ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-01-20 / 6. szám

XXXIV. évfolyam, 6. szám. Ám 5B# Aller« Vasárnap, 1929. janaá* 20. ESZTERGOM KERESZTÉNY PüLITtKAl ÉS TÁRSADALMI LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 120 P. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Ujabb akció Esztergom kedvezőbb lakberosztályba való sorolása Ügyében A Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége Esztergom-vármegyei Törvényhatósági és VaBUtas Csoportjainak elnöksége a tagok felkérésére tudvalevőleg már régebben akoiót indított Esztergom város kedvezőbb lakbérosztályba való sorolása ügyében. Mivel eredmény hosszabb idő eltelte után sem mutatkozott, a vezetőség újabb memorandummal fordult e héten az új pénzügyminiszterhez, dr. Wekerle Smdorhoz. Az új kérelem, mely f. hó 14-én 254. sz. alatt adatott fel a helybeli postahivatalban közvetlenül a miniszter cimére, egész terjedelmében a következő : „Nagyméltóságú Miniszter Ür! . Kegyelmes Urunk ! Az Esztergomban élő, tényleges szolgálatot teljesítő és nyugállományban lévő minden rangú és rendű állami, varmegyei, városi, pénz ügyi és vasúti tisztviselők megbízásából isme telten kértük Nagyméltóságod hiv.tali elődjetői, hogy Esztergom városát a IV. lakbérosztályból magasabb, lehetőleg a II. lakbérosztályba helyezze. Noha minden oldalról megvilágítottuk a kérelmet, alátámasztottuk igazolásokkal, melyek bizony-tották, hogyha valahol, úgy itt Esztergomban igenis indokolt a városnak magasabb labbérosztályba való besorozása — noha az itt elképzelhető legm^gas bb állami fórutr, a főispáni hivatal, kérelmünk jogos voltát igazolta, — annyira jutottunk a kérdésben 8 oly kiváló megbecslésben részesültünk, hogy a magas miniszAz „Esztergom" tárcája Esztergomi kanonokok emléke a székesegyházban. Haulik György (1825—1832.) zágrábi érsek korában megfcüldötte az eroiékérmet, amelyet a zágrábi püspökségnek órsekségi rangra emelése alkalmából veretett. (1852.) Csáky Miklós gróf (1785—1824.) a Barótbykeresztbe a szent keres/J, N p. sz. János, Xav. sz. Ferenc, Borr. sz. Károly, sz. Boibála és sienai sz. Katalin ereklyéit hHynzte, miután Krisztus tövis koronájának egyik tövise 1804—1809. között belőle elveszett, midőn a kii c-tárat Napoleon elöl Garamszentbenedekbe szállították. Ürményi Péter (1807—1839.) után ezü<t pásztorbot maradt, amelynek görbéjében Szűz Maria és a bérmálás domborképtd vaunak. A pásztorbot most is meg van. Majthényi Antal (1825—1856) adománya a kincstárban nao>t is meglevő tnaUchittal kirakott ezüst mellkereszt, egy elefántcsontkereszt és apró ereklyetartók. Dömötört Németh György (1825—1863.) a templomnak két infulat, egy gremialót, ket pár keztyfit ós főpapi harisnyát adott. Németh, Kopácsy és Scitovszky prímások alatt a székesegyház építését vezette s a főkaptalan által 1856-ban kiadott Memoria Basilicae-hez az építésre vonatkozó adatokat szolgáltatta. Kiadta a Solemnia consecrationiá E. M. S. c. füzetet 1856-ba.a. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kunszt József (1836—1850) miot kalocsai érek a s^ját költségén megcsinál tattá a baziiika sz. Jó/sef oltárát M^ixner János mesterrel. Krauiman József (1836—1855.) hagyatékából egy aranyrojtos viola miseruhat vettek teljes főpapi felszereléssel, azonkivü

1 egy araoybrokát infulat ós 3 kánontáblát. Kemp Mihály (1845—1865 ) igen sokat dolgozott a főszékesegyházi könyvtárban és a levéltárakban A „Memoria Basilicae" című kiadvány történeti részét ő fogalmazta. A káptalan történetére vonatkozó sok kézirat maradt utána. Tóth Imre (1840—65) két lilaselyem aranypaszomantos daimat.ikát adóit. Durguth József (1845—1872.) aranyozott ezüst p»ciíicalet adományozott a kincstárnak, amelyen f• her e üst diszek látszanak. Rajta a 4 evangelita fel hón üő domborműves alakja. A kereszt szárainak végződéseiben szt. Adalbert, szt. József és a Szentháromság képe. Bécsi ötvös munka l86l-ből. Azonkívül Durguth ajtndóka a Bakácsk«poina számára egy aranyozott ezüst gótikus monstrancia. B esi munka 1858 bot. E tárgyak megvannak. Két lila dalmatic* is tőle való. Majsch Jakab (1849—l87l.) misekönyvet adott 1862 ben. Pribyla József (1841—1860.) ajándékozta azt az üvetícsiilart, amely most káptalani tanácsteremben függ. Krancz Alajos (1850—1860.) három karinget s Krisztus szegének ereklyéit adta. Buesegh János (1850—1861.) ajándéka a főszókesegyha/ban, a papi sekrestyében függő Nepomuki szt. János kép. Kantx Lázár (1855—l88l.) aranyozott ezüst Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál mell keresztje és lánca, Lippert József műve, most is latható a kincstárban. Ő ajándékozta azt a Krisztus szenvedését ábrázoló 4 nagy képet, *amelyek a tóii kápolnában függnek. A képek mestere ismeretlen. Valószínűleg Rembrandt modorának egyik osztrák utánzója festette a XVIII. században. Azonkívül egy romantikus-stiiü aranyozott e/üst kelyhet adott, amelyen a Jó Pásztor ós szt. Antal domborképai láihatók, vaíaminl a szenvedő ós föltámadó Krisztus képei. Szabó József (1858—1884.) arany mell keresztje lánccal a kincstárban van. 2 fehér, 1 vörös, 1 vioa miseruha, fehér pluviale, rézből szentelt* viztarió ós mis ale is »öle van. Bubla Károly (i860—1889.) aranyozott ezüst á'doztató kel V m-t adott a Bakács-kápolnának, 1875-ben s egy aranykazulát a Forray—Brunswick csatadok címerével. Blümelhuber Ferenc (1874—l9l5.) egy vörös szőnyeget ós egy szép fehér miseruhát ajándékozott. Majer István (1866—1893.) aranyozott ezüst kelyhe maradt, a kincstárban. Dankó József (1868—1889.) a kincstár történetének irója, a Bakács-kapolna történetét is megírta. Román-siilű aranyozott ezüstkeiyhe van a kincstárban. Hagyott még zöldselyem miseruhát. Sujánszky Antal (1869—1906.) szép mellkeresztje a kincstár értékes darabja. Sujánszky csináltatta a főszékesegyház Jézus Szive oltárát Kiss György szobrászművésszel. Hagyott 3 miseruhát, 2 infu át. (Folyt, köv.) Dr. Lepold Antal. tórium még csak válaszra sem méltatott bennünket. Nem is ezt fájlaljuk — noha tudjuk, hogy a magas kormány legtöbb tagja kistisztviselő sorból jutott a mi szegény, robotoló intelligens osztályunk sorsát intéző, magas móltóságba — hanem maga a szomorú tény, hogy eddig minden kérésünk kútbadobott kavicsként eltűnt s mi a legkót?égbeejtőbb helyzetben vagyunk, nem bírjuk tovább a legszükségesebb dolgokat nélkülözni, nem birunk megküzdeni a nagy nincstelensóggel. Lenetetlen dolgot, Kegyelmes Urunk, magyar tisztviselő soha nem kórt, — de mi kezeljük, vagy kezeltük az ál jam bevételeit, s igy egy olyan, ezen irányban is nem teljesen analfabéta osztály, — amely feltetlenül irónnal a kezében számot vet, s a szupróma lex legalaposabb mérlegelése után emeli fel szolgálatoan elfáradt kezet, -— kéri, hogy az segítsen rajtunk, akinek odaadtuk fiatalságunktól kezdve egész életünk fUikai és p^z'chikai erejét. Katonaságunk — sajnos — kevés. Nincs ereje az államnak oly módon, hogy a szurony okra támaszkodhatnék, egyedül mi, tisztviselők, vagyunk azok a bebizonyitot an megingathatatlan pillérek, amelyen ma az ország jelene és jö vője nyugszik. Kéljük — a legteljesebb tisztelettel — Nagyméltóságodat, vesse mérlegre kérésünket és segítsen mg minket, igazán szegény tisztviselőket, hogy érdemes munkánk után legalább némileg emberibb életet élhessünk, ne kelljen lakásunk bérére ráfizetnü >k igazán szűkösen kimért fizetésünkből s első segélyként sorozza be Esztergomot a II lakbérosztályba. Eszteigom, 1929. január 14-én. Hazafias tisztelettel Nagyméltóságodnak alázatos szolgája: Gruman László elnök." A hercegprímás beszéde a felsőház külügyi bizottságában A felsőház külügyi bizottsága szerdán délelőtt tartotta január havi rendes ülését. Az ülés í megnyitása után Berzeviczy Albert elnök üa[ vözölte a bizottság ülésén először megjelent Jo; zsef főherceget ós Serédi Jusztinián bíboroshercegprímást. A tárgysorozat folyamán a bizottság előadója ismertette több vármegye feliratát •% mexikói vallásüldözések tárgyában. E felirathoz Serédi Jusztinián biboroshercegprimás szólt hozzá. Hangsúlyozta, hogy a kegyetlen mexikói vallásüldözés évek óta tart anélkül, hogy akár a Népszövetség, akár a szomszédos államok szükségesnek tartanák ezzel szemben fellépni. Különös ez, mert mi úgyszólván semmit sem tehetünk anélkül, hogy ne találkoznánk beavatkozással. Bármi legyen is e kegyetlen vaUásüldözések oka, legalább humanisztikus szempontból fel kell emelni tiltakozó szavunkat nemcsak azért, mert vallásüldözés folyik, hanem, mert kegyetlen emberüldözóssel is állunk szemben Kívánatos, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel és hangot adjunk tiltakozásunknak a vallásszabadság védelmében. A magyar nemzet a múltban is mindig állást foglalt a vallásszabadság nagy gondolata mellett. Mai helyzetünk még fokozottabb mértékben kívánja tőlünk, hogy az elnyomottak védelmére siessünk. A mexikói elnyomottak is várják ezt tőlünk s az a meggyőződése, hogy tiltakozó szavunkat akármilyen módon vagy formában — a kormány J bizonyára meg fogja találni erre a legalkalmasabb eljárást — felemeljük. A felszólalás után Huszár Károly hangsúlyozta, hogy a biboroshercegprimás felszólalása a bizottság valamennyi tagjának egyhangú helyeslésével találkozott, ami azt bizonyítja, hogy a nagy emberi eszmények,