ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-03-15 / 30. szám

szerzésnek, hanem csak az elvesz­tett fonál felvételének. Ha azonban már felvették az elejtett fonalat és tárgyalások folynak az érdekeltek megkérdezése nélkül, akkor a város minden polgárának kötelessége utódjai érdekében ceruzát venni kezébe és számítani, nehogy az éhes Ézsau módjára egy tál lencséért eladjuk utódaink örökségét. A meg­szorult ember könnyen belemegy a segiteni látszó üzletbe. A város jelen­leg ugyan nagyon meg van szorulva, de talán még sem annyira, hogy alapos számitások nélkül menjen bele egy 30 éves lekötöttségbe. Azt hisszük, nem lesz felesleges a váios polgárságának figyelmét már most, a tényleges és illetékes tárgyalások előtt felhívni a Köz­üzemivel kapcsolatos tényekre. A Közüzemi az első öt, beruhá­zási és kezdő évben 367,364 pengő 41 fillér részesedést adott a város­nak és közvilágításban pedig 83,475 pengő 40 fillért, összesen tehát 450,839 P és 81 fillért. Úgy halljuk, hogy a mult 1930. évben 85 ezer pengő a város osztaléka, illetve részesedése a közvilágításon kivül. Jóslatokba természetesen nem bocsájtkozunk, csak logikusan gon­dolkozunk akkor, amikor azt mond­juk, hogy a beruházási költségek szüntével a részesedésnek is emel­kednie kell. Ezért kell nagyon élesen szembeállítani az ajánlatot, a fel­ajánlott pénzt azzal az összeggel szemben, amelyről lemondunk. A bérbeadás pénzügyi része, az utódainkról való gondoskodás mellett a Közüzemi tisztviselőivel szemben is van némi erkölcsi kötelességünk. Amikor kötelességünk a bérbeadás­sal kapcsolatban am agi érdekeinket megvédeni kötelességünk a közüzemi tisztviselők érdekeit is védenünk. Nem szabad őket az új bérlő kénye­kedvére kiszolgáltatnunk. Ezek a tisztviselők dolgoztak és az ő mun­kásságuknak köszönhető, hogy a város az első öt év alatt csaknem félmillió pengő részesedést kapott. Munkásságuknak ezen eredményén kivül az is fényes bizonyítványa, hogy a vizsgálat alkalmával úgy a könyv-, mint a műszaki miniszteri kiküldött a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a tapasztaltak felől, aminek a felvett jegyzőkönyvben is nyoma van. Amikor nyíltan me mondjuk, hogy egészen másfajta szanálásban biza­kodtunk az elhangzottak után, meg kell azt is mondanunk, hogy a Közüzeminek bérbeadásától elragad­tatva egyáltalán nem vagyunk. Annyira nem vagyunk elragadtatva, hogy félünk tőle, mert könnyen csöbörből — nemcsak vödörbe, ha­nem melléje eshetünk. Erre pedig feljogosítva érezzük magunkat az eddigi eredmények által, melyek eddig csalódást és több kiadást hoz­lak csak a városnak. Csalódásunk az volt, hogy a csa­tornázásra kiutalt harminc ezer pen­gőt a miniszter ideiglenesen áten­gedte a laktanya tatarozási költsé­geinek részbeni fedezésére — de ezen szívességet újabban vissza is vonta. Ennek a 30 ezer pengőnek a felhasználása pedig sok éhes munkanélküli iparosnak, munkásnak adott volna a legrosszabb időben kenyeret. Ezenkívül, ha a város a laktanya vízmüveire fordítja eme összeget, számottevően emelkedett volna a város vizdijjövedelme is. Több kiadást jelentenek a város­ra nézve a helyettes polgármester fizetése és a miniszteri kiküldött vizsgáló napidijai is. Ezen utóbbi kiadással szemben nem tudjuk meg­érteni, hogy miért ne vizsgálhatta volna ki az egész városi ügyet a Folyó hó 8-án tartotta meg az esztergomi Move Sport Egylet a XI. évi rendes közgyűlését. A Magyar Hiszekegy elmondása után dr. Darvas Géza ügyvezető elnök megnyitja a közgyűlést. Üd­vözli az egybegyűlt szépszámú kö­zönséget. Ismertette az elmúlt év működé­sének eredményét s egyben köszö­netet mond mind a vezetőknek, mind a Move lelkes gárdájának. Különösen kiemelte a lövészszak­osztály kiváló teljesitményeit. A közgyűlés kiemelkedő esemé­nye volt a Move országos elnökség részéről megjelent Jeny Imre or­szágos alelnök hazafias, magasszin­vonalú beszéde, melyben további lankadatlan szorgalomra és kitar­tásra hivta fel e magyar ifjúságot az eljövendő szebb s boldogabb A mezőgazdasági irányváltoztatások­ról— különös tekin­tettel az esztergomi viszonyokra. - Bevezető közlemény. — A bekövetkezett kedvezőtlen gaz­gasági viszonyok parancsolják ed­digi berendezkedésünk arányának legalább részben való változtatását. Ezt lehetőleg a meglevő állapotok­ból, az adott talaj- és éghajlati vi­szonyok számbavételével, a fogyasztó közönség igényéhez és mérvéhez, a szállíthatósághoz, a tömegterme­éshez, a szűkös pénzhez, a munkál­tató bírásához, a munkásviszonyok teljesítőképességéhez stb.-hez kell úgy illeszteni, hogy a befektetett tő­kék lehetőleg rövid időn belül jövedel­met nyújtsanak és a későbbi irány­alakuláshoz simulva gazdasági meg­élhetésünket biztosítsák. A cél elérése végett nemcsak megfontoltan gondolkodni, hanem mielőbb tenni is keli. Jó példa van elég ! Ha késedelmeskedünk, mások megelőznek és a tülekedő verseny­vármegyei számvevőség, ami nem került volna a városnak semmibe és a megbízhatóság szempont­jából nemcsak hogy megvan, ha­nem meg is kell lenni a garanciá­nak. Talán nem is egész helytelen lesz a képviselőtestület álláspontja, ha eme napidijak kifizetését meg­tagadja. Az egész szanálási ügyet a leg­szélesebb mederben kell bírálni. Minden polgárnak éreznie kell ez ügyben a felelősséget, mert külön­ben úgy járunk, mint jártunk a múltban, amikor mindenki követelt, de most, amikor baj van, a felelős­ségben osztozni eszeágában sincs. V. I. Magyarország reményében. Azután program szerint megtörtént az egyes szakosztályok évi beszámolója. Azonban az elhangzott igen szép és megbecsülendő eredmények le­szögezése után, minden esetben a nehéz anyagi helyzetiét való küz­delem volt a beszámolók utolsó szava. A fent elmondottak után dr. Dar­vas ügyvezető elnök mind a maga, mind az egész tisztikar nevében lemondott az eddigi tisztségekről s egyben felkérte SZÍVÓS­Waldvogel József örökös elnököt a további elnökségre, ki az egybegyűltek kö­zös óhajához hiven ismét ügyvezető elnökké nyilvánította dr. Darvas Gézát. Ezzel egyidejűleg a régi tisztikar újból megválasztván, a Himnusz eléneklésével ért véget a közgyűlés. ben lemaradunk. Törődni kell nem­csak a munkással, hanem a gazdá­val is, dehogy a lelketlen befolyá­solók körmei közé kerüljenek és még nagyobb nyomorba sülyesszük azokat, akik jobb sorsra igazán méltók. Az értelmi vezetésre min­denki, tehát a kisgazdák és nap­számosok egyaránt rászorulnak. Minden változtatás új munkákat követel. Minden növény sajátos ter­melési viszonyokat igényel, me'yhez a termelőnek igazodnia, simulnia kell, vagyis tervszerűen, kellő tu­dással és jóakarattal kell a terme­léshez fogni, különben a csalódás nemcsak a tőkét, a munkát, hanem az időt és a reményt is megcsú­folja. Igaz, hogy az újabb kutatások eredményeit, a szerzett tapasztala­tokat, ismereteket a szaklapok a közlik, de közönségünk szaklapok­ért, könyvekért áldozni nem hajla­mon. Ez nem divat! Ebben verseny még nincs! Az egyesületekben van könyvtár, de csak a szórakoztató és nem a komoly tartalmúak vannak haszná­latban. A szépirodalom is érték, kultúrszükséglet, de a szakkönyvek tanulmányozása életkérdés. Első­sorban a családfő nyúljon ehhez és szoktassa erre övéit is, mert az iskolai tanulás bő kiegészítést kíván. Panaszt panaszra ne halmozzunk, hanem a létező viszonyokban meg­feszített tevékenységgel alapozzuk meg a szükségtől hajtott újabb irányzat felé jövőnket. Meglevő gazdasági adottságunkat, mint alapot, lekicsinyelni vagy el­vetni nem lehet és nem is szabad, hanem ezt kell fokozatos fejlesz­téssel helyesebb, célravezetőbb, jö­vedelmezőbb irányba terelni. Gabona termelésünkben jelentékeny irányváltoztatást eszkö­zölni á kevés esztergomi sikterüle­ten nem számottevő. Az itteni föld­művelő nép számára sem terem elegendő kenyérnek való. Háború előtt még törpebirtokosaink is a Duna túlsó oldaláról mint arató­munkások hozták a kenyérgabonát. Innen hozták a szalmát, a kukorica­szárat, a szénát. Kukoricatermelésünkkel sem vagyunk jobban. Hti vidékiektől nem vehetnénk az esztergomi pia­con, sertéseink hizlalásáról le kel­lene mondanunk. Burgonyatermelésünket vaggontételekben elégítik ki keres­kedőink. Vannak még más egyszerű élel­miszereink is : bab, borsó, zöldség stb. stb., melyeket vidékről szállítják városunkba. Ha már mindezeket elegendő mennyiségben nem is le­het termelnünk, de legalább a be­hozatalt kellene csökkentenünk, hogy pénzünk ne szivárogjon ide­genbe. (Folyt, köv.) Szölgyémy Gyula A március 15.-1 ünnep sorrendje. A nemzeti ünnep évfordulóján, március 15-én délelőtt 9 órakor a városi kegyúri plébánia-templom­ban ünnepi istentisztelet lesz, melyre, valamint a délután 3 órakora Honvéd­temetőben tartandó hazafias ünnep­ségre a szab. kir. megyei város kép­viselőtestületét, egyesületeit, intéze­teit és hazafias közönségét meghívták. A délután 3 órakor tartandó ün­nepély sorrendje a következő: 1. Himnus. Énekli a közönség a levente zenekar kíséretével. 2. Alkalmi beszéd. Mondja Lakner Ferenc főgimn. VIII. o. t. 3. Petőfi: Nemzeti dal. Szavalja Flegner Ferenc főreálisk. VIII. o. t. 4. Kárász. Nemzeti szinek. Énekli a tanítóképző é lekkara. Vezényel Nemesszeghy István énektanár. 5. Krüger A.: A mozdonyok be­szélnek. Szavalja Németh Ferenc IV. é. tanítóképzői növendék. 6. Lendvay I.: Irredenta. Szavalja Cseh Sándor levente. 7. Radnay : Hősök emléke. Énekli a tanítóképző intézet énekkara. 8. Ünnepi beszéd. Mondja Gróf Károly belvárosi káplán. 9. Szózat. Énekli a nagyközönség a levente zenekar kíséretével, As esztergomi Move Sport Egylet közgyűlése. UMMMASAHAL gramophonok, legjobb gyártmányú gramophon-lemez GIEGLER FERENC-rPPP'l nangszereK« w*™***»™n*™*<>™\™« ..." m « 1 iskolái, valamint az összes jatékáruk a legolcsóbban KOSSUTH LAJOS-UTCA 14. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents