ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-04-28 / 32. szám

XXXIV. évfolyam, 32. szám. .írm 24) fillér. Vasárnap, 1929. április 28. KERESZTÉNY POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra Ví\* •-. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. és 20 P. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések fel­vétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál mm Of város vízdíja Vácott tudvalevőleg csak a közelmúltban létesült a vízvezeték s akárcsak annakidején nálunk, ott is nagy az elégedetlenség azok kö­rében, akik a vízdíj kirovását egyéni szempont­ból nem tartják méltányosnak. Az egyik váci képviselő a legutóbbi városi közgyűlésen vízdíjösszehasonlitást olvasott fel, amely szerint az általa felsorolt gazda-háztulaj­donosok sokkal több fvízdíjat fizetnek Vácott, mint fizetnének Gyöngyösön, Egerben, Eszter­gomban vagy másutt. A különbség annyira szem­beszökő' volt, hogy Krakker dr. polgármester el­rendelte az utánszámitást részben közvetlen ta­nulmányozás, részben hivatalos adatok bekérése alapján. A Váci Hírlap ápr. 14-i számában kö­zölt összehasonlító adatok szerint Esztergom igen előnyösen emelkedik ki azon öt város kö­zül, amelyekben az utóbbi években létesült a vízvezeték. Az építési költség pl. a következő : Vác 2 083.000 P Gyöngyös 1,400.000 „ Eger 2.150.000 „ Esztergom 1.500.000 „ Szekszárd . .... . , ... 1.500.000 „ E szerint Gyöngyös volna a legelőnyösebb helyzetben, ámde itt a vízdíjmegállapitást nem előzte meg pontos kataszteri felvétel és számí­tás, ennek eredménye pedig, hogy a város igen kellemetlen helyzetbe került, mert az alacsony vízdíj nem fedezi a törlesztést és az üzemkölt­séget s 1928-ban 100.000 P hiány volt, mely ebben az évben 186.000 P-re emelkedik. A víz­díjakat tehát az egész vonalon fel kell emelni, ha a várost a csődtől meg akarják menteni s a vízvezetéket is tovább építeni. Egerben a helyzet hasonló volt, de a vá­ros segített a bajon, mert a vízdijakát már erre az évre 6 %-al emelte fel. Igen érdekes az az összehasonlító táblázat, amely 9 váci gazda vízdíját tünteti fel olykép, hogy mennyi évi vízdíjat fizetnének ezek sa­játos körülményeik folytán az öt összehasonlí­tott városban. E szerint: A váci lakos neve: Vácott fizet Gyöngyösön Egerben Esztergom­ban § h NS N t« M <D ti cc Mikuska J. 248-35 248'— 294-80 228 — 260 20 Vadkerti F. 51-52 66-— 58-­42­5865 Ribárszky P. 108-«8 108-­110-80 97 — 121-20 Pilinyi F. 115 12 136 — 118 40121 — 135-10 Králik I. 59-24 66'— 60-80 55~ 72-55 (Hunyadi-u.) 121-20 Králik I. 104-90 108-— 126-40 97­121-20 (Rákóczi-u.) Hídvégi J. 70-52 66'— 78-80 62­7645 Hever M. 95-72 80-— 11240 70 — 93 50 Rácz I. 56-— 15-­73-60 24 — 48-55 Aki tehát eddig az esztergomi vízdíjak magasságát kifogásolta, megnyugodhatik abban, hogy az új vízvezetékkel bíró városok között Esztergom vízdíjai a legalacsonyabbak, és ha e vizdijakat a lakosság pontosan fizeti, nálunk a vizdij felemelésére nem is lesz szükség. A takarékpénztár a hadirokkantaknak megfe­lelő számú kád- és gőz fürdőjegyet bocsájtott rendelkezésre a tulajdonát képező hóviz-gyógy­fürdő használatára. A jegyekért a súlyosabb hadirokkantak a közgyámi hivatalban jelent­kezhetnek. Tüzek az éjtszakában A Stefánia Anya- és Csecsemő'védő' Egyesület, hogy nehéz nemzetvódö hivatásának eleget te­gyen, minden évben karácsonyi vásárt, majd álarcos-bált és végül utcai gyűjtést szokott ren­dezni. Ezen 3 akciójának köszönhető, hogy si­került immár közel nyolc éve fenntartani az egyesületet, mert a tagdijak ugyancsak gyéren folynak be és a nagyobb tömeg valahogy nem akarja belátni, hogy mit jelent ezen egyesület működése, különösen a csecsemőhalandóság meg­gátlására. Hisz a magyar földön még kétszer annyi magyar fér el, mint ma él^— és akkor meg lesz a régi nagy Magyarország és visszatér a békebeli megélhetési lehetőség ! Akkor, mint a „Tüzek az éjtszakában" végződik: „Lesz még ünnep a világon." Az utcai gyűjtést a miniszter mindenütt betiltotta, az álarcosbál pedig már évek óta nem tetszik a hölgybizottságnak, amely nemcsak a bevételekre néz, de erkölcsi sikert is akar. Igy született meg az es.Mne, hogy az álarcos-bál he­lyett inkább egy műkedvelő előadást rendeznek a hölgyek. A terv nemcsak óriási anyagi sikert, de oly erkölcsi sikert is aratott, amely Eszter­gomban szinte páratlan! Hisszük, hogy ezután minden esztergomi kötelességének tartja a Ste­fániának még melegebb támogatását. A darabot az illusztris szerző, Földes Imre teljesen ingyen engedte át a szövetségnek. Hála és köszönet érte e helyen is. Hogy a darab a szerző sok sikerének a legjava, ehhez kétség nem fér. A darab tartalmáról nem írok, mert hiszen alig akadt olyan hazafiasán gon­dolkodó lélek Esztergomban, aki súlyos aka­dályoztatásán kívül ezt a darabot meg ne nézte volna. Ami a szereplöket illeti, bocsássák meg a hölgyszereplők, hogy először is Merényi Gyu­láról emlékezem meg, aki a sugó tragikus sze­repét adta. Istenadta színész tehetség ! Ugy ala­kított, hogy az ország bármelyik színpadán meg­I állana a helyét ! Marosi Marianka teljesen áté­i rezte szivével és sugárzó intelligenciájával a I szerepét. Jobban ezt a szerepet sem lehet ját­; szani. 0 pedig olyan egyéniség, hogy a bókokra nem sokat ad, mit írjam meg tehát, hogy csoda­szép volt a Melinda kosztümben is. Külön el­ismerést érdemel dr. Henitzky Géza, aki a szi­guranca főnökének intrikus szerepét játszotta oly megkapó hűséggel, hogy tekintettel a jelen­lévő és az izzó hazafiságtól lelkesedő ifjúságra, külön vigyázni kellett reá, nehogy valamelyik lelkes ifjú összetévessze ezt az ízig-vérig ma­gyarlelkű fiatalembert az intrikus oláh ren­dőrfőnökkel és meg ne verje. Kó'halmy László végre egyéniségének megfelelő szerepben jeles­kedhetett. Az ö egyénisége nem birja a bluett bolondságát, de mint Gálffy, kiváló és rendkí­vül rokonszenves volt. Meghatott mindenkit Kornháber Samuné a szinigazgatónó szerepében. Rumy Erzsi és Kornháber Magda, két csöppség, egyáltalán nem voltak elfogultak. És a jól el­mondott Magyar Hiszekegyre itt felhangzott a nyíltszíni taps, a siker legbiztosabb fokmérője. Willy Imre a román tábornok ellenszenves alak­ját vállalta: kitett magáért. A műkedvelők szim­patikus szerepeket szeretnek játszani, aki ily szerepekre vállalkozik, az már ezért is dicsére­tet érdemel. Diliért Gyula a színigazgatót és kétségbeesett apát alakította kitűnően. Eosznáky Edith, Irén szerepében, megjelenésével ós már is­mert műkedvelő rutinjával kedvesen hatott. Marosi József három szerepében is nagyon jól játszott. Klinda László is a régi jó műkedvelő volt. Két szerepben Hoffmann Béla Beeső szerepében ki­tűnő fellépésével különösen a fiatal leányok szi­vébe lopta be magát. (Kell-e ennél még több neki ?) Dibáczy, Kiss és Keszthelyi jól kiegészí­tették az együttest. Ég most egy néma szereplőről szólok, Ne­?nesszeghy Gyuláról, aki a szuronyos oláh ka­tona szerepében oly kabinetalakitást nyújtott, hogy mindenkit könnyekre fakasztott ós ezzel megmutatta, hogy kis szerepben is lehet szépet alakítani. Végül nem feledkezhetünk meg az eszter­gomi tanítónőképző intézet bájos növendékeiről sem, akik a „Nebántsvirág" kórusban kedvesen énekeltek. Borz Jolánka különösen kivált szép szólójával. Amint látjuk, egy majdnem egészen újon­nan összeállított gárda szerepelt, de ott volt mögöttük a rutinirozott rendező, Berán Károly, akinek mi, régi esztergomiak soha nem fogjuk elfelejteni, hogy mennyit fáradt szórakoztatá­sunkért. A sok kacagtató bolondság után most másodszor fakaszt szemünkben könnyeket. A „Pillangókisasszony" és „Tüzek az éjtszakában", ezek oly mesteri dolgok, amelyek nemcsak sok fáradtságot, de sok hozzáértést is igényeltek. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki csak egy gondolattal is hozzájárult a „Tüzek az éjt­szakában" tervezéséhez és elgondolásához. De a legnagyobb hálát ne várja tőlünk se a Stefánia Szövetség fáradhatatlan hölgybizottsága, se a szereplök, hanem menjen el mindenki megnézni a Stefánia helyiségébe azokat a gagyogó apró­ságokat és azokat a boldog anyákat, akik élve­zik ezen nemes intézmény összes előnyeit, ott megtalálhatják fáradtságuk jutalmát. (—i—n.) A Bakácskápolnai Máriakongregáció férfi­tagjait kérjük, szíveskedj ének teljes számban megjelenni ma vasárnap, d. u. 4 órára a rendes havi ájtatoságon ós az utána tartandó évi gyű­lésen. Vezetőség. Meghívó. A „Páduai Szent Antal Egyesü­let" ma, f. hó 28-án (vasárnap) délután 3 órá­kor a városház nagytermében közgyűlést tart, amelyre a tagokat tisztelettel meghivja az Elnök­ség. Tárgy : 1. P. Oslay Oswald szentferencrendi tartományi főnök ismerteti az Eger-városi sze­génygondozást. 2. P. Czirfusz Viktorin házfő­nök beszámolója az egyesület eddigi működé­séről. 3. Az egyesület tisztikarának ós intéző­bizottságának megválasztása, Turista kirándulás! Vasárnap, 28-án útirány: Vaskapu, Maróti-geiinc, Hoffmann-forrás, Czakó­nyereg, Dömös. Hajóval vissza. Mkezós háti­zsákból. Indulás : reggel a máv. p. u.-ról 9 kor, hol a budapesti „Fecske"-osztály csatlakozik. Vezető : Kemény Miklós Felkéretnek a turista testvérek, kik túrát kivannak vállalni, hogy azt Rottár Alfonznál bejelenteni szíveskedjenek. Az Iparoslányok Mária-Kongregációja f. hó 28-án (ma vasárnap) délután 6 órakor a Kath. Legényegylet nagytermében a következő vidám szórakoztató műsorral lép fel: 1. A kis harang. Énekli a kongregáció énekkara. 2. Az anyákhoz. Irta ós szavalja: Imrey Mariska. (Falusi életkép.) 4. Szép Ilonka. Melodráma. Szavalja. Újvári Rózsi. 5. Farkas—Tarnay : Mesék. 6. A király ­szállóban. Vígjáték 1 felvonásban. 7. Baba­tündér. Táncos jelenet. Helyárak: L hely ([—VIII. sor) 1 P, II. hely 60 fill., állóhely 40 fill., gyermekjegy 20 fill. Jegyek az előadás nap­ján a pénztárnál válthatók. Szeretettel várnak

Next

/
Thumbnails
Contents