ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-09-26 / 142. szám

XXXV. évfolyam, 142. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Péntek, 1930. szeptember 26 Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Fogyunk. Esztergom, 1930. szept. 25. Nem tudom és nem szabad elhinnünk, hogy pusztulásra volna kárhoztatva a magyar faj. Századokon keresztül tartó véres harcok, a tatárdúlás, a török hódoltság emberpusztitásai nem bírták eltörölni az ázsiai erőtől duzzadó magyar fajt. A háborúutáni megcsonkítás hatalmas érvágása sem lehet végzetes nemzetünkre. Elvégre még vagyunk a megcsonkított földön és az elrabolt részeken, és élnek és élni fognak fajtestvéreink és el kell jönnie az időnek, mint ahogy eddig is elérkezett, amikor minden erőszakos szétdarabolás, elnyomatás, elnémetesités dacára is, mindig egy lett a magyar nemzet. És mégis fogyunk! Veszedelmesen fogyunk! Az elemiiskolák első osztályaínak létszáma nagyon lesújtó eredményt mutat. A mult tanévhez képest 50%-os csökkenés állott be. Járvány nem pusztított a gyermekek között és mégis ily nagy a fogyatkozás. Ez a szomorú állapot nem helyi tünet, hanem országos jelenség és oly fontos, hogy mellette szó és tettek nélkül elhaladnia az egyednek, az összességnek, és a törvényhozásnak nem szabad. Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesitett várme gyék törvényhatósági bizottsága, ha jól emlékszem, Eszterházy Móric gróf kezdeményezésére már foglalkozik is a nemzetpusztitó járvánnyal. Ha emlékezetem nem csal, Báthy László prelátus kanonok, felsőházi tag, annakidején rá is mutatott az életből merített közvetlen tapasztalataira. Most azonban, amikor már az iskolák tárják elő a legvigasztalanabb képet, nem elégedhetünk meg a szórványos esetek kimutatásával, hanem élesen kell rámutatni a magyar társadalom mindama bűneire, amelyek következetesen ássák ezeréves nemzetünk sirját. Minden életnek első és fő feltétele a megélhetés. Ahol nincs megélhetés, ott az életnek nincs keresnivalója és ott nem is lesz élet. Ha már most megélhetés szempontjából vizsgáljuk országunkat, és társadalmi rétegekre bontjuk szét a lakosságot, az általános világjelenségeken kivül fogunk olyan speciális dolgokat is találni, amelyek nagyban befolyásolják a születések korlátozását. Az értelmi osztály ma teljes anyagi, gazdasági válságát éli. Elhelyezkedni nem bir. Egyetemet végzett emberek 80—90 pengős havi éhbérért kénytelenek munkát vállalni. Végzett embereknek ama csekély percentje, amelyik be tudf jutni rendes, előmeneteles állásba, kezdheti a XI—X. fizetési osztályban, melynek alig valamivel magasabb a havi dotációja, mint a fenti havi éhbéresé. Emellett a nyomorúságos fizetés mellett még azt is tekintetbe kell venni, hogy a pengő vásárlóereje ma csak 0*66 aranykorona átlagban, de egyes szükséges és nélkülözhetetlen cikkeknél alig haladja meg a 0*42 aranykoronát. Vájjon kivánhat-e a társadalom, lelkiismeretét megkérdezve, — gyermeket az ilyen viszonyok között élő embertől. Fel szabad-e támadnia a házasság, családalapítás gondolatának abban az emberben, aki mindennap ki van téve az elbocsájtásnak még a 80 pengős állásból is ? Vagy a XI., X. fizetési osztályban lévő tisztviselő megengedheti-e magának a családalapítás örömeinek luxusát! Azok a kevés szerencsések, akik már kikerültek a nyomorúság eme zónájából, vagy túl vannak ama koron, amely emberi számítás szerint nem hagy maga után kiskorú, keresetképtelen árvákat, vagy pedig látva az elhelyezkedés, a megélhetés óriási nehézségét, önként mondanak le a gyermek születéséről és lelkiismeretükben ellenkezésbe kerülnek mind valláserkölcsi, mint honpolgári kötelességükkel. Amikor pedig a nemzet létszámának csökkenéséről van szó, akkor kárhozatos bűn minden állás- és fizetéshalmozás. Nem volna szabad semmi körülmények között sem megengedni még magánvállalatoknál sem olyanok alkalmazását, akik havi 180 pengőn felüli nyugdíjat, vagyis napi 6 P jövedelmet húznak. Az állás- és fizetéshalmozókkal vétkezik és vetkeztetnek az állam, a társadalom, az egyesek a nemzet összessége ellen. Az értelmi osztály gazdasági válsága hatalmas arányban járul hozzá az iparosság, a kereskedelem keresetnélküliségéhez. Amikor pedig teljesen vigasztalanul ül az iparos a műhelyében, kereskedő a boltjában, a munkás az utcán munka nélkül, akkor ott sem lehet szó családszaporításról. A nemzet zöme, a birtokos osztály, a földműves, munkásság éppen olyan nehéz életkörülmények között él, mint a többi rétege társadalmunknak. Több száz holdat földbirtokosok kényszeregyezséget kérnek, akkor milyen lehet sorsa a nadrágszíjterületeken gazdálkodóknak? Vájjon van-e annak lelke hozzá, hogy amikor pár holdján maga sem bir megélni, akkor úgy szaporítsa családját, hogy azoknak még kevesebb jusson, tehát már születésekor jegyezze el utódját a nyomorral ? Eme vigasztalan és végeredményben nemzetfogyasztó állapotoknak minden körülmények között gátat kell vetni. Elsősorban maga az aljam saját kebeléből küszöböljön ki Szerdán délután 4 óra tájban errefelé régen látott nagy népsokaság kereste fel a szenttamási Kálváriát, hogy szemtanuja legyen a renovált kálvária-kápolna ünnepélyes megáldásának. A Kálvária Batthyány-utcai feljáratánál Keményfy Kálmán szentszéki, tanácsos, plébános növendékpapok asszisztálása mellett várta a szentelésre érkező főpásztort. Ugyanitt megjelent dr. Breyer István felszentelt püspök és dr. Machovich Gyula prelátus, érseki ált. helytartó is főpapi díszben, körülvéve Szenttamás városrész tisztes polgáraitól. Pontban 4 órakor hintón érkezett meg dr. Serédi Jusztinián bíboroshercegprímás, dr. Meszlényi Zoltán pápai kamarás, irodaigazgató ésdr. Hamvas Endre primási titkár kíséretében. A főpásztor üdvözlése után felfejlődött a menet „A keresztfához megyek..." c. egyházi ének zengedezése közben. Az útvonalon a tanítóképzői internátus növendékei álltak sorfalat. A hercegprímást a kápolna előtt Keményfy plébános üdvözölte meghatódott szavakkal. Kiemelte beszédében a szegény szenttamási hívek és iparosok példás áldozatkészségét, amellyel a százéves kápolnát és a stációkat a mai nehéz időkben is renoválni lehetett. Majd felkérte a főpásztort a Fájdalmas Szűz megújított kápolnájának megáldására. A hercegprímás az előírt egyházi ruhák felöltése után nyomban megkezdte a megáldás szertartását, melynek végeztével szentbeszédet mondott. Megemlékezett beszédében Benyovszky János püspökről, aki egy évszázaddal ezelőtt ezt a kápolnát a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére állíttatta, majd a Fájdalmas Szűzanyáról szólt, akinek példáját — a nehézségek, fájdalmak, szenvedémindent, ami a nemzetrontásra ve zet. Nyúljon vaskézzel bele a magánvállalatok szociális kérdéseibe. Szorítsa rá a nagytőkét is, hogy mondjon le nagy igényeiről és minden erejével álljon oda a nemzetmentő munka mellé. A törvényhatóságok, melyek valóságos tükrei a kisemberek szociális életének, egész súlyukkal nehezedjenek rá a törvényhozó két testületre, szolgáljanak tanácsokkal, és követeljék, hogy minden megtétessék a nemzet csökkentésének korlátozására. Oly kevesen vagyunk, hogy könynyen elfogyhatunk. V. I. sek erős lélekkel való elviselését — különösképen a mai szomorú időkben kell a keresztény híveknek követniök. „Nem kívánok — úgymond — sem nektek, kedves híveim, sem Esztergom városának, sem édes hazámnak, sem magamnak gondok nélküli életet, mert ez könnyen arra vezet, hogy megfeledkezünk a jó Istenről. Hanem tiszta szivemből kívánom, hogy a gondok, a nehézségek közt a Szűzanya példája szerint mindig bízzunk a jó Istenben, aki minden rosszat jóra tud fordítani. Odaát a másik hegyen van a dicsőséges Szűzanya nagyszerű bazilikája. Itt ez a kis kápolna és ott az a szép templom együtt azt hirdeti, hogy a Szűzanya is hét fájdalma árán juthatott a dicsőségbe." Majd Isten áldását kérte mindazokra, akik a buzgó plébános kérésére bármiféle adománnyal, önzetlen munkájukkal, vagy csak e szándékra elmondott „Üdvözlégy"-gyel is hozzájárultak e kápolna és Kálvária megújításához s mindnyájuknak főpásztori köszönetét is nyilvánította. A mély hatást keltő beszéd után a hercegprímás a Kálvária nagy keresztje előtt litániát mondott, majd Te Deum-ot intonált. A szép ájtatosság a „Boldog Asszony Anyánk" c. ének hangjai mellett ért véget, mely után a főpásztor a jelenvolt papság kíséretében eltávozott. A város minden részéből egybegyűlt hívek ezután megtekintették a szép kis kápolnát, amelynek új tornyát Szokob Márton építési vállalkozó készítette, belső festését pedig Székely Imre templomfestő, rokonainak ifj. Székely Imrének és Székely Gyulának közreműködésével, végezte igen sikerülten. Az egyes stációk megújítása helybeli iparosok „Isten nevében" végzett áldozatos munkájának köszönhető. A megújított szenttamási kálvária-kápolna megáldása. A bíboros-hercegprímás beszéde szenttamási hiveihez. • i mmtmv IPI imiiw nini—m WHHWPI nnM—m n—wim mmnmm \^mvmnmmmmm\nmmmmmmmwmmmm mm r^rttfllöJ kész nőí átmeneti kabátok és kész nöi U|||>ifáAe|ÍÁÍ Kossuth L.-u. £> HÍJ ITflöClfSl model ruhákból már nagy választé

k W Cl lUPanOI 10. szám'