ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-04-14 / 28. szám

XXXIV. évfolyam, 28. szám. % ra *i® fillér. Vasárnap, 1929. április 14. KERESZTÉNY POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 20 P. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál Dr* Breyer látván felszentelt püspök. Istenben boldogult dr. Kohl Medárd örökét Őszentsége, XI. Pius római pápa Dr. Breyer István prelátus-kanonok, volt kultuszminiszteri h. államtitkárral, az esztergomi érseki papnevelő intézet rektorával töltötte be. Az örvendetes hirt az Apostoli Szentszék közlönye, az Osservatore Romano szerda délutáni száma közölte elsőnek s másnap már Esztergomban is köztudomásúvá vált. Dr. Breyer István lesz tehát Magyarország biboros-hercegprimásának segédpüspöke, aki megosztja főpásztorának apostoli terheit. Mi, esztergomiak jóval a háború előtt üdvözölhettük őt falaink között, mint bold. Vaszary Kolos biboros-hercegprimás udvari papját, majd bold. Csernoch János biboros-hercegprimás titkárát s rövidesen irodaigazgatóját. 1915-ben a kultuszminisztériumba került, ahol 13 évig működött mint ügyosztályvezető. A mult év őszén kerül vissza ismét városunkba s főpásztora a szeminárium vezetésével bizza meg. Nincs egyetlen ismerőse, aki szívből ne örvendene annak, hogy ez a szeretetteljes modorú, nagytudású és példásan egyházias lelkületű főpap elért arra a magaslatra, amely csak keveseknek adatik meg s személyében az jutott el oda, aki magas polcra sohasem vágyott, aki szerénységével és szüntelen munkálkodásával mindenkor csak használni akart, de sohasem fényleni. Esztergom város közönségének őszinte jókivánatai kisérik az új püspököt munkakörébe, amelynek apostoli lelkülettel való betöltését eddigi egész élete és működése garantálja. Ad multos annos ! Dr. Breyer István 1880. augusztus 4-én Budapesten született. 1903. január 18-án szentelték pappá. Felszentelése után fővárosi hitoktató és a Maria Reparatrix apácák házi lelkésze lett. 1907-ben Vaszary Kolos biboros-hercegprimás primási szertartóvá és levéltárossá, 1911ben pedig szentszéki jegyzővé nevezte ki s ugyanezen évben érdemei elismeréséül a pápai kamarási címet kapta. 1913-ban Csernoch János biboros-hercegprimás titkára, 1915 ben pedig a főegyházmegyei iroda igazgatója lett. Ebben a fontos állásban azonban csak rövid ideig működött, mert ezt még fontosabbal cserélte fel akkor, amikor az egyházi közigazgatás terén szerzett nagy tapasztalatai alapján a vallás- és közoktatásügyi minisztérium I. ügyosztályának vezetőjévé nevezték ki osztálytanácsosi cimmel. 1917-ben az apostoli király a Szent Keresztről nevezett mágócsi apátsággal tűntette ki ós ugyanebben az esztendőben az esztergomi szókeskáptalan kanonokává is kinevezte. 1922-ben helyettes államtitkári cimmel tüntette ki Magyarország kormányzója Breyer dr.-t, aki még 1928-ig vezette a katholikus kultuszügyeket a vallás- ós közoktatásügyi m iniszteri umb an. 1928. őszén a főpásztor rendelkezése folytán visszatért Esztergomba s itt átvette a szeminárium vezetését. Az ifjú papság képzése régóta szivének vágya volt. A kormányzó Breyernek távozása alkalmából a másodosztályú magyar érdemkeresztet adományozta órdemoi elismeréséül. A pápa Oszentsógónek kegye most a püspökség nagy lelki hatalmával ruházza fel Breyer dr.-t a magyar katholikus hitélet nagy nyereségére. A nyolcosztáiyú népiskola Mostanában gyakran esik szó a nyolcosztályú népiskoláról nemcsak a pedagógiai folyóiratokban, hanem a napilapokban is ; épen ezért jónak látjuk, hogy lapunkban is szóvá tegyük ezt a fontos tárgyat. A tankötelezettség meghosszabbításáról és népiskoláinknak ezzel kapcsolatos továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslat valóságos előretörés a magyar népnevelés útján. Kétségen kivül magasztos célja van ennek a javaslatnak s ha az törvénnyé válik s a maga egészében végrehajtást nyer, nagy áldás lesz a magyar nemzet jövőjére. Először is az általános művelődést fogja fokozni ; hiszen mindenki előtt ismeretes, hogy ifjúságunknak alaposabb kiképzéssel, tudással kellene beleállni a gyakorlati életbe. Már ebből a szempontból is hasznos befektetés lesz tehát népoktatásunk fejlesztése. De továbbá a sokat hangoztatott többtermelés és gazdasági boldogulás bekövetkezését is sikeresen előmozdítja a nyolcosztályú elemi is kola, mert ennek, főképen két felső osztályában, alaposabb gazdasági oktatásban, de különösen gyakorlati kiképzésben részesülnek a 12—14 éves tanulók, amely kor legalkalmasabb ezen ismeretek elsajátítására. Az iparos osztályra is előnyös lesz, mert csak a 14 éves gyermekek mehetnek az iparos pályára és ezentúl nem fog megtörténni, miként jelenleg, hogy a falukról jövők közül olyanok is találkoztak, akik olvasni és irni is alig tudtak. Végre látjuk, hogy mindjobban terjeszkedik a demokrácia; előbb-utóbb rákerül a sor a titkos és általános szavazati jog behozatalára ; de ez csak úgy válik az ország javára, ha a szavazók kellő értelmességgel rendelkeznek ; ha a magyar törvény által nekik adott jogot és az ezzel járó kötelességeket felórtik ; míg ellenkezőleg a kulturátlan nép választójogának kiterjesztése veszedelmet hozhat a nemzetre. Midőn a javaslat üdvös célját hangoztatjuk, ezzel nem azt mondjuk, hogy az kifogástalan, sőt ellenkezőleg sok javítani és pótolnivaló van benne ; meglátszik rajta, hogy "nagyon gyorsan állíttatott össze. Ugyanis a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által az 1928. óv derekán, tehát ezen törvényjavaslat kibocsátása előtt néhány hónappal kiadott és a miniszter előszavával bevezetett Magyar Népoktatás cimű hivatalos munka 73. lapján ezek olvashatók: „Népoktatásunknak nyolcosztályúvá való kifejlesztése általában korai volna s a felső osztályok a legtöbb helyen nem volnának benépesithetők." Ez az idézet nem azt tanúsítja-e, hogy még pár hónappal a javaslat megjelenése előtt más volt a minisztérium véleménye a nyolc-osztályú népiskoláról? De továbbá, ha a nyolcosztályú népiskola életbeléptetése az előző években is tervbe lett voloa véve, akkor miért építtetett az állani az 1927. és 1928. esztendőkben iskolákat egy tanteremmel? Azért, hogy 5 — 10 óv múlva hozzájuk toldjon még egy új termet és tanítói lakást ? A törvény életbelépése után egytermes iskola már alig maradhat; a nyolcosztályú népiskola kell, hogy legalább kóttermes és két tanerős legyen. A kilenc szakaszból álló törvényjavaslat nagyon szűkszavú; igaz, hogy a törvénynek lapidárisnak kell lennie, de ez a javaslat csak egy keret, amelybe majd később, miniszteri rendeletekkel, esetleg sérelmes dolgokat is bele lehet illeszteni. Hiánya a javaslatnak, hogy nincs büntető rendelkezése, e nélkül pedig irott malaszt lesz a törvény; hiszen az 1868. évi 38. tc. — 60 éves jubileuma ellenére — még most sincs teljesen végrehajtva. Igy járhatunk ezzel a javaslattal is. A javaslat szerint a kis ós nagyközségekben, továbbá a rendezett tanácsú városokban az államkincstár viseli a 7. ós 8. osztály felállításával járó építési és személyi költségeket, de azért újabb nagy teher háramlik a fenntartókra is. A tanügyi kormány valószínűleg csalatkozni fog a többezer új iskola és tanítói lakás felépítésének költségeire nézve. De hát ez az állam dolga ós gondja, habár ezt is a mi erszényünk sínyli meg. Hanem mi lesz a nem állami iskolák fenntartóival ? A legtöbb község ós hitközség nem bir már el több terhet, teljesítő képessége a végsőig ki van merítve ; hogyan viselheti el tehát az építéseknél a házi és igás napszám szolgáltatását ? Továbbá miből fedezik a fenntartók az iskolák évi dologi kiadásait, amilyenek : az épület jókarban tartása, biztosítása, fűtés, takarítás, a tanítók nyugdíjjáruléka stb. stb. ? Ez mind új és számottevő teher, amelynek elviselésére már képtelenek. Midőn a nyolcosztályú népiskolák dologi kiadásairól szólok, fel kell itt említenem a szerzetesek által vezetett iskolákat. Miből fogják ezek nyolcosztályúvá fejlesztett iskolájuk dologi kiadásait fedezni ? Esztergomban van három szerzetes iskola, amelyek a háború előtt legtöbbnyíre alapítványok kamataiból tartattak fenn. Ámde az alapítványi tőkék egészen megsemmisültek s így teljesen elapadt az a forrás is, amelyből a szerzetes tanítónők fenntartották magukat is, meg iskolájukat is; ekkor az állam jött segítségökre, háborús segéllyel. Később XI. fizetési osztály 3. fokozatának megfelelő államsegély felét, utóbb az egészet kapták államsegély gyanánt. Jelenleg az apácák a legtöbb helyen csakis ebből tartják fenn iskoláikat. Ezért kétségen kivül elismerés illeti meg a tanügyi kormányt, mert ezzel a segélyével biztosította a szerzetes iskolákat. Itt meg kell jegyeznem, hogy ez az államsegély a szerzetes-tanítónők ellátására utalványoztatott, tehát tisztán személyi segély és mégis ebből kell intézetük dologi kiadásait is fedezni. Továbbá az apácák akárhány évig működnek ig, államsegélyük nem emelkedik. Ez legalább is nem méltányos. Vájjon a szerzetes-tanítónők önfeláldozó munkája kevósbbó érdemes arra, hogy az állam úgy segéllyezze őket, amint a világi tanerőket ? Hiszen az apácák ugyanolyan lelkiismeretességgel ós eredménnyel dolgoznak a népoktatás terén, mint a világiak. Hogy a szerzetes-tanítónők iskolájuknak nyolcosztályúvá fejlesztésével megszaporodó dologi kiadásait fedezhessék, az ingyenes oktatásról szóló 1908. évi XLVI. t.-c. alapján tandíj kárpótlás címén, meghatározott évi összeg utalványozása lenn e szükséges. Eddig is élveztek ez alapon bizonyos segélyt, de a háború után ez az összeg egy harmadára redukáltatott. A dologi kiadások emelkednek, a segély pedig csökken ! A jelenlegi kultuszminiszter elismerőleg emlékezett meg az apácák munkájáról ; vajha ezt a jóindulatot fokozná még azzal, hogy az apácák ellátási államsegélye is emeltessék bizonyos mértékben, működésük évéhez mérten; ha