsük s segítsük szegény és züllés veszedelmének kitett gyermekeinket ! A szenttamási gyermekotthon az őszi idők beálltával megnyílt. Minden a jó lelkek könyörületes felkarolásától függ. Azért kérjük a gyermekmentő lelkeket, ne feledkezzenek meg a szenttamási gyermekotthonról s pénzbeli vagy természetbeli adományaikat szíveskedjenek mint előző években is, a vízivárosi plébániára küldeni. Az „Esztergom" tárcája. Egy bolíviai ezüst' bánya belsejében. A „Socavon de la Vir gen," vagyis „A mi Asszonyunk bányatelepe" nevű ezüstbánya Bolivia fővárosától, La Paztól kettőszáz kilométernyire fekszik ötezer méter magasságban. Az ezüsthegy lábáig autón mentünk, fel a bányához öszvéreken kell lovagolnunk. Ünnep volt. Az aknaüzemek ellenben ünnepnapot nem ismernek. A bánya előtt az egyik főnök, egy örökké mosolygó hollandus fogad bennünket. Mindenekelőtt egybeszabott bányászruhát kapunk, ami azokban a csepegő, poros földalatti utakon, nedves sziklákon át, létrákon fel-le, feltétlenül szükséges is! Két indiángyerek és egy acetylinlámpával felszerelt vezető áll a rendelkezésünkre. A hegy bejáratánál egy kis villamos vonatra szállunk, mely egyenes irányban kb ötszáz méterre bevisz bennünket. Mindjárt a bejáratnál egy fülkében feltűnik egy kis Mária kép. Ájtatos munkások gondoskodnak arról, hogy a szent kép előtt mindig néhány fagygyúgyertya égjen. Ez a vallásos bizalom azonban nem zárja ki az indiánlélek babonás voltát sem. Az indián öregasszonyt, kakast és macskát nem akar a föld belsejében megpillantani, mert szerinte akkor .ez a bányára szerencsétlenséget hoz. Öregasszony és macska néha talán még betévedne ide, de kakas semmiesetre sem. Leszállunk a kis vonatról és számtalan, de kényelmes létrafokokon lemegyünk a mélységbe. A szokatlan sötétség, a nehéz földalatti levegő erosebben megdobogtatja a szivünket. Önkénytelenül is az elhagyatottságnak az érzése elfog, az ember szeretne ebből a sírból az élet, a világosság felé menekülni. Néhány tárnán keresztül, — persze csúszótúrákkal fűszerezve, — egy nagyobb helyiségbe érkezünk. Kalapácsolást hallunk és valami vörös fény mellett lassan észreveszünk néhány félmeztelen barna alakot is. Piszkos rézbőrűek, akik itt az ércfúrókat élesítik és más kisebb javításokat végeznek. Egy folyosóhoz jutunk, amelyből jéghideg levegő csap felénk. Egy villanyfelvonó előtt állunk. Minden oldalról síneken idetolják a tárnákból az értékes ezüstérccel teli kocsikat, hogy ezen a felvonón továbbítsák a felszínre. Hétszeres gongütés utasítja a vezetőnket, hogy hét galérián át levioyen bennünket a felvonón. Leérkezve morajiást hallunk és megpillantunk egy földalatti sötétvizű tavat. Ez a bányavíz, itt gyülemlik ezen a helyen. Óriási favödrök, folyton belemerülnek, a vizet a felszínre továbbítják, ezáltal elejét veszik az esetleges árvíznek. Ebben a mélységben a legnagyobb az érc kiaknázása. Meggörnyedve alacsony tárnákon át tovább megyünk. Forró, nyomasztó meleg levegő vesz körül. Egy messziről jövő tompa kopogás hallatszik, minél beljebb megyünk, annál jobban erősödik a hang, amíg végre fülettépő kalapácsolássá fajul. A saját hangunkat már nem is halljuk. Egy nagy ércfúrókészülék előtt vagyunk. Egy indián teljesen vizesen, mintha most húzták volna ki árvízből, dolgozik itt egymagában. Ő az, aki az acélfúrókészüléket a hegy szikláiba vezeti, míg az idevezetett komprimált levegő azt a. lökésszerű mozgást végzi, mely alattunk a talajt és felettünk a sziklákat megremegteti. A leváló ezüstérc ezüsttartalmára nézve azonnal meg lesz vizsgálva, mennyiség és minőség szerint osztályozva. Innen elvándorol az egész a Machaxamarca nevű tisztítóba, ahonnan zsákokba téve, Északamerika és Anglia számára elszállítják. A bányamunkás fizetése tizenkét órai munkaidő mellett napi 5—6 boliviano, ez kettő dollárnak felel meg. Beleszámítódik persze a pihenőidő is. Mennyi emberéletbe kerül ennek a fehér ércnek a felszínre hozatala! Öt év alatt a legtöbb bányász tüdővészben elpusztul. Egy másik felvonón újra felvisznek bennünket, a szabadban örömmel üdvözöljük a fényt, a világosságot és a napsütéses életet. Észreveszek egy kis házat, amely a büszke „Bányakórház" nevet viseli, de ez csak arra való, hogy az esetleg szerencsétlenül járt bányásznak első segítséget nyújtson. Á megromlott tüdejű indián valahol a falujában nézhet a gyorstempóban érkező halála elé. A vállalat úgylátszik a bányászok testi szórakozásáról is gondoskodik, Télikabátok: leányka és íiu 14, női és férfi 25 P-től BflLOS-ndl.