ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-10-19 / 152. szám

XXXV. évfolyam, 152. szám. Ára köznap 10? vasárnap 16 fill. Vasárnap, 1930. okfóber 19 Keresztény poétikai és ap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára í hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. A Magyar Hét és a párkányi vásár. Esztergom, 1930. okt. 19. A Magyar Hét egyik arculütése a párkányi vásárnak esztergomiak részéről való látogatása. A Magyar Hét kezdetén, amikor öles plakátokon, hasábos vezércikkekben, hivatalos és nem hivatalos Írásokban és beszédekben, iskolai agitációsban hirdetjük, hogy: magyar ember, ezen a héten jusson eszedbe, hogy magyar vagy akkor is, amikor vásárolsz és üzletet kötsz, — és felhivunk ebben a csonka országban mindenkit, hogy csak a magyar árút, a magyar munka termékét vásárolja eminens hazafias érdekből, akkor hosszú sor esztergomi ember — többnyire leány és aszszony — áll a rendőrségi épület előtt és ki-ki félnapokat el ácsorog, hogy igazolványt kapjon és átmehessen a párkányi vásárra cseh árút venni, a cseh ipart és kereskedelmet, a cseh adóbevételt gyarapítani. Ugyebár ez nem annyira nevetséges, mint inkább szomorú, sőt felháborító paródia?! Nem is szólva arról, hogy a párkányi cseh silányságokkal és ócska piaci árúkkal becsapódik a magyar közönség, hiszen már a régi jó világban is becsapódott az ember a párkányi vásár talmi kincseivel, amikor pedig Párkány magyar uralom alatt volt, — hát még ma! Hiszen a régi jó béke világban is inkább csak mókázni jártunk át a párkányi vásárra mi, esztergomiak. Abban — — azt hisszük — mindnyájan egyetértünk, hogy jóérzésű esztergomi embernek ma, a mai viszonyok között nincs szórakozni és vigadni Párkányba. Ebben mindnyájan megegyezünk, de még tovább kell mennünk a most Párkányba járó Esztergomiak megítélésében, akik a Magyar Hetet úgy kezdik meg, hogy átmennek a csehekhez párkányi vásárra. Nem fojthatjuk el keserűségünket ha árra gondolunk, hogy mint sok lelkes, hazafias akció, úgy a Magyar Hét és csak frázis marad sokak sze~ mében. Ezek az emberek pedig, akiknek közönyös lelkéig semmiféle komoly, nagyvonalú magyar gondolat és tett nem ér el, éppen azok, akik legjobban sírnak. és panaszkodnak a nehéz, nyomorúságos helyzetük miatt. Csak ordítoz nak, de maguk soha sincsenek ott. ahol cselekedni kell a közért, ellenben a legtöbbször könnyű lelkiismerettel segítenek ezt az országot gazdaságilag tönkretenni! a avatják fel Nyergesujfalu hősi emlékművei József főherceg jelenlétében. A hajdani római világbirodalom Pannoniájában, egyik fontos út mellett épült a megerősitett Crumerum, a mostani Nyergesujfalu. Részint háborús viszontagságok, részint elemi csapások következtében többizben elpusztult, de Phönix módjára ismételten életre kelt s ma az esztergomi járásnak egyik legnépesebb, virágzó községe. Ámbár a kartel itt is éreztette romboló hatását, a község olyan fejlődési irányzatot mutat, amivel érdemes foglalkozni, különösen most, amikor mindenfelé lefelé görbülő irányzatot látunk és hangos panaszokat hallunk. Nyergesujfalunak nyelvében megmagyarosodott, érzésében teljesen magyar, szorgos munkás lakossága ma hármas ünnepet ül. Ünnepli hősi halottjait, új modern emeletes községháza és ipartestülete uj otthonának avatását. Ünneplésének fényét az erős akarat és áldozatkészségen kivül emeli József kir. herceg fenséges személyének megjelenése is. Nyergesujfalu, mint annyi sok száz község, az országrabló Trianon parancsára szintén határszélre került. Talán a kegyetlen sors sugallta a Hősök emlékének alakjaiban kifejezésre jutott gondolatot. Bronzba öntött honfoglaló magyar harcba küldi a bronz magyar katonát. Harcba küldi, hogy lelkesítse annak a 89 hősi halottnak utódjait, akiknek szent emlékére állította a kegyeletes lakosság az emlékművet. A fejlődő község nem elégedett már meg a huszonkét év előtt épített s akkor az egész járásban legszebb községházzal. Újat, modernebbet, emeleteset építtetett. A régiben helyet adott a postahivatalnak és a hajóállomási főnökségnek. Telket adott az ipartestületnek, amelyen ugyancsak új ház épült, hogy a körzetnek legyen saját otthona és ezzel is szorosabban kapcsolja magához Nyergesujfalu az odatartozó Az „Esztogorn" tárcája. Amerikai életképek. Irta : Dr. Tóth Kálmán teol. tanár 111. Ezt csinálja utána, aki tudja az európai gazdagok közül! S ilyen különc kedvtelésű gazdagok százszámra akadnak Newyork felhőkarcolóinak világában. Akik nem tulajdon szellős „alpesi" kastélyokban laknak a felhőkarcolók tetején, csekély évi 10,20 ezer dollár bért fizetnek 5—6 szobás lakásért, u. n. appartement palotákban, ahol a főzés, takarítás, fűtés stb. minden gondja a ház uráé. Vannak persze más egyéb bogaraik is az unatkozó milliomosoknak. Az egyik pl: 1000 dollárért ültettetett át Buffalóból egy fát tövestől Wellandba. Egy másik csupa törött, vagy csorba cserepekkel fedette be villájának tetőzetét Clevelandban. Minél nagyobb a külső zaj, mely a milliárdosok palotái körül hullámzik, annál nagyobb csendben élik \e napjaikat a sorsnak e kegyeltjei. Amerikában a gazdagsággal tüntetni, proccolni nem szokás, nem illik. Ellenkezik az egyenlőség fogalmával, mely napjában mindenki számára egyforma életstandardot kivan és a munkaalkalmak lehetősége esetén meg is adja azt lakásban, ruházkodásban, autózásban, sportolásban, szórakozásokban mindenki számára, legyen az milliomos, gyáros, vagy egyszerű munkásember. De másrészt veszedelmes is tüntetni a gazdagsággal. Mert Amerikában a gazdasági válságok nagyon gyakoriak s olyankor nagyra nő az elégedetlenség a tőkepénzesek ellen, akik önzésből százezrektől, sőt millióktól megvonják a munka alkalmát és lehetőségét. De a gazdagok vannak annyira okosak, hogy legalább jólétük íitogtatásával nem hívják ki maguk ellen a proletárelemek lázadó kedvét. A nyilvánosság előtt nem igen mutatkoznak, hanem zajtalanul visszavonulnak csendes palotáikba, vagy villáikba s ott szövik-fonják, mint a pókok emberboldogító terveiket. Roppant zárkózott életet élnek és csak akkor adnak életjelt magukról, mikor valami világraszóló nagy alkotással, vállalkozással lepik meg az emberiséget. Dicséretükre és munkatiszteletükre legyen mondva, hogy fiaiknak nem adnak költőpénzt, hanem befogják őket gyáraikba és a legalsó munkától kezdve minden munkát meg kell tanulniok. Igy keresik meg zsebpénzüket a fiatal mesterek. De azért ne gondoljuk azt, hogy az amerikai gazdagok mindnyájan a felhők magasságában laknak. Sőt a legtöbben nagyon is közel laknak a földhöz, melynek kövérjét, zsírját, ők élvezik elsősorban mindenféle formában. A nagy vámosokban mindenütt van ú. n. milliomos negyed. Csupa egy- és kétemeletes villák és kastélyok óriásfáktól beárnyékolva, csodás parkoktói körülvéve; de jóformán sehol be nem kerítve. A kerítés a szabadság országában — jóformán ismeretlen intézmény. Ha elvétve akad kerítés a ház körül, biztosan magyar emberé, aki azt megszokta az óhazában. Minek is? Hiszen ott senki sem lop, legfeljebb csak betörnek és rabolnak. De ezt aztán annál kedélyesebben csinálják, de csakis — pénzzel csinálnak „pillanatfelvételeket." Bútor, ruha s egyéb ilyen földi jók iránt senki sem „érdeklődik." A tejeskancsót, főzeléket, húst és gyümölcsöt egész nyugodtan leteszik a szállítók hajnalban a házak kapujába, a lakások ajtajába. Senkisem nyúl hozzájuk. Van ezekből mindenkinek elég. Csak a pénz az, amiből soha senkinek nincs elég. Betyárromantika Amerikában. Azért csak a pénzért dobog, a dollárért ver egyes vakmerő gentlemenek szive s kik kisebb-nagyobb bandákba állva fényes nappal rátörnek bankokra, szállodákra, pénztszállító autókra és „hands off" jelszóra kivont revolverrel kényszerítik a meglepett vagyonososztály tagjait bukszájuk kiürítésére és „készséges" átadására. Jóformán napirenden vannak az ilyen vakmerő rajtaütések. Azért már a munkásoknak nem pénzt adnak újabb időkben a gyárakban, hanem csak csekk-et. A csekket mégis csak nehezebb értékesíteni, mint a készpénzt. Gyakran láttam Buffalóban, hogy a banktisztviselők belülről bezárt páncélautóban szállítják a pénzt, vagy a csekket a gyárakba, vagy hivatalokba. A káré elején két revolveres soffőr ül. Mielőtt a tisztviselő kilépne a páncélautóból, re vol veresen elébe állanak és így kisérik be az épületbe. Még így is Elismert dolog! legszebb, legnagyobb választéka Vermesnél 10. Kossuth L.-ii' szám.