ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-02-16 / 39. szám

tehát csak arra szolgál, hogy az esetleges túlfogyasztást mutassa. Ugyanis a kivetett vízdíjért mindenki csak annyi vizet fogyaszthat, mint amennyi a vízdíjért m.

3-ként (1000 1.) 60 fill.-jével jár. Ha valaki ezen mennyiségnél többet fogyaszt, ahány köbméter ez a többfogyasztás, annyiszor 60 fill.-t fizet még rá a pausál vízdíjára. A vízmérő-óráknak a leolvasását és a fogyasztott víznek a pausál vízdíjjal való összehasonlítását eddig félévenként végezték, mivel azonban ez a rendszer nem adott mindenütt kielégítő átlagot, a vízvezetéki bizottság javaslatára ezután csak minden évben egyszer fogják a vízmérők utáni többfogyasztást kiszámítani, mégpedig március és április hónapokban. A vízmérő-órák egy évben többször is le lesznek olvasva s a leolvasás eredményét az érdekeltekkel is közlik, hogy úgy a felek, mint a város évközben is tájékozódjék a fogyasztott víz mennyisége felől. Hy módon el lehet majd kerülni a meglepetésszerű vízfogyasztást és nyomára lehet jönni a berendezés rejtett hibáinak. A tapasztalat azt mutatta, hogy olyan városokban, ahol vízmérőóra egyáltalában nincsen, a vízfogyasztás olyan pocsékolássá fejlődik, hogy naponként és fejenként 200—300 liter víz is elfolyik, míg a vízmérőkkel ellenőrzött városokban a fogyasztások naponként és fejenként a 100 1.-t nem haladják meg. Ezért kell a vízmérő. Az ármentesítési tervek közszemlére vannak kitéve Esztergom város ármentesítési ügyében Palkovics László alispán megindította a vízjogi engedélyezési eljárást. Ennek következéseképen az elkészült ármentesítési tervek márc. hó 14-éig közszemlére vannak kitéve a városházán s ezen idő alatt azokra észrevételt lehet tenni. Amennyiben észrevételek nem lesznek ezen idő alatt, az alispán a jelenlegi tervek alapján megadja a vízjogi engedélyt. Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék ünnepi disz közgyűlése a kormányzó tíz éves jubileuma alkalmából. Komárom és Esztergom közigazgatásilag, egyelőre egyesitett vármegyék törvényhatósági bizottsága f. évi március hó 1-én, vitéz nagy-, bányai Horthy Miklós úr Őíőméltóságának, Magyarország kormányzójának tiz éves kormányzói jubifeuma alkalmából ünnepi díszközgyűlést tart a vármegyeháza nagytermében. A vármegye közönsége ez alkalommal határozatilag fogja hódolatát kifejezni Őfőméltóságának, akit tíz évvel ezelőt, Magyarország népének osztatlan bizalma emelt a kormányzói székbe. A belügyminiszter folyósította a legelő javítási kölcsönt Értesítés érkezett a város polgármesteri hivatalához, hogy a belügyminiszter a 45.000 pengőt kitevő legelőjavítási kölcsönt folyósította. Az összeg immár rövidesen rendelkezésre áll és a legelőjavítási munkálatok megkezdhetők lesznek. A nagyarányú, fontos munkálatok végrehajtásával gazdatársadalmunknak egy régi jogos kívánsága teljesül. De örömmel veszi tudomásul az összeg folyósítását és a legelőjavítási munkálatok megkezdését minden esztergomi polgár, mert a jó legelővel jó marhaállomány, jobb és nagyobb mennyiségű tej jár, és mindez előnyösen befolyásolja a város gazdasági és egészségügyi helyzetét. **>'+a**\*fi*0* ******** MfWMwwM» WS*W^ A Mátyás királyutca betongyalogjárót kap A ripáriai lakosok és a vasúti áll lomáshoz vezető út környékén épült új házak lakóinak régi panasza az, amely az ottani utcáknak télvíz idején való járhatatlanságáról szól. A város régóta dűlőre akarja vinni az útak rendbehozásának ügyét de mivel az ottani háztulajdonosok különböző igényűek és nemcsak az utcák, de egyes háztulajdonosok különféle kívánságai, fizetési feltételei és készségei miatt is igen nehéz egyöntetűséget teremteni és az ügyet előbbre vinni. A város jóformán minden háztulajdonossal külön kénytelen tárgyalásokat ^folytatni és így az ügy közben igen lassan megy előre. Legutóbb a Mátyás királyutca lakói jutottak megegyezésre a várossal, amelynek folyományaképpen a Mátyás király-utca rövidesen betongyalogjárót kap. A vízivárosi zárda a jövő évre leányliceumot tervez A városunkban létesítendő leánylíceum ügyében tegnapi számunkban közzétett felhívás már is élénk visszhangot keltett a közönség körében. A felhívás szerint ugyanis elegendő (legalább 40) jelentkező esetén a vízivárosi zárda jövő iskolai évre megnyitná a leánylieeum első évfolyamát. Jelentkezni március hó 15-ig kell a zárdában. Éjjeli szolgálatot február 15-től— 24-ig a Takács István „Fekete Sas" c. gyógyszertára (Ferenc József-út) teljesít. H1R iE ICi KRÓNIKA. Álarcosbál van minálunk... Csinnadratta... Zene szól, Dörög a dob, forr a vér, Álarcosbál van minálunk, Sok álarcos táncra kél. Táncol a sok víg álarcos, Hajbókol és sürg-forog. Nézni ezt a zűrzavart: nem Éppen utolsó dolog. Lisztesarcú bohóc ugrál, Vastag piros szájaszéle, Orrán, ajkán, két orcáján Nagy fekete szemölcs-féle. Sárga leplén öklömnyi gomb, Mindmegannyi csábos csengő, Jöjj, borulj a karjaiba Festett szépségért esengő! Ott kering egy vén boszorka, Orra vasból, mint mesében. Valahonnan Tiszazugról Seprözték ki a mult héten. Fürge még a lába, talán Nem is oly vén, miként látszott, Aki becsülsz minden ósdit, Járj vele egy vidám táncot! Amott meg egy szép királynő, Gyémántos a nyaka, szeme, Végtelenül előkelő, Táncpartnerül ő kellene ? Hej, de hozzá nincsen frakkod, Fényes cipőd, fehér plasztron. Láttára csak szádat tátod, Ebből pedig nincsen hasznom! Nézd, egy bájos pásztorlányka ... Nem néz most rá senki, szegény, De a mosoly mégis ott ég Szépen ívelt ajkán, szemén. Virág is van az ölében, Rózsás, hamvas az orcája, Ne habozz, hisz bál van mostan : Vidd a táncba, vidd a táncba! rím. Mélyen tisztelt Uraim, Kedves Barátaim ! Bizony meghatottság vesz az emberen erőt, ha élete kenyerének javát megevén, — mert hisz az 50 év, sajnos, ezt jelenti — a szeretetnek és ragaszkodásnak olyan spontán megnyilvánulásait hallja, mint ahogyan azokat itt az imént a tanácsnok úr olyan szépen tolmácsolta. Festői csokorba foglalva, valóban költői formában kifejezést adott ő az előbb azoknak az érzéseknek, akarásoknak és elgondolásoknak is, melyek kora gyermekkorom óta az én lelkemben éltek. Mindnyájan tudjátok, hogy én nem a hivalkodás, nem az ünnepelteíés embere vagyok, hanem a szerény munkáé s a meggyőződésé és egész életemben mindig az az érzés, az a tudat vezényelt, hogy nekem egyetlen birám van: a lelkiismeretem, a lelkem, melyet az Úristen lehelt belém és mely nekem a megváltás kapcsán az örökkévalóságot biztosítja. És most, amikor 50. születésnapom határjelző oszlopánál életemre visszatekintek, ez az én birám azt súgja nekem, hogy jól cselekedtem, helyes utakon jártam, mert a gyűlöletnek, a meg nem értésnek, a bosszúnak bármilyen szenynyes áradata ostromolt is, meg nem inogtam ; én mindenkor az igazságra törekedtem és mindenkor a jónak voltam tántoríthatatlan munkása. Mindig és mindenkor annak a gondolatnak igyekeztem képviselője és kifejezője lenni, melyet az én kedves barátom, a tanácsnok úr, az előbb ismertetett és ez a minden jogából kifosztott, megalázott nemzet is, mely a múltban oly hatalmas történelmi hivatást teljesített és melyre oly nagy hivatás vár a jövében is — csak azt vallhatja, hogy ez a gondolat, ez az érzés az, mely neki életet, multat adott és jövőt jelent. Hiszen a világtörténelem tanúskodik mellette, hogy a leghatalmasabb népek, a nagy perzsa, görög, római és germán birodalmak hegemóniája is csak addig tartott, amíg ezeknek az erkölcsi értékeknek, erkölcsi elveknek alapján állottak ; mennyivel nagyobb szüksége van tehát azokra annak a mai nemzetnek, amelyet oly igazságtalanul megtéptek és megaláztak! Ha a lengyel nemzet az első szétosztás után ezekkel az erkötcsi értékekkel in dult volna az a nemzeti életében tovább, akkor a második és harmadik felosztás bizonnyal nem követ kezett volna be, És hogyha a lengyel nemzetnek csak egyetlen fiá ban is élt ez a gondolat, ez az ér zés, akkor ennek a megalázott len gyei nemzetnek — mint azt a je len eseményei igazolták — fel kellett támadnia! S ha ez a mi földretiport, szétmarcangolt szegény, kis csonkaországunk még úgy lengyelsorsra jut is, ha csak egyetlen magyar lesz, aki ezeknek az erkölcsi eszméknek hordozója, hirdetője és apostola, akkor ez a nemzet is minden poklokon keresztül is fel fog támadni! Épen ezért nekünk nincs nagyobb, nincs szentebb, nincs magasztosabb feladatunk, mint hinni, bízni törhetetlenül a magyar rendeltetésben, a magyar nemzeti erényekben, a magyar nép elhivatottságában és akkor ez a mi szent hitünk erőt fog nekünk adni arra, hogy ezer veszélyen keresztül is győzelemre tudjuk vinni a magyar igazságot. 14 éve vagyok Esztergomban; a legválságosabb, legsúlyosabb időkben, .a háború alatt, forradalmakban ós a forradalmat követő felfordulásban rendületlen szószólója voltam ezeknek a gondolatoknak. Mindig és mindenkor úgy fogtam fel hivatásomat, hogy a város békéjéért és nyugalmáért felelős vagyok; mikor az sokszor érthetetlen okok miatt kockán forgott, minden erkölcsi erőmmel rajta voltam, hogy megvédjem és igen-igen sokszor még a megaláztatást is eltűrtem, hogy az a béke és az az összhang megmaradjon a város tulajdonában, mely a fejlődés nek, a haladásnak egyetlen biztosítéka. Mindig és mindenkor szószólója voltam annak, hogy a kölcsönös megbecsülés, kölcsönös bizalom, a kölcsönös munka és áldozatkészség az, mely a megaláztatásban és abban a nehéz helyzetben, melybe Trianon juttatott bennünket, a feltámadáshoz vezet. S ha ezért igaztalanul, vagy meg nem érdemelten gáncs és támadás értek és ha az ezirányú tevékenységemet kétségbe vonták, én azt mindig némán tűrtem és haladtam tovább azon az úton, melyet nekem a fentemlített célok parancsolólag írtak és írnak elő. A tanácsnok úr hivatkozott arra a szép és fenséges ünnepre, melyet a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe jelent. És szomorú jelenség, hogy itt ebben a primási városban, a magyar államiság és a magyar katolicizmus ősforrásának ebben a városában, ahol én mindig ezeknek az érzéseknek és gondolatoknak voltam hirdetője, — ép ezekben a napokban részesültem meg nem érdemelt és nem méltó bírálatban. Azonban, kedves Barátaim, legyetek meggyőződve róla, hogy engem ez sem kedvetleníteti el. — Nekem fáj ugyan az igazságtalanság, de nem is annyira magammal szemben fáj, mint inkább azzal a nemes, józanul gondolkodó várossal szemben, amely ezekben a nehéz idők-