ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-02-07 / 31. szám

RGOM Keresztény politikai és társadalmi napilap. Megjelenik hétfő- és ünneputáni nap kivételével mindennap. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnal. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Mi az igazság a város gazdasága elleni kritikákból ? Az „Esztergom és Vidéke" leg­utóbbi számaiban ismételten jelen­tek meg cikkek, melyek Esztergom gazdasági helyzetével kapcsolatosan a város különböző ügyeit tették bí­rálat tárgyává. Ezek között a f. é. február 2-i számban „Hogyan se­gítsünk Esztergom súlyos gazdasági helyzetén" cimmel Meszes Ferenc kisgazda nyilatkozata gyanánt töb­bek között a város gazdasági hely­zetéről történt megnyilatkozás. Az okos ellenzéki kritikának is helye van, 'azonban a bírálónak minden­kor teljes áttekintéssel, pontos ada­tokkal kell birnia, mert csak az igazságnak megfelelő kritika válik a,köz javára. A cikk adataira vonatkozólag a városháza illetékes helyein a követ­kező felvilágosítást nyerjük : Mindenekelőtt a cikkből az a fel­fogás csendül ki, hogy a város házi­gazdaságának kezelésében nincs meg a kellő szakszerűség. Ezzel szemben a valóság az, hogy a vá­rosnak van egy oki. gazdatisztje, egy tiszti cím viselésére jogosított városgazdája és a gazdaság köz­ponti intézésére ki van jelölve a város jogi képesítésű közigazgatási tanácsnoka, aki azonban nemcsak tapasztalatból, hanem egyéb el­méleti képesítésénél fogva is a gazdasági ügyek intézésénél tudatlannak nem tekinthető. Ami a cikkben előhozott egyéb konkrétumokat illeti, teljesen légből kapott állítás az, hogy a város­nak 340 holdja van házikezelésben. A város csupán 233 hold szántót ke­zel a réteken kivül, mely utóbbiak­nak kezelése ezideig is nem bérbe­adás, hanem házikezelés útján tör­tént. Igen-igen meg lenne elégedve a város hivatalos vezetősége avval, ha a 233 hold után bérleti rendszer mellett a gazdaközönség a város részére, miként a nyilatkozó beígéri, évi 20.000 pengőt garantálna és emellett még azt is, hogy ez a 20.000 pengő az esedékesség idején pontosan befut és végül még azt, hogy a gazdálkodás rendje olyan lesz, mint amelyet az okszerű gaz­dálkodás elvei kivannak. Ha ezt a 233 holdra valaki garantálni tudja, mindenesetre a város hivatalos ve­zetősége fontolóra fogja venni, hogy ezen megoldást a város autonóm szervei elé terjessze elbírálás céljá­ból. Hogy a város gazdaságában ez­időszerint gazdatiszt és városgazda is működik, annak az a magya­rázata, hogy a városgazda idős tisztviselő, aki hosszú időn keresztül már semmiesetre sem fog tudni szol­gálni, ennekfolytán gondoskodni kell arról, hogy utána meglegyen a szukk­reszcencia úgy, hogy az utód a szükséges helyi ismeretekkel, földek, határok, stb. fekvésének ismeretével már rendelkezzék. De egyébként is ne tévessze szem elől se a nyilatkozó, sem pedig bárki más, aki a város gazdasági ügyei­vel való foglalkozásra hivatottnak érzi magát, hogy a gazdasági ügy­osztály tisztviselőinek, tehát a ve­zető tanácsnoknak, a gazdatisztnek és városgazdának nem egyedül, sőt még csak feles arányban sem a házigazdaság vezetése a fő köteles­sége, hanem igen is, a város összes gazdasági ügyeinek intézése, melyet a ^házigazdaság ügyeivel kizárólag megbízott egy tisztviselő semmi kö­rülmények között elvégezni nem tudna. Légből kapott állítás az, hogy a városnak 1300 hold legelője van és ebből csak 800 hold használható. A legelőterület kereken 1600 hold és a város szempontjából ezen egész 1600 hold használható. Mikor a ha­las-tó lecsapolásáról volt szó, a gazdaközönség egy bizonyos képvi­selete kötelezettséget vállalt arra, hogy a halastó egész területét ka­száló céljaira kibérli és így a város részére jövedelmezővé teszi. Ez — sajnos — nem történt meg és arra az illetékeseket megfelelő eszközök hiányában kényszeríteni nem lehe­tett. Nem felel meg a valóságnak az. hogy a város 100 kat. holdat fel­szántatott a legelőből. Az u. n. fogolytábor területén kb. 60 hold van felszántva, ám azért, mert an­nak legelővé való átalakítása ren­tábilisnak semmi esetre sem tekint­hető, de még ha gazdaságilag át­alakítható volna ís, még akkor is nehéz megoldást találni a tekintet­ben, hogy azt az állatállomány tény­legesen is használhassa. Kijelenti a város mai gazdaságá­nak vezetősége, hogy oly értelmű nyilatkozatot, mely szerint a volt fogolytábor területének feltört részei legelővé 3 éven belül átalakíttatnak, nem tett. Ugyancsak kijelenti a városgaz­daság, hogy nem felel meg a való­ságnak az sem, mintha az elmúlt esztendőben a tábori fiúnevelőin­tézet részére300 hold töretett volna fel. Ez meg nem történt. Nem érti a hivatalos város azt a kifejezést, mi az a „köztrágya." Amennyiben legelői trágyáról van szó, kijelenti, hogy legelői trágyát a Wimmer-telepre sohasem horda­tott ki és azt igenis a törvény ren­delkezéseihez képest a legelő felja­vítására használja évről-érre. Ami a hcgyiútak javítását illeti, ugyancsak nem felel meg a való­ságnak, minthogyha javítás nem történt volna. így csak az 1929. év folyamán és csak a Nagyváros ha­tárában javítások történtek : az Előhegytől kezdve a Kaán-út­ban, al Bárány-útban, a Schissler­úton, a Temető-úton, a Kálvária­uton, aKiskuria és Cigánykúti-úton, a Seemann-úton, a KŐaljai-úton, to­vábbá a kenderesi, galagonyási, vi­lágoshegyi, sashegyi, öregkuriai, borzhegyi, malonyai, ispitahegyi, di­ósvölgyi, hegymegi-űti, szarvashegyi és barátkúti dülő utakon. Mindezt elvégezte a városgazdaság anélkül, hogy ezzel a háztartásnak effektív kiadást okozott volna. Ha a rendel­kezésre álló eszközökkel bárki is többet tudna elvégezni, legyen szí­ves jótanácsaival segítségére sietni a gazdasági-ügyosztálynak, hogy azo­kat kellőképen igénybe lehessen venni. A Szentléleki-út javítása minden­esetre sürgős és fontos, de távolabb esik attól, semhogy a városnak egy ügyosztálya annak rendbehozatala tekintetében saját hatáskörében in­tézkedést tudna tenni/ A hegyikutak és források rend­behozatalára nézve megjegyzi a hivatalos vezetőség, hogy azokról állandó gondoskodás volt és van. Felemlíti pl., hogy két évvel ezelőtt teljesen rendbehozta a barátkúti kutat és ellátta kerítéssel, sőt helyet is kijelölt arra, hogy a forrás első szakaszán az állatok itathatok le­gyenek. Ezzel szemben a valóság az, hogy az érdekelt gazdaközön­ség nem a kijelölt helyet használja az állatok itatására. A mezőrendőrség létszámának csökkentése nem azért történt, mintha a gazdaság vezetősége a mezőőri létszámot valami magas­nak találta volna, mert hiszen Esz­tergom hegyes-völgyes táján min­den bizonnyal fokozott mezőőri lét­számra van szükség, de történt azért, mert a felettes hatóságok megálla­pítása szerint is az esztergomi föld­tulajdont oly magas adóterhek sújt­ják, hogy azok csökkentése az adó­fizetők teljesítőképessége kimerülé­sének megakadályozása céljából feltétlenül szükséges volt. Ami a vadkárokat illeti, a vadász­bérleti szerződés igenis biztosítja, hogy a vadászbérlő a károsodás­nak kitett területeket őriztesse.^ Természetes azonban, hogy nem lehet oly bérlőt találni, aki minden 5 egyes gazda földjének szélére egy­egy őrt állítson. Ami pedig a káro­sodásokat illeti, vonatkozásba hozva azzal, hogy az ezidőszerint érvény­ben lévő törvény elgondolása sze­rint mindenki saját terményének megóvásáról saját maga tartozik gondoskodni s ennek folytán az érdekelt gazdaközönség a vadász­bérlő által kiállított 6 vadőrző mel­lett is saját maga is őrzi terményeit, a város vezetősége lefolytatta a 1 tárgyalást a vadásztársasággal ab­ban az irányban, hogy a vadász­társaság hajlandó az általa beállí­tani kötelezett 6 vadőrző évi díját arányos felosztás céljára, az érde­kelt gazdaközönségnek juttatni, ami­ből — legalább is a legutolsó évek tapasztalatai szerint — a felmerült vadkárok 90 %-ig megtéríthetők lennének. [ Hogy ez az egyezség valóra váltható nem volt, az nem a gazdaság vezetőségének hibája, hanem annak a megegyezésnek hiánya, mely az érdekelt gazda­közönség körében fennállott. A városi erdőre vonatkozólag azt adja elő a nyilatkozó, hogy abból a gazdaközönség fát nem kap egy szálkát sem, mert mielőtt kitermel­nék, már eladják. Ez azonban elő nem fordult. A valóság az, hogy árverések történtek akkor, amidőn a kitermelés már befejeztetett és a kiadások ellensúlyozása gyanánt a bevételről gondoskodni kellett, ám ezeken az árveréseken a gazda­közönség tagjai ép úgy résztvehet­tek, — és miként pl. a mult év mutatja, részt is vettek, — mint részt vehetett rajtuk bárki más. Ami azon kifogást illeti, hogy a tisztviselők nem bánnak a gazda­közönség hozzájuk forduló tagjaival udvariasan és elég szívesen, nyu­godt lélekkel kéri a város vezető­sége, legyen szíves a cikkíró, vagy nyilatkozó megmondani a város polgármesterének, ki volt az a tisztviselő és milyen körülmények között, aki meg nem felelő maga­tartást tanúsított a közönség bár­mely tagjával szemben, mert ilyen­ről tudomása nincs; mert, ha a vá­ros polgármesterének, mint az ösz­szes ügyek intézéséért felelős tiszt­viselőnek ilyen tudomására jut, módját fogja találni annak, hogy a kellő elégtételt megadja. Ami végül a városi tisztviselők létszámát illeti, valótlan az, hogy volna a városházán oly iroda, ahol 5 hölgy „kopogtatja a papirost." A városi tisztviselők és alkalma­zottak ' létszámát és munkakörét illetőleg, nemkülönben a sokat han­goztatott túlkiadásokat illetőleg fel­merült kifogásokra vonatkozólag, legközelebb szintén az teljes igaz­ság feltárása és erről a közönség tájékoztatása céljából utána fogunk járni a legilletékesebb helyen. Számlabélyeg illetékek. A m. kir. adóhivataltól nyert értesülés szerint a számlabélyegeket lehet a cégnek dátummal ellátott pecsétjével is átírni olyképen, hogya'pecsét a bé­lyegről áttér a papirosra. 200 P-ig 2 fillér, 500 P-ig 5 fillér, 1000 P-ig 10 fülér, 2000 P-ig 20 fillér, 5000 P-ig 50 fillér, 7500 P-ig 75 fillér, 10.000 P-ig 1 pengő, ezen felül levő öaszeg után 2 pengő számlabélyeget kell leróni. Menyasszonyi és völegényi ruhaanyagok nagy választékban legolcsóbban VERMES-nél

Next

/
Thumbnails
Contents