ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-07-27 / 119. szám

Ezt nótát hálás kis szívük találta ki Azután még útravalóval is ellátva szálltak fel a kocsikra. A kenyérmezői állomásra Narva­til Tibor növendékpap és Hodász József tanítójelölt kisérték el őket, akik szintén meleg szeretettel fog­lalkoztak velük és iparkodtak nya­ralásukat minél kedvesebbé tenni. A nyaralásnak vége lett, de azo­kat a példás magaviseletű pesti leánykákat még hosszú ideig fogják emlegetni a kesztölciek. A nagyok esténként róluk beszélnek, a kicsi­nyek a tőlük tanult játékokkal szó­rakoznak, a tőlük tanult magyar énekeket éneklik boldog Örömmel. A nagyrészben tótajkú Kesztölcön a magyarosítás e három hét alatt oly szépen haladt előre, hogy ered­ménye évek munkájával felér. H. J. Amikor az esztergomiak hal­levesre gyűlnek a Dunaparton Több hal kéne hallevesre ! — mondja a halászmester. Esztergom, 1930. július 25. Hűvös, szeles este van, de nem néptelen az esztergomi Duna partja. Itt is, ott is feltűnik a szigeti poros úton a gesztenyefák alatt, vagy a szélben hajladozó fűzfák mellett a jó esztergomi ember. Magányosan járnak-kelnek egye­sek, csöndesen sétálgatva, de min­dig a víz partján igyekeznek ma­radni, ahol meg-megállnak és hosz­szan nézegetik a Dunát. A hatal­mas folyam most borzashátú, zúgó, haragosbeszédű pedig. Mások sietnek, esetleg kettesével tartanak az esztergomi Move sport­telep felé. Aki most határozott cél felé igyekszik a sziget belsejébe, az ide tart — hallevesre. .. Mert az esztergomi ember szereti a Dunát, és nemcsak strandfürdő­nek nézi, nemcsak fürdőnek szereti, hanem szereti a Dunát a Dunáért is. Elnézegeti, ha szelíd és ha ha­ragos, szívesen hallja hullámveré­sét és a szelekkel való játékát. Örül, ha mellette lehet. Jól érzi magát, ha partján szalonnát süthet és fala­tozhat. Hát még ha hallevesre van kilá­tás, amely a Dunaparton fő és amelyet a jó Öreg Duna partján lehet elkölteni! . . . Sötétedik a víz, a párkányi oldal lassan elvész az esztergomi szem számára — szomorú, naponta is­métlődő szimbólum -—, a parttól nem múlva teljesen el magyarosodnak. Nem volna-e vétek a magyaroso­dási folyamatot megállítani és el­lene izgatni? Mint ahogy nemrég az ujs'igok hozták, hogy egy győr­megyei község fiataljai már nem tudnak magyarul, mert a háború után visszaállították a német isko­lát, jóllehet az apák kitűnően be­szélik a magyar nyelvet ? ... Sajnálatos eltévelyedés !... De bocsánat, Szerkesztő Uram, hogy ilyen politikai ízű elmélke­désbe bocsájtkoztam. Mindezt in­kább annak a stuttgarti lapnak kel­lett volna megírnom. Azt is, hogy méltán büntették meg azt a soproni Bürgert, aki a magyarokat jött­menteknek mondotta, mert egy ál­lamban sem tűrnék, hogy az állam­alkotó nemzetet valaki sértegesse, és mert a soproni magyarok nem jött-mentek, hanem jórészben ön­ként megmagyarosodott németek. Őszintén üdvözli Szerkesztő Urat német ősök magyar ivadéka, aki­nek dédapáját 48-ban fel akarták akasztani az osztrákok magyar ér­zéséért, pedig aligha tudott egy mondatot is magyarul. He. I messze valami fanatikus fürdőző még mindig lubickol, a dunai strand homokja némán terül a kabinok előtt. A Kutyaszorító tájára ráült az alkonyat, a Bazilika kontúrjai most vesznek el az estében, a parton egy festői-facsoport előtt most szedi össze állványát és festékjeit az esztergo­miak neves festőművésze, Bayer Ágost. Valóban az ő ecsetjére való ké­pek mosódnak itt el . .. — Kés* en lesz már a halvacsora ?! — kérdi egy jókedvű hang, amely­nek gazdája épen most érkezett a telepre. A telep most elég szomorú álla­potban van. A tegnapesti szél itt nagy pusztítást vitt véghez. Felfor­gatta és összetörte a tribünt. Éppen erről beszélgetnek most, hogy ezt az igyekvő fiatal sportegyletet még a sors is üldözi. Hát most újabb költség, újabb kiadás. De honnan? Miből? Szomorkás hangulatban várják a hallevest a jó esztergomiak . . . Nehezen készül. Pedig a szabad ég alatt hevenyé­szett asztalon frissen dolgozik a hallal a halászmester. Finom kecsege, márna, ponty. A kecsege bőrét már leforrázták .. . Az asztal csúszik a friss halvértől. Garmadában várja fontos szerepét a hámozott hagyma. Zöldpaprika, piros paradicsom, bors, piros paprika. — Hozzál csak ide, kislányom még egy kis pohár ecetet — mondja az ott ácsorgó kisleánynak a pon­tyok, csukák frisskezű szakácsa a körülállók csodálkozása közép tte. — Nagy szükség van még arra a jó halleveshehez! — mondja ti­tokzatosan, de többet nem árul el művészetéből. Pikkelyezi, aprítja a halat. Ficán­kol az egyik ponty véres teste a halász kése alatt. Még él. — Aztán nem sajnálja azt a halat, Kálmán bátyám, élve pucolni, — szól egy lágyszívű vendég — hát nem fáj annak? — Ha fáj, majd szól — feleli a halász, miközben rakásra hányja a finom falatokat. Siet. Egyik kezében bárd, a má­sikban kés. — Fárasztó munka ez is, kérem, de jókedvem van mindig, amikor főzhetek — mondja a halászmester egy kis szünetet tartva. — Azért baj van a halászlékkel is, kérem — folytatja. — Kevés a hal, higyje el uram, nagyon kevés a hal. Ma estére három helyen kel­lett volna főznöm. De nincs hal, hiába. Ide már négy nap előtt el­igérkeztem. Jó félóra múlva ott párolgott az illatos halleves az asztalon. Váltig dicsérték. A hallevest megfőzte a halász, de a jó esztergomi sportbarátok gyűlése annál kevesebbet tudott kifőzni a fehér asztal mellett. Illető­leg sok mindent, de csak tervet, amiből egyelőre bizony nem ehe­tünk. Mit is tud csinálni ebben a szegény városban egypár lelkes ember, még akkor is, ha húszan, harmincan, negyvenen vannak! Nekik is megvan a maguk nehéz gondja. Hát gondjukat a többi esz­tergomi gond mellé rakják A lelkesedésre azonban mégis szükség van, mert enélkül még ke­servesebb és reménytelenebb volna az élet, enélkül végleg elhalnánk. Majd csak megvirrad, — gondol­ták az esztergomi sportoló ifjúság idealista barátai, akik pénteken este a szélverte, összetört tribün szomszédságában elbúsultan iddo­gáltak . . . A Duna vizét feketére festette az éj. A Kutyaszorítónál valaki tüzet rakott a parton. (y.) A Parádi viz gyógyitalként haszn Iva feltűnő hatású : rendellenes gyomorsav* képződésnél, gyomorhurut, az epeyezeték idült hurutja után fellépő sárgaság, idült bélhuru t gégelégcső ( és hörghurut, vala* mint hólyaghurut eseteiben. Vezérképviselet : Ásványvíz Kereske­delmi Rí., Bpesi VI, Király--urca 12. Az Esztergom-Buda­pest közötti Piliscsa­bán át vezető állami utat átad iák a forga­lomnak HMint az esztergomi államépitészeti hivataltól tájékoztatnak bennünket, az Esztergom-Budapest közötti Pllis­csabán át vezető áliami út teljesen készen van és f. hó 26-án, szomba­ton átadták a forgalomnak. Az út egyes részei ugyan még kapnak felületi kezelést, de ez már nem lehetett akadálya annak, hogy a rendkívül fontos forgalmi út mi­nél előbb átadassék a forgalomnak. Az út mielőbbi átadásánál figye­lemmel voltak a Szent Imre évre, nevezetesen a közelgő Szent Imre ünnepségekre is, amikor főként az esztergomi idegenforgalom szem­pontjából nagy szükség van a fő­várossal összekötő jó útra. Ezzel Budapest-Esztergom között a rendes közúti forgalom, a Buda­pest-Bécsi állami közutat és a csat­lakozó Ipolyság-székesfehérvári köz­útszakaszt illetően is, mindennemű járműre nézve'helyreáll. clz uj ujlakL pala I minÖSÉGE.GflZDPISAGOSSAGfl FELÜLmÜLHATHTLRn nflcvBATonv-ujLBKr EGYESÜLT IPARÍT1ŰVEK RT­• BUDAPEST, V. VILm QfCíAJZ AR-UT32­Képviseli : BÁDER FÜREDI JÓZSEF fakereskedő, Sárisáp. HIREK. Éjjeli szolgálatot július 26-től au­gusztus l-ig Kerschbaummayer K. Megváltó" gyógyszertára tejesít. Csernoch-rekviem. Mint jeleztük, f. hó 29-én, kedden d. e. 9 órakor a főszékesegyházban ünnepi rekviem lesz boldogult Dr. Csernoch János biboros hercegprímás lelkiüdvéért temetésének harmadik évfordulója alkalmából. A rekviemet Dr. Serédi Jusztinián biboros hercegprímás pontifikálja. Főegyházmegyei hirek. Dr. Se­rédi Jusztinián biboros hercegprí­más Greff Gyula esztergom-belvárosi káplánt rimóci adminisztrátorrá, dr. Klinda Pál budapest-regnumi káp­lánt a budapesti Fáy András reál­gimnázium hittanárává és a pesti Szt. Imre kollégium prefektusává. Kővári István gimnáziumi hittanárt a Budapest-Thököly-úti felsőkereske­delmi iskola hittanárává, Pivarcsi Istvánt a budapesti Szt. László gim­názium hittanárává, Tamás Ernő budapest-kőbányai káplánt a Ra­molder intézet hittanárává és lel­készévé, Luzsénszky Alfonz nagy­marosi káplánt nagymarosi hitokta­tóvá nevezte ki, míg Geyer József nagymarosi hitoktatót ideiglenesen rendelkezési állományba helyezte. Káplánokul küldettek: Kovács Lő­rinc Hédervárra, Kötél Pál Bajnára, Oláh Tóth Antal újmisés Nagyma­rosra, Peisz Lajos újmisés Tokodra, ifj. Tóth József Nógrádmarcalra. Az esztergom—főegyhámegyei egyházművészeti bizottság meg­alakítása. Dr. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás az Esztergom­főegyházmegyei Egyházművészeti Bizottság elnökévé dr. Lepold Antal prelátus-kanonokot, tagjaivá dr. Török Mihály prelátus-kanonokot, Möller István műépítész, műegyetemi tanárt, dr. Gerevich Tibor egyetemi nyilv. rendes tanárt, Csányi Ká­rolyt, az Orsz. M. Kir. Iparművé­Ajánlatot adnali : - és GéDovár Rt. központi igazgatósága Budapest, V., Deák Ferenc-utca 18. és Urbán Alfréd és Barna Frigyes cég Budapest, IV. Apponyi-tér 1. szám. » t -14 H U P P A B A - Ä. F magyar gyártmányú teherautók autóbuszok üzeme htatos, olcsó és gazdaságos

Next

/
Thumbnails
Contents