ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-10-27 / 163. szám

ESZTERGOM KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Megjelenik hétfő- és ünnep utáni nap kivéte­lével mindennap. Előfizetési ára egy hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre négy pengő. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30. 'szám alá küldendők. — Hirdetések fel­vétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Megkezdődött az Országos Kath. Nagygyűlés a szombat délutáni Veni Sancteval és ma, vasárnap délelőtt 10 órakor. Minden jó katholikus magyar ember figyelmét a vezérek szózatára és arra az emelkedett színvonalú tanácsko­zásra forditja, amely Budapesten a Vigadó nagytermében összegyüleke­zett ezrek lelkes jelenlétében folyik. Ott vannak lélekben azok is, akik testben nem lehetnek jelen, és tölte­keznek a katholicizmus őrök igazsá­gainak üditő erejével. Mert nagy szükség van Krisztus igazságainak erejére, hogy nagy ba­jainkban és szenvedéseinkben is bíz­zunk és reméljünk a szebb jövőben. Nagy szükség van arra, hogy hi­tttnkben megerősödve és megtisztulva az életben jobbak, igazságosabbak és emberszeretőbbek legyenek a ve­zetésre hivatottak és bizakodóbbak, hívőbbek az elhagyottak, szegények és az üldözöttek. ••••••••••••• • ••••••••••••• Esztergom idegenforgal­mának és az Esztergom­búcsújáróhelynek új szó­szólója akadt a „Pesti Napló" cikkírójában. Az már más! ... A jó esztergomiak — már bizonyos körök — szófogadó szívval szívták be a cikk tartalmát, végre is a kivágott cikket szerkesz­tőségünkbe küldték, hogy nagy szol­gálatot teszünk a köznek, ha egész terjedelmében közöljük. Itt rájöttünk, hogy a cikkben fog­laltakból azt, ami igaz, már régen megírtuk. Csak hivatkoznunk kell az „Esztergom" egyes megjelent számaira. Igaz, hogy amikor mi irtunk, akkor — hogy enyhén fejezzük ki magun­kat — igazán ^másféle „elbírálások­ban" volt részünk, mint a x Pesti Napló" eikkirójának. Amikor mi például úgy irtunk Esztergomról, hogy: „ez a nagyon szegény város," akkor ránk­irtak, hogy rossz szellemet terjesz­tünk. Amikor mi az.t irtuk, hogy ke­vés hasznunk van azokból az idege­nekből, akik még „a pohár sörüket is a hajón isszák meg," akkor ránkri­pakodtak, hogy üres fecsegéseket ne közöljünk. Amikor mi azt irtuk, hogy jó volna a szegényebb magyar nyaralókra berendezkedni ós olcsóbb, kisebb Jnyaralóházacskáknak a Duna­parton való építésére idecsalogatni az üdülni vágyó magyar közönséget, ak­kor kérdőre vontak bennünket, hogy|: tudja-e cikkíró ezt, és fel tudja-e fogni ön, szűklátókörű ember, azt ! ? És igy tovább ! De nem baj ! Az igazság igazság marad ós lényeges, hogy valakinek a szájából mégis csak elfogadják. Ami á fővárosi lap cikkében té­vedés, azt meg úgy sem hiszi el egyet­len komoly esztergomi ember sem! Ki hiszi el azt, hogy a biboros-her­cegprimás Esztergomból el akarja vinni a képtárat építendő budai pa­lotájába. Először is: hol van még az a palota, másodszor meg: a prímás­nak igazán eszében sincs a képtár el­vitele. Hétszáz épületről kell prímásnak gondoskodnia A Pesti Napló f. hó 19,-i száma azt a hírt eresztette [szélnek, hogy a hereegprimás a közeljövőben Budán új palotát építtet 8 akkor többek közt az Esztergomi Keresztény Múzeumot is Budára viteti. A budai új primási palota építésé­nek ügye, — mint a P. N. cikke is megemlíti — már régebbi keletű, mert bizonyos, hogy a mostani budai pa 1 lota, különösen belső állapotát te­kintve, sehogysem felel meg Ma­gyarország hercegprímásának, akinek ott olykor fejedelmeket, világhírű dignitáriusokat is kell logadnia. A tervek már megvannak, s ezek szerint az új palota a Koronáz ó-főtemplom déli oldalánál, a mai barakkiskola he­lyén épülne a pénzügyminisztérium gyönyörű gótstilü palotájának [párja­ként ugyancsak gótstilusban s egyike lenne a főváros legszebb palotáinak. A palota terveinek képét a Nemzeti Újság képes melléklete annakidején közölte is. Azonban az építkezés ügye egyálta­lán nem aktuális. Addig, mig a hercegprímásnak mai szerény jövedelme mellett 700 épületet kell fenntartania és jókarban tartania, köztük pl. az esztergomi és budai primási palotát, a szemináriumot, számos kegyúri templomot, plébániát, iskolákat stb., szó sem lehet arról, hogy ujabb, nagy­szabású építkezés terheit vegye ma­gára. A primási képtárnak, helyesebben „Főszékesegyházi Keresztény Múzeumi­nak ezzel kapcsolatban Budára való áthelyezése egyáltalában nem volt szóban. A múzeumot Sim«r primás a fő­székesegyház tulajdonába bocsátotta, igy az Esztergomhoz van kötve s az itteni primási palotában külön erre célra tervezett helyiségekben van el­helyezve. A budai új primási palota felépi­tésetermészetes azt sem jelenti, hogy a hercegprímás akkor elhagyná Eszter­gomot és székhelye Budapest lenne. A budai palota a tervek szerint kü­lönben sem lenne oly nagyszabású épület, amely az esztergomit felesle­gessé tenné. Hónapok óta növekszik a pénztelenség a városházán Amint látszik, a város gazdasági élete legválságosabb idejéhez érke­zett el. Az a nehéz helyzet, amelybe egyrészt az óriási beruházási kölcsö­nök, a drága háztartás ós a városra kiszabott súlyos terhek viselése, más­részt adófizető polgárainak leszegó­nyedése folytán jutott a város, most már teljes mórtékben érezteti hatását a városházán. A város teljesen ki van költekezve, a pénztár üres, talán még annyi sincs készenlétben, amennyi egy jobbmódú polgár kasszájában ta­lálható, ós viszont napok óta alig van forgalom a pénztárszobában, nem jön a bevétel, adót alig fizet valaki. Ha nem is kétségbeejtő ez a nagy üres­ség ós fizetésképtelenség, de minden­esetre elszomorító ós gondolkodóba ejti az embert. Közeledik az elseje és a város nem tud fizetni. Talán majd részletekben ötödikéig, hatodikáig birja kifizetni tisztviselőit, alkalmazottait. Ez a nagy pénztelenség — órtesü lésünk szerint — már régebben, ta­lán augusztus hónapban kezdődött ós azóta állandóan fokozódik a város­házán, ahol arra gondolnak, hogy ta­lán a novemberi adónegyed {lendíteni fog ezen a nincstelen helyzeten. A novemberi adónegyed azonban akkor javítana a helyzeten, hogyha az adófizetők fizetnének. Ma nem fizetnek. A földműves ember ma nem fizet, mert nincs pénze a betakarítás után sem. A termények ára oly olcsó, hogy egyrészt nem akarja elkótya­vetólni nehéz ^munkája gyümölcseit, másrészt meg ha el is ad, oly kevés pénzt kap, hogy adóra nem jut belőle. Az iparos meg a kereskedő fizetne adót, ha volna miből, — hiszen kí­nálja portékáját, de nincs aki meg­vegye. A tisztviselő vásárolt mégis a leg­többet, amig volt rendes fizetése. Aki meg akar győződni a tisztviselő em­ber igazán nehéz, küzdelmes sorsáról, az nézze meg Esztergom városnál a tisztviselők és alkalmazottak fizetési listáját. A névsorban végig a leg­magasabb rangútól a legalacsonyab­big majdnem mindenkinél láthatjuk, hogy visszatartják a fizetés 35—60 %-át előlegre, adósságra, adóra. Adjunk hálát az Istennek, hogy élünk, mondaná valaki a küzködö esztergomi polgárnak, de nem mond­hatja ugyanezt Esztergom szab. kir. városnak. Segítségért kiáltanánk, ha tudnánk, hogy valahonnan megjöhet a segítség ! Mert végre is jobb sor­sot érdemelünk mindnyájan váró­sunkkal együtt! Több mint kétszáz esztergomi iparost perbe­fogtak „A Magyar Ipar Almanachja" miatt Nem mindennapi ügy tartja izga­lomban egy idő óta Esztergom város iparostársadalmát. A Magyar Ipar Almanachja cimű könyv állítólagos rendelései és szállítása, majd vissza­utasítása és nemfizetése körül olyan bonyodalmak támadtak, amelyek fo­lyományaként több mint kétszáz sze­gény iparost fogtak perbe ós most folynak a bírósági tárgyalások, ame­lyek hol előnyösen, hol hátrányosan végződnek az iparosokra nézve. A Magyar Ipar Almanachjával kapcso­latos esztergomi ügyek, amelyek kü­lönben élénk fényt vetnek iparosaink szegénységére és nehéz helyzetére, továbbá a mai viszonyokra, • alaposan felborzolták a kedélyeket. Általában nagy a felháborodás az iparosok kö­zött A Magyar Ipar Almanachja miatt, amellyel kapcsolatos ügyek előzményei a következők. Megjelennek a gyűjtők. A Magyar Ipar Almanachja cimű kényv szerkesztőbizottsága a magyar iparügy több előkelő vezetőfórfiából áll, akik között Dobsa Sándor dr.-t, az Iposz igazgatóját, több nyug. ál­lamtitkárt, több iparkamarai titkárt stb. találunk. Az előszó megírására báró Szterónyi nyug. minisztert nyerték meg. A vállalkozás megbízottja ter­mészetes n Esztergomba is eljött és úgy mint az ország több városában és községébe, ahol ipartestület van, az ipartestület pártfogását kérte ah­hoz, hogy az iparosokat érdeklő könyv részére előfizetőket gyűjthessen. Az engedélyt ós pártfogást a legtöbb helyen meg is kapta, mint Eszter' gombán is, ahol bekopogtatott min­den iparoscsaládhoz. Több esztergomi iparost megkér­deztünk a könyvre való előfizetés gyűjtésének körülményeiről. Az egyik pl. elmondja, hogy a megbízottá név és az üzlettel kapcsolatos adatok be­diktálását kérte és a magánál hordott blankettákat aláíratta. — Kérem, a régi esztergomi iparo­sokat gyűjtjük könyvben az adatokat* tessék bemondani í — mondotta. Könyvet készítünk, amely­ben sok hasznos dolog mellett min­den magyar iparos benne lesz. Tessék aláírni. A gyanútlanul meghallgatott elő­készítés után jött az előlegkérés. — Mikor már a bejegyzés meg­törtónt, akkor következett caak a java, kóremi — mondja egy régi esz­tergomi iparosember a járásbiróság előtt. Akkor a megbízott azt mondta, hogy a kitöltött blanketta és aláírás most már a könyv megrendelését jelenti és hogy adjunk a könyvre öt pengő előleget. A könyv 28 pengő lesz. Kötöttkabátok, harisnyák, sálak, keztyük legolcsóbbak Balognál.

Next

/
Thumbnails
Contents