ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-06-22 / 104. szám

hogy az evezős egyleteken kívüli csónakázók nagy része vagy nem ismeri a vizi közlekedés szabá­lyait és ezen tájékozatlanságából kifolyólag, vagy ami még elitélen­dőbb. tudatosan nem alkalmaz­kodik az evezés rendjéhez. Két év előtt középiskolai növendékek hibás esónakvezetése folytán egy csóna kunk összeütközött és tönkrement, a véletlenen mult, hogy nagyobb baj nem töri ént. De nap-nap után kénytelenek vagyunk figyelmeztetni egyeseket a vizi közlekedés leg­elemibb szabályaira és sajnos, a jóindulatú figyelmeztetés nem min­dig talál kellő megértésre és köve tésre, hanem még gyakran a hibás fél vitát provokál, vagy pláne go rombáskodik. Mi nem vitatkozni és veszekedni megyünk a vízre, hanem azért, hogy a napi robottól, az élet gondjaitól megviselt szervezetünket ott regeneráljuk, mi a természet csendjét és nyugalmát keressük, nem pedig újabb izgalmakat és bosszúságokat, üdülni akarunk és nem életünket és csónakunkat ve­szélynek kitenni. Azon hitben, hogy az eddigi sza­bálytalanságok fő oka az volt, hogy az egyleteken kívüli evezősök nem ismerik a vizi közlekedés szabályait, az EHE. vezetősége célszerűnek és szükségesnek tartja a csónakázók figyelmét felhívni a magyar belvize­ken közlekedő evezős csónakok közlekedését szabályozó kormány­rendelet egyes rendelkezéseire. Minden csónak tulajdonosa köte­les arra ügyelni, hogy a mozgásban levő csónakban tartózkodók közül legalább egy személy, mint a csó­nak vezetője evezésben, kormány­zásban és úszásban kellően jártas legyen, a csónak állandóan jókar­ban legyen és a rendeltetésének megfelelő szükséges felszereléssel el legyen látva. A csónak vezetőjé­nek legalább 16 évesnek kell lennie. A csónakkölcsönző köteles arról gondoskodni, hogy a használatra kiadott csónakok az evezésben jár­tas vezetőre legyenek bízva. A csó­nakot csak annyira szabad megter­helni, hogy annak biztonsága min­den körülmények között megóvható legyen. Induláskor a csónakot más csónak elé a vízre lökni, a csóna­kokkal más csónakok előtt hirtelen kanyarodni, azt rendszertelenül kor­mányozni, a vízfolyással keresztbe állítani, vagy más csónakot mozgá­sában akadályozni tilos. A csónak­vezető köteles minden más vizi járóműnek idejekorán kitérni. Moz­gásra képtelen csónakok kiáltással, vagy más alkalmas jeladással köte­lesek a közeledő vizi járóműnek figyelmét erre a körülményre fel­hívni. Éjjel más vizi járó mű közele­désekor, Összeütközés elkerülése vé­gett minden mozgásra képes evezős csónak fehérfényű lámpát köteles felmutatni, mozgásra képtelen eve­zős csónak ily esetben a fehérfényű lámpát lóbálni köteles. Mozgásban lévő hajó útját 300 méternél kisebb távolságban keresztezni, ily hajót 30 méternél kisebb távolságra ol­dalt megközelíteni tilos. Szemben találkozó csónakok az összeütközés elkerülésére jobbika kötelesek egy­másnak kitérni és ugyancsak jobb­ratartva kell előzni. Hegymenetben, a folyó árjával ellentétes irányban a part mellett kell haladni és a vízfelőli oldalon kell előzni. Lefelé menő csónak oly távol maradjon a parttól, hogy a felfelé haladó csó­nakok könnyen elférjenek a part mellett. Ha két csónak útvonala úgy keresztezi egymást, hogy irány­változtatás nélkül az összeütközés veszélye forog fenn, ebben az eset­ben az a csónak, amelyik a másik csónakot saját útirányától balra látja, irányát és sebességét változat­lanul megtartja, míg ellenben az a csónak, amelyik a másikat a saját jobb oldalán látja,, azt jobbra tartva kikerülni köteles s ha szükséges, sebességét is úgy szabályozza, hogy a másik előtte akadálytalanul el­haladhasson. Szűk helyek alatt a felfelé haladó csónak köteles a le­felé menő csónakot bevárni. Kikötő helyen, talpon, lépcsőnél az elsőbb­ség egyirányban haladó csónakok­nál az előbb érkezőt illeti meg, ellentétes irányból egyidejűleg ér­kező csónakoknál az elsőbbség az árammal lefelé menőé. Balesetek­nél minden közelben lévő csónak személyzete köteles tehetsége sze­rint a rendelkezésre álló eszkö­zökkel a veszélyben lévő emberek­nek segélyt nyújtani. Akik hosszabb utakat óhajtanak csónakon megtenni, célszerű, ha átolvassák a Duna hajózási és rend­őri szabályzatát,, a m. kir. minisz­terelnök 1927. évi május hó 27-én kelt 4730. M. E. sz. a Belügyi Köz­löny 1927. június 12-én megjelent 25. számában közzétett kormány­rendeletét. Bízunk abban, hogy e tájékozta­tás után a viziközlekedés terén Esz­tergomban nem fognak előfordulni szabálytalanságok. — Amennyiben azonban a jövőben is tapasztalnánk rendellenességeket, az illetők meg­rendszabályozására, a kihágási eljá rás lefolytatása végett a konkrét ese tekét bejelentjük a folyamrendészet tel megbízott hatóságoknak. Nem vaklárma vagy rosszindu­lat, hanem erkölcsi kötelesség. Az „Esztergom" f. hó 15-i száma többek felszólalása alapján szóvá­tette az EsztergomifMove Sport Club aznapi™ népünnepélyére hirdetett „Miss Esztergom",,választásának ter­vét s a jóérzésű : '"kath. közönség nevében követelte, hogy a Miss­válásztást hagyják ki a népünne­pély műsorából. Az „Esztergom és Vidéke" leg­utóbbi számában alMove ESC ügy­vezető elnöke „Vaklárma vagy rossz­indulat" cím alatt sértődötten vála­szol. Anélkül, hogy őt méltatlankodó hangban, vagy gyanúsításokban kö­vetnők, szükségesnek tartjuk meg­világítani, mi indította az országos kath. közvéleményt s így annak egyik helyi szószólóját, az „Eszter­gom"-ot is a „Miss"-mozgá!om ellen való állásfoglalásra. A „Miss" mozgalmat, amely azelőtt ,pünkÖsdi királynőválasztás" cím­mel Budapesten, a Margit-szigeten a „Színházi Élet" rendezésében vált ismeretessé, külföldi, még pedig francia mintára, sőt legutóbb már francia irányítás mellett folytatták le hazánkban. Még régebben csak önként vállalkozó leányok vonultak el a legszebb formájú leányt ki­választó és a Színházi Élet által delegált zsűri előtt, addig a nagy­számú jelentkező miatt újabban, bár a vidéket is bevonták a ver­senybe, de a jelölteket szavazás útján választották ki. így lett a keszthelyi Simon Böskéből „Miss Hungária," majd „Miss Európa," sőt nem rajta múlt, hogy a „Miss Universe" le­gyen. Ez a siker szinte megőrjített sok, kissé könnyelmű és szépségü­ket nagyratartö leányt, s a legutóbbi vidéki „Miss" versenyek csak azok­ban a vidéki városokban vallottak kudarcot, ahol a jóérzésű sajtó idejekorán felemelte a szavát eme lényegében erkölcstelen tendenciájú mozgalom ellen. Szükséges volt az erélyes szó, mert igen nagy rom­bolást vitt végbe a lelkekben. Mussolini Olaszországban minden­demű női szépségversenyt eltiltott, de más külföldi ország jóérzésű népe is heves tiltakozással foglal állást a női szépség pellengérre ál­lítása ellen. A magyar keresztény újságok már hónapok pta hevesen cikkez­nek a „Miss" mozgalom ellen, Le gyen szabad ezekből csak pár jel lemző szemelvényt ideiktatnunk: „ ... Erkölcsi szempontból tiltakozunk minden hasonló szépség verseny ellen. A lapok közül a ko molyabb keresztény újságok tudósí­tásait elég átolvasni, hogy meggyő ződjünk arról, hogy e versenyek lefolyása ellenkezik a keresztény erkölccsel. A krisztusi erkölcsre valamit adó leány ilyesmire nem kapható. Hazafias szempontból káros az ilyen akció. A letiport Ma­gyarországnak minden reménye a jövő nemzedékben van. Már pedig jel­lemes és erkölcsös nemzedéket nem tudunk nevelni, ha a keresztény erkölcsöt így semmibe veszik a jövendő magyar anyák. Keresz­tény szellemű anyák lesznek azok­ból a leányokból, akik a mai szép­ségkirály nőválasztásokra képesek vetemedni ? Nemzeti szempontból hasonlóképen tiltakozunk a szépség­királynőválasztások ellen... A győz­tesek legtöbbnyire nem a magyar faj és a magyar keresztény erkölcs rétegeiből kerülnek ki. A rendőrségtől pedig elvárnók, hogy ezeket az erkölcsöt nem erő­sítő választásokat a nyilvánosság teljes kizárásával engedje csak vég­bemenni." (A Szív 1930. febr. 1.) „A Démonok iskolája" címmel Márkus László fővárosi ke­resztény író tollából idézzük a kö­vetkezőket : „ ... Ez ... ledegradálása a női­ségnek és bizony méreg' abban a fiatal lélekben, amely most tudatára ébredt annak, hogy a teste meny­nyivel vonzalmasabb, mint ő maga, a lélek. Soha még olyan kislányt, aki szépen stikkelt, vagy ügyes vé­leményt mondott egy könyvről, aki ébredő intellektusának, vagy nobi­litásának valamely kiváló jelét adta, ekkora cécóval nem ünnepeltek, és soha sem volt Miss Magyarország, aki azért Miss, mert embernek leg­különb, csak olyan van, aki azért Miss, mert testnek legszebb... Hortobágyi juhtúró MINDENÜTT KAPHATÓ! TERMELI: Orsz. Magy. Tejszövetkezeti Központ Budapest, I., Horthy Mlklos-út 119/121) Sok ezer ember izgatott vicceinek is megalázó indiszkréciójának ki­produkálni azt a szépséget, ami szükségképpen testi vonatkozáso­kat asszociál és érezni, sőt büsz­kén érezni ezeknek az asszociáci­óknak körülötte zsibongását, en­nek a szemérmetlen fölénynek örül­het Ziegfeld úr, a görltulajdonos, de a pedagógus és a szülő semmi­képen sem örülhet..." (Nemzeti Újság, 1930. jún. 12.) Székesfehérvárott is akartak Miss­választást rendezni. Olvassuk el a következőket: „A becsületes vidék mint egész­ségtelen kinövést elkönyvelte ezt az akciót a főváros könnyebb fajsúlyú erkölcsiségének rovására azzal a megnyugtató érzéssel, hogy a vidék még érintetlen és szilárdan ellenáll az ilyén színházéleti keleti mentali­tásnak. Most aztán ezek a fertőző csápok mint valami undok polip nyálkás karjai, magukhoz akarják szorítani a vidéket, köztük Székesfehérvár őskoronázó városát is ... Azt gon­dolja (a rendezőség) hogy akadnak majd úgynevezett űrileányok, akik a fertő és piszok mélységébe alacso­nyítják le magukat. Ezek nem is leányok, nem is szép­ségek, más azoknak a nevük. Az urileányoknak pedig össze kell fogniok és tilta­kozni a megbélyegzés ellen. Elvégre Magyarországon törvény van a leánykereskedelem ellen, ami­nek elsősorban itt, vidéken tűzzel­vassal érvényt kell szerezni. Ezt követeli a jóizlés, az erkölcs, a becsület és Székesfehérvár tisztes­séges közönsége." (Székesfehérvári Napló 1930. máj. 14.) * Mégkérdezhetnénk végül, hogy szabad-e egy erkölcsi és magyar nemzeti alapokon nyugvó egyesü­letnek és bárkinek, „akit a róm. kath. anyaszentegyház tanított erkölcsre", a katholikus erkölcs szempontjá­ból a fent leírt módon országo­san elitélt, a katholikus felfogás­sal és erkölccsel ellenkező, hires akció cimét csalogató-reklámul használni egyébként nemescélú ünnepélyhez ...!? A Miss-Esztergom reklámjára összeszaladó lányok Esztergomban nincsenek és ha ilyen közönség volna, az nem lenne méltó a Move szelleméhez. Nem mi vontuk az egyesületet a Sz. É. miss-akcióval egy kalap alá, hanem a rendezőségltette fel ezt a kalapot a MESC \i'éjére 'a Miss­Esztergom-plakattal, és ha ezt a hozzá nem méltó kalapot most

Next

/
Thumbnails
Contents