ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-06-05 / 43. szám

Ci L3 Zi I KERESZTÉNY POLITIKAI ES TÁRSADALMI NAPILAP. Megjelenik hétfő- és ünnep utáni nap kivételéve! mindennap. Előfizetési ára egy hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre négy pengő. Főszerkesztő ; Felelős szerkesztő Homor Imre. Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Visszhang a Beköszöntő-re Irta: Túri Béla. A személyi dolgokat mindig szeretem kikapcsolni a közügyekből, ezúttal még sem tudom elnyomni egyéni érzelmemet, mely elfogott az Esztergom napilap Beköszöntője olvasásakor. Kifejezésre juttatom tehát megtoldva örömömnek okát néhány tárgyi, már közéleti vonatkozású indokkal. öröm fogott el, mikor látom, hogy a 34-ik évfolyamát élő EszUrgom napilappá fejlődött, mert, ha az alapitásnál még nem is állottam az Esztergom bölcsőjénél, csakhamar résztvettem a kisded felnevelésében. Magyar katholikus publicisztikai munkásságom 32 évvel ezelőtt az Esztergom hasábjain kezdődött és részbenidé koncentrálódott. Mikor az egyházpolitikai harcok első hatalmas hullámai átcsaptak a magyar közéleten, a nagy liberális vízözön után Sión orma is Ararát hegyeként felfogott egy hajót, melyet Prohászka Ottokár kormányzott. Ez a hajó az Esztergom volt, melynek gárdáját nem rómitette el az özönviz, hanem síkra szállt ós megkezdette a keresztény restauráció munkáját. Az ellenség támadása támadást is szükségessé tett. A liberális korszak bűneit, melyek végzetesen szomorú következményeit most is bűnhődjük, ostorozni kellett. Az Esztergom harci eszköz, éles kard is volt azok kezében, kik a tollat forgatták hasábjain. A régi harcos nem mehet át a mezőkön, melyeken csatákat vívott, hogy szíve el ne fogódjók, hogy vissza ne csengjen fülében a harci riadó hangja. Emlékezem, hogy Nagyszombatba, hol akkor tanárkodtam, hányszor jött a hadvezér napiparancsa : vasárnapra vezércikk kell er ről, vagy arról ... Es akkor a nagyszombat-melletti Keresztúr-t használva harci rostólyul, mivel az Esztergom úgy is a keresztet hordta homlokán, csafi; Túri néven küldöttem cikkeimet. Igy lettem az esztergomi Tillmannfiúból Túri Béla. így fordult a pályám úgy, hogy a nagyszombati katedrát rövidesen az újságírói és szerkesztői asztallal cseréltem fel. Igy lettem az Esztergom hetilap vezércikkírójából napilap szerkesztője Budapesten. .Ezért szabad nekem különösképpen is örülnöm, hogy az Esztergom napilappá lett. De szimbolizálja előttem azt is, hogy azok az eszmék, melyekért több, mint 30 óv előtt az Esztergom-hm küzdöttünk, már megdagadt folyóként hömpölyögnek. Rendes utjai már a közéletnek, melyeken a nemzeti élet nemcsak ünnepnapokon, de a munka napjain is jár. A harc tehát nem volt hiábavaló Az eszmék fénye, mely mindig tisztán ragyogott, csak felhő takarta, köd burkolta, újra tündöklik. Mint a nap, előbújt a liberalizmus felhői mögül, melyek elhomályosították. Mint harcok változataiban edzett és fordulatait is megtapasztalt ember, az Esztergom napilappá változásakor mégsem azért örülök egyedül, hogy látom a keresztény magyar politika erősödését. Erre az erősödésre szükség is van azért, mert a politika szeszélyes paripa. Könnyen ledobja lo vasát, legkönnyebben azt, aki elbízza magát. Sokan azt hiszik, hogy a kommunne-nel átvészeltük magunkat a bajokon. Azt gondolják, hogy a keresztény nemzeti irány feltámadása oly elementáris volt, hogy a nemzetben rejlő, történelmi erőnek bizonyult. Ez igaz, de láttuk mi már a lelkeket elernyedni és elporladni. Ne tagadjuk, hogy most is lazulnak már az eresztékei a keresztény politikának. A föld alatt pedig morajlik újra. A föld felett is zúgnak- sivítanak a liberalizmus szelei. Maga az ország a gazdasági világ örvényében forog. Itt éberségre, határozott irányra, komoly munkára van és lesz szükség. Nemcsak remélem, de tudom, hogy az Esztergom, mint napilap ebbe a munkába akar és fog intenzivebben beállni a szellemi irányítással. A békés, építő, konstruktiv politikának lesz az orgánuma, de tudni fogja mindig a kötelességét, melyet derűs múltja, a lap tradíciója épp úgy reá rónak, mint az a legfelsőbb kötelesség, melyet a haza érdeke kivan. Ebben a munkában, ezen kötelességek teljesítésében az Esztergom munkatársai készséggel leszünk ! IK Esztergomban végzett tanitók országos szervezkedése. — A biboros hercegprímás beszéde az alakuló közgyűlésen. — Az esztergomi érs. tanítóképzőben végzett tanitók vasárnap országos gyűlést tartottak városunkban, amelynek nagy jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy azon a bibornok-hercegprimás is résztvett ós beszédet mondott, továbbá az a tény, hogy más kath. tanítóképzőkből kikerült tanitók is meleg érdeklődéssel ügyelték e legújabb bajtársi szövetséget. Ennek eredménye előreláthatólag az a hatalmas országos mozgalom lesz, amely azt célozza, hogy tanítói állások betöltésénél a katholikus kép zökben végzett tanítókat részesítsék előnyben mindenütt, ahol a megértő iskolafenntartók a tanítás mellett a helyes irányú valláserkölcsi nevelésre is kiváló súlyt helyeznek. A közgyűlést a vízivárosi plébániatempómban csendes szentmise előzte meg. majd a Fürdő színháztermében gyűlt össze az ország minden részéből egybesereglett tanítóság, amelynek zömét azonban a fővárosban működő tanerők képezték. A biboros hercegprímás mellett megjelentek a gyűlésen dr. Breyer István félsz, püspök, dr. Fehér Gyula, dr. Csárszky István, dr. Lepold Antal, dr. Drahos János prelátusok, Palkovics László alispán, dr. Antóny Béla polgármester, Mátéffy Viktor orszgy. képviselő, dr. Sághy Imre kir. tanfelügyelő ós még számos közéleti kiválóságunk. A Magyar Hiszekegy eléneklése után ölveczky Pál fővárosi vezető igazgató nyitotta meg a közgyűlést hosszabb beszéddel, melyben a jelenvolt tanítóknak a hazához, vallásukhoz és az intézethez való ragaszkodását, majd a bajtársi szövetség megalakulásának céljait fejtegette. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás >. melkedett szólásra. „Két dolog kapta meg különösen lelkemet — mondotta — az elnök úr beszédéből. Egyik, hogy az esztergomi képzőből kikerült tanitók világosan látják, hogy nevelés nélkül hiába az oktatás s hogy a jó nevelé3 nem történhetik más alapon, mint Isten törvényein. Az elnök úr rámutatott a bazilika keresztjére. A keresztet Esztergomban még Szent István állította fel, — hegyen, hogy mindenki lássa, hogy senki le ne tagadhassa. Ennek szellemében nevelhetünk meggyőződéses derék ifjakat hazánknak ós egyházunknak egyaránt. A másik dolog a múlthoz való szeretetteljes ragaszkodás. Jól esett hallanom, hogy a régi, rozoga képezdóhez mily kedves emlékek fűzik a volt növendékeket. Az a tanítóság, amely itt végzett s ide tér vissza, szereti saját múltját s nem szógyenli azt. Igy szeressék a nemzet múltját is, igy értékeljék azt a munkát, amelyet őseink végeztek s az ő eszméik szerint dolgozzanak. E két gondolatot véssék szivükbe ! Lelkemből kívánom, hogy ragaszkodjanak a szent hithez ós nemzeti multunkhoz s ehhez ragaszkodva eljussanak az ígéret földjéhez, amely a régi nagy Magyarország legyen ! Üdvözlések. A nagy tetszéssel fogadott közvetlen beszédet Palkovics László alispán felszólalása követte, aki a pap, tanitó és jegyző szoros együttműködésének a közigazgatás szempontjából való fontosságát hangsúlyozta. Bartal Alajos tanítóképző intézeti igazgató maga és a tanári kar nevében, Nádler István pápai kamarás a volt tjanárok és a tanítónőképző nevében mondottak lelkes üdvözlő szavakat. Mély hatást tett Ádám László szalóziánus-atya felszólalása, aki figyelmeztette a tanítóságot, hogy Rómában a mai napon avatják boldoggá Don Doscot, a modern nevelők ideálját, akinek nevelői gondolatait ajánlja a hallott szép eszmék mellé megszivlelósül. Mivel e napon a képző volt növendékei egyben 30, 15 és 20 éves találkozójukat is tartották, ezek üdvözletét Palócz Endre bpesti Űllői-uti polg. iskolai ig. tanár szép szavakban tolmácsolta. Melegen ünnepelték az 50 óv előtt végzett ós itt megjelent Sinkovics István tápiószecsői ny. tanítót, valamint táviratilag a volt növendékek nesztorát, Sörös Ferenc ny. táti tanítót, aki még 1866-ban végzett Esztergomban. A tisztikar megalakulása. Az alapszabályok letárgyalása és elfogadása után a tisztikar megalakulása következett. Fővédnök: dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás. Elnök: Ölveczky Pál. Társelnökök: Bartal Alajos, Bárdos József, Hrivnák János. Alelnökök: Ibrányi Ferenc, Márkus Kálmán, Palócz Endre. Főtitkár : vitéz Pap Gyula. Titkárok : Hajnali Kálmán, Nagy Lajos, Wanitsek Rezső. Ügyész: dr. Walter Károly. Pénztáros : Koltai Ferenc. Ellenőrök : Fekete Jenő és Rigó Béla. Gazda: Walter István. Tiszteletbeli tagok a volt igazgatók és tanárok : dr. Walter Gyula v. püspök, Klinda Károly, Kollányi Ferenc, dr. Trikál József, Kemónyfy Kálmán, Metzker József, dr. Sipos A. Félix, Mócsy László, Eitner Elemér Ákos, dr. Frank István. A megalakulást a Fürdőben díszebéd követte, melyen számos felköszöntő hangzott el. Ebéd után a jelenvoltak az új tanítóképző épületet tekintették meg, melynek terraszán #> a mostani növendékekhez intézett Ölveczky Pál elnök szeretetteljes szavakat. Áz ifjúság énekkara szép dallal, majd távozáskor a „Ballag már a vén deák" . . . megható dallamával köszöntötte a végzett testvéreket. A szerenád. Délután 6 órakor a nevezetes nap örömére a primási palota előtt szerenádot adott a tanítóképző énekkara Pántol Márton hittanár vezetésével, melyet a palota emeleti ablakából őeminenciája is végighallgatott. A szebbnél-szebb énekek után a hercegprímás kedves beszédet is intézett a mostani ós a volt képzősökhöz, melyet az egybegyűlt közönség lelkes éljenzése kisért. Ekkorra már előállottak az autóbuszok, s közel 500 főnyi tanitó és tanitócsaládtag egy felejthetetlen nap emlékével hagyta el Esztergomot. Az angol képviselőválasztásokon három miniszter kibukott. Baldwin miniszterelnök erős sajtótámadások célpontja. Az ő erős magatartásától függ, hogy a június 25-én megnyíló parlamentben milyen kormány fog megjelenni. Marokkóban, Kasablanka afrikai kikötőváros mellett annyi csigabiga mászott a vasúti pályatestre, hogy megállította a vonatot. Lám, még a csigabigák is győznek, ha összetartanak! Argentínában (Dólamerikában) újabb földrengés volt több emberhalállal. Saint Raphael város közelében új tűzhányó keletkezett. A lakosok nem mernek házaikba visszaköltözni.