ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-02-26 / 16. szám

XXXIII- évfolyam, 16. szám. Ara »© fillér Vasárnap, 1928. február 26. ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 f. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Katholicizmus és politika Esztergom, 1928. febr. 26. A katholicizmusnak lehet politikája és pedig az, hogy az Egyház virágozzék az országban, — de a katholikus ember sohase csináljon politikát a katholicizmusából. A magyar katholicizmus, hogy az Egyház szándékait érvényesíteni tudja, mind az egyes emberi élet, mind a közélet különféle ágazataiban kereshet és találhat formákat a cselekvésre és érvényesülésre, ós politikai irányok is vallhatják és követhetik Krisztus tanításainak igazságait életbevágó kérdésekben, de senki se vallja magát nagy katholikusnak és senkise hirdesse a katholikus igazságokat csak azért, hogy politikailag érvényesülhessen, illetőleg senkise használja a katholicizmus igazságainak erejét létra gyanánt a különféle egyéni előnyökkel járó érvényesülésre. A tisztes politika lehet a katholicizmus létrája, de a katholioizmus soha semmiféh politikának a létrája nem lehet. A katholicizmus és politika sokszor úgy viszonylanak egymáshoz, mint az igazság és az élet. Sohase hirdesse a katholicizmust az a politikus, akinek az élete nem fedi az igazságot, illetőleg akinek cselekedetei, politikai és közéleti tevékenysége nem Krisztus országának javára szolgálnak. Nem vagyunk angyalok és ha azok volnánk, nem is volna szükség az Egyházra, amelyet Krisztus épen a gyarló, bűnös emberek számára és megmentésére alapított, hogy megjavuljanak, tökéletesedjenek és üdvözüljenek: a küzdő Egyházból lesz a dicsőséges Egyház. De ne játsszunk a legszentebb elvekkel és ne könnyel műsködjünk a krisztusi igékkel ós értékekkel, és legyen pozitív élete a katholikus tökéletesedés szempontjából annak, aki hirdeti a katholicizmust, s legyen hite és meggyőződése annak is, aki hallgatja és mások szemeláttára és fülehallatára helyesel minden megmozdulást, szervezkedést és harcot Krisztusért. A XX. század modern gondolatainak reflektora keresi az emberi boldogulás útjait, valóságos eszmegyártás folyik az új, jobb világ megteremtésére, és politikai csatározások dúlnak, hogy az igazság ez, az igazság az, és a vége mindig az elszomorodás, a kétségbeesés, hogy a cél eléréséhez még hiányzik valami. Krisztus azt mondotta : „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!

a De O nemcsak hirdette ezt — és talán ebben különbözik a katholikus morál és életprogramm minden mástól, — hanem az utat végigjárta, az igazságot megmutatta és az életet végigélte, s ezen az úton, igazságon és életen épült fel a kétezeréves Egyház. A Katholikus Kör, amely az Egyház nevével egyesíti azokat, akik az életben Krisztus követői akarnak lenni, a politika szolgálatában nem áll, — de a Katholikus Körnek lehet politikája, s ez az, hogy Krisztus életprogrammját hirdeti és katholikus életszentséget követel. Ezt a Katholikus Kört üdvözöljük mai közgyűlése alkalmából, amikor ünneplő falai között fővédnöke, Magyarország biboros hercegprímása, Krisztus földi helytartójának követe is megjelenik, hogy dokumentálja az élete példájával üdvözítő Krisztust. A város hegyi útjait is javítani és csinosítani kell 1 Ehhez az érdekelt gazdaközönségnek is hozzá kell segíteni. Esztergom város közönsége kedveli a szépet, a kellemeset és ezekért jelentékeny áldozatra is kész, mit fényesen bizonyít az, hogy utcáit nem csak a közlekedésre alkalmasabb, hanem csinosabb burkolattal is építteti ki. A Szépítő Egyesület pedig rendelkezésére álló anyagi és szellemi eszközeivel valósággal szépíti, csinosítja az utcákat, tereket, sétányokat ós a természettől adományozott üdülőhelyet, a szigetet. Mindezekkel jövőnket is kívánjuk megalapozni, az idegenforgalmat is fokozni, csakhogy jövedelemhez juthasson az áldozatra kész közönség. Bizonyos erkölcsi kötelezettség a gazdálkodókra is háramlik. Ezen ópitő, alakító, szépítő munkában neki is részt kell vennie, ő is részesedni fog azon örömökben, melyek a csínosodás révén az egész város lakóira háramolhatoak. Mit csinosítson ? A hegyi utak szególyzetét, a források, kutak, patakok mentjének épségben való tartását, a létesítmények csinosabbá tételét és megőrzését anélkül, hogy jelentékeny anyagi áldozatot hozna, számba vehető munkát teljesítene. A mód egyszerű. Vegyük sorjába! A hegyiútak épségére, jókarban való tartására a város hatósága hegymestereinek jóizlésével gondoskodik, mit különben megkövetel a gazdálkodás is. Mégis nem sokból állana, ha a gazda maga a birtoktest alatt elhúzódó utat egy-egy kapavágással annak idején rendbehozná s nem várná be az útjavitók megérkezését. Az utak mentén a garádok, partoldalak gazosak, némely helyen valóságos bozótok ós a kártékony állatok szaporodási fészkei fejlődtek ki. Az úgynevezett líceumot csak ott kellene megtűrni, ahol a partvédelem azt kívánatossá teszi. Mily kellemes látványt nyújtana az egyenesre ültetett bokorsorok, a váltakozó színárnyalatok, a felváltva virágzó cserjék ünnepi pompája. Az értéktelen, gazos részek eltávolítása a gazdára is előnyös lenne, mert a tömérdek dudvával nem lenne kénytelen állandó harcban állani. Szegélyzetnek, de nem a szántóföldek mentén, hol az eke forog, alkalmasnak és olcsónak kínálkozik a ribiszke, egres, sajmeggy, mogyoró, szeder, — fagyai, kecskerágó, papsipka, vörösgyürü, gledicsia — orgona, hibiszkusz, bajnóca, som, rózsa, stb. Vagy néhány ágból összerótt kerítésre felfutó szőlő, vadszőlő, borostyán, futórózsa, iszalag, melyből csinos bejárót, kaput is lehetne alakítani, mely változatossá, tagozottá tenné a vezető utat. Nem kell attól tartani, hogy avatatlanok megtépázzák — talán kezdetben —, mert a szép, a kellemes megragadja még a durvalelküt is ós kíméletre indítja az el nem fásult lelkületét. Itt jön a felnőttek figyelmeztető szózata, mely a szépérzékre való hivatkozással inteni fogja a megtóvelyedöt. Példa erre a madárvédelem elterjedése. Nincs már csapda, nincs lépesvessző madárfogásra, nincs kalitka az ablakokban, eresz alatt éneklőmadárkával. Hajlik a mi népünk, csak a figyelmét kell felhívni, belátással van, megérti a jót. Rövid évek alatt követi a jó példát, Az igy csinosított, bokrositott út — igaz — nem nyújt védelmet, a bozót sem nyújtott, de egyenletességével kellemes érzéseket vált ki és a port is felfogja. A rend mindenkinek tetszik. A város közelében jól járható utak mentén források, kutak vannak. A kápolnák, a keresztek mintegy intő példák a békés megnyugvásra, a lelki felemelkedésre. Ekesitik, kedvessé teszik az egyes pontokat. Egyszerűen és mégis csinosan lehetne e helyeket vonzóbbá tenni. Nem új terheket akarok rakni vállainkra, esak egy kis csinosítást ajánlok e kirándulási helyekre, melyek üditő vizökkel, kedvező kilátásukkal egyébként is vonzók nekünk, de az idegenekre gondolok. A természetbarát, a turista, a kiránduló ábrándozóan vágyódik a szabd természetbe, a nyugalom, a csend, a növények világába. Számára a természet a béke, a Gondviselőhöz való felemelkedés legmagasabb fokát jelenti. Ezek nemcsak a panorámában gyönyörködhetnének, hanem azon a ponton is, ahol megnyugodni óhajtanak. A határban, a hegyi utakon levő keresztek környékét, annak tisztán, rendben való tartását maguk a gazdák is magukra vállalhatnak. Egykét dió-, hárs-, vagy szederfa árnyat adna, néhány bokor, néhány évelőnövény, cickafsrok, mályva, aster, canna, aranyvirág (Chrysanthemum) szívvirág, funkia, gaillardia, fátyolka, nőszirom (Iris), liliom, pyrethrum stb. pedig emelhetné a hatást. Az egyszerű padon megpihenhetne a fáradt, az öreg, a kiránduló. Egy rövid ima is száll majd a Gondviselőnkhöz, aki áldást ad napi munkánkra. A források, kutak környékének épségben, csinosságban való tartására az azt használó gazdaközönség gondoljon. Nekik is jó, ha abból a vizet kényelmesen meríthetik, ha az gondozottságban mindig rendelkezésre áll. Már most is sokan ellátogatnak a szabad természet Ölébe, hát mennyien jönnének az idegenek is, ha utaink kedvességökkel feledtetnék a köznapok fáradalmait s volna az üdülésre árnyas hely, hol a barátságos kis ozsonnát némi kényelemben lehetne elfogyasztani. Hány kosárka friss gyümölcs találna itt és 'ilyen alkalmakkor vevőre, fogyasztóra. Egy kis élelmességgel, jó Ízléssel, mérsékelt árakkal hány tálca cseresznye, eper, málna, kajszin fogyna el s nem kellene a piacra cipelni, ott félnapokat a drága munkaidőből elfecsérelni. Azokat az apró fűzfa-, káka-kosárkákat gyümölccsel együtt adnánk s igy a gyerekeknek, öregeknek volna valamelyes télikereset. Igy is lehet vonzani, igy is kedveskedhetünk azoknak, kik másutt szerzett pénzöket nálunk hagyják. Igy tesznek a nyaralótelepek lakói. Ezek meghallgatása után kértm a türelmes olvasót, vegyen részt jószándékú elgondolásomban s ha velem egy véleményen van, úgy vigye ezeket azok lelkébe is, kik a papírra vetett betűknek nem pártolói. Ez is egyik módja a kultúra terjesztésének, az idegenforgalom emelésének, gazdaságunk jövedelmezőségének. Sz. Oy, Megindul a személyhajó-forgalom Esztergom—Budapest között A Budapest—Dömös—Esztergom között naponkint közlekedő személyhajó járatokat a folyó évadban akként indítja meg a MFTR, hogy az első hajó Budapest—Eötvös-térről Esztergomba f. évi március hó 1-én 8 óra 30 p-kor, illetve 14 óra 20 p-kor. Esztergomból — Budapest — Eötvöstérre pedig folyó évi mársius 1-én 16 órakor, illetve március hó 2-án 4 órakor indul. A vonatkozó menetrendeket legközelebb közöljük. A budapesti és bécsi baromfi- ITAT} Aü T^T A IVTTkT kakasok és jérelk még korlátolt számban kaphatók aj V IJIiV/O-lZilJilIN JLfl az ÜDÜLŐBEN, Esztergom, Mária Terézia-utca. kiállításon díjazott tiszta faj