ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-01-12 / 9. szám

XXXV. évfolyam, 9. szám. Ára köznap 6, vasárnap 10 fill. Vasárnap, 1930 január 12 Keresztény politikai és társ Ml^»«V^I I» IIP >il|>(^ftlMlW^'j)^W*W»

l

'l*'llWl'MftWI'WI"MT'lM«>

l

'MiU<l*»

n1ri

»'l Megjelenik hétfő- és ünneputáni nap kivételével mindennap. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Csonkamagyarország és a jó válólel Amit minden jó magyar embernek tudnia kell a hágai konferenciával kapcsolatban Esztergom, 1930. jan. 12. Akik nem fizetnek adót, azok bizonyára nem bírnak adót fizetni a nyomorúság, a keresetnélküliség, a forgalomhiány, az üzlettelenség miatt, és bizonyára nincsenek jóakarat híján. Az utóbbit, hogy megvan a jóakarat azokban is, akik nem fizetnek adót, leszögezzük főképen itt Esztergomban, ahol mindig megértő, kötelességtudó polgárok éltek és élnek. Nem hihetjük el, hogy akadna Esztergomban adófizető polgár, aki tudatlanságból válnék adót nemfizetővé, azaz aki nem volna tisztában azzal, hogy az adófizetés honpolgári kötelesség, hogy e város, a magyar állam az adókból tartja fenn magát, hogy a polgár az adók fejében nyer az államban jogbiztonságot, közigazgatási kiszolgálást, jog- és vagyonvédelmet, honvédő katonaságot, és hogy adó nélkül nincs állami élet és kultúra. Nem hihetjük el, hogy Esztergomban élne olyan ember, aki mindezt nem tudná és ezért könnyelmű és lelkiismeretlen volna adófizetési kötelezettségének teljesítésénél. Nem hisszük, hogy volna esztergomi polgár, aki rosszakaratból nem fizet, — aki tudna fizetni, de nem fizet, — aki csak azért sem fizet. Nem hisszük, hogy van olyan komolytalanul gondolkozó esztergomi polgár, aki csak azért nem fizet, mert a másik sem fizet, — és inkább házát, földjét megterhelteti, de nem fizet. Nem, nem hihetjük el, hogy akadjon esztergomi ember, aki tudatlanságból vagy rosszakaratból nem fizet adót, — hisz ez a mai válságos időkben a hazaárulással volna egyenlő. Egyet elhiszünk és elismerünk: azt, hogy az adófizetés bizony ma nehéz és igen nagy áldozatokkal teljesíthető, :de mégis csak — hazafiúi köte lesség. Ma minden jó magyar ember figyelmét a hágai ^ konferencia felé fordítja, ahol Csonkamagyarország miniszterelnökével gróf Bethlen Istvánnal élén a magyar bizottság küzködik szegény, letiport, mindazonáltal élniakaró hazájáért. Még mindig nem elégelték meg, amit ez a csonkaország a világháború győztes hatalmainak fizetett és főképen az úgynevezett utódállamok követelik kíméletlenül a csonkaország további kisajtolását. A lehetetlen követelésekkel szemben nemcsak ellenségeinknek, de minden magyar embernek is ismernie kell az ország súlyos gazdasági helyzetét számokban. Csonkamagyarország gazdasági helyzete számokban. Magyarország mai területe a háborúelőtti terület 28 százalékát teszi ki. lakossága pedig 36 százaléka a háborúelőttinek. Az állami közkiadások a nemzeti bevételnek 28 százalékát emésztik fel. 1924-ben a Népszövetség olyan alapon állapította meg Magyarország fizetőképességét, hogy a lakosság fejadója az 58 pengőt meg nem haladja, — ezzel szemben a helyzet ma az, hogy a közvetlen adók fejenként 96, a közvetettekkel együtt pedig 143 pengőt tesznek ki. Kereskedelmi mérlegünk legfontosabb tétele a mezőgazdasági termények kiviteléből származó bevétel. 1926-ban ez az összeg 684 millió pengőt, 1927-ben 582 milliót és 1928-ban 551 milliót tett ki, — a csökkenő tendencia tehát e tekintetben nyilvánvaló annak ellenére, hogy Magyarország minden tekintetben igyekezett a Népszövetség intencióinak megfelelően kereskedelmi szerződéseket kötni és egész sereg árúra eltörölte a behozatali vámot. Az exportált árúk átértékelődése a háború előtti árakhoz viszonyítva 94 százalék, míg az importáltaké 133 százalék. A háború előtt Magyarország faexportáló "állam volt, most, miután erdőségeink 88 százalékát elveszítette, olyan méretű faimportra szorul, hogy ez a tétel például az 1928-as kereskedelmi mérlegnek 40 százaléka. A teljesen elértéktelenedett hadikölcsönök eredeti értéke 8 milliárd pengőt, a román megszállás okozta j károk 3 milliárdot és az elszakított; területeken levő magyar államjavak! értéke 4—12 milliárd pengőt tesz ki. | 1924-től 1929-ig Magyarország j 1.800 millió pengő külföldi kölcsönt: vett veil, vagyis évente 360 [milliót, i A háború előtti Magyarország, amely i a mainak csaknem négyszeresét] tette ki, évente legfeljebb 200,000.000 pengő külföldi kölcsönt vett fel. Miért lehetetlen az újabb jóvátétel fizetése ? A párisi jóvátételi konferencián Magyarország a legnagyobb meglepetéssel vette tudomásul, hogy 1943. után újabb jóvátételi |kötelezettségeket akarnak reáróni, tekintetbe véve a megszállt területeken levő magyar államjavak értékét (12 milliárd) és a jelenleg fizetett 200 milliót, Magyarország, "amelynek egész lakossága alig nagyobb, mint Londoné, aránylagosan több jóvátététeit fizet, mint a 68 millió lakosú ipari Németország. Tiíulescu a román kormány nevében azt követelte a párisi konferencián, hogy Magyarország mondjon le a az optánskérdésből keletkező követeléseiről, mondjon le a 239. és 250. paragrafusban részére biztosított jogokról és ezenkívül 1943-tól 1966-ig még külön fizessen évi 15 millió aranyfrank jóvátételt. Románia a neki Magyarország által 1943. után fizetendő jóvátételből lett volna hajlandó (!) a magyar optánsok követeléseit kielégíteni. Magyarország hajlandónak nyilatkozott bizonyos — nem reparációs — fizetések eszközlésére azonban az optánskérdésnek a jóvátétel komplexumával való összekeveredésébe semmi körülmények között nem hajlandó belemenni. "Még kevésbé hajlandó lemondani a 239. és 250. paragrafusban számára biztosított döntőbírósági eljárás elejtésébe. Az 1943. után fizetendő nem reparációs összegek fizetését is csak az esetben tudná vállalni, ha azok összege kisebb lenne a ma fizetett jóvátételi összegeknél. * Mint a magyar miniszterelnök is hangoztatta, Magyarország legfőbb óhaja, hogy megegyezzék, de a megegyezés csak a jogi és pénzügylehetőség határaiközött jöhet létre. A magyar nemzet legnagyobb erőssége Hágábari a maga igaza, amely mellett barátaink áldozatok árán is kitartani készek. Ügy érezzük, hogy minden magyar embert és főképen bennünket, a trianoni határon élő magyarokat érdeklő események következnek Hágában. As esztergomi tejszövetkezet felállításának kapcsolatban kell állania a helybeli állattenyéssMint lapunkban is megírtuk, a legutóbbi városi közgyűlésen erélyes felszólalás hangzott el a cseh megszállott területről Esztergomba naponkint történő íejbehozatal ellen, amely sérti a helyi termelők érdekeit és egyik oka annak, hogy a helybeli termelők kevésbbé boldogulhatnak. Ezért felmerült a tejszövetkezet létesítésének terve s ez ügyben értekezlet tartását is sürgették. Időközben kitűnt, hogy az ú. n. „cseh-tej" jóval olcsóbb, mint a helybeli piacon árusított, s Esztergom fogyasztóközönsége húzná a rövidebbet, ha egyszerű tilalommal — mint ahogyan az eszme felvetésének első pillanatában elgondolták —megszüntetnék a mai nemzetgazdasági viszonylatban kétségkívül hátrányosnak tetsző tej behozatalt. Ez a meggondolás a tejszövetkezet eszméjének felvetőit kissé megdöbbentette s már-már úgylátszik, hogy az eszme, mint nem életképes, végképen meghiúsul. Nem szabad azonban egy felmerült jó eszmét teljesen elvetnünk további alaposabb meggondolás nélkül. Nem szabad a tejszövetkezet eszméjét sem feladnunk, mielőtt életképtelensége végleg ki nem tűnik. Bizonyos, hogy a párkányi oldalról kapott tejre mindaddig szüksége van városunknak s a behozatalt meg nem akadályozhatjuk, míg a helybeli fogyasztóközönség tejellátása más, célszerűbb módon bizto-