ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930
1930-05-11 / 89. szám
XXXV. évJolypfti, 89. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Vasárnap, 1930 május 11 RGOM Keresztény és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia' 4 könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR ÍMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Á esztergomi idegenforgalommal is úgy vagyunk, mint a többi esztergomi üggyel : megvan hozzá a jóakarat és lelkesedés, csak pénz kellene hozzá : áldozat, reális alap, befektetés. Persze nagyot lendülne az ügy akkor is, ha a jóakarat és lelkesedés nemcsak az esztergomi szegény emberekben — (ne értsük félre : mihelyt esztergomi, mindjárt szegény!) — és az ilyen nagyobb méretű és legalább is országos viszonylatú ügyekben csaknem tehetetlen helyi szervezetekben élne, — hanem ha országos hatalmasságok is magukévá tennék az élniakaró és az életre érdemes, szépséges, történelmi nevezetességekben és kincsekben gazdag Esztergomunk ügyét, ha odaadásunkban és lelkesedésünkben nem volnánk egyedül akkor, amikor idegenforgalmunkat országosan és Budapesten keresztül a külfölddel is összekapcsolva meg akarjuk szervezni. Akkor talán akadna pénz is, akadna vállalkozó is és szépen megindult kis idegenforgalmi életünket nagyobb vérkeringésűvé lehetne fejleszteni, akkor talán megnyílna a lehetősége annak, hogy a gyönyörű Szent István Fürdő s egyebek mellett még más is hívja és itt marasztalja az idegent: olcsó penziók, üdülésre alkalmas nagy, árnyas, tiszta, sétányokkal teli sziget, és kitűnő, olcsó közlekedés. Az esztergomi idegenforgalom ügye is tehát nem apró veszekedéseket és felelősségrevonásokat, hanem komoly, nagyvonalú, nemcsak a város szük határai között mozgó, lelkes előkészítő munkát kivan a mi részünkről, mindezek mellett pedig országos tehetős köröktől pénzt, támogatást és vállalkozást . . . A nápolyi „Gruppo Universitario Napoletano Mussolini" egyesület diákjai Esztergomban Szombaton a délelőtt í) óra 42 perckor érkező vonattal a nápolyi Gruppo Universitario Napoletano „Mussolini" nevü egyesületái diákja ! érkezett városunkba a nevezetességek megtekintésére. Az olasz diákok, akiket Esztergom város hivatalos és nem hivatalos körei a legszivélyesebben fogadtak, csaknem az egész napot városunkban töltötték. A vendégek megérkezésük után a biboros-hercegprimásnál tisztelegtek, aki rendkívül szivélyes fogadtatásban részesítette a Szent Imre év első idegen zarándokcsapaíát. A hercegprímási palota képtárában dr. Lacza István prímási titkár, a főszékesegyház kincstárában pedig dr. Lépőid Antal prelátus kalauzolták a vendégeket, akik a látottak felett való elragadtatásuk kifejezése mellett a d. u. 17 ó. 32 p.-kor induló vonattal hagyták el városunkat. A környei eset A legutóbbi törvénvhatósági kisgyűlésen napirend előtti felszólalás alakjában felhívtam hatóságaink figyelmét olyan körülményre, amely esetleg hatósági beavatkozást igényel. Rendkívül örvendek, hogy még a mai elfásultság mellett is ez a dolog széles körökben foglalkoztatja a közvéleményt, mert minden jóérzésű magyar ember érzi, hogy a jövőben nem szabad eltűrnünk olyan fészkelődéseket, amelyek végeredményükben ennek a szerencsétlen országnak további feldarabolásához vezetnének. Különféle hírlapi cikkek jelentek már meg, amelyekből a figyelmes olvasó nagyjában kiolvashatja, mi is történt hát Környén ?! A „Magyarság" május 3-iki számában címemre egy felszólítás jelent meg, amelyre május 4-én feleltem is az alábbi nyilatkozattal, melyet már a „Magyarság" közölt is : A környei állítólagos pángermán izgatás tárgyában baráti kézbői hozzám érkezett értesítés alapján a kisgyűlés előtt a járás egyik vezetőemberénél érdeklődtem a hír valódisága felől, aki kijelentette előttem, hogy a községben valóban sok minden nincs rendben, sőt bizonyos dolgok miatt bűnvádi eljárás A Szent Imre év első harangkondulása ÍÍ)a$kovics Piacid bencés tanár ünnepi beszéd* a ba/.ilikában Szent Adalbert napján. Az esztergomi Főegyházmegye patrónusának, Szent Adalbertnek ünnepét üli. Ugy érzem, hogy ez nemcsak az Egyházmegyének ünnepe. Ünnepe ez minden katolikus, magyar szívnek. Ugy érzem, mintha Szent Adalbert ünnepe első harangkondulása lenne a Szent Imre jubiláris esztendő ünnepségeinek: éjbehulló, szívbevágó, reménymécsestgyújtó, jövőbevilágító harangszava. Mert hogy a kereszténység ekéjével még alig felszántott, félpogány, rögös, göröngyös magyar barázdákból Szent Imre szűzi tisztaságának illatával és bájával még kilencszáz •esztendők multával is lelkeket magához vonzó és felemelő liliomakisarjadhatott, az annak eredménye, hogy ezeket a barázdákat a X. század keresztény renaissanceának napsugarai melengették, annak a keresztény renaissancenak, amelynek hirdetője, úttörője, terjesztője, szivekbe plántálója, harcosa és mártírja Szent Adalbert volt. Az emberiség történetének egy színpompás, gazdag, változatosság sokféleségében elénktáruló eseményei két ellentétes, szembenálló egymással küzdő hatóerőre vezethetők visssza. Ezek egyike a különszakadás, a bomlás, az anarchia ösztöne, amely a fegyelmezetlen tömegek ösztönös, vad indulataiból táplálkokozik. A másik a jobbak hő vágyódása az egységre, az egységadta békére, rendre és nyugalomra, mint a haladás, fejlődés, boldogulás feltételeire. Ennek a két ellentétes erőnek küzdelme tárul elénk a korai középkor történetéből is. Ennek a küzdelemnek két nyugvópontja, a jobbak hő vágyának diadalra jutása 800 és 962, a két császárkoronázás, Nagy Károly és Nagy Ottó császárrá koronázása volt. És a jobbak eme hő vágyának forrása, éltetőereje és eszménye a szentágostoní Civitas Dei gondolata, Krisztus földi birodalma kiépítésének és az Egyház universalításának gondolata volt. És amig tombolt az erőszak, féktelen önzés, durvult az erkölcs, morajlott, zúgott és háborgott vészesen barbár népek tengerárja és csaptak végig pusztítva és rombolva hullámai az egész Nyugaton, addig egyre jobban parázslott a vágy és égette bele magát a szivekbe: az erkölcsi felemelkedésnek és megtisztulásnak, a krisztusi és felebaráti szeretet adta békének és nyugalomnak a vágya. És ami mint halvány sejtelem, homályos vágy, ködbevesző cél borongott és ködlött százakban és ezrekben, az alakot, formát öltött a választottakban, az elhivatottakban. Felragyogott ismét a vezérlőcsillag, az augusztinusi, eszményien szép idea vezérlőcsillaga, amely oly fényesen tündöklött Nagy Szent Leó és 111. Leó pápák idejében. Ez szórta most is fényét a tizedik szazadra és beragyogta az elkövetkezendő századok útját. S ez az eszme: egyesíteni mindeneket a krisztusi szeretet révén a minden nemzetek felett álló és minden világi hatalomtól független Egyházban, hogy az így függetlenségének és universalításának tudatában és birtokában teljesíthesse, valóraválthassa a Krisztustól réá rótt feladatot. S e feladat : megnyerni mindeneket Krisztusnak, téríteni; a hit és erkölcsi életet kimélyíteni, lándolóan tisztává tenni; a szeretetnek a szívekben való meggyökereztetésével a béke áldásait széthinteni, hogy a gyűlöletben forgó szemek áhítattal emelkedjenek az égre s az összeborult, gyilkoló, véres kezek imára kulcsolódjanak s így a világ, ez a siralomvölgy, az égi örök boldogságra vezető Civitas Dei, Krisztus földi birodalma legyen. ""MBWFW" 1 "!" 1111 ••• • 1111 Ez volt a X. század valláserkölcsi, \ egyházi és államtársadalmi reorga-" nizációs törekvéseinek eszményi cél-1 kitűzése. És ennek a nagy reorga! nizációs megmozdulásnak, ennek a :i keresztény gondolat és katolikusa egyház renaissáncának elszánt, fel! 1 esküdött, harcos katonái voltak y> Nursiai Szent Benedeknek az Anianei Szent Benedek szellemében meg5 * reformált fiai és Szent Chrodegang*;<i nak, az ő kánonjai szerint élő kano uí nokjai. Cluny és Metz, ez az a ket> szilárd pont, amely a hulló, bomló Nyugatot zuhanásában feltartóztatták magára-eszméitette és magasztos, szent célkitűzésének szolgálatába;? állította. Ennek a X. századbeli, szinte aszketizmussal érintkező valláserkölcsi 1 ' felbuzdulásnak és az egyházi uni^ versalítás gondolatának voltak buzgó harcosai Szent Wolfgang is, ReenÉpJ burg püspöke, Szent Henrik császárnak és nővérének, Gizella mlá^ 1 gyar királynénak tanítómestere lelki vezére, s Adalbert, Magdeburg érseke is, kinek Cluny-szellemű ufe£ n varában nevelkedett, káptalani kólájában tanult Szent Adalbert» 7 prágai püspök. A rajongó, hevülékeny lelkű iffá 1 ;^ az előkelő főnemesi család sarja, a császári ház rokona, itt szívta magába a cluny-i szellemet, itt ratéta ; Bérnia ruha anyagok és férfi szövetek ÜST i0F feltűnő nagy választékban olcsó árakban VERMESFehér ruhaanyagok, sötétkék fiúöltönyök a legolcsóbbak Balognál.
