ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-02-18 / 40. szám

Keresztény i és társadalmi napilap. Megjelenik héttő- és i'mneputám nap kivételével mindennap. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. A Irta: Dr. SZQNTAG: i TAMÁS, a TESz országos elnöke. Azok a vélemények, melyek a hágai egyezmény mérlegéről politi­kusok és gazdasági szakemberek ré­széről a nyilvánosság előtt elhang­zottak, egyöntetű hangsúlyozottság­gal remélhető, várható gazdasági fel­lendülést emlegetnek. Ezekben a nagyfontosságú nyilatkozatokban rö­vid türelmi időt kérnek az illetéke­sek, melynek folyamán a vissza­nyert gazdasági, pénzügyi önálló­ság előnyeinek tényleges értékesí­tése útján az élet minden ágazatára kiható intézkedéseiket megtehessék. Hogy mekkora legyen ez a türelmi idő, erre nézve ma aligha adhatna pontos feleletet bárki is. De hogy egy nap veszíteni való időnk sincs, azt be kell látnia minden felelős té­nyezőnek. A köznyomor oly lesújtó arányokban terjed országszerte, hogy minden elmulasztott pillanat végze­tes katasztrófát idézhet fel. Fel kell tehát emelnünk szavun­kat! Bármilyen kellemetlen és ké­nyes kérdések kapcsolódnak is en­nek a magyar életlehetőség problé­májának rendezési körébe, foglal­koznunk kell azokkal, mert a mai elképesztő helyzet parancsoló szük­sége nem tűr halasztást. A gyors el­határozás, az azonnali cselekvés kö­telezettsége alól nem mentesítheti az élen állókat sem a hágai egyezmény várható ígéreteire, sem más halasz­tást jelentő intézkedésre való hi­vatkozás. A naponta kétszer evők, a sült tö­kön élők, az éhező munkanélküliek, a rongyos-fázó gyermekek halálra itélt légiói nem várhatnak a sokat igérő holnapokra. Ezeknek a sze­rencsétlen millióknak a hátán csat­tog a nélkülözés szeges korbácsa és őrületbe kergetik az éhség vad fu­riái. Őket csak a ma érdekli, a ma gyötri, üres gyomrukat tépi, marja. Nem látnak, nem hallanak, nem ér­tenek semmit, csak egyet, hogy ma, még ma jóllakjanak. Akkor jöhet a holnap, akkor felcsillan tán bennök a remény: hátha holnap is lesz mit enni. De mig nem tudunk 'munkát, el­foglaltságot, kenyeret adni minden éhező szájnak, addig nem lehet sür­getőbb, égetőbb megoldásra váró fel­adata az országnagyoknak. Beérhetjük-e csak gondolattal is ennek a szónak mérhetetlen pokoli mélységét: munkanélküliség! Ép, erős ember, isteni értelem sugárzik lelkében, telve akarással, teremtési vággyal, előtte Istennek csodaszép teremtett világa sokezernyi alkotási lehetőséggel, mögötte egy maroknyi emberpalántába család, melyet na­ponta táplálni kell, és ez az ember, nem egy, de sok ezer, százezer s mögötte a családok élő ember-erdeje kétségbeesett tehetetlenséggel tétle­nül áll, mert nincs munkája. Hányan vannak a munkanélküliek, hol, merre, mivel tengetik megátkozott életüket, ki számolná, ki tartaná nyilván? Csak ha egy nyomorúságos munka­alkalom nyilik, akkor tűnnek fel megdöbbentő rajokban s méregetik egymást halálos szorongással, hogy valahogyan elébe vághassanak a tö­mérdek pályázónak. Budapest székesfővárosnál hétez­ren jelentkeztek szellemi szükség­munkára, havi 80 pengős fizetésre. Hétezer ember, akik közül minde­niknek volt valami súlyos érve az éhségen és szegénységen kivül, mely­nél fogva remélte, hogy ő is bele­esik a kiválasztott szerencsés négy­százba. Hány ezren vannak, kik csak nyomorognak s így a kilátástalan versenyben részt sem vettek. Hol vannak ezenkívül a vidéki városok elesettjei, a falvak megszámlálhatat­lan szegényei? A népjóléti minisztériumban most folynak az előkészületek, hogy ka­taszterre veszik, összeírják a nélkü­lözőket, de addig s azután is ki ad nekik munkát, hogy naponta lega­lább sülttököt, üres meleg levest kétszer ehessenek . . . Mert sokan szörnyű sok ezerén vannak, kik sok nap egyszer sem esznek, mert nincs munkájuk. Keresztényi szívvel, emberi kö­nyörülettel, józan mérséklettel Cson­kamagyarország még a legutolsó nyomoréknak is tudna kenyéradó munkateret adni. Lehet-e mentsége a mai szörnyű állapotnak addig, míg néhány száz ember köti le ma­gának 3.827.000 kat. hold föld jöve­delmét ! Vethetünk-e szemére bár­mit is a ránktörő külső ellenségnek, míg sokan, nagyon sokan három­négy munkakör bő javadalmát ha­rácsolják össze magunknak, mig egyeseknek — munkás családoknak életre szóló, vagyont jelentő — évi javadalmakat osztogatunk! Országnagyok! Milliók sorsának választott intézői! Lássátok meg az éhező ezrek „munka" — segélykiál­tását ! o'OS láros kölcsönt ajánlanak a Esztergom város hosszúlejáratú kölcsönt keres és lesi az alkalmat jómegfelélő kölcsön felvehetésére. libben az irányban tájékozódtunk a polgármesteri hivatalban, ahol dr. Antóny Béla polgármester a követ­kezőket mondotta az üggyel kap­csolatban : Tény az, hogy van egy nagyobb­arányú kölcsönajánlat amerikai bank részéről. A kölcsön egymillió dolláros kölcsön lenne 6 %-os ka­matozással 75 °/o-os árfolyamon. Ez azonban csak mint katolikus irányú kölcsön folyósíttatnék. Mivel a kölcsön ügyében megej­tett előzetes tájékozódások azt ered­ményezték, hogy a kölcsön felvétele nem hozna gyökeres javulást Esz­tergom gazdasági helyzetében, ér­demlegesen alig lehet vele foglal­kozni. lehet kérni az Nagy könnyítések a jövedelem- és vagyonadó kivetésénél. Wekerle Sándor pénzügyminisz­ter több rendeletet adott ki, ame­lyekben számolva a mostani nehéz gazdasági viszonyokkal, a közadók megállapítására és fizetésére vonat­kozóan igen lényeges könnyítéseket tesz. Különös figyelmet érdemlő vonatkozása a rendeletnek, hogy bár számos más kategóriára is ki­terjednek, elsősorban a gazdatársa­dalom helyzetét méltányolják és olyan intézkedésekben, amelyeknek jótékony hatása az egész gazdasági életben rövidesen érezhető lesz. A rendeletek igy szólnak : 1. A pénzügyminiszter az általá­nos kereseti, továbbá a jövedelem­és vagyonadó alapjának újra való megállapítása iránt előterjeszthető kérelmek beadására megállapitoft január havi határidőt általánosság­ban február hó végéig meghosszab­bította. Minden olyan adózó tehát, akinek az 1929. évi általános kere­seti továbbá jövedelmi adóalapja a 10.000 pengőt, vagyonadó-alapja pe­dig a 20.000 pengőt meg nem ha­ladta és igy adóalapja az 1930. évre változatlanul volna fenntartandó, szabályszerű adóbevallás csatolása i mellett folyó évi február 28-áig kér­í heti adóalapjának újra való meg­állapítását, ha az 1929. évre meg­állapított adóalapokat jövedelmi, il­letve vagyoni viszonyához képest soknak tartja. 2. A pénzügyminiszter kiadta az 1930. évi jövedelem- és vagyonadó kivetésére vonatkozó körrendeletét. A kiadott rendelet az adókivető közegeknek szigorú kötelességévé teszi, hogy a jelenlegi nehéz gaz­dasági viszonyokra mindenkor figye­lemmel legyenek. A mult évi hasonló­tárgyú rendeletben foglaltaktól el­térve, illetve azokat kiegészítve ez a rendelet a következő új rendelke­zéseket tartalmazza: a) Elrendeli, hogy az adókivető közegek az 1929. évben szenvedett téli fagykárokra való figyelemmel a kárt szenvedett földterületeknek a jövedelmi adó alapját egyharmad összeggel hivatalból mérsékeljék, ha csak az adózó ennél nagyobbmérvű károsodást nem igazol; b) elrendeli, hogy az adókivető közegek a kis bérletek terjedelmé­ben beállott minden változást az adókivetés során hivatalból vegye­nek figyelembe; c) elrendeli, hogy minden olyan esetben, amikor az adókivető ható­ságnak hivatalból van tudomása arról, hogy valamely adózónak hely­zete a múlttal szemben jelentéke­nyen rosszabbodott, maga az adó­kivető hatóság figyelmeztesse az adózót arra, hogy adóalapjának változatlan fenntartása helyett kérje általános kereseti, továbbá jövede­lem- és vagyonadó alapjának újbóli megállapítását. 3. A pénzügyminiszter kiadta vé­gül a földadóra, jövedelem- és va­gyonadóra, továbbá a kereseti adóra vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról szóló utasítást. HIREK. Éf jjelä szolgálatot február 15-töl —24-ig a Takács István „Fekete Sas" c. gyógyszertára (Ferenc József-út) tel­jesít, z Új igazgatósági tag a helyi­érdekű vasút részvénytársaság­nál. A törvényhatósági bizottság kisgyűlése a budapest-esztergom­íüzitői h. é. vasút rt. igazgatóságá­ban a dr. Hulényi Győző elhalálo­zásával megüresedett és a vármegye törvényhatósága által betöltendő igazgatósági tagsági helyet dr. Di­véky István vármegyei tiszti fő­ügyésszel töltötte be. Fertőző betegségek a város­ban. A tiszti orvos jelentése szerint február hó első felében 24 kanyaró, 3 roncsoló toroklob és 1 hasi nagy­máz megbetegedés fordult elő. Imre névre kereszteljék az újszülött katolikus fiúkat. A ju­bileumi Szent Imre-év rendező fő­bizottsága azzal a felhívással fordul

Next

/
Thumbnails
Contents