ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929
1929-11-17 / 180. szám
2 ESZTERGOM 1929. november 17 nagyon, de nagyon kevesen vállalják tovább azt a munkát, amellyel bizony semmi anyagi haszon és jutalom nem jár. Utóvégre nem lehet mindenkitől követelni azt a nagy lelki erőt, gerincességet és nemes, önzetlen gondolkozást, amely az embert képessé teszi arra, hogy hasonló gúnyolódások fölött eltekintve és azok dacára is törhetetlenül munkálkodjék szentnek tartott elvei szerint. Vigyázzunk tehát a „Politikai közéletünk válsága" purifikátori álarca mögötti „Ili láthatják, amit a tatár, török és a trianoni béke még meghagyott nekünk.. A nürnbergi vendégek látogatása Esztergomban Csütörtökön Esztergomba is ellátogattak az egy hét előtt Budapestre érkezett nürnbergi vendégek, akik Kertész K. Róbert kultuszminiszteri államtitkár és dr. Berezeli Jenő fővárosi alpolgármester vezetésével vonaton érkeztek városunkba. A vendégek legelsőbben a főszékesegyházat és a kincstárt szemlélték meg, ahol dr. Csárszky István prel.kanonok kalauzolta őket. A nürnbergiek a látottakról a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkoztak, melynek kifejezést adtak akkor is, amidőn dr. Serédi Jusztinián biboroshercegprimás fogadta őket kihallgatáson. A biboros főpásztort először Berezeli Jenő dr. alpolgármester üdvözölte magyar nyelven, majd a hatalmas, markáns arcélű Luppe Hermann dr., Nürnberg város polgármestere, aki kiváló művészeti szakférfiú is, német nyelven mondott üdvözlő beszédet. A hercegprímás válaszában megemlítette Magyarország és Esztergom hajdani nagyságát, majd az itt látható műkincsekre célozva mondotta: „Itt láthatják még, amit a tatár, török és a trianoni béke meghagyott nekünk..." A hivatalos fogadtatás után a főpásztor még kedvesen elbeszélgetett a megjelentekkel, akik ezután dr. Lacza István főszentszéki jegyző kalauzolásával a Keresztény Múzeumot szemlélték meg, s itt is a legteljesebb megelégedésüknek adtak kifejezést a látottak felett. Délben a vendégek tiszteletére a Fürdőben ebéd volt, melyen a nürnbergiek a legteljesebb megelégedéssel nyilatkoztak esztergomi kirándulásuk kellemes és tanulságos voltáról. A tűzrendészeit adót a vármegyei tűzrendészen szabályrendelet írja elő A tűzoltók és a volt tűzoltók mentesek az adó alól Esztergom város költségvetésében előirt 16.000 pengő nem fedezi a tűzrendészeti kiadásokat Az utóbbi időben élénk érdeklődéssel tárgyalják az adófizető polgárság körében a tűzrendészeti adó kérdését és a legtöbb helyen úgy beszélnek róla, mint valamely új esztergomi adónemről, amely arra való, hogy még nehezebbé tegye itt az amúgy is nehéz, terhes életet, és még a pótadón felül jelent megterhelést. A tűzrendészeti adó ügyében megkerestük László István városi pénzügyi tanácsost, aki úgy is mint a város pénzügyi tanácsnoka és úgy is mint vármegyei tűzrendészeti felügyelő a következőket mondotta : — A tűzrendészeti adó nem új adó. Már azelőtt is volt, a vármegyei tűzrendészeti szabályrendelet irja elő, és a város tűzrendészeti költségeinek fedezését szolgálja. — Tulaj donképen a városi háztartási költségvetésben a tűzrendészeti költségek fedezésére rendesen beállított és megszavazott összeg van beállítva, nevezetesen 16.000 pengő. Ez a 16.000 pengő nem is fedezi a tűzrendészeti költségeket, amelyek 28.000 pengőt emésztenek fel. Ezt az összeget a tűzrendészeti adóból, illetőleg pótadóból fedezzük. Tulajdonképen a tűzrendészeti adóval kevesebb a pótadó és a jövőben, amikor az adót együtt fogjuk kezelni a többivel, ennyivel emelkedni fog a pótadó. — Tűzrendészeti adót fizet minden háztulajdonos, aki nem tűzoltó. Az önkéntes tűzoltók és azok, akik önkéntes tűzoltók voltak, nem fizetnek tűzrendészeti adót. Sőt ha a háztulajdonos családjának valamely tagja a házból tűzoltó, már akkor is mentesítve van a ház a tűzrendészeti adó alól, amely különben 2 pengőtől 20 pengőig terjed. Heiyiségenkint 2 pengő, az üzlethelyiség után 4 pengő, de egy ház után 20 pengőnél több nem lehet. A mentőautó az év első tiz hónapjában 361 betegszállítást végzett Az esztergomi mentőegyesülei kös> gyűlése. Az Esztergomi önkéntes Mentőegyesület, mint a vármegyék és városok országos mentőegyesületének fiókja f. hó 14-én, csütörtökön délután 5 órakor igazgatósági ülést tartott, amelyen dr. Gönczy Bélám, kir. egészségügyi főtanácsos, ügyvezető igazgató évi beszámolójelentésében a következőket mondotta: Egyesületünk az év elmúlt tiz hónapjában csendben folytatta működését. A nagyközönség jóformán csak akkor tudta meg, hogy városunkban mentőállomás működik, amikor meglátta a mentőautót vagy hallotta annak jellegzetes hármas kürtjét felbúgni. Az év egy napját leszámítva, amikor városunkban az egyesület javára gyűjtést rendeztünk, az egyesület nem hívta fel a nagyközönség figyelmét áldozatkészségre és támogatásra, élve a mentők jelszaváral, hogy „mindenkit érhet baleset !" ti ESZTERGOM" TÁRCÁJA Péli föld-Szent kereszt messze múltjáról. Irta: Dr. Balogh Albin. Azon a vidéken, ahol a bajóti őskőkori barlangok hazánk legősibb lakóinak is egyik legrégibb települését jelzik, messze, évezredekkel a történelmi korokon túl vezetnek az emberi kultúra nyomai. A domb, amelyen ma a szentkereszti kolostor falai emelkednek, a Szérűs földeknek nevezett dombhát már a kőkori embernek alkalmas szálláshelynek bizonyult s a leletek tanúsága szerint kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta hangzik itt az emberi szó, folyik az izzadságos, áldásos emberi munka. Éltek itt az emberek a bronzkor folyamán, melynek néhány csinos emlékét az esztergomi régészeti múzeum őrzi. Ilyen pl. az a hatalmas bronz disztű — 60 cm. hosszú, — amilyet a németországi (pl. Matzhausen) sírokban a halott mellén egy másik tűvel keresztbe helyezve találtak. A hallstatti vaskorból egy hatalmas tumulus maradt itt az u. n. berényi vár szomszédságában. Hasonló sírdomb, mely bizonyosan valami előkelőbb szkitha vagy- illír ember földi maradványai számára készült, sem a tumulu sokban gazdag Süttőn, sem Sárisápon nem akad: csak az alföldi u. n. kunhalmok egyike-másika fogható hozzá, hiszen az elipszis alakú halom hosszabb átmérője mintegy 100 métert tesz ki. Mellette a „berényi vár" eredetileg szintén ősi alakulásnak látszik, melyet a török időkben az igazi Berényvár számára megfigyelő elő várnak, u. n. huszárvárnak használtak fel, illetve háromszögű földbástyákkal ilyennek alakítottak át. Korán megtelepedtek itt a rómaiak is, akiknek egyik kisebb útja erre vezetett. Nem lakhattak itt sokan, inkább valamely jómódú birtokos rómainak a villája állhatott itt, amely mellett rabszolgák művelték a földet. Halottjaikat is itt temették el a Szérű sföldeken: Régebben — akárcsak a bronzkor idején — a holttesteket elégették • a hamvakat cserépedényekbe, hamvvedrekbe rejtve helyezték a földbe, nem egyszer őskori tűzhelyek fölé. Később, mikor a kegyeletes keresztény felfogás a pogányok között is tért kezdett hódítani, itt is rátértek halottak eltemetésére, sőt az előkelők számára mészkőből hatalmas koporsókat faragtak, amilyen innen az esztergomi primási gyűjteménybe is került. Mi volt tovább Szentkereszt sorsa, nem tudjuk. Csak egy évezred múlva bukkanik elő a feledés homályából' amikor már magyarok laknak e földön Mária királynénak, IV. Béla feleségének oklevele (1265) tesz említést Pélföldről (possessio Pel vocata), mely előbb Buken (bizonyára Berény) comes birtoka volt. Mikor ez örökösök nélkül elhunyt, birtoka a királyra szállt, aki egyrészt feleségének kívánságára, másrészt, hogy viszonozza Pál veszprémi püspöknek, a királyné kancellárjának sokszoros szolgálatait, Pál püspök testvérének, Benedek comesnek adta. Berény comes özvegyének azonban posthumus fia született, mire a király visszavonta az adományt és Benedeket más közeli birtokkal (Wyceps, valószínűleg Úrsáp) kárpótolta, sőt négy év múlva (1269) neki ajándékozta Munoroo (Mogyorós) és Munkád nevű birtokokat is. E birtokok határainak leírásánál kerül elő ismét Pélföld neve. A ma már elpusztult Munkád ugyanis szomszédos volt Úrsáppal, Berénnyel, Epszővel (ma Ebszőny) azután Vgan és Kövi (Kuy) nevű birtokokkal, Mogyorós pedig, — mint ma is — Tát, Epsző, Berény, Pélföld és Bajót között feküdt. Pélföldnek eszerint Mogyorós (Moyros), Berény (Boyryn) és Bajót (Boyod) volt a szomszédja, amint ezt egy 1325. évi oklevél kifejezetten is mondja és hozzáteszi Marótot (Moroth), mely ma Pusztamarót néven ismeretes. A szomszédok közül Berényvár ma már a múlté. Lerombolt falait benőtte a bozót, a borostyán. De aki kizarándokol Péliföldszentkeresztre, nemcsak lelki vigaszt meríthet a kegy helyen, hanem közel az erdőszélhez, de már benn a fák között a múltnak is áldozhat az egykori Berényvár romjai felett kegyelettel járva. Kár volna, ha emlékük teljesen feledésbe merülne, aminthogy több figyelmet érdemelne Péliföldszentkereszt is, lelkiekre szomjazó zarándokok, természeti szépségeket kutató turisták, erőt a múltból meritő szomorú magyarok számára kedves oázis az élet gondjai, fáradalmai között. Katalin-est a Kath. Legényegyletben. Az Esztergomi Kath. Legényegylet nov. 24-én (jövő vasárnap) tartja Katalin-estjét, mely alkalommal szinre kerüi Willner A. M. dr., Reichert H., és Bartsch R. U. dr. egy regénye után Berté Henrik színdarabra irt, Harsányi Zsolt magyar fordításában Schubert Ferenc zeneszerző kedves, bájos zenéjű 3 felvonásos daljátéka: „Három a kislány." Megszoktuk, hogy a Legényegylet mindig elsőrendű darabbal szokott az ő közönsége elé jönni, de azt hisszük, hogy a „Három a kislány" daljáték sem fog az előbbeniek mögött maradni. a megszokott nagy választék juta- és gyapjú-bucié, velvet, velour, axminister magyar-, német- és pamut-perzsaszőnyegekből. —~— — — .. _. argaman,
