ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929
1929-03-10 / 20. szám
XXXIV. évfolyam, 20. szám. Ar» 20 filler^ Vasárnap, 1929. mánciui 10, '«HH| iflifflfci i MHHHV HHi "HllliillllMHIII WDHk iriÉPHh líi rtFflfc AMP" ESZTERGOM KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 120 P. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő Homor Imre. Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál Iparosgyules. Esztergom. 1929. márc. 10. Az Esztergomi Ipartestület közgyűlése mindenkor a város közönségének és intéző köreinek meleg érdeklődése mellett folyt le. Az iparostársadalom ügye az egész város ügye volt mindig, az Esztergomi Ipartestület kérdései mindenkor eminens esztergomi kérdések Toltak, és most is, amikor mindenki által ismert és tudott bajok és gondok súlyosbítják az íparostársadalom nehéz helyzetét, érdeklődve figyeljük az iparosság tanácskozásait, és intéző köreinknek méltányolniuk kell ennek a szorgalmasan dolgozó és a szó" szoros értelmében termelő munkát végző társadalmi osztálynak kívánságait. Minden esztergomi ember előtt csak természetes következmény lehet az az örvendetes tény, hogy az Esztergomi Ipartestület mai közgyűlésén Mátéffy Viktor prépost-plébánost, országgyűlési képviselőt disztapjává választja. Senki sem tagadhatja, hogy Mátéffy Viktor, aki életének felét az esztergomi iparosságnak szentelte, aki akár mint az iparosifjúság esztergomi Kolpingja, akár mint az ipirosmesterek igaz barátja és érdekeik lelkes pártfogója évtizedeken keresztül, úgy foglalhat helyet az esztergomi iparosmesterek legjobbjainak első sorában, mint régi ember, régi jóakaró, régi jóbarát, régi tag. A disztagságot nem a közgyűlés hozza, hanem az iparosság jövőjéért megküzdött munka érlelte, — ezt a disztagságot a szokástól eltérően a közgyűlés csak megállapítja, kihirdeti. Aki az esztergomi iparosság részére (mert hiszen a Kath. Legényegylet székháza az össziparosságé, az egymást követő iparosgenerációké) olyan kultúrházat létesített, amilyen itt egyetlen más egyesületnek sinosen, azt az embert első hely illeti meg az Esztergomi Ipartestületben, a legszebb hely, amelyet a mai napon ragyogjon be az elismerés fénye j és a jobb jövő reménysugara ! Isten áldja a tisztes ipart ! Mi a gümökor elleni védekezés alapja? írta: DR. HORECZKV OÉZA. Mióta Koch Róbert 1882-ben a gümős megbetegedések okozóját, a róla elnevezett Kochfóle bacillust fe'fedezte, egész új fejezet kezdődött az orvostudománynak ezen betegséggel foglalkozó ágában. A felfedezés óriási jelentősége először abban nyilvánult meg. hogy a sokféle, addig kü önbö^őnek vélt betegségeket közős alapra lehetett hozni, mert biztossá vált, hogy mindezen betegségek, — melyek közül csak a legismeretesebbeket: a tüdővészt, a csontszút és a bőrfarkast em item — tuiajdouképen ugyanazon kórokozó által a szervezet más más részében okozott kóros elváltozások. Minden gümős betegség úgy keletkezik, hogy a Koch-fóle bacillus a szervezet bizonyos részén elhelyezkedve először csak egy gümőt hoz létre, mely körül aztán a bacillusok szaporodásával egyenes arányban és a szervezet ellenállóképes? égánek nagyságával fordított arányban több vagy kevesebb gümőhalmaz keletkezik, A gümőhalmazok egyrészt kedvezőtlen esetben az egész szervet, esetleg az egész szervezetet is eláraszthatják és gyógyíthatatlan elváltozásokat idézhetnek elő, másrészt azonban terjedésükben a szervezet ellenállásával akadályába is Az „Esztergom" tárcája PROLÓG a Turista Dalárda hangversenyért. ' Duna zúgó habját olykor el-elnézem, Mikor a szél ront rá tomboló haraggal, Sötétkék a víz, csak taraja fehérlik, Hullám hullámot ér s rá az eső vagdal. Szél síró hangjából, hullámok zajából. Felhők dörgéséböl égi zene harsog. Aki ezt nem hallja, Be sokat veszített, Nem hall másutt soha ily fenséges hangot! Elhallgatom sokszor vártemplom harangját, A „Nagyboldogasszonyt." Ünnep zsong a légben. A gomolygó felhő elillan az égről, És lemosolvg a merrny napsugaras-kéken. Esztergomi ember, nem tudod, mit ér e Hang, hisz ennek nincsen sehol földön mása, Fenn a hegytetőn szól, s erdő, róna hallja, Imádságszámba megy már a hallgatása ! S kinn, a VasKapun, hol sűrű lombok súgnak, Madár szól s az erdő hűse földi éden, Ahol a szép Fari, meg a pásztorfiú Együtt hallgatták a furulyaszót régen, És a sírjuk felett csörög üde forrás, És dalt fakaszt minden esztergomi szívben; Jársz-e gyakran, testvér, felüdülsz e sokszor Itt, hol rege termett, itt, ahol gond nincsen? Lásd, mi erre járunk! A nagy Duna mellett Tanulunk a zengő zivatar szavából, Lásd, íelzarándoklunk a szép vártemplomba, Imákat tanulni öregharangjától Lásd, mi Fári-kútnál hallgatunk madárdalt S bejárjuk a bércet fenő. a lombok árnyán, Lásd a kedvet, testvér, ami szerteömlik íme, miközöttünk, az egész dalárdán! Hallgasd szeretettel a mi énekünket! Vihar és harangszó, lombsuttogás benne . . . Igy eldalolgatni csak az tudhat, aki Esztergom szép táját mind-mind megszerette. Hallgasd meg dalunkat, hogy te is szerethesd. Amit megszerettünk e nótaszó mellett : Ezt a kedves várost, a Dunát, hazánkat, Es Aki bennünket kedvére teremtett! Homor Imre. A Turista Dalárda hangversenye Az Esztergomi Turista Dalárda ezidőszerint különleges intézménye Esztergomnak. Nincs több turista énekkar az országban. Kifelé való népszerűségét bizonyítja, hogy a Budapesten szókelő Magyar Turista Egyesület (az anyaegyesület) az esztergomi dalárdát kérte fel közreműködésre a budapesti régi Országházában f. hó 17-óa tartandó 40 éves jubileumi ünnepsége alkalmából. Két óv előtt a szegedi országos dalosversenyen 6000 dalos közül az esztergomiak kis csoportja volt a legkedveltebb, legnépszerűbb — feliepésének meglepő voltát, fegyelmezettségét ós testvéri összetartását tekintve. Az első vidéki énekkar volt, amely a rádióban hang[ versenyt adott. A dalárda most Debrecenbe készül, ahol ; t é. június 28—30 án országos dalosverseny ütközhetnek és gyógyulásba mehetnek át. A gyógyulás egyik faja a gümőnek közismert elm eszedése. Ez a gyógyulás kedvező körülmények 'között még igen előrehaladott esetekben is bekövetkezhet. Természetes, hog-y a betegség kezdetén s a megfelelő kezelés mellett a legtöbb gümős megbetegedésnél tényleg be is következik. Ebből nyilvánvaló, hogy a gümős megbetedésnek a gyógyítása épúgy, mint bármely más betegségé is, kell, hogy minél korábban kezdődjék. A második fontos ismeret, melynek gyakorlati értéke reánk nézve a legkézenfekvőbb, az, hogy nem lesz gümős megbetegedése azon egyénnek, akibe Koch-féle bacillus nem jut be. Más szóval gümőkór csak Koch-féle hacillussal való fertőzés által keletkezik. A gümőkór ellen tehát két irányban kell a harcot felvenni. Egyfelül védekezni kell a gümős fertőzés, a Koch bacillus megszerzése ellen. Ezen bacillus millióit hordozza és szórja szét minden olyan ember, aki fenti betegségek egyikében (tüdő, csont, bőr, mirigy, stb. gümőkórban) szenved és nincs arról tudomása, hogy embertársai megfertőzésétől óvakodnia kell, vagy az óvakodá* módját nem ismeri. Másrészt résen kell lenni és a szervezetet a fertőzés ellen ellenállóvá tenni, hogy az a beléje jutó bacillusok elszaporodását meg tudja akadályozni és ne engedje a betegséget kifejlődni. Vagyis legyen a test abban a kedvező állapotban, amely állapotát „egészségnek" nevezzük s amely állapot a józan élet, egészséges táplálkozás, egészséges lakás és célszerű munkabeosztás mellett van biztosítva. Ezekből most már világos az az egyszerű következmény, hogy a gümőkór elleni védekezés alapja ax, hogy mindenki óvja magát a fertőzéstől és éljen egészséges életet. Amely egyszerű és érthető ezen módon való biztos kipusztítása a gümőkórnak, ép oly lesz. A régi Esztergomi Űri Dalárda, amelynek a Turista Dalárda a még élő illusztris tagok egyhangú határozatából jogutódja, annakidején szintén Debrecenben nyerte meg a dalárdák által akkoriban elnyerhető legmagasabb jutalmat: a nagy aranyérmet. A debreceni utat nemcsak a dalárda eme hagyománya, hanem Esztergom hírnevének jól felfogott érdeke is sürgeti. Nem lehet közömbös Esztergomra, hogv egy százezer lakósú'magyar város és a már oda jelentkezett tízezer magyar dalos rokonszenvét felkelti ez a kis csapat ugyanolyan eszközökkel, mint Szegeden is tette. A dalárda mindenkor készséggel állt elő Esztergomban minden hazafias társadalmi megmozdulásra. Jöttek legutóbb a lengyelek, olaszok, a finnek, a svédek, jöttek kiváló közéleti nagyságok s a dalárda lelkesült éneke volt az első rokonszenves benyomás, amit a városból lelkükbe fogadtak. tüzek a dalárdisták úgy gondolták, hogy ezért a sok, eléggé terhes és nemritkán költséges szolgálatért megérdemlik, hogy amikor saját magukról van szó, Esztergom közönsége felkarolja ügyüket ós megsegíti őket filléreivel a nagy készülődés gondjai között. A f. hó 3-i hangverseny olyanféle bemutatkozás volt, mint a disszemle. Nézzétek, esztergomiak, mi nemcsak Himnust, Szózatot, Nem, nem sohát tudunk ám, hanem olyan énekeket, dalokat is, amelyekkel az egész ország dalosai közé bátran kiállhatunk. Jöjjetek, hallgassatok meg ! Mi ezekért a dalokért sokat virrasztottunk, vesződtünk, áldoztunk,,méltó, bogy meghallgassátok!