ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-08-18 / 104. szám

gének esztergomi tagjai, köztük két sorban régi magyar nagyasszonyok viseletében a város előkelő úrhölgyei. Majd a dorogiak imponáló nagy csapatja vonul fel egyenruhás bányász-zenekar hangjai mellett, Az élén Schmidt Sán dor m. kir. bányaügyifőtanácsos, bá nyaigazgató haladt a dorogi bánya tisztviselők társaságában. Utánuk a tokodíak következtek, szintén egyen­ruhás bányászok festői csapatával. Követték az esztergomi vallásos és társadalmi férfiegyletek tagjai zász­laik elővitelével. A Bakács-kápolnai fórfikongregáció, Szentgyörgymezői és a Belvárosi Rk. Olvasókör, a keresz­tényszocialista építőmunkások, az Ipar­testület, a Kath. Legónyegyesül et né­pes csapatait sikerült megkülönböz­tetnünk. A belvárosi plébániatemp­lom egyházi lobogóinak elővitele mel­lett egyenruhás bányászok viszik a Szent István, Szent Imre és Szent László ereklyéit tartólmazó ós diszes keretbefoglait ezüst ereklyetartót, mellettük a cser­készek és magyarruhás leányok disz­őrségével. Est követi Mátéffy Viktor prépost-plébános országgyűlési képvi­selő infu!ával, papi segédlettel. A város és vármegye, valamint a helyi hatóságok vezető­emberei vonulnak utána, részben disz­magyarban. akik után az egyenruhás tűzoltóság fegyelmezett csapatai jön­nek. Ezt az esztergomi nők diszes menete követi. A helybeli apácazár­dák szerzetestagjainak hosszú, áhitat­keltő sora után a helybeli zárdaisko­lák, polgári leányiskola ós az érseki tanítónőképző egyenruhás növendékei lépdelnek. Majd a szentgyörgymezői Mária-leányok, a női kongregációk, a Szent Ferenc-harmadrendje — köztük a helybeli szentf erencrendi zárda szer­zetestagjai — vonultak fel. Igen ked­ves volt a városi I—II. ker. elemi fiúiskola Szívgárdájának nemzetiszi­neket viselő egyenruhás csapata. A Magyarok Nagyasszonyának virágokkal dúsan díszített szobrát hozzák most magyarruhás leánykák cserkészek diszőrsége mellett. A hosszú menetet a vidék buzgó népé­nek keresztek és egyházi zászlók alatt vonulj csapatai zárják be. Igen né­pes volt a hóregi hívek zarándokcsa­pata Bányász József lelkész, volt esz­tergomi-belvárosi káplán vezetésével ós a táti hiveké, akiknek ólén Mor­vái Ferenc lelkész haladt. Kevéssel a menet felérkezése után megkezdődött a föszékesegyházban az ünnepi istentisztelet, melyet dr. Serédi Jusztinián biboros­hercegprimás végzett fényes segéd­lettel a templomot zsúfolásig meg­töltő nagyközönség részvétele mellett. Az istentisztelet alatt a főszékesegy­házi ének és zenekar Rheinberger fel­emelő C-dur miíéjét adta elő Büch­ner Antal karnagy vezetésével. Azok részére, akik a főszókesegyházba már nem fértek be, a bazilika északi, hűs oldalán tábori misét mondott Pántol Márton tanitókópző-intózeti hittanár. Pápai áldást oszt a biboros-hercegprimás. Az ünnepi szentmise végeztével Csárszky István dr. prelátus-kanonok kihirdette a szószékről, hogy a biboros­hercegprimás apostoli áldást fog adni, amely teljes búcsúval jár. A templo­mot betöltő ájtatos közönség erre tér­denállva fogadta a pápai áldást a biboros-hercegprimás kezéből. Ezután a biboros hercegprímás a szószékre lépett és elmondotta mély hatást keltő ün­nepi beszédét az ünnep jelentőségé­ről, a vallásosságról ós hazaszeretet­ről, a magyarok nagy Máriatisztele­téről. Az ország legelső temploma — mondotta a biboros-hercegprimás — Szűz Máriának van szentelve. Le­gyünk hűek első szent királyunk vég­rendeletéhez, aki hitében erős, haza­szerető Magyarországot ajánlott föl a Magyarok Nagyasszonyának ! A templom környéke tele volt az istentisztelet után ren­geteg néppel. A templomhoz vezatő útvonalon felsorakozott sátrak közt élénk, valósággal vásári élet mutat­kozott. Telve voltak idegenekkel a város vendéglői, borozói is. A menet­ben és az istentiszteleten résztvevők számát tízezerre becsülik. Az ünnep délutánján a leventék szigeti sporttelepi nép­mulatságához özönlik ki a nagyközön­ség, úgyhogy a város utcái, amelyek nyári vasárnapokon estefelé élénk forgalomnak örvendhettek, ez alka­lommal teljesen néptelenek > voltak. Este a lampionos Velencei-éj ós a Kath. Legényegylet kitűnő énekkará­nak énekszámai, amelyeket Ammer József belvárosi karnagy vezényelt, gyönyörködtették a hűs esti levegő élvezésére a Dunapartra és a primási palota felé tódult közönséget. Az ünnepség egész rendezősége nagy munkát fejtett ki a megszerve zós ós a rend biztosítása terén. A legnagyobb munka terhe azonban Sinka Ferenc Pál városi közgyám vállain nyugodott, aki az ünnepség felemelő lefolyása után nyugodt önér­zettel tekinthet vissza szinte ember feletti munkájára ós tarthat számot minden esztergomi hálás köszönetére. Szeptemberben több adókönnyitő rendelet jelenik meg. A Ház a nyári szünet előtt megszavazta Wekerle pénzügyminiszter adó törvényeit, melyek többrendbeli felhatalmazást tartalmaznak bizonyos adó könnyítések keresztülvitele céljából. Ez alapon eddig két rendelet látott napvilágot. Nevezetesen: a közadók kezelésére és a házadóra vonatkozó rendelkezés. Nem készültek el és — értesülésünk szerint — csak szeptember hóban jelennek meg a többi adókönnyitő rendeletek, amelyek a kereseti ós jöve­delemadóra, valamint a földadóra vonatkoznak. Ezek a rendeletek azonban megjelenésükkor olyan intézkedéseket fognak tartalmazni, hogy azok alapján a folyó évi kivetések helyesbíthetők lesznek A kisipari közszállitások megszervezése. nyokat, gondoskodik az esetleg szük séges garanciák, szállitóképességi bi zonyitványok, vagy egyéb okmányok beszerzéséről. Értesíti a pályázókat a versenytárgyalási eredményekről, s álta­lában képviseli a pályázó iparosokat a hatóságok előtt, beleértve a hatósá­gokkal szemben fennálló követelések sür­gős kifizetésének szorgalmazását és az esedékes összegek inkasszóját. Az Országos Kézműves Testület ezen közérdekű akciója megkíméli az iparosokat sok költséges utazástól és egyéb kiadásoktól és alkalmas arra, hogy különösen a vidéki iparosság a közszállitásokra való könnyebb pályáz hatás révén sokkal intenzivebb részt vehessen az állami és hatósági pálya zatokou. A kisiparnak régi panasza, hogy nem részesül munkaképessége arányá­ban a közszállitásokban. Másrészről egyes hatóságok, igy legutóbb a hon­védelmi minisztérium arról panasz­kodtak, hogy a kisipar részéről lanyha az érdeklődés a kiirt pályázatok iránt. Az 0) szagos Kézműves Testület abból a célból, hogy megkönnyítse az ipa­rosságnak a közszállitási pályázatokat ós az ezzel járó, főleg a vidéki iparo­sokat terhelő költségeket a minimumra szorítsa, titkári hivatala keretében külön közszállitási irodát szervezett meg. A Testület közszállitási irodája nyilvántartja az összes közszállitásokat, ezekre nézve felvilágosításokat nyújt az érdeklődő iparosok részére, beszerzi a részletes feltételeket, ajánlati nyomtatva­Vass minisztert meleghangú felirattal üdvözlte Esztergom Dr. Sántha József irta meg avatott tollal azt a gyönyörű üdvözlő iratot, amelyet a helyi hatóságok, egyesüle­tek, testületek irtak alá és amelyet tízéves miniszteri jubileuma alkalmá­ból egy bizottság ólén dr. Antóny Béla polgármester, Mátéffy Viktor és Frey Vilmos dr. országgyűlési kép­viselők nyújtottak át Vass József dr. népjóléti miniszternek úgy is, mint a város díszpolgárának. Nem akkor teremtünk békét, nyu­galmat és jólétet, — mondja az üd­vözlő irat, — ha egyszerűen az egye­seket akarjuk felemelni s a közösség érdekét leszállítani az egyéni akara­tok talán sohasem önzetlen kielégíté­séig. — Nagymóltóságod miniszteri alkotásain az a gondolat vonul végig. Támogatta az egyént, a kicsit, a nél­külözőt ; enyhítette az árvaság köny­nyeit s a hadiözvegyek fátylát; ha nem is kroezusi adományt, de jutta­tott annak, kit a nemzet parancsa a világégés rokkantjává tett, vagy haj­dani vagyonát szinte a megsemmisü­lésig porlasztotta szét a haza áldo­zati oltára ; aki pedig munka ós haj­lék nélkül rótta az elhagyottság vég­telenjét, annak foglalkozást s az egyéni tulajdon felemelő értékét igyekezett juttatni. Amit azonban mi ezeknél a végeredményben egyéni kérések kielé­gítésénél fontosabbnak tartunk, meg­teremtette az igazán szociális bizto­sitásnak azt a rendszerét, mellyel nemzetünk Európa államai között talán a legelső helyen jár. Ez a biz­tosítási rendszer is lehet terhes gyá­raknak, munkaadóknak, nagyvállal­kozóknak, lehet ma terhes annak az épkezű egészséges munkásnak is, ki­nek keresetéből szintén levonnak, de ha eljő az aggság, a baleset s rok­kantság, — az ország egyeteme lesz igazán hálás annak a miniszternek, ki nem törődött az egyesek korai zúgolódásával, hanem az egészet és véget látva, létrehozta azt, mi tán ma terhes ós nehéz, de holnap már örömöt ós áldást fakasztó intézmény lesz mindenki előtt. Esztergom hajdan ékes városának fájdalmas panasza volt, — folytatja az üdvözlő irás — hogy a régi kor­mányok nem méltányolták támogatá­sukkal azt a törekvést, hogy az év­százados vórvih ároktól csonkig tépá­zott egykori nagyságát ismét vissza tudja szerezni. Nagyméltóságod az elsők között volt, kik azt vallották, hogy egy|várost, a nemzeti közös sors áldozatát nem lehet tovább magára hagyni; hogy az egyedülvalóságból csak pusztulás lenne, mely kár a városnak és az egész országnak egy­aránt, hogy a magyar katholicizmus­nak e középpontját, az erkölcsi, tör­ténelmi, művészeti és természeti ér­tékek e meg nem érdemelt sorsú hor­dozóját a központi kormányzatnak kell előbbre segítenie a megindította fejlődés izzasztó útján. Esztergom hálás volt e támogatásért s viszonzá­sul azt adta, mit a maga részéről mint legértékesebbet adhatott, disz­S olgársága megtisztelő habitusát. Ezért [agyméltóságod jubileumi fordulója ünnep nekünk is s ezért kérünk kü­lönös részt abból a tisztelgésből és jókivánatokból, melyekkel e napon Nagymóltóságodat az egész ország elhalmozza. •i— m i^seaawtasA^M^ Maradékvásár Virág és Szántónii! Szenes FUlSp esztergomi otthonában. Ugyancsak elzárkózott e nagynevű művészünk esztergomi kies tusculanu­mában, hogy valósággal felfedező útra kellett mennünk, hogy magányában meglepjük. Ekkor is teli munkában törtünk rá, igy nem volt menekvése az elől, hogy eddigi alkotásait to­vábbra is véka alatt tartsa. Hálásan regisztráljuk, hogy mi voltunk az elsők, kik eme szebbnél-szebb müve­ket, melyek mind esztergomi vonat­kozásúak, — láthattuk. Nagy örö­münkre szolgál annak megemlítése, hogy ezen kétségkívül elsőrangú al­kotások, részben külföldi mülapokban, részben tárlatokon hirdetni fogják városunk szépségeit. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ily nagynevű kultur­terjesztö csak lopva, észrevétlenül munkálkodjék városunkban és távozni hagyjuk anélkül, hogy városunk róla, mint nevezetességről tudomást sze­rezzen. Nem tartozik reánk, hogy eddigi müveit méltassuk, megtette ezt eddig is a műtörténelem. Mi csak azt mond­hatjuk, hogy ünnepnapunk előestéjén szebb ünnep nem is köszönthetett reánk, mint az ő gyönyörű műveiben való elmélyedés. Gratulálunk nemcsak a mesternek, hanem magunknak is, hogy egy jelentős név képviselője jó néhány hétre munkásságát ismét vá­rosunk kiapadhatatlan szépségeiből meriti. Legnagyobb sikere Parisban volt, amikor 300 külföldi festőművésszel szemben ő nyerte el a nagy arany­érmet. Ha felemiitjük, íhogy nagynevű kollégája, László Fülöp — utolsó pesti tartózkodása alkalmával — őt, mint egyetlent találta móltónak arra, hogy éppen a Nemzeti Szalonban levő nagy kollektív kiállításának katalógusát ünnepi előszavával vezesse be; mig maga a Nemzeti Szalon igazgatója különös szerencsének tartotta, hogy a Mester a Szalont műveivel meg­tisztelte, — eleget mondunk. Szabadságát máris meghosszabbí­totta országoshirű portraití'estőnk, mert úgy találta, nogy városunk szép­ségeinek hatása műveiből még a szo­kottnál is több fényt, derűt és fiata­~os temperamentumot váltott ki. Ezek után remélhetjük, hogy a jövőben rendszeresen fogja városunkat nyári munkálkodásának szinteréül válasz­tani. (S,-ér)

Next

/
Thumbnails
Contents