ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-12-25 / 178. szám

XXXV. évfolyam, 178. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Csütörtök, 1930. december 25. ZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Karácsonykor. Esztergom, 1930. dec. 25. Karácsonykor a legszebb és legmeghatóbb az, hogy akkor sok jót tesznek az emberek. Nem beszélnek, hanem tesznek az emberek, — és ebben a karácsonyi ünneplés mintha méltóvá akarna lenni a lényeghez, az ünnep lelkéhez és szent Okához, amelyről az evangélium úgy beszél, hogy: az Ige testté lőn. Az Ige testté lőn, amiről annyit prédikáltak a próféták, megtörtént, az Ür megvalósította, — a lélekben nyomorgó világ számára megszületett az Üdvözítő, — emberek necsak prédikáljatok, necsak beszéljetek, hanem tegyetek. Tegyetek jót: karácsonykor ennek a lelki parancsnak engedelmeskednek az emberek, és a mi szegény Esztergomunk is szinte nyüzsög a szeretetmozgalmaktól, egyesek, társaságok és egyesületek szinte versenyeznek a jócselekedetben, hogy embertársaikat, a szegényeket, a gyermekeket és gyámoltalanokat megsegítsék. Nincs az a gyönyörű szónoklat, és nincs az a nagy társadalmi agitáció, amely évről-évre csak századrésznyi eredményt ís tudna elérni, mint a bethlehemi kis Jézus az emberi szívben. A társadalom tudósainak köteteivel, a világboldogító szociális eszmékkel meg csak röstelkedni lehet a karácsonyi jászol előtt, — hacsak a munkát, eszmét, könyvet és tudományt nem a bethlehemi csillag vezérli. íme a társadalmi problémák megoldásának kulcsa milyen egyszerű az evangélium tanításában, ha az isteni példára tekintünk: az Ige testté lőn. Egyszerű és világos : nemcsak beszélünk és prédikálunk, hanem teszünk is, cselekedjük a jót és megtestesítjük a szeretetet. A karácsonyfa gyertyácskáinak glóriás fényénél azt látjuk, hogy a beteg társadalom gyógyítása ott kezdődik, ahol egy szegény családot boldoggá teszünk, vagy egy még szegényebb gyermekhez elvezetjük a Kis Jézust. Nagy akarattal, belátással vagyunk eltelve ilyenkor, és sok öröm él a földön, mert sok jót tesznek az emberek, — és csak egyetlen nagy sóhaj vegyül a karácsonyi hangulatba, hogy: bár csak mindig így volna! Nem az alamizsnaosztás állandósítását értjük ebből, hanem a cselekvő szeretetét mindenütt, ahol embernek emberrel dolga van. Jók legyetek: mondja a kis Jézus mindnyájunknak és felénk int a jászolból drága ujjacskájával. Mintha csak azt mondaná, ne beszéljetek és ne okoskodjatok annyit, ezt én nem értem, hanem szeressetek és tegyetek! Milyen egyszerű ez és milyen boldog lenne ember és társadalom, ha ezt a karácsonyi intelmet minden egyes ember megfogadná ott is, ahová hivatása állította. Főként ha emberekről intézkedik, emberi munkával és vagyonnal sáfárkodik, ha a köztéren működik, ha emberi sorsok vannak rábízva, szóval, amikor csak alkalma nyílik a jócselekedetre, az emberszeretet gyakorlására. Mily szép lenne az élet, ha az emberek gyűlölködéssel el nem rontanák! Karácsony éjjelén ezért űzi a gyűlöletet az angyali szózat: Békesség a földön a jóakaratú embereknek! A községek Irta: Dr. Scitovszky Béla Az égetően sürgős, megoldásra váró problémák között kiemelkedő helyet foglal el a községi háztartások megsegítésének ügye, mert hiszen ez a kérdés az ország adófizető lakosságának az érdekéke vág. Nem új keletűek azok az okok, amelyek a községek háztartásának súlyos helyzetét előidézték. A bajok között első helyen áll az, hogy a községek kiadásaikat nem egyesitett anyagi erőkkel, hanem külön-külön saját erejükből fedezik. A lakosságra háruló terhek mértéke tehát aszerint igazodik, hogy milyenek a község vagyoni viszonyai, mert azt a kiadást, amelyet a községi vagyon jövedelme nem fedez, természetesen az adózó közönségre nehezedő pótadó kivetése útján kell fedezni. A háztartás terhe az idők folyamán mindig súlyosbodott, mert a közigazgatás korszerű fejlesztése és a haladó élet egyre fokozódó követelményei a dolog természeténél fogva állandóan növelték a kiadásokat. Igy állt elő az a helyzet, hogy 1908. évben az akkori 12.418 község közül 1386 községben 100%nál, ezek közül 21 községben 300%nál és két községben 500%-nál magasabb pótadóra volt szükség. A kis- és nagyközségek háztartásaháztartása. magy. kir. belügyminiszter. ban a pótadózásnak községekint különböző mértéke lévén, előállott nagy aránytalanságokról voltaképen csak akkor lehetett áttekinthető képet szerezni, amikor az Országos Központi Statisztikai Hivatalnak a községek háztartásáról végzett 1908. évi adatgyűjtése napvilágot látott. Ennek nyomán a képviselőházban már 1914. év április havában részletesen kifejtettem a községek háztartási anomáliáit és reá mutattam a bajok okaira. Hangsúlyoztam, hogy a községek kiadásainak túlnyomórészét az adminisztráció emészti fel és igy az volna a helyes, hogy az összes közigazgatási költségeket idővel az állam vállalná magára, hogy eként az önkormányzat szükségleteire áldozhasson a község. Ugyanekkor már sürgettem a községi háztartásokra vonatkozólag országosan egységes rendszabályok kibocsájtását, a sok különböző szükségtelen alap megszűntetését és a szegényügy rendezését. Sajnos, a nemsokára bekövetkezett világháború és az ennek nyomában járó nehéz idők alatt nem lehetett megvalósítani az idevágó reformokat. Az alkotmányos élet helyreálltával a községi háztartásokban is jelentkezett a vesztett háború és az azt követő események gazdasági hatása. A községi terhek rohamosan növekedtek, amit az a körülmény is fokozott, hogy a vármegyék dologi szükségleteinek fedezésére szükséges összeget is a községek terhére utalták át, ezenkívül pedig — az államháztartás túlterheltsége miatt — sok terhet áthárítottak a községekre. Igaz, hogy ezzel szemben az állam most már számottevő anyagi áldozatokkal sietett az önkormányzati testületek segítségére. Átengedte részükre a kereseti-, bor- és húsfogyasztási adókat, a söradópótlékot, a szesz-italforgalmi illetéket, az italmérési engedélyilletéket. Részesedést adott nekik a forgalmiadó kezeléséért és azonkívül még egyéb jövedelmi forrást is nyitott számukra. Ez a segítség lehetővé tette, hogy a községi háztartások egyensúlya egyideig fel ne boruljon. Az állam látva a községek egyre súlyosbodó helyzetét, a községi alkalmazottak fizetési alapja, továbbá a községek segélyezési alapja útján újabb segélyeket nyújtott az anyagi nehézségekkel küzdő községeknek. Ez azonban még mindig nem tette nélkülözhetővé e kérdés gyökeres rendezését. Mindenekelőtt azokat az anyagi erőforrásokat kell egyesítenünk, amelyekkel eddig az állam a községeket táplálta. Erre azért van feltétlenül szükség, hogy a segítséget igazságosan oszthassuk szét. Mert ma a községek részére átengedett adók, pótlékok, illetékek, valamint a forgalmiadók csak azokban a községekben jelentenek tekintélyesebb összegeket, amelyekben az ipari- és kereskedelmi foglalkozást űzők vannak túlsúlyban, tehát, amely községek nagyobbrészt úgyis vagyonosak és lakosságuk is inkább teherbíró. Alig segítenek azonban ezek a jövedelmek a kisebb, majdnem tisztán f öldmivelő lakosságú községeken, amelyek, anyagi helyzetüknél fogva is, jobban rá vannak rendszerint utalva a segítségre. A községek ez utóbb említett részének az átengedett adókból jelentéktelen jövedelmük van, vagyonuk nincs és igy azok erejüket meghaladó pótadóteher viselésével tudják csak háztartásukat egyensúlyban tartani. Ezért — amint jeleztem — a községek kiadásainak fedezésére eddig átengedett, de véletlen szerint megoszlott jövedelmeket egy közös alapba kell összpontosítanunk és ebből az alapból, céltudatos megoszEsztergom szenzációja dec. 31-ig! KarácSOlWI Vásáf Vermesnél! Aki még nem tudja, győződjön meg, V a legolcsóbb <fc«'V^^*Xj'H I | • W A legszebb női és gyermektélikabálok