ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-03-22 / 33. szám

XXXVI. évfolyam, 33. szám. Vasárnap, 1931. március 22 ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. Az esztergomi Credo egyesület. Esztergom. 1931. márc. 22. Látszólag nem nehéz fela­dat egy táborba gyűjteni azo­kat, akik hisznek, akiknek egyesülése pusztán hitbeli és erkölcsös elvi alapon történik. Gazdasági és politikai egye­süléseket talán könnyebb ösz­szehozni, noha manapság a sok csalódás után már ez is nagy nehézségekbe ütközik, és ma az a helyzet, hogy nem erősödnek és növeked­nek, hanem szétesnek és ha­lódnak ezek az egyesületek is. Hogy a keresztény vallás­erkölcsi alapon álló vallásos színezetű férfiegyesület meg­alakítása nem lenne oly ne­héz feladat: ezzel Esztergom­ban sem áltathatjuk magun­kat. Lelkesítőleg hat ugyan reánk a többi magyar város példája, ahol már virágzanak a Credo egyesületek, de ez csak annyit jelent, hogy ott kitartó pasztorációs és apos­toli munka árán sikerült le­gyűrni egyrészt a hitbeli kö­zönyt, másrészt a röstelkedést vagy mondjuk azt a „vallási szemérmetességet," amely a „vallás magánügy"-féle fel­fogásból táplálkozik, vagy még szebben mondva abból, hogy „nem kötöm másnak az orrára az én intim .lelki éle­temet", — és ott sikerült meg­erősíteni a közvéleményben azt a hitet, hogy a katholi­cizmusnak nemcsak befelé, hauem kifelé ható erői is vannak, és a közéletre és társadalomra nézve igen fon­tos, hogy a katholicizmus belső értékeivel legyen át­itatva. Esztergomban igen szép vallásos élet van, több virágzó férfikongregáció él, — azon­ban nem erről van szó, és ezt csak annyiban érintjük, hogy ezen az alapon ne higyje senki, hogy a Credo egyesü­let megalakítása, megszerve­zése, főként megindítása gye­rekjáték lesz. A kongregációk szép belső életet élnek, a katholikus val­lás belső kultuszának és a Mária-kultusznak élnek — a maguk meghitt, kis társa­ságában. A Credo egyesület egészen más. A Credo egye­sületet nagyobbméretűnek, és természeténél fogva expanzí­vabbnak képzeljük el és talán nem tévedünk, ha a Credo egyesületet a katholikus férfi­társadalom porondralépésé­nek tekintjük abban az irány­ban, hogy amíg lelkében nö­veli és magánéletében érvé­nyesíti a katholicizmus érté­keit, addig tagjaitól a közélet­ben is megköveteli ugyanezt, — sőt továbbmenve megkö­veteli a harcot is azért, hogy a hivatalos intézkedések, az emberekkel való bánásmód mindenütt kiállja a kritikát a katholikus igazság és er­kölcs szempontjából. A Credo egyesület férfiai­tól tehát távol áll a politika, de ez nem jelent annyit, hogy az egyesület elzárkózik a napi élettől. A Credo egyesület nem politizálhat, de a Credo egyesület szigorú kritikával szemléli a társadalmi és po­litikai megmozdulásokat, az állami és hivatali életet is, sőt követeléseket támaszt a poli­tikai élet azon férfiaival és azon férfiak cselekedeteivel szemben, akik katholikusok­uak és a katholicizmus hit­vallóinak tartják és hirdetik magukat. Ebből láthatjuk, hogy amily nehéz a Credo egyesület meg­alakulása és élete, olyan szük­séges is. De szükséges azért is, mert az egyesületek legyöngülésé­nek és pusztulásának szomorú jeleit nem vehetjük összetett kezekkel és azzal a bizonyos letargikus beletörődéssel tu­domásul, amely manapság annyira jellemző. Igaz, hogy a gazdasági ba­jok és a nyomorúság teszi kedvetlenné az embereket és bomlasztja az egyesületeket, de nem szabad engedni, hogy a hitevesztettség általánossá legyen akár a társadalmi és politikai egyesületekben is. A hitünket elveszítenünk nem szabad! Credo! Hiszek! A hitben egymásra kell ta­lálnunk és a hitben megerő­södve fel kell vennünk a har­cot az élet nehézségeivel szem­ben, és ha az emberek sza­vaiban és a politikai Ígére­tekben nem hiszünk, erős hitéletet kell kezdenünk val­lási igazságainkban, hogy ezen az alapon egészséges, hittel telített szellem legyen úrrá a közéletben is. Amily nehéz és áldozatokat követelő az előretörés ebben az irány­ban, éppen olyan szükséges a katholicizmus „Credo"-szel­lemének eljövetele, amely kiszorítja az emberi élet min­den teréről azokat a jelensé­geket és tevékenységeket, amelyekben hamisságuk miatt hinni lehetetlen. . Nemcsak a gazdasági élet alapja a hitel, hanem a poli­tikai és közéleté is. Szeressük jobban a várost. Az a gazdasági krizis, amely végigszánt az országon, éppen úgy otthagyja felhasitott fájó barázdáit az egyesek gazdasági életén, mint a közületekéin. Elvéíve akadnak ma­gyar városok és falvak, melyek kevésbé vagy egyáltalában nem érzik az általános helyzet súlyát, de ezek fehér holló számba mennek. Mindazok a városok, amelyek nem részesültek hathatós állami támoga­tásban, Esztergom város jelenlegi sorsára jutottak, különösen akkor, ha élniakarásuk biztosítására jobb viszonyok reményében beruházáso­kat eszközöltek. Ezen pedig sem sirán­kozással, sem szitkozódással, de leg­kevésbé ócsárlással segíteni nem fogunk. Siránkozni siránkoztunk eleget, szitkozódunk is állandóan és ócsárolni a várost segítettek mások is messzehangzó szavakkal. Polgárok! legalább mi szeressük a városunkat. Nem egyszer hallottuk, hogy esz­tergomi emberek leócsárolták a várost. Intézményeit lekicsinyelték. Ezt nem ott tették, ahol segíteni lehetett volna az esetleges bajokon, hanem illetéktelen helyen, ahol csak árthattak a város hírnevének. Ezek nem szerették a várost, de nem szerették önmagukat és gazdasági életüket sem. Azok sem szeretik a várost, akik csak ennek, vagy annak a társadalmi rétegnek boldogulását iparkodnak kivívni, esetleg mások hátrányára. Ál szeretet lakozik azok lelkében is, akik csak egyes város­részek előnyein fáradoznak és el­vonnak csak valamit is a többitől. Legkevésbé szeretik azonban a vá­rost azok, akik megdrágítják polgár­társaik életét és túlzott haszonle­séssel elriasztják innét az idegent, a nyaralót, letelepülőt és kirándulót. Esztergomban mindenkinek tisz­tában kell lennie azzal, hogy ha nem is száz, de tekintélyes száza­lékban megkönnyítheti életünket az idegenforgalom. Egyéb gazdasági érdekeinket szem előtt tartva, ennek a célnak érdekében nagyon sokat kell tennünk, ha szeretjük a várost és rajta keresztül önmagunkat. Azért irom: — nagyon sokat és nem mindent, mert erre még most képesek nem vagyunk, ha csak a túlterheléssel nem akarnók bebi­zonyítani, hogy nem szeretjük a várost és nem tartjuk szem előtt okosan érdekeinket. Az idegenforgalom előmozdításá­nál nem szabad mindjárt nagy tő­két igénylő intézménynek létesíté­sére gondolni. Erre ma sem a vá­rosnak, sem az egyeseknek pénze nincs. A kezdetnek nagyon is meg­felelő első és mondhatjuk nagyon is nagy és megbecsülendő lépést már megtette az Esztergomi Taka­rékpénztár. A bazilika és a mű­kincsek állandóan vonzanak Eszter­gomba idegeneket. Mindezek pén­zünkbe nem kerülnek és mégis mindnyájan láthatjuk indirekt hasz­nukat, ha szeretjük azokat és a várost. Minden tőke nélkül előmoz­díthatja mindenki az idegenforgal­mat, ha szives az idegenhez, nem akarja annak kabátjával a bőrét is lehúzni úgy az élelmiszerek bevá­sárlásánál, mint az ideiglenes la­kásnál. Ez utóbbinál valami módon a városnak is kedvezményt kellene nyújtania. Akárhány tulajdonos akadnia, aki üresen álló lakását nyaralók részére berendezné, ha nem rónának rl annyi terhet és kellemetlenséget. Amikor mások segítségében nem bizhatunk, iparkodjunk önmagun­kon szeretettel segíteni. Értsük meg egymást és segítsünk egymáson, Tavaszi kabátok legolcsóbb forrása Balog László divatáruháza.

Next

/
Thumbnails
Contents