ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-02-12 / 12. szám

ESZTERGOM Megjelenikl'hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 f. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnáf. Barátságos város Esztergom, 1928. febr. 11. Harminc éve annak, hogy a város képviselőtestülete megalkotta a köztisztasági szabályrendeletet, amely azóta változatlanul szolgál irányadóul azoknak, akik a város rendjén és tisztaságán őrködni hivatottak. A szabályrendelet alkotói akkor igen ideális állapotokat tartottak szem előtt, innen annak egyik-másik túlzása, amellyel a rendelet betűszerinti végrehajtásának ellenőrzői olykor a mit sem sejtő polgárságot megriasztják. Másrészt el is evult három évtized alatt egyik másik pontja. Nem kell hosszan fejtegetnünk, mennyire fontos a város rendje és külső képe szempontjából annak tisztasága. A legnyomorultabb csőszkunyhó, a legrozogább szenttamási viskó, ha ki van söpörve, ha por, sár nem ékteleniti, adott körölmények között kellemes benyomást kelthet. .Vidéki ember irtózik a poloskás pesti bérkaszárnyáktól, viszont a pesti ember orrát fintorgatja, ha lakkcipője sáros lesz egy hepehupás falusi vagy kisvárosi utcán. Abban azonban mindkettő megegyezik, hogy a tiszta, kisöprött, szeméttel nem éktelenkeiő utca, udvar, vagy szoba jóleső a szemnek-léleknek egyaránt! Kicsiny falut nem házainak épi tészeti stilje, hanem azok fehérsége, utcáinak tisztasága teszi kedvessé az idegen részére. El sem mulasztja egyik-másik falu népe, hogy házait évenkint többször is ki ne meszelje, tatarozza s az utcákat legalább hetenkint alaposan ne söpörje. Városi helyen, igy Esztergomban amely a legszegényebb emberen is a lélek mélységét; őszinteségét, szeretetreméltóságát árulja el. A házon a tisztára mosott, ragyogó ablaküvegek azt hirdetik, hogy a házban tisztaság, rend és igy boldogság honol. Ahol az ablaküvegekre ügyelnek, bizonyára másutt sem tűrik a szemetet, mocskot! A másik a házak előtt levő gyalogjárók tisztántartása. Faluhelyen talán elég hetenkint egyszer söpörni, mert a forgalom minimális. Nálunk naponkint kellene a söprést végeztetni. Tanúi vagyunk nap-nap után annak, hogy bizonyos házak előtt a szemét hetekig megtalálható s csak olykor a jótékony szél könyörül rajta s viszi el — más háza tájékára. Legalább ezeknél helyénvaló, ha a gondviselőik hébe-korba hatósági figyelmeztetésben részesülnek! Ennyi, amit minden háztulajdonos, vagy házgondnok megtehet s amelyet hatóságilag is meg lehet köve telni anélkül, hogy elviselhetetlen zaklatást látna benne a polgár. Igy a kép, amelyet akár magunk, akár az idegenek alkotnak városunkról, kevésbbé lesz kietlen, kopár, visszataszító. Azt látjuk, érezzük és akaratlanul is kimutatjuk, hogy szegények vagyunk, csinosodásunkra keveset áldozhatunk. De azt, hogy szegénységünk mellett a tisztasággal, renddel sem törődünk, hogy a piszkot, rondaságot szegénységünk velejárójának higyjük és mutassuk ki, ezt ne engedjük s ne engedjék azok, akik e városnak ólén állanak ! Nem szigorúság, de talán az okos felvilágosítás is elegendő, hogy csekély eszközökkel és egy kis buzgósággal városunk házai és utcái valamivel barátságosabb külső képet nyerjenek! \ A közterek és uteák tisztaságáról talán más alkalommal. P—s. ig, nehezebb a házakat évenkint rendbehozatni. Nem is tapasztaljuk, hogy valami nagyon törnék magu kat utána a háztulajdonosok. Nem is követelhetjük, mert némelyik ház rendbehozatala nehéz pénzbe kerül. Városi helyen nem is lép fel senki oly igényekkel, amelyek gazdasági szempontból olykor lehetetlenek, vagy nehezen megvalósíthatók. Vannak azonban kívánalmak, amelyek pénzbe nem kerülnek, a mellett mégis anynyira hiányoznak, s hiányuk annyira visszatetszik, hogy megvalósításukat lehetetlen szóvá nem tennünk a nyilvánosság előtt. Házakról lévén szó, lehetetlen, hogy pl. a kapuk, ablakok tisztántartása valami rettenetes gondot és költséget igényelne! Pedig a ragyogó Esztergomban nagyon lassan javulnak a lakásviszonyok Egy- és kétszobás lakásokban van a legnagyobb kereslet Nálunk nem várható az ügynevezett lakáskrach A lakások fokozatos felszabadítására vonatkozó rendelet életbelépése és gyakorlati alkalmazása folytán országszerte változtak a lakásviszonyok. A fővárosban házb&rnegyedtől-házbérnegyedig változik a lakhatás képe. Ott, abban a nagy várakozásban, amely az 1928. évi építkezési kampányt megelőzi, mint disszonáns motívum vegyül bele a nagylakás-krachtól való félelem. A fővárosnak a változott gazdasági viszonyokhoz képest nem nagy-, hanem kislakásokra van szüksége, miután a kereslet éppen kizárólag e tekintetben mutatkozik. Ennek mert az államtól megfelelő lakbér pótlékot kapnak. Ez a lakbérpótlék azonban kis összeg, s a szabad lakásforgalom természetesen az összes lakások, s igy a régi házakban lévő nagylakások házbéreinek tetemes áremelkedését vonja maga után. Ilyen körülmények között a köztisztviselőknek járó állami pótlókból a házbérpluszt fedezni nem lehet és igy kénytelenek lesznek feladni nagylakásukat, vagy legjobb esetben összeköltözni egy másik családdal, ami végeredményben szintén egy nagylakás felszabadulását vonja maga után, Igy 30 ablak még a Jegrozzantabb házon is csa

^ azér

t tudják fizetni a jelen olyan, mint a tiszta tekintetű szem, legi már eléggé magas házbéreket, ellenére azonban a nagylakások a kis- teüát számítani lehet arra, hogy a la lakásokkal egyenlő arányban épültek, kasok szabad forgalmának visszaadása s ma az a helyzet, hogy kislakás még mindig nincsen elég, a nagylakások pedig már lefelé tendálnak, s a háromnégy szobásnál nagyobb lakások már a jelenleg érvényben levő házbérek mellett csaknem kiadhatatlanok. A háztulajdonosok nem szívesen fordulnak az árleszállítás keserű orvosságához. Egyrészt a nagylakások lefelé tendáló házbérei, másrészt az üresen álló nagylakások egyre növekvő száma sejteni engedi, hogy már jelenleg is mintegy 8—10 százalékkal több nagylakás van, mint amennyire szükség lenne. Az igazi nagylakás-kraeh azonban majd csak akkor fog bekövetkezni, ha a kormány ismét engedélyezi a lakások szabad forgalmát, Egy rendkívül fontos körülményt ugyanis nem szabad figyelmen kívül hagyni. A nagylakások csaknem 50 százalékát közepes állásban levő köztisztviselők lakják, következtében a nagylakások 20százaléka felszabadul. Igy tehát a nagylakás házbérek legjobb esetben is alig érhetik el a békebérek 65 százalékát, tekintettel arra, hogy a nagylakásokot lakó jól szituált középosztály teherbirósképessége a békeévekhez képest legalább 35 százalékkaj. csökkent. Természetesen a kiadások frontján egészen más a helyzet. Még távol vagyunk attól az időtől, midőn azt mondhatjuk, hogy a főváros kislakásszükséglete szaturálva van, A megejtett számitások azt igazolják, hogy legalább 20.000 kislakást kell még építeni, hogy a fővárosban normális lakásviszonyok legyenek, Pedig a fővárosban eddig is rengeteg lakás épült az utóbbi években. Esztergomban természetesen egészen más a helyzet. Itt általában igen lassan változnak és javulnak a lakásviszonyok. Városunkban igen nehezen megy az építkezés és ami mindezideig a lakásszaporitás ós az egészséges lakhatás érdekében történt, mindössze a Csarnok-utcai úgynevezett városi házak, egy pár elfogadható ripáriai ház és újabban a vármegyei bérház felépítése. A vármegyei bérházban hely jut néhány hajléktalan hivatalnak és helyet kap néhány tisztviselőcsalád, főként azok, amelyek most a Csarnok-utcai bérházakban laknak. A Csarnok-utcai bérlakások igy most városi tisztviselők részére jutnak, akik eddig egészségtelen lakásokban szoroskodtak. A ripáriai pár uj házban is csak alig néhány százaléka helyezkedhetett el az esztergomi családok százainak, amelyek szűk, egészségtelen lakásokban szoroskodnak. Az a nagyarányú családiházépités, amely más városokban már megindult és amely alkalmas lenne arra, hogy egészséges lakásviszonyokat teremtsen Esztergomban is, még mindig nem indult meg. A mai helyzet az, hogy meglehetősen nagy kereslet van mindenféle lakásban, de főképen a kétháromszobás lakásokban. Annyi bizonyos, hogyha a maihoz képest 50%-kal emelkedik is a- lakások száma, Esztergomban akkor sem lenne lakáskrach. Az árak pedig még nem alakultak ki, illetőleg még mindig messze vannak attól a normális állapottól és mórtéktől, hogy a normális keresetű ember megfizethető bérért egészséges,, rendes lakáshoz jussou. Igaz, hogy ebben sokféle tényező játszik közre. Egy nagyobb arányú családi házépítés, amely után vágyva-vágynak főképen az esztergomi tisztviselők és közalkalmazottak, sokat lendítene a helyzeten. Centrifugai regulatorok A gép megindul. Megy, liheg, dohog, A gőz süvít, tódulva sistereg, mig lassan vig pörgésbe kezdenek a centrifugai regulatorok. Éézgömb kobakjuk villogón forog s két karjuk két bilincs es rézgolyója lendülve indul nagy kitárulásra: a gép szeszélyes sok kis álmodója indul, hogy álmát most valóra váltsa. 0, annyi éjjel megmeredve álltak I Most vig forgásban mind ölelni vágynak, mindent elérni két karukkal vágynak a centrifugai regulatorok. Ó, furcsa, súlyos és kissé rút dolog a karjukon a rézgolyó-bilincs, de most már mindegy, ha van, vagy ha nincs. Több akarás és még több lendület! Egész, egész kitárt karokkal elérni mindent úgy lehet, ha mindgyorsabban egyre csak pörögnek a centrifugai regulatorok. Örök vonzása földnek — rögnek — s gonosz bilincsek egyre visszarántják a karjukat; — és mindhiába szántják maguk körül a léget: a vágy hiába fűt és hiába éget, Karjuk hiába villanó acél, hiába, hogy csak hajszál már a cél; mert szól a gépész : Eh, hat óra már! A gőz süvít. A gép megáll. Lankadva hullnak vissza a karok s újra kihűltén megmeredve állnak a centrifugai regulatorok. A Gép megindult. Megy, liheg, dohog s táruló karral hasztalan csak pörgünk. rajt — Centrifugai regulatorok. Walter Margit. HP" Vermesnél 14 napos, feltűnő olcsó leltári vásár! ""W