ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-11-01 / 157. szám

cseh fát szállított. Érdekes a dolog­ban az, hogy a fatüzelőanyagot az illető cég már le is szállította, de a felebbezés következtében a város kénytelen a cégnek rendelkezésére bocsájtani. A karácsonyi segély. A kisgyűlés tárgyalás alá akarta venni Ghyczy Elemér tvhatósági bi­zottsági tag indítványát, melyben úgy mint a múltban, karácsonyi se­gélyt javasol a vármegyei tisztviselők részére megadni. Mielőtt azonban tárgyalásra került volna az indítvány, szólásra emelkedett Palkovics László alispán, megköszönte az indítvá­nyozó jóindulatát, de tekintettel a vármegyei és az általános nyomasztó viszonyokra, kijelentette, hogy a vármegyei tisztikar nem óhajtja igénybe venni a karácsonyi segélyt. Ghyczy Elemér erre visszavonta indítványát, mely már csak mint visszavont került a közgyűlés elé bejelentés alakjában. A munkanélküliség enyhitése. Karcsay Miklós vmegyei főjegyző ismertette az alispán intézkedéseit a nyomor és a munkanélküliség enyhitése érdekében. Elkészült a munkanélküliek katasztere, meg­alakult a központi és a helyi bizott­ság. Az esztergomi takarékpénztár­ban folyószámlán eddig 8121 pengőt kezelnek. Az elnöklő főispán személyes el­járásairól számol be, de sajnálatosan kell konstatálnia, hogy személyes közbenjárása az inségadó-rendelet miatt éppen ott nem járt kellő ered­ménnyel, ahonnét legtöbbet várt. A kormánynál a rendelkezésére álló adatok alapján elért annyi se­gélyt, amennyit lehetett. Nagyon elismerően emlékezett meg Alapy Gáspár komáromi pol­gármesterről, aki az inségakcióra minden irányban kiterjedő program­mot készített. Esztergom város ré­széről nem tapasztalt hasonló igye­kezetet. Báthy László az inségadó ellenére is bizik a gyűjtés eredményében. Frey Vilmos dr. megvilágította az inségadó-rendeletet és annak a le­urakat, vagy intelligenciát látogatni, megvizitelni a papok Amerikában nem szokták. Ott mindenki úr s mindenki egyenlő, tehát egyforma bánásmódra tart igényt s a leg­kisebb kisiklást is a gazdagok elő­nyére tűhegyre szúrják és a társa­dalom ellen elkövetett bűnnek minő­sítik. Amerikába került kalandor grófok és más mágnások csemetéi­ből iskolatársaik, vagy munkatár­saik olyan alaposan kiverik kék­vérű származásuk önérzetét, hogy megemlegetik, de csak maguk kö­zött, halálukig szerencsétlen szár­mazásukat. Amerikában minden férfi mister (úr) már ötödik elemista korától kezdve, még a néger is, minden nő kivétel nélkül miss (kisasszony), vagy missis (asszonyság), és csakis az, semmivel sem több, akárminő társadalmi réteghez tartozzék is. Csakis a papokkal tesznek kivételt ezen általános címzés alól, mert father-oknak (lelkiatya), és az apá­cákkal, akiket sister éknek (nővér) neveznek. De már a papoktól meg­várják az öltözködésben az egyfor­maságot. — Csakis a papi kolláré különbönteti meg őket a közönsé­ges polgároktól, mely azonban nekik határtalan tiszteletet és tekintélyt, a vonatokon pedig félárú jegyet biztosít. iiiHWMiliiilililUMMMMWHMBWMMBMi hetőségnek adott kifejezést, hogy az adományok, mint előlegek beszá­míthatók lesznek az inségadóba. A földreformból következtetve, ebben dr. Mike Lajos nem bizik. A székes ­főkáptalan önként parcellázott föld­birtokokat, amit a földreformba be nem számítottak. Az inségakcióval kapcsolatban szóba kerültek az Esztergom város­ban végzendő inségmunkák, amely tárgynál hosszabb vita folyt vitéz SZÍVÓS- Waldvogel József és Mátéffy Viktor között, aki a 40.000 pengős állami segítség felhasználását illetően azt vitatta, hogy miután sem az ár­mentesítés, sem a halastó munká­latai előkészítve nincsenek, más, rögtön megkezdhető munkákra kell fordítani az összeget és pedig úgy, hogy necsak a város belső parkí­rozását, hanem a város külső ut­cáinak rendezését is szolgáljuk vele. Karcsay Miklós főjegyző felvilá­gosításai kapcsán nyilvánossá lett, hogy a dorogi bányatisztviselők 1800, a tokodiak 1300 és a tatabányaiak 3700 pengőt adományoztak az inség­akció céljaira. Schmidt Sándor bányaigazgató a fenti tárggyal kapcsolatban kije­lentette, hogy a dorogi bányatiszt­viselők fizetésük 2%-w továbbra is beküldik. A bányatársulat pedig 25 vágón szenet oszt ki a bánya ínsé­gesei között. Itt kell kiemelnünk azt is, hogy a vármegyei tisztikar a VIII. fizetési osztálytól felfelé négy hónapon át fizetése 3%-át fizeti be az inségakció céljaira. Rendes közgyűlés. Arcképek leleplezése. Csütörtökön délelőtt 10 óra után Huszár Aladár dr. főispán ünnepé­lyes hangulatban nyitotta meg a közgyűlést. Thaly Ferenc felsőházi tag, a thbizottság volt értékes tagja és Asztalos Béla volt komáromi al­ispán arcképének leleplezési ünne­pélye előtt megemlékezett a vár­megye eme két volt értékes tagjáról. E szép ünnepély után a főispán törvény adta jogánál fogva dr. szenk­viczi Palkovics Pált, az alispán újonnan doktorrá avatott fiát, tisz­teletbeli szolgabiróvá nevezte ki, A hatóságok, kezdve a köztársa­sági elnöktől és miniszterektől le­felé, akik szintén csak mister névre hallgatnak, époly hűvös udvarias­sággal fogadják a kérges tenyerű munkásembert, mint a magukhoz hasonlót s ép úgy kezelnek vele, mint a milliárdosokkal. Temetések Amerikában. Amerikában mindenkinek drága az élet. De még drágább a halál. Amerikában meghalni igazán luxus­számba megy. A legegyszerűbb ko­porsó 200—400 dollárba kerül. A legegyszerűbb temetés 800—1000 dollár körül mozog, amelyből ter­mészetesen a legkevesebb jut a papnak, ellenben majdnem az egész a temetkezési vállalkozónak zsebébe vándorol. Temetkezési vállalkozó­nak lenni Amerikában fölér egy jóképű főnyereménnyel. Ne csodál­juk, hogy egy ilyen vállalkozó, mi­dőn beszéd közben szó esett egy hónapok óta halódó betegről, ily szókra fakadt: A betegnek is jobb volna, ha már egyszer meghalna, meg nekem is. Ha a halálnak gaz­dag aratása van, a temetkezési vál­lalkozónak még nagyobb. Mert azok a vállalkozók egyszersmind balzsa­mozók is. Tudnunk kell ugyanis, hogy min- [ amit az alispán, mint apa folytonos éljenzés között köszönt meg. Báthy László szép beszédben mél­tatta ezután Thaly Ferenc emlékét. Beszéde végén tapsorkán között ama reményének adott kifejezést, hogy nemsokára eljön az idő, amikor Thaly Ferenc arcképét átvihetik a legméltóbb helyre, Komárom vár­megye ősi székházába, Karcsay Miklós vmegyei főjegyző, mint Asztalos Béla volt tisztviselő­társa, emlékezett meg a volt alis­pánról. Meleg lélekkel és a legben­sőbb szeretettel beszélt a vármegye eme önzetlen, puritán alispánjáról, akinek angyali lelke még akkor sem volt keserű, amikor a helyzet kény­szerűsége következtében nyuga­lomba kellett vonulnia. Mindkét beszéd elhangzása után a thbizottsági tagok felállással hó­doltak a két megboldogult emlékének. Lózert Kálmán indítványára a két emlékbeszéd egész terjedelmében jegyzőkönyvbe kerül. 1918-as izgatás a nép között. A munkanélküliség enyhítésére megindított akciónak eredményéről Karcsay Miklós vármegyei főjegyző ugyanazokat jelentette, mint amiről a kisgyűlésen beszámoltunk. Klein Endre süttői plébános azon óhajának adott kifejezést, hogy a községek önmaguk gondoskodjanak a munkanélküliség enyhítéséről, amit úgy vél célszerűen keresztül vinni, ha a munkaváltság 50%-át a községek e célra fordíthatnák. Hogy az ifjúság védőszentjének, Szent Imrének ünnepén, november 5-én, méltóképen fejezhesse ki hó­dolatát és tiszteletét, az Esztergomi Szent Imre Bizottság a következő programmot dogozta ki: Az összes középiskolák triduummal készülnek az ünnepre. A triduum den valamire való halottat, nagyot és kicsit egyaránt, bebalzsamoznak. Ha esetleg több darabban maradt hátra a halott földi porhüvelye, mert kettészelte a vonat a derekát, le­vágta a gép a kezét, vagy lábát, az öngyilkosnak a revolver elvitte a fél arcát, először összerakja, össze­varrja és viasz maszkokkal úgy ki­reparálja a balzsamozó a dirib-darab hullát, hogy szinte öröm ránézni. Én figyelmesen megnéztem egy ré­szeges munkásnak földi porhüve­lyét, mindjárt megérkezésem utáni nap Buffalőban, ahol plébános bará­tom oldalán a kántorszerepet ját­szottam a beszentelésnél és temetés­nél. Elegáns frakkba volt öltöztetve a balzsamozó kezétől finoman ki­simított arcú munkás, kezén glacé­kezíyű és aranygyűrű, lábán vado­natújnak látszó cipő. A higiénikus érckoporsó ékszerdoboz gyanánt selyemmel volt gyengéden kipár­názva. Koporsó felett csodálatos szép virágokból összeállított hatal­mas kereszt, körülötte egész virág­erdő. Hatalmas autósorban kisérték rokonok, jóbarátok, ismerősök elő­ször a templomba, ahová hat kez­tyűs barátja gurította be érdekes gépezet segítségével a főoltár elé a halott koporsóját. Prédikációval [egybekötött liberás Requiem után Karcsay Miklós vm. főjegyző a köz­munkaváltság ilyen felosztását célra­vezetőnek nem tartja, sőt ez teljesen felosztaná a vm.-i útépítési programot. Palkovics László alispán helyesli Klein Endre azon indítványát, hogy csak a végső szükségbén adjanak ingyenes segélyt, de különben csak munkáért fizessenek ezzel. Az ő álláspontja is teljesen ez. Nagy dol­gokat, tekintettel a szűkös anyagi viszonyokra, nem vihetnek keresztül, sőt takarékoskodniuk kell még most a pénzzel, mert az ínséges és mun­kanélküli időknek jelenleg csak a kezdet kezdetén állunk. Klein Endre javaslatától elállott. Meszes Ferenc az inségakcióval kapcsolatban felhívja a főispán fi­gyelmét arra, hogy egyesek az Ínsé­ges időket politikai célokra használ­ják fel, izgatják a népet és erős a gyanúja arra, hogy idegen pénzzel bujtogatják és az 1918—19-es idő­ket akarják az ország vesztére fel­idézni. Az elnöklő főispán kijelenti, hogy van tudomása az ilyen irányú mozgalomról, figyelik azt és kéri a törvényhatósági biz. tagokat, hogy a népet megnyugtatókig világosítsák fel és kövessenek el mindent a közrend és a béke érdekében. Ez alkalommai nagy betekintést nyúj­tott a világ gazdasági szövevényeibe, de meggyőződéssel mondhatja, hogy az országra nehezedő súlyos időkben már derengés mutatkozik. Meg van győződve arról, hogy Európa urai­nak rövid időn belül a kényszerhatása alatt össze kell ülniök igazságtevésre. mm** A *W&**& iB>iMiiiit|»^^^«*M»l||lii«a|P w november 3-án kezdődik és 5-én végződik. November 3-án és 4-én a középiskolák katholikus ifjúsága délután szentbeszéden és litánián vesz részt, mégpedig a főgimnázium, a főreáliskola és a tanítóképző­a nagy autósor kikísérte a messze levő temetőbe, ahol sajátságos gé­pezet . segítségével bocsátották le a koporsót a sírba s a haiotívivők íinom új keztyűiket lehúzták kezük­ről és a csendesen leszálló kopor­sóra hajították búcsúemlékül. Az önérzettől és szigorú dollároktól duzzadó temetkezési vállalkozónak 3—4 embere rendezkedett, hogy minden simán menjen és annak rendje-módja szerint peregjen le. Természetesen mindnyájan keztyű­ben, elegáns frakkban s ezt a sok pompát mind a hátramaradt roko­noknak kell megfizetniük. A leg­egyszerűbb sírkő 300—400 dollárba kerül. Egy Olaszországban faragott karrarai márványangyal-szobrot lát­tam ottan két kis fiú szobrával: csekély 1000 dollárt fizetett érte az elhunyt két kis betyárnak atyja, egy közönséges munkásember. Kis betyároknak neveztem őket angyal­kák helyett. Mert a plébánostól nyert értesülésem szerint, éktelenül go­nosz kölykök voltak. S mégis ilyen síremléket kaptak szomorodott szívű szüleiktől. Mert ez a divat. Hiába! Amerika parádés ország, mint egy rokonom (Szabó József sógor) mon­dotta. Mindenkinek lépést kell tar­tania másokkal a külső fényűző életmódban. (Folyt, köv.) A Ssent Imre jubileumi évet be­záró istentiszteletek és ünnepsé­gek Esztergomban. Télikabátok: leányka és fiu 15, női és férfi 27 P-től BflLOG-nál.

Next

/
Thumbnails
Contents