ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-12-05 / 171. szám

XXXV. évfolyam, 171. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Péntek, 1930. december 5. ESZTE GOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.* — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Poincaré cikke. Ha tárgyilagos szemmel nézzük a világeseményeket, ma már nyugodt bizakodással elmondhatjuk, hogy a revízió ügye mindegyre jobban és jobban érlelődik. A tények között, amelyek a békerevizió gondolatának ter­jedését bizonyitják, igen nagy horderejű az a cikk, amelyet a napokban röpitett világgá Poincaré. Azt fejtegeti ebben Franciaország köztársaságá­nak egykori elnöke, hogy a francia nemzet korántsem he­lyezkedik a békerevizió lehe­tőségének merev tagadására. Ha meggondoljuk, hogy az utódállamok jogtalan és igaz­ságtalan követeléseinek elis­merésében és honoráltatásá­ban mekkora szerepet játszott Poincaré, hogy a trianoni békeszerződésnek tulaj donké­pen ő és Clemenceau voltak leghevesebb és legbefolyáso­sabb erőitetői, be kell látnunk, hogy mekkora súllyal esik a revizió mérlegébe az, hogy az apa sem jósol tartós életet annak a szülöttének, amely­nek létrehozását élete legfőbb munkájának tekintette egykor. Ha Poincaré cikkével egybe­vetjük a másik aktuális tényt, Marinkovics jugoszláv külügy­miniszter beszédét az európai helyzetről, megállapíthatjuk, hogy a béke revideálásának gondolatát ma már csak az újabb háborútól való félelem késlelteti. Marinkovics ugyan­is a maga sima diplomata nyelvén konstatálja, hogy a világ politikai helyzete távol áll attól, hogy kielégítőnek lehetne nevezni. Bár elismeri, hogy a béke fenntartására és megmentésére irányuló törek­vések még ma is elég jelen­tékenyek, hozzáteszi, hogy a békerevizió kérdésének elő­térbe tódulása tagadhatatlan jelenség és ezért éber figyel­mébe ajánlja Európa vezetői­nek azt, hogy őrködjenek a béke „kényes palántájára." A logikus következmény tehát az, hogy a békerevizió meg­valósításának akadálya ma már csak a háborútól való félelem, és ha olyan megol­dás lehetősége alakul ki a világ közvéleményében, amely a háború veszélyét kizárja, a békerevizió megvalósítását misem késleltetheti többé. Karácsonyra csak magyar árut vásároljunk ! Ugyanest tegyük Szent Miklós napjára is ! A szeretet nagy ünnepe: kará­csony előtt megszólal egy komoly, vésztjósló hang, a mi hibánkból nyo­morgók szava, akik tőlünk munkát, kenyeret kérnek, sőt követelnek. De valljuk be: követelhetnek is, mert mindaddig, amig szükségtelen be­hozatalunkkal a külföldiek százezreit tartjuk el odakünn, mindenki, aki nem magyar árut vásárol, okozója súlyos helyzetünknek. Három év alatt csak kifeje­zetten gyermekjátékért ösz­szesen 3,500.000 pengőt ad­tunk a külföldnek, de ha arra a sok ajándékra gondo­lunk, amelyet karácsonykor szét­osztunk, megdöbbenve állapithatjuk meg, hogy még a szeretet ajándé­kainál is súlyos tízmilliókkal káro­sítjuk meg gazdasági életünket. A magyar munkanélküliek szo­morú serege nem alamizsnát, ha­nem kenyeretadó munkát kér tőlünk és ezt tudva, nem lehet za­vartalan az öröm ott, ahol a ka­rácsonyfa alatt idegen áruk pöf­feszkednek. Legyen jelszavunk: „Karácsonyra csak magyar árut vásároljunk!" De ezt tegyük márt most, Szent Miklós-napjának kedves estéjén is. Nem lesz a gyermekek öröme kisebb, viszont sok-sok derék ma­gyar munkáscsalád lesz boldogabb, ha mai rettenetes gazdasági hely­zetünkben megszívleljük ezt a haza­szerető szivek diktálta jótanácsot! A dorogi hetivásár ügye, a Kolos kórház költségvetése, a városi tisztviselők pőt­illetményügye és egyebek a csütörtöki városi közgyűlésen. Esztergom szab. kir. megyei város képviselőtestülete folyó hó 4-én délután 4 órai kezdettel rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés tárgysorozatában több érdekes ügy között szerepel a vár­megyei kisgyűlés határozata a do­rogi hetivásár engedélyezése ellen beadott felebbezés tárgyában. A vármegye ugyanis Schmidt Sándor bányaigazgató javaslatára, — aki a dorogi hetivásárt feltétlenül szüksé­gesnek mondotta azzal az indoko­lással, hogy inkább járjanak ki Esztergomból az iparosok, mint Esz­tergomba egész Dorog —, a dorogi hetivásár tartása meüett határozott. Esztergomnak azonban egyéb fontos érdekei azt parancsolják, hogy a dorogi hetivásár ellen szálljon síkra. A Kolos kórház 1931. évi költség­vetésének megállapítása is napiren­den van, továbbá tárgyalják a vár­megyei kisgyülésnek a városi tis t­viselők pótilletményéről hozott ha­tározatát is. A Társadalmi Egyesületek Szö­vetségének felhívása a bálozó közönséghez. A TESz Ipar- és Mezőgazdaság­pártoló Szakosztály kezdeményezé­sére azzal a kéréssel fordulunk or­szágszerte az összes bálrendező bi­zottságokhoz, hogy a meghívóit és egyéb levelezést magyar papiroson bonyolítsa le. Virágadomány okai csak hazai termésű virágokból ál­litson össze (tavaly is közel félmil­lió pengő értékű virágot hoztunk be) és a meghívandó közönséget kérje fel, hogy a lehetőleg hazai gyártmányú anyagból készült ru­hákban jelenjék meg. Az ilyen ruhákban megjelenő hölgyek és urak között osztasson ki a rendezőség egy egyszerű szalag­jelvényt, hogy közérdekű propa­ganda érdekében őket megkülön­böztesse. Felkéri a TESz a bálanyákat, védnököket, hogy nevükkel csak akkor adjanak súlyt az illető mu­latságnak, ha a rendezőség a gaz­dasági hazafiság parancsait a vá­zolt módon figyelembe is veszi. Most, amikor már a bálrendező­ségek megkezdték előkészítő mun­káikat, különösen időszerűnek tart­juk a TESz fenti felhívásának köz­zétételét és lelkiismeretes megszív­lelését: A mai súlyos gazdasági és szo­ciális visznnyok között a TESz ál­láspontja az, hogy minden nélkülöz­hető anyagi erőnkkel nyomorsújtotta magyar testvéreink segítségére kell sietnünk. Kerülni kell minden fe­lesleges fényűzést és hivalkodást és ha a fiatalság életkedvének út­ját szegni nem is célunk, az idei és egyéb társasössszejövetelek meg­rendezésnél erre a szociális szem­pontra fokozott figyelmet kell for-| ditani. Tagadhatatlan, hogy a báli idény sok iparágunkat foglalkoztatja s ezért gazdasági szempontból is hasz­nos lehet, de csak akkor, ha minden fillért, amit ilyen célokra kiadunk, a hazai termelés és a magyar munkáskezek kapják meg. Miskolc is védekezik az államrendőrségi teher ellen. Szeged város átiratban fordult a társvárosokhoz az államrendőrség fenntartásával járó terhek alóli men­tesítés ügyében. Miskolc város törvényhatósági bizottsága dr. Mikszáth Kálmán fő­ispán elnöklete mellett csütörtökön tartott közgyűlésén foglalkozott Sze­ged átiratával és csatlakozott ahhoz. Miskolc város hatalmas kereske­delmi gócpont, de mint minden magyar város, szintén küzd a ter­hekkel. Esztergomot semmilyen gaz­dasági tekintetben sem lehet Mis­kolccal összehasonlítani, h elyes volna tehát, ha a város képviselőtestülete csatlakoznék Szegedhez és Miskolchoz e tárgyban. Ha az agyondédelgetett és segélyezett Szeged súlyosnak tartja az államrendőrség fenntartá­sához való hozzájárulást, miért tűr­nénk mi minden szó nélkül ? Esztergom városnak összesen 259.097 P pótadó-alapja van csupán és az államrendőrség fenntartásához évi 30.000 pengővel kell hozzájárul­nunk, ami a fenti pótadó-alapnak ll"57 u /o-át jelenti. Az állam elég mostohán bánt el velünk a múltban és a jelenben sem látunk valami nagy jóakaratú törekvést, legalább tiltakozó szavun­kat emeljük fel és segítsük teher­mentesitesitési törekvésekben város­sorsosainkat. Vitái István Esztergom szenzációja dec. 31-ig: Karácsonvi Vásár Verm Aki még nem tudja, győződjön meg, &mf a legolcsóbb WW\#B i y I W ClwCIl A kgszebb nöi é esnél! és gyermektélikabáíok J

Next

/
Thumbnails
Contents