ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-03-11 / 28. szám

XXXVI. évfolyam, 28. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Szerda, 1931. március 11 ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. Amit egy esztergomi iparos mondott, Legutóbb miniszteri szó­ról írtunk e helyen, azon­ban arról is érdemes vezér­cikkezni, amit egy eszter­gomi egyszerű iparos ember mondott közbeszólás formájá­ban a vasárnapi iparosgyűlé­sen. Amikor Mátéffy Viktor or­szággyűlési képviselő az or­szág nehéz gazdasági helyze­téről szólva azt mondotta, hogy a kormánynak sem ró­zsás ma a helyzete és hogy bizony miniszternek sem ér­demes a mai viszonyok kö­zött lenni, valaki hátulról csendesen közbeszólt, hogy: „Szegény miniszterek!" „Szegény miniszterek!" sóhajt közbe egy esztergomi kisiparos, aki talán abba­hagyni készül iparát, mert családjának nem tud belőle kenyeret adni, és akit talán otthon várnak kenyérért síró kicsiny gyermekei, akiknek hiába magyarázná el az álta­lános nehéz gazdasági válsá­got és a közgazdasági pangás okait. Nincs talán nehezebb és küzdelmesebb sors ebben az országban, mint a családos esztergomi kisiparosé. Ezek közül valaki így szólt vasár­nap : „Szegény miniszterek!" Ha letagadhatatlanul van is valami malícia ebben az egyszerű megjegyzésben, még­sem bírálhatjuk el pusztán ezen az alapon, és meg kell értenünk és látnunk azt a lelki állapotot, amelyből ez a két csendes szó felszínre ve­tődött. Ezzel a lelkiállapottal pedig számolnunk kell. A kormány gazdasági mun­káját ismertető és védő szó­noknak kétségtelenül nem az volt a célja, hogy a minisz­tereket megsajnáltassa, a hall­gatóságban azonban bizonyára sokan voltak, akik azt hitték, — mint a közbeszólás bizo­nyítja. Ebből az következik, hogy a mai viszonyok között nincs népszerűtlenebb és há­látlanabb dolog, mint a kor­mány gazdasági politikáját védeni és a kormányférfiak felelősségét az országos gaz­dasági bajokért az általános rossz világgazdasági helyzet­tel megosztatni. Az iparosember látja azt, hogy munkájából megélni nem tud, vagy nem kap munkát, nincs keresete, miből család­ját eltarthassa. Ezt látja, a kenyértelenséget, az éhező gyermekeket, — és ő nem mérlegeli a világgazdasági bajokat. Igaza is van: a mér­legelést végezzék el a kor­mányférfiak, akikben meg­bízik akkor, ha eredményt tudnak elérni. Az iparosember helyesen azt gondolja, hogy boldog az, aki dolgozhatik, törheti ma­gát és munkájáért fizetést, megélhetést kap. Mert ez előtte a nagy probléma, melynél nagyobbat nem ismer : a meg­élhetés. Akinél ez nem okoz gondot, azt szerencsés ember­nek tartja, legyen bár az maga a miniszter. Nem tudjuk, nincs-e ebben is igaza nemcsak az ő, ha­nem az ország szempontjából is. Más az ő gondja és más a miniszteré. A miniszter orszá­gos gondjait ki lehet birni, de az ő egzisztenciális gond­jait nem sokáig. Az iparosok ügye mint or­szágos gond: lehet a jó poli­tikának és a gazdaságpolitiku­sok érdemeket szerző ambí­ciójának tárgya, amelyért szép küzdelmeket lehet vívni és éjszakákat lehet áttanács­kozni, — áz iparosügy azon­ban mint magának az iparos­embernek gondja: életkérdés, az, hogy megélhet-e valami­képen, vagy családjával együtt el kell pusztulnia ! ? így talán kiérezzük a különbséget! A két csendes szó értelmé­vel és lelki hátterével tehát így nézünk szembe. Az iparosember más szem­mel nézi a politikát, mint valaha a régi jó világban. Jót akar az, aki a gazda­sági helyzet okainak megér­tetésével megnyugvást akar teremteni, — de az az egy­szerű iparosember sem akart rosszat azzal, amit mondott. Az érem mindkét oldalát kell nézni, így a helyzetkép reális lesz. Az új ipartörvény revízióját és az egyfázisú forgalmi adót követeitek a vasárnapi ipartes­tületi közgyűlésen. A távozó Dóczy Ferenc helyébe Hermann Lajost választották meg elnökké. Az esztergomi iparosok kálváriája. Esztergom szab. kir. megyei vá­ros Ipartestülete vasárnap délelőtt tartotta meg ezévi rendes közgyű­lését, amelyen nagy számban jelen­tek meg az esztergomi iparosok, egészen megtöltve a Kath. Legény­egylet nagytermét. A Magyar Hiszekegy elmondásá­val kezdődött a gyűlés, amely mind­végig megtartotta komoly szinvona­lat és inkább szomorú, mint élénk hangulatát. Az a nehéz sors, amely­ben a mai esztergomi iparosnak része van, mintha a közös tanács­kozásokra is rányomná bélyegét. Vége a régi lelkesedésnek, és ha elhangzanak is kérdések, felszólalá­sok, mintha a bizakodások hiány­zanának mögöttük. A közgyűlést Dóczy Ferenc elnök nyitotta meg, aki üdvözölte a gyű­lésen megjelent Mátéffy Viktor prépost-plébános, országgyűlési kép­viselőt, Glatz Gyula polgármester­helyettest, dr. Brenner Antal városi főjegyzőt és dr. Etter Jenő városi főügyészt, iparhatósági biztost. Hajnali Kálmán ipartestületi tit­kár gondos titkári jelentését hall­gatta ezután nagy figyelemmel a közgyűlés. A titkári jelentés részletesen fog­lalkozott nemcsak az~ elmúlt év eseményeivel, az általános iparkér­désekkel, hanem az esztergomi iparos speciális helyzetével, bajai­val is. Rávilágitott a dorogi vásár ügyére is, amelynek engedélyezése és fenn­tartása nagy sérelme az esztergomi iparosságnak, amely Trianon foly­tán tulsóféli piacát elvesztette és rá van utalva az esztergomkörnyéki falvak vásárló közönségére. Az esztergomi Ipartestület veze­tősége mindent elkövetett, hogy a dorogi vásárt beszüntessék, és az esztergomi iparosság nagy megütkö­zéssel vette annak idején tudomá­sul, hogy a vármegyei kisgyűlés a dorogi vásár fenntartása mellett fog­lalt állást. Mátéffy Viktor ország­gyűlési képviselő vezetésével nagy iparosküldöttség is járt Esztergom­ból a kereskedelmi miniszternél, aki belátta ugyan az esztergomiak igazát, azonban a dorogiak szerzett jogára hivatkozva csak annyit Hgért, hogy igyekezni fog valami megoldást keresni az esztergomi iparosok és Esztergom sérelmének enyhítésére. Ezt a sovány vigaszt most tudo­másul vették iparosaink a titkári jelentésből. Az ipolyvölgyi falvak vásáraira kényszerült esztergomi iparosok kálváriáját is tárgyalta a titkári jelentés. A szobi dunai átkelés vi­szontagságai és veszélyessége és a hosszú, nehéz utakon elviselt szen­vedések szinte tűrhetetlenné teszik ezeknek a szegény iparosoknak sorsát. Most egy vállalkozó motoros átkelő beállítását tervezi, amely megvalósulás esetén könnyítene va­lamit a helyzeten. A számvizsgáló bizottság jelenté­se és a jövő évi költségvetés el­fogadása után a közgyűlés a távozó Dóczy Ferenc helyébe Hermann Lajos ácsmestert, az eddigi agilis alelnököt választotta meg elnökké. Dóczy Ferenc elnök megköszönte iparostársai bizalmát és beszédében Tavaszi kabátok legolcsóbb forrása Balog László divatáruháza

Next

/
Thumbnails
Contents