ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-08-11 / 100. szám

nyitási eljáráshoz fűzött ferdítéseit és torzításait kimutatja. Mindenesetre az igazságosság védői­nek az oldalán vannak a gyengébb hadosztályok. Ha nem igy volna, nem következett volna be a vádemelés sem. Mert emögött a cseh szoeiálista és nemzeti husszitizmus egész had­serege áll. j És ez egyáltalán nem riad vissza attól, hogy a vád mögé állítsa félrevezetett és fanatizált közvélemé­nyének, segédcsapatait. A bíróságnak nagy függetlenséget és Ítélőképessé­get kell tanúsítania, hogy az igazsá­gosság ilyén megrohamozásával szem­ben az igazságot érvényre juttassa. Maniu 300 pipája. Erdély, 1928. augusztus. Dr. Mán (Maniu) Gyula nem is olyan régen a magyar parlament nemzetiségi csoportjának tagja volt. Jelenleg az antant-hatalmak jóvoltá­ból és segítségével nagyra nőtt Ro­mánia miniszterelnöke. A magyar képviselőházban szerzett politikai gyakorlatot s ezt most Romániában az u. n. parasztpárt támogatásával próbálja aprópénzre váltani. Mint a parasztpárt vezetőtagját természete­sen a maguk emberének ismerik a parasztok. Ők tömörültek szinte fe­nyegető nagy számban a gyulafehér­vári gyűlésre ós indultak onnan Bu­karestbe, hogy távozásra kényszerít­sék a gyűlölt Bratianu-kormányt. Azt hitték, hogyha kormányra juttatják a becsületes Maniut, egyszerre meg­szűnnek a nagy adók, megszűnik a munkanélküliség.,, lesz mit aprítani a tejben szóval felvirrad a kisembe­reknek napja s egyszerre becsületessé válik, a kormányzati rendszer Romá­niában. Maniuról is fel kell tételeznünk, hogy becsületes szándékkal fogott a kormányzáshoz. Remélte, hogy helyre tudja állítani a gazdasági egyensúlyt abban a,Romániában, amely mai for­májában Európa egyik leggazdagabb országa, akkor valóra válthatja pa­rasztjainak reményét. De nem szá­molt azzal, hogy ebben, a Romániá­ban nem a magyar hivatalnoki kar dolgozik, < hanem az az adminisztrá­ciós rendszer, amely romlottabb az egykori hírhedt orosz rendszernél is, és hogy a hatalmát vesztett párt minden eszközzel rontja az új kor­mányelnök népszerűségét. A háta mögött álló nagy bankok hatalmával rákényszeríti a parasztpárti-kormány­elnökre a legnópszerütlenebb adóeme­lést. Az 1929-ik esztendő az újabb adóemelés jegyében köszöntött rá a reménykedő parasztokra. A kormány kénytélen volt felemelni sok más mel­lett a bélyegilletéket, a szesz- és dthányárakat. Minden dohánycsomag­hoz, á pipadohányhoz is, hozzácsoma­goltatott egy-egy köteg cigarettapapi­rost. Igy ezt annak is meg kellett vennie, aki sohasem használt ciga­rettapapíréit. A pipás emberek nem­csak sereintettek, hanem cifrábbnál­cifrábbakat is mondtak. Minden c~o­mag pipadohány vételekor szidták a kormányt az áremelésért, félbontása­kor pedig a hasznavehetetlen cigaretta­papírért, no meg a dohánynak csúfolt falevélért s Isten tudja, minő fűért. Erdély egyik községének élelmes asz­szonyai férjeik általános elkeseredé­sét arra használták fel, hogy barát­ságos módon eltávolították házukból a füstölő jószágot. Összegyűjtöttek mintegy 300 pipát. Szépen becsoma­golták ós elküldték Maniu kormány elnök cimére azzal a megjegyzéssel: „Mi már pipáztunk eleget, a minisz­terelnök úr legalább is — úgy lát­szik — megelégelte, mert az adó­emeléssel lehetetlenné tette számunkra e továbbpipázást. Itt küldjük hát - a pipákat. Pipázzék ezután a miniszter­elnök úr!"- Igy jutott Maniu, román miniszterelnök 300 drb. ingyenes pipához. (ks) ANagyboldogasszony-napi diszfelvonulás és ünnep­ség értelme és jelentősége Hogy. Esztergom város, mint Szent István királynak szülőhelye ós koro­názó városa az első szent király em­lékét nem augusztus 20-án ünnepli, annak merőben külső okai vannak s a főok a székesfőváros közelsége, ahol Szent István király emléknapján or^ szagos ünnepségek folynak. Szeren­csés gondolat volt azonban az esz­tergomi ünnepet áttenni Nagyboldog­cia teremtette merkantil szellemű életberendezést, azt megvetve gőgösen visszavonul ós exkluzív körben u. n. szalon életet él. Idevehető az intellektuellek nagy száma, akik az előbbiek módjára — a maguk körében hasonlóan élnek. A középosztály, a burzsoázia és a mun­kástömeg az igényüknek megfelelő helyeken : . bárokban, dancingokban, mozikban szórakoznak a hét kemény munkája után. Párizs éjjel. . Hát, kié akkor a nappali fényárban úszó éjjeli Párizs? Kié a music-hal­lokban, bárokban, dancingokban, a legraffináltabb ügyességgel, művészien összeállított attrakciókat adó mula­tókban gazdag Sodorna? Ez mind az idegené, főleg á teli pénztárcájú ame­rikaiaké. Ezek töltik meg minden este a különféle mulatókat, ízlésüknek hízelegve számukra készítik a revük műsoraikat. Az éjjeli Párizst telje­sen, maguknak sajátították ki. A pa­zarlóan élő amerikainak minden meg­vehető, semmi sem drága, így észre­vétlenül az árak oly magasra szöktek, hogy többi idegen csak nehezen, a francia pedig egyáltalán nem élvez­heti äz éjjeli Párizs csábos rejtelmeit. A párizsi divat. "Beszámolóm végén szeretnék még valamit az esztergomi szépnemnek is írni. Ma itt a jelszó : Le a fiús nőti­pussal! Az eWn frizurás garconne tipus megbukott! ! Bármennyire a hosszú haj lett ismét az ideális szép­ség kelléke, mégis ez máról-holnapra nein valósitható meg. Igy a kiborot­vált nyakszirt helyett a hátul kissé megnőtt hajat lokniba sütik, amely az arcnak feltűnő bájt kölcsönöz. Vi­szont ez a hátul kigöndöritett haj új kalapformát kivan, hogy a fodrászok nagy gonddal készített és drágán megfizetett müve ne menjen tönkre. Tehát a kalapszalonok ennek a haj­viseletnek megfelelő formát kreálnak most. A haj ós a kalap változás a ruha szabásánál is változást von maga után. A hosszú szoknya derékkal, ez a tendencia. Ezzel a nagy átalakulással talán a világháborút követelő forradalmak utolsó kilengése, korcshajtása fog meg­szűnni. Remélhetőleg ez a külső át­alakulás belső változást is fog ered­ményezni. A nagy szabadságkivánás, a férfiakkal való versengés és tánc­őrület helyett a régi — családi tűz­helyet szerető, szolid j— nőtípus lesz minden erényével uralkodóvá. Mi fér­fiak, mindannyian ezt szeretnénk ! Az „Esztergom" olvasóinak szívélyes üdvözletet küld az őszi viszontlátásig Dr. Halász Gyula. asszony napjára, amely nemcsak mint Szent István emlékünnep, hanem mint magyar államiságunk kezdetének év­forduló-napja is jelentős ós nevezetes. Ezen a napon tették a szent koro­ronát Esztergomban az első magyar király fejére, aki később, halála közeledtével ezen a napon ajánlotta fel ozszágát Szűz Máriának, amikor őt a Magyarok Vódőasszonyául kérte fel. Jámbor ha­gyományok szerint ez volt az örök hazába való elköltözéséhek a napja is. Jtíjsztergom Nagyboldogassí.ony-nap­ján tehát akkor ünnepli az első szent királyt, amely napon már maga Szent István király is ünnepelt; azon a na­pon, amikor itt először koronáztak magyar királyt s amelyen ő nyugo­vóra tért. Ezeket a tényeket domborítja ki az esztergomi Nagyboldogasszony-napi diszfelvonulás. A diszfelvonulás középpontja magá­nak Szt. István királynak ereklyéje, amely tiszteletreméltó ereklyét Szeat László ós Szent Imre csontereklyéivel együtt a főszékesegyházi kincstár ezüst ereklyetartója rejt. E körül keli központosulnia az egész menet­nek, e szent ereklyéknek a város ut­cáin való nyilvános végighordozása egyházi tekintetben egyetlen értelme és jelentősége a templomon kivül eső egyházi jellegű felvonulásnak. Ezt nem szabad elfelednie azoknak, akik a menetben rósztvesznek: ők tu­lajdonképen a Szent Királyi kisérik, az ő — csontjában is diadalmas — nagyságának, dicsőségének keretét képezik. A menetben viszik még a Magyarok Nagyasszonya szob­rát is. Ez arra kell, hogy emlékeztessen, hogy Szent István e napon ajánlotta fel országát ós népét Ssüz Máriának ! A Magyar Szent Korona nagyított ós művószkezek által készített mását is viszik e menetben. Ez pedig ugyan­csak e napnak másik nagy jelentő­ségét domborítja ki, azt, hogy e nap az első magyar koronázás emléknapja. Mivel a magyar szent korona nem­csak a katholikus magyaroké, hanem az egész magyar nemzeté vallási, po­litikai és nyelvi különbség nélkül, természetes, hogy az esztergomi ün­nepség ezen jelentősége messze ki­magaslik ós olyanokat is vonz ós ér­dekel, akiket a vallás ós vallásosság szorosan talán nem kapcsol az eszter­gomi ünnepségekhez. Az ének, zene, a zászlók, az egyen­ruhák ós a menet egyéb külsőségei nem szabad, hogy eltereljék a figyel­met a lényegtől, amely nem lehet más, mint Szent István királynak, váro­sunk legnagyobb szülöttének tisztelete ezen a napon, amelyhez az ő életé­nek legnevezetesebb eseményei fűződ­tek s tisztelete annak a Boldogsá­gos Szűznek, akit Szent István is kiválóan tisztelt s akinek tisztelete hitünk és Szent István erős hite sze­rint országunk fennmaradásának biz­tositéka ! Hétszázhatvanezer pengőbe kerültek az újabb kövezési munkálatok évi Jótállási idó eltelte után lesz. A város legutóbbi rendkívüli köz­gyűlésén Homor Kálmán főmérnök bejelentette az 1927—28. években törtónt kövezési munkálatok, (kera­mit, topeka-aszfalt, átkövezósek és a csatornázással kapcsolatos kövezések) ideiglenes átvételét. A végleges átvétel csak a három A bejelentéssel kapcsolatban tudo­másul vette a közgyűlés az u. n. nagykövezésnek ós a csatornázással kapcsolatos kövezések költségeinek végösszegét is, mely összesen 768.714 pengó 68 fillért tesz ki. •••• A városi vízvezeték utófelülvizsgálatának eredményei A városi vízvezeték jótállási ideje az építő Törzs ós Ormai céggel szem­ben ez évi május havában lejárt. Az ezt követő végleges átvételt megelő­zőleg megtartották a vizvezetéki mü­vek utófelülvizsgálatát, melyen a m. kir. népjóléti és munkaügyi minisz­teiium képviseletében Makó-Kléger Sándor miniszteri tanácsos jelent meg. Jelen volt ez alkalommal a vizveze­téki müvek tervező mérnöke, Varga József is. Az átvétellel kapcsolatban az átvételt eszközlő bizottság két vitás ügyet is tárgyalt ós hozott a város kép­viselőtestülete elé, amely a legutóbbi rendkívüli közgyűlésen foglalkozott e kérdésekkel. Az egyik vitás ügy az volt, hogy a vállalkozó követelte a kisdunaparti vódtöltésben legutóbb előfordult két csőrepedós helyreállítási költségeinek megtérítését, melyet a város megta­gadott. A vállalkozó cég azt vitatja, hogy mivel a két legutóbbi csőtörés már az ideiglenes átvétel után tör­tónt, tehát nem képez jótállási mun­kát, másrészt pedig vitatta azt is, hogy a csőtörések tervezési hibából keletkeztek. Az előző, öt izben ugyan­ott törtónt csőtörés költségeit ellen­ben az ideiglenes átvétel alkalmával mint jótállási munkát elismerte. Az átvevő-bizottság méltányos kiegye­zést kísérelt meg, de eredménytele­nül, mire a követelés teljesítésének megtagadását javasolta a közgyűlés­nek. A városi pénzügyi-bizottság alapos vita után mégis azt a javasla­tot terjesztette a képviselőtestület elé, hogy hosszadalmas ós nagy per kikerülése végett a vállalkozó 2200 pengős követelésével szemben 1100 pengőt szavazzon meg a munkálatok fejében a vállalkozó részére. A kép­viselőtestület a javaslatot elfogadta. A másik vitás ügy a vállalkozó biztositékának további visszatartása. Erre okul az szolgált, hogy a vizmü céljaira készített 250 m hosszú úgy­nevezett szivónyomó tárnán több ko­moly természetű repedés támadt, me­lyen keresztül a viz árvíz esetén be­tódul. E tárna átvétele nem is tör­tónt még meg, ós csak 1930. január 1-ón lesz esedékes. Az utófelülvizs­gáló bizottság szakértői véleménye szerint e tárna igen sokat vesztett használhatóságából és értékéből, amiért is javasolta a bizottság, hogy a vá­ros a letétben levő 36.000 pengős biztosítékot tartsa vissza. A vállalkozó a tárnát nem hajlandó ingyen helyreállítani, mert szerinte e repedések neu a rossz munka követ­keztében állottak elő, hanem a kutak szivattyúzása folytán a talajnak meg­lazulásából. A városi közgyűlés ezzel szemben elfogadta a biztosíték visszatartására vonatkozó javaslatot.

Next

/
Thumbnails
Contents