ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-09-14 / 137. szám

az új székház felavatását Szmrecsányi Lajos egri érsek végezte, aki megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy ezelőtt 70 esztendővel az egri iparos legények az elsők között voltak, akik Kolping szellemében egyletet alapitottak. A gyűlésen dr. Vass miniszteren kivül beszélt még vitéz Subik Károly elnök, aki a székház létesítéséről szólott és a népjóléti miniszter és az egri érsek közös jóakaratáról és nagy áldozatkészségéről, mely az egri Kath. Legényegyletet a Szent Imre-évre új székházhoz juttatta. Ezután a város és megye megjelent képviselői és a vidéki egyletek képviselői üdvözölték tartalmas szép szavakban a 70 évet jubiláló Egri Legényegyletet és koszorúzták, illetve szalagokkal díszítették fel zászlaját. Az esztergomi egylet nevében Pézsa István tolmácsolta a testvéregyletnek jókívánságait. A zárszó elhangzása után, melyet v. Subik Károly, az egylet elnöke tartott, következett az egyesület 50—25 évet öltöltött buzgó, hűséges tagjainak kitüntetése aj díszközgyűlés meleg ovációja mellett, mely után a Kolping dal és Himnus eléneklése zárta be fél 2 órakor a felejthetetlen díszközgyűlést. D. u. 2 órakor 350 teritékes bankett volt az Egri Iparos Kör kerthelyiségében, melyen több értékes felszólalás hangzott el. Az Egri Kath. Legényegylet új székháza a Knézich Károly-u. 8. sz. alatt van és berendezéseivel 303.000 pengőbe került. Az új házban praktikusan berendezett 27 szoba, diszterem (600 személy befogadására) központi fűtés, elnöki lakás, és 50 iparos segéd és tanonc bennlakására internátus van. Az ünnepséggel kapcsolatban d. u. 4 órakor érdekes és festői szépségű felvonulás volt, amelyen kb. 15 féle szakma vett részt céhbeli viseletben. Eger város közönsége nagy tapssal és éljenzéssel kisérte a menetet. Az egri nép pedig, mintha a nagy szociális miniszternek utolsó kívánságát teljesítette volna, olyan szeretetet és testvéri érzést tanúsított a több mint 300 főnyi vendég iránt, az iparos áz iparos testvért olyan túláradó magyaros vendégszeretettel fogadta, amilyent a mai szomorú, küzdelmes és a kenyérharcba belefáradt világban már alig ismerünk. Az egri iparoscsaládök szinte versenyeztek a vendégekért. Az észter-[ gomi legényegyleti kiküldötteket Kolláth Nándor pékmester és k. neje látta két nap vendégül jó szívvel, amelyért ezúton is köszönetüket küldik. Az egri ünnep a keresztény iparos testvériség és a magyar egyetértés és bizakodás ünnepe volt a szó igaz értelmében. Nemcsak az egriek és az ország gazdagodott egy szép kath. legényegyleti székházzal, hanem mindenki gazdagodott szívben és lélekben, aki az elmúlt vasárnap Egerben volt. As esztergomi lövessek feltűnő sikere a salgótarjáni orsságos Move lövéssversenyen. A kiírt 10 egyéni és 10 csapatbajnokság felét az esztergomiak nyerték. Mint legutóbbi számunkban megírtuk, az esztergomi Move lövészcsapat tagjai — számszerint 22-en — résztvettek a Salgótarjánban tartott országos Move lövészversenyen, amelyen az ország minden részéből összesen 230 moveista lövész vett részt. A esztergomi lövészek a Hercegprimási- és Eggenhoffer-féle egyesült téglagyárak Rt. e célra megfelelőképen átalakított teherautóján a nagymarosi réven átkelve, szombaton délután indultak el és 4 óra alatt tették meg a 187 km-es utat. Az autót Singer Elemér gyárigazgató nagylelkűsége folytán ingyenesen kapták meg e célra lövészeink. Mikor az autó Salgótarjánba ért, dr. Förster Károly ottani polgármester fogadta az esztergomi lövészeket, akik mellé tútorul Kiss Béla műegyetemi hallgatót adta a figyelmes rendezőség. A megérkezés estéjén ismerkedés volt, vasárnap este pedig a salgótarjáni úrihölgyek a versenyen résztvevők tiszteletére fényes teaestélyt rendeztek, amelyen a város társadalmának szine-java:inegjelent. Lövészeink az acélgyári turista szállóban nyertek kitűnő elhelyezést. Vasárnap reggel megkezdődtek a versenyek, amelyek hétfőn d. u. 2 óráig tartottak. Nagy örömet keltett dr. Antóny Béla polgármesterünk megjelenése lövészeink között, aki vasárnap Förster dr. polgármester társaságában jelent meg a versenyen. A város és környéke nevezetességeit két földink, Körmendy és Gyarmathy mérnökök szeretetteljes kalauzolása mellett tekintették meg az esztergomiak. Hétfőn megérkezett József Ferenc kir. herceg is, akinek jelenlétében zászlószentelés, majd a városi lőház-vendéglőben fényes bankett volt, mely után a dijak kiosztása következett. Itt tűnt ki azután, hogy lövészeink országos viszonylatban is mennyire megállják helyüket. A kiírt 10 egyéni és 10 csapatbajnokság közül 5 egyéni és 5 csapatbajnokságot Esztergomnak szereztek meg. Elhoztak három vándordijat, köztük a Klebelsberg-féle csak egy-egy részletmunkához ért: egyik csak srófot, vagy szeget gyárt, a másik egyet fúr, farag, vagy simít a kezeügyébe kerülő alkatrészen, a harmadik lehűti, vagy összeilleszti a legelemibb alkatrészeket, a negyedik még valamit illeszt hozzá. Mindegyik csak egy percig, vagy pillanatig tartó munka. Mindegyik aztán rögtön tovább adja a következő szakmunkásnak. De ezt az apró részletmunkát olyan figyelemmel és összeszedettséggel végzi mindegyik napi nyolc órán át, mely már egyenesen az idegekre megy. Ebéd időben csak 15 percnyi szünetet kapnak. Épen csak hogy valamit tudnak hirtelen bekapni ott a helyszínén éhségük csillapítására. Akik pedig a másik két 8 órás csoportban dolgoznak, kivált az éjjeli munkások, ekkora szünetet sem kapnak. Mindegyik munkás itt olyan szerepet tölt be a gigantikus méretű gyárban, mint egy óriási gépezetnek ici-pici alkotórésze. Mihelyt a gépben egy-egy ilyen kicsike sróf, kerék stb. nem működik, megakad az egész gépezet. Mihelyt valamelyik álomszuszék munkás pár pillanatra is elszórakozik, vagy elbámészkodik a fáradságtól, vagy kíváncsiságtól, és nem végzi a maga kis munkáját, rögtön elakad a következők munkája is. S akkor az illetőt tüstént kihajítják a gyárból. Van helyette tartalék bőven. A gyár előtt ezer és ezer számra ácsorognak a munkanélküliek, akik úgy várják a bebocsáttatást a gyárba, mint a jámbor zsidók várták a Messiást. Mert még Amerikában sem kis dolog napi minimális 6 dollár keresethez jutni. A Ford gyár pedig ennyit fizet legutolsó munkásainak. A régi, kipróbált szakmunkásainak pedig még többet. A konkurrens többi nagy vállalatnál sehol sem fizetnek ennyit. De ezért a nagy pénzért aztán ki is szipolyozza ám a fiatal munkások életerejét úgy, hogy kora vénségre jutnak. Negyven éven felülieket be sem fogadnak Ford gyárába. Csupa koravén fiatalemberek dolgoznak a gyárban. Rendes körülmények között 120,000 embert foglalkoztatott a gyár. Tehát annyit, mint egy legnagyobb magyar városnak, Szegednek a lakossága. Most csak ennek a felét. A háború alatti és utáni években ugyanis az egész világ számára termelt ez a gyár és meg Amerika többi mindenféle gyárai is. Akkor csak úgy dőlt a világ aranya Arne-1 j rikába. Volt munka és kereset bőven. Az utcán álldogálókat rendőrök szólongatták, igazoltatták és beparancsolták a gyárakba. Akkor érte el Amerika gyári termelésének tetőfokát. Feljutott a hegytetőre. De most a hegytetőről le kell szállnia, iparát redukálnia, sőt némely iparágat teljesen beszüntetnie. Mert pár év óta Európa országai is gyártanak autókat és egyéb földi jókat. S természetesen hatalmas vámokkal védekeznek az amerikai behozatal ellen. Innét van a jelenlegi rendkívül nagyméretű munkanélküliség Amerikában, mely épen ezen oknál fogva nem is egyhamar fog megszűnni, vagy véglegesen csökkenni. Mert odahaza nincs elég fogyasztó piac. Hiszen, hogy az autó-iparnál maradjunk, annyi autó (ahogy ott mondjak: káré) van forgalomban az Egyesült Államokban, hogy a 122 % millió lakosságot egy ugyanazon percben a forgalomban levő kárék-TSL mind fel tudnák ültetni. Minden 4—5 emberre jut egy káré. A közönséges munkásemberek legtöbbjének is van saját karéjuk. De ez náluk nem fényűzés, mint valaki naivml gondolhatná, hanem szükségezüst kupát, amelyet a kultuszminiszter mint első országos lövész-vándordíjat alapított, s a bajnoksági jutalmak mellett szerzettek még 5 nagy bajnoki aranyérmet, 13 kis aranyérmet, 3 nagy ezüst-, 21 kis ezüst-, 1 nagy bronz és 7 kis bronz-érmet. Országos bajnokok a következő esztergomi lövészek lettek: 1. Matus Magda a junior hölgyversenyben, (megnyerte Schlattner Károly tiszteletdíját, egy szép manikűrkészletet.) 2. Vitéz Matus Gyula a miniatűr szenior kapás lövésben, (megnyerte a Salgótarjáni rt. igazgatójának tiszteletdíját, egy szép utazóbőröndöt). 3. Pelczmann I. Pál a miniatűr szenior összetett versenyben, (megnyerte a dr. Biró Pál-féle nagy ezüst serleget). 4. Laiszky László a miniatűr junior összetett versenyben, (megnyerte a Fég-fegyvergyár diját, egy finom lőfegyvert.) 5. Simonidesz Imre a hadifegyver kapás lövésben (megnyerte a Salgótarjáni rt. bányaigazgatóságának diját, egy szép lövész-szobrot). Á második helyezettek közül Pelczmann JI. Pál egy bronz győzelmi szobrot, Perneczky Gyula egy szép címerpajzsot nyert. Az öt csapatbajnokságot a következő lövészekből összeállított csapatok nyerték: Vitéz Matus Gyula, Farszky János, Fazekas József, Hermann Lajos, Horváth Ferenc, Kicsindy Géza, Laiszky László, v. Major Károly, Müller Lajos, Pelczmann I. Pál, Perneczky Gyula, Sebők Ferenc, Simonidesz Imre, Szabó Jenő, Székely Imre, Szűcs János, Taky Imre, Tölgyessy Jenő. A Klebelsberg-kupát az esztergomiakból álló 16. csapat nyerte. A dijak kiosztásánál József Ferenc főherceg külön elismeréssel szólt az esztergomiak ügyességéről. Lövészeink a felejthetetlenül szép és sikeres salgótarjáni útról ismét az esztergomi téglagyári teherautón érkeztek haza ezúttal dr. Antóny Béla polgármester társaságában. Hétfőn esti 8 órakor már itthon voltak. leti cikk. Mert a rendkívül kiterjedt fekvésű városokban olyan szédítően nagyok a távolságok, hogy csakis káréval érheti el a legtöbb munkás otthonától a munkahelyét. így is reggel és este 1—1 órát kell neki autóznia, sőt esetleg még jóval többet. Ford természetesen „atyailag" gondoskodik arról, hogy munkásainak legyen saját autójuk. Minden felveendő munkáshoz az az első kérdés: van-e karéja. Ha nincs, kényszerítik, hogy vegyen Fordautót részletfizetésre csekély 600— 700 dollárért (kb. 4000 P). Enélkül nem adnak neki munkát. Ha már van, de más cégtől való, kényszerítik, hogy cserélje be Ford autóért. Természetesen tetemes veszteséggel. Ha aztán nem tudná fizetni a részleteket, mert kipottyant a munkahelyéről, hát a részletfizetésre vásárolt autót egyszerűen elveszik tőle, a már lefizetett részletek megtérítése nélkül. Ugyanúgy jár a mostani munkanélküli világban sok szegény tatár az 5—8—10 ezer dollárért részletfizetésre vett, vagy épített „saját" házával, 200 — 300 dolláros rádiójával, 1000 dolláros zongorájával, drága szőnyegeivel stb. is. Mert a „szabadság hazíIntézeti ruhák, anyagok, torna- s kézimunkacikkek legolcsóbbak BALOG-nál.^"