ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-10-17 / 151. szám

Simor primás udvarába vette a fia­tal, ambiciózus papot, ahol előbb szertartó és levéltáros, majd főszent­széki jegyző, primási titkár, 1889-ben tb. pápai kamarás és szentszéki ügyész lett. Vaszary primás 1893-ban az egyházmegye egyik legtekintélye­sebb plébániájára, a tardoskeddire nevezi ki. Itt 1911-ben kerületi es­peres lesz. 1913-ban Csernoch herceg­prímás első intézkedései közé tar­tozik Machovich dr.-nak esztergomi prelátüs-kanonokká, egyben főegy­házmegyei főtanfelügyelővé való kinevezése. 1920-ban érseki ált. hely­tartó lesz, amely tisztségében Cser­noch primás haláláig marad. Serédi hercegprímás 1929-ben ismét kine­vezi az egyházkormányzati ügyek­ben nagy otthonossággal biró prelá­tust érseki ált. helytartójává. Társa­dalmi tevékenysége a helybeli Kath. Körre összpontosult, amely nek hosszú időn át egyházi elnöke volt, de minden nemescélú egyesület és in­tézmény készséges és bőkezű támo­gatóját ismeri Machovich dr.-ban, akit Esztergom város társadalma osztatlan tisztelettel és szeretettel övez. Irodalmi munkásságának is­mertebb alkolásai: Taxii Leó volt szabadgondolkozó­nak önvallomásai (Franciából) 1887. — A szabadkőművesség -elleni szö­vetkezet és a magyarországi szabad kőművesek névsora. 1886. — Ámítás és valóság. Adatok a szabadkőmű vesség leálcázásához. 1888. — A liberalizmus bűn. (Fordítás). 1888 — Az 1879-i francia forradalom századik évfordulójára. (Fordítás) 1889. — Szent beszéd az esztergomi Kath. Legényegylet zászlójának szen telese alkalmából. 1889. Irt még több tárcacikket, érteke zést is, igy A coelibatus előjeleiről a kereszténység előtti korban. (1883). A vakoló szabadkőmivesség és ok tatás. (Cikksorozat az Esztergomi Közlönyben). Halastó vagy ármentesítés ? . Nagy vita a főispán és Mátéffy Viktor között a közigazgatási bizottságban az esztergomi közmunkákról. A szegény Esztergom ügye a megye urai előtt. Komárom—Esztergom vármegye nagy érdeklődést keltett kisgyűlése kedden délelőtt fél 12 óráig tartott, amelynek végeztével a vármegye közigazgatási bizottsága ülésezett dr. baráti Huszár Aladár főispán el­nöklésével. Az alispáni jelentést, amelyet következő számunkban is­mertetünk részletesen, dr. Karesay Miklós olvasta fel. Nagy érdelődés­sel hallgatta a közigazgatási bizottság a vármegye városaiban és községei­ben uralkodó munkanélküliség sta­tisztikai adatait és a községenkinti megállapításokat a munkanélküliség okairól. A munkanélküliség enyhí­tésére megindítandó esztergomi köz­munkákról szóló részhez szólt hozzá Mátéífy Viktor. Egyszerű felszólalásnak indult be­széde később a vita során az esz­tergomi földműves nép és a szegény Esztergom hatalmas védőbeszédjévé növekedett, amelyben a vármegye­házán eddig még soha nem hallott, megdöbbentő őszinteséggel rajzolta meg az esztergomi szegény nép helyzetét és sürgette a segítséget. Földmiveseink és a város békéje érdeké­ben nem halastavat, hanem inkább ármentesitést kérünk. — Örömmel és elismeréssel látom azt — mondotta Mátéffy Viktor —, hogy a vármegye párfogólag segiti elő az esztergomi munkanélküliség enyhítésére tervbevett közmunkákat, sőt a minisztérium pénzt is ad bizo­nyos munkálatokra. Ez a munkálat azonban, amely­nek megkezdéséhez a pénz azonnal rendelkezésre áll, a halastó létesítése. Hangsúlyoznom kell, hogy föld­műves népünk és Esztergom város békéjének érdeke az, hogy a halastó tervét ejtsük el és inkább a már előkészített ármentesítési munkála­tok megindítását sürgessük és a felajánlott pénzt az ármentesitésre fordítsuk. Az ármentesítés ügye azért húzó­dik, mert még sem a pénzt rendel­kezésre nem áll, a vízjogi engedély még mindig a hivatalokban késik és főként azért, mert a gazdaközönség fél a több adótól. A város maga nem tud, vagy csak igen kedvező hosszúlejáratú kölcsön segítségével bir bármiféle közmunkát megindítani — és ha a halastóra szánt összeget inségsegélyként meg­kapná a város az ármaáitesitésre, a munkálatok azonnal megindíthatok lennének. Az ármentesítési töltés építésével sokkal több embernek lehetne ke­nyeret nyújtani, de az ármentesítés mellett és a halastó ellen szól az is, hogy nem szabad megcsonkítani gazdáink állatainak amúgy is sovány legelőjét, és a halastó körüli földeket igy ve­szélyeztetni és használhatatlanná tenni. De fontos közgazdasági szempont is követeli, hogy a szentkirályi dűlők és kör­nyékét az árviz ellen bizto­sítsuk. A Szent János patak vizeifolyásának biztosítása is megoldást nyerne az ármentesitéssel. A legelő ily módon való meg­nagyobbítása s igy az álíatenyésztés előmozdítása igen kívánatos, mert sajnos, a mai gazdasági helyzet olyan, hogy gazdáinknak alig van más bevétele, mint amit a város­ban széthordott kis tejből kapnak. Nyomorult az esztergomi nép folytatta Mátéffy Viktor — és ezt az egy bevételi forrását megszűkiteni, tönkretenni nem szabad! A halastó legfeljebb egy vállakozó érdekeit szolgálja, — de itt elsősorban a gazdatársadalom érdekeiről van szó. Ma pedig a gazdatársadal­mat minden eszközzel alá kell támasztanunk, erre követelőleg int.. a mai súlyos gazdasági helyzet, amely\a gazda­társadalom, a földművelők meg­nyomoritásából nőtt ki. Erőszakkal meg lehetne csi­nálni a halastavat, amely azonban a város lakosságá­nak szeretetét és bizalmát sohasem élvezné. Nagyon drága a kaszárnyatatarozási kölcsön. A kaszárnyatatarozási kölcsönről szólott ezután Mátéffy Viktor és előadta hogy a Pesti Hazai csak záloglevél­kölcsönt hajlandó adni, azt is 87-es árfolyamra, 8 és fél esztendőre és emel­lett a bérből évente 25.000 pengőt levon. Ez igen drága rövidlejáratú köl­csön. Próbálták, hogy ne záloglevél­ben adja a kölcsönt, de hiába, a mai pénzpiaci helyzet olyan, hogy ezt a kívánságot nem teljesitik. Ezért Mátéffy Viktor beszéde to­vábbi során kérte a főispánt, járjon közbe nehogy ez a drága kölcsön a város nyakába szakadjon. A tiszti üdülő ráépítési ügye az irattárban van még. Ebben az ügy­ben is fontos, hogy több pénzt kap­junk a kormánytól, 70.000 pengőbe kerül a ráépítés és 60.000 pengős kölcsönt kell felvennie erre a vá­rosnak. • Ez is nagy teher és csak úgy vállalhatja a város, ha a kölcsönt törleszteni is tudja. A honvédelmi minisztériumban megvan ugyan a hajlandóság, hogy a bért 4000 pengőről 6000 pengőre emelik, azonban itt is szűkség van még a kormánynál közbenjárásra. Szeged 750.000 pengőt kapott közmunkákra, — folytatta Mátéffy Viktor, — adjon a kormány Esztergomnak 140.000 pengő segítséget, hogy a közmunkák itt is megindul­hassanak, különben aligha lesz itt közmunka, és ha lenne is valami­képen, a közmunkákra felveendő kölcsönök teljesen tönkreteszik a várost és adófizető népét egyaránt. A főispán válasza. Mátéffy Viktor beszédére a dr. Huszár Aladár főispán válaszolt azzal, hogy ismertette a kaszárnya­tatarozás ügyének történetét és elismerte, hogy a kölcsön nehéz feltételű, de megígérte, hogy még tárgyalni fog, minisztériumban mind a ka­szárnyatatarozási, mind az üdülői kölcsön ügyében. A halastó kérdi' seben azonban a főispán ragaszkodott álláspontjához, amely a halastó lé­tesítése mellett van azért, mert — mint mondotta — a legelő a mai állapotban úgyis alig használható, a halastó pedig évi 12.000 pengő bérjövedelmet jelentene a városnak. Hangsúlyozta azt is, hogy az állam csakis a rögtön megindítható köz­munkákra ad inségpénzt a munka­nélküliségre való tekintettel, — a halastóra pedig megvolna a pénz. Mátéffy Viktor erre ismét szó­lásra emelkedett és előadta, hogy annak idején Biró Lajos országos szaktekintéllyel együtt járta be a legelőt, aki megállapította, hogy a terület kellő kezeléssel elsőrangú legelőterület lesz. De a városi közgyűlésen is ne­hezen menne a halastó ügyé­nek keresztülvitele. Fontosnak tartja és kéri, hogy a főispán ne a halastó mellett foglal­jon állást. A terület mezőgazdaságilag sok­kal többet jövedelmezne. Teljes szegénységben és nyomo­rúságban él ez a nép, amelyet min­denképen fel kell segíteni. Csak 3 harmincholdas gazda van Eszter­gomban — folytatta —, a többi 1—2 holdas földhözragadt szegény ember, aki az adóját sem fogja tudni fi­zetni, ha állattenyésztését fel nem segítik. — Könnyebb volna ellenzéki sze­repet vinnem, ezt mégsem teszem, — azonban a nép érdekében fel­szólalni kötelességemnek tartom. Esztergom város egyes ügyei az utóbbi időben súlyos kritikát váltottak ki, — mondotta Mátéffy Viktor. Sok minden történt, amiből a szegény népnek semmi haszna nem volt, és amire semmi szüksége sem volt, csak a terhet érzi belőle. — Sokszor kell ezért állni a har­cot és a kritikát annak, aki a nép között él. — Sokat törődjünk a földműves néppel és ne veszítsük el őket! — Sokan vádolnak engem erő­szakoskodásért és a városnál sok­szor el is gáncsoltak és el is hall­gattattak, de ma nyugodt lelkiisme: réttel állíthatom, hogy ha erőszakomat keresztül­vihettem volna, nem volna a város a mai szomorú helyzetben. Erre írásos bizonyítékaim van­nak. Beszéde végén kérő szóval fordul Mátéffy Viktor a főispánhoz, aki már tiz esztendeje van a vármegye élén, hogy a város érdekében és a földmivesnép javára a halastó elej­tésével keressen módot a segítségre. Felszólalt a kérdésben dr. Fehér Gyula nagyprépost is, aki szintén nem a halastó, hanem inkább az Bársonyokban pazar raktár, g\jári árak BflLOG-nál. 4

Next

/
Thumbnails
Contents