ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928
1928-11-18 / 89. szám
ESZTERGOM Megjelenik hetenkint [kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 f. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Fele!ős szerkesztő : Gábriel István Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel* vétetnek a „Hunnia" könyvnyomdaválialatnil. Ma gyászol Esztergom Trianonért, — és a ködbesüllyedt, nehezen lélekzí városra ráborul a legfeketébb magyar nap hangulata. Szomorú vasárnap, amikor megidézzük nyomorúságainkat, bajainkat, keserűségeinket, mintha nem éreznénk mindezeket naponta, minden lépésünkben! De megidézzük csak azért, hogy Trianon szemébe vághassuk évről-évre türelmetlenebbül és indulatosabban, hogy: mindennek te vagy az oka! Szembefordulunk Trianonnal, mint ahogy a becsületes, igazságszerető, jóakaratú ember elszántan fordul szembe a tisztességtelenséggel, a bűnnel, az igazságtalansággal, az elvakult rosszakarattal, — de Bobase forduljon magyar a magyarral szembe a harag, a bosszúállás fullánkjával és az igazságtalanság szivet-lelket ölő mérgével ! Különösen ne tegyen igy Trianon szerencsétlen nemzedéke, amelynek sok szeretetre ós emberiességre van szüksége, hogy el tudja viselni mártirsorsát. Nem vádolunk senkit ezen aj szomorú napon, nem vádolunk vezetöket és felelőseket, kis- és nagy-j embereket. Kell, hogy ma minden magyar embernek a lelke mélyén j magától is megszólaljon a jó hazafi, azaz a jó ember, az igazságos, méltányos, emberszerető, az önzetlen, a mások életét és kenyerét is megbecsülő. De azért sem vádolunk, mert a vádló szó talán ártana a hitnek és a bizakodásnak, — nekünk pedig mindeneken túl hinnünk kell, hinnünk egy jobb sorsban, hinnünk Magyarország feltámadásában ! (g) mm Ofven év ... — Szatzlauer János jubileuma. A céhrendszer üde levegője száll felónk ... A puritán becsületességet, a mindenki iránti tisztelet és megbecsülést, a mélységes hazafias érzést az iparosságnak ebbben a rombadőlt várában szívta magába. Az iparnak mesteri müvelése, a közönség becsületes és lelkiismeretes kiszolgálása voltak azok & pillérek, melyekre egy szebb, boldogabb jövő reményében kezdett építeni 1878-ban az iparát önállóan gyakorolni szándékozó Szatzlauer János. Fél évszázad az ipar szolgálatában! Ritka szép jubileum ! Ötven éven keresztül kora reggeltől — késő estig helytállni az élet taposó malmában, megküzdeni az élet ezer megpróbáltatásával, beletörődni a változott viszonyokba, elviselni a sors súlyos csapásait, — nehéz feladat . . . A munkás, becsületes élet földi jutalmát kell látni abban a magas korban, mellyel a Mindenható Szatzlauer Jánost megjutalmazta. Megengedtetett, hogy egyetlen fiát arra pályára nevelje, melyet egész életén át szeretett; megengedtetett látni gyermeke boldogságát s örülni az unokák kedveskedéseinek. S ma, mikor velünk együtt soksok tisztelője jókívánságokkal, halmozza el, talán csak egy kis felhő árnyékolja be az ő hazafias lelkét . . . A szorgalmas munka közben rohant az idő, egymásután peregtek le a napok s a régi Szenttamás ifjú iparosa öreg napjait a trianoni Esztergomban kénytelen leélni. * * * Az esztergomi ipartestület felterjesztésére a kereskedelemügyi miniszter meleghangú elismerő oklevéllel tüntette ki Szatzlauer Jánost. Ma, vasárnap délután 4 órakor a városháza közgyűlési termében ünnepélyes keretek között fogja az oklevelet Mátéffy Viktor oszággyü ési képviselő a kitüntetettnek átadni. Egy becsületben megőszült 83 éves iparos ünneplésére Esztergom város nemes közönségét és iparosságát szeretettel meghivja az ipartestület elnöksége. A Szent Erzsébetről nevezett Esztergomi Jótékony-Egylet f. hó 19-ón (héttőn) délután fél 4 órakor a Katholikus Kör nagytermében tartja közgyűlését. Az „Esztergom" tárcája Forgicb Ferenc, Pázmán) Péter és Ló3j Imre kincsei. Páxmány róxsafűxére kisebb-nagyobb metszett borostyánszemek bői és tüskés ezüstgolyócskákból áll. Végén izekre szedhető kereszt s ezüstszálakból font áttört művű medaillon van, amelynek egyik oldalán aranyozott alapon Nep. sz. János, a másik oidalán a Szentháromság képe látható, á rózsafűzért Scitovszky János primás magánkézből szerezte s 1853. jun. 1-ón a kincstárnak adományozta. Hitelességéhez szó fér. Az ezüst medaillon bizonyosan a 18. századból származó toldalék. Nep. sz. Jánost csak 1729-ben avatták szentté. Képe a „S. Joannes Nep. ora pro nobis" körirattal nem lehet a 18. század közepénél régibb. Lósy Imre primás (1687—1641.) hagyatékáról összefüggő leírásunk nincs. A leltárak különböző helyein talált adatokból tudjuk, hogy gyémántos aranymell keresztet aranylánccal, fedeles arany poharat gyémántokkal és rubintokkal díszítve, aranyozott ezüst kelyhet több vörös, kék és zöld zománcképpel, egy flandriai gobelint ós több szőnyeget hagyott a kincstárnak. Ma már csak az 5*9 cm. hosszú és 5 cm. szóles aranymellkeresxt van meg, amely engyenlőszárú keresztet alkot. A függőleges szár csak a karikával ós alul egy lecsüngő gyöngygyei hosszabb. Elülső lapján öt nagyobb i'azettált gyómáut, végén átlósan állított kisebb négyzetes és a sarokban ék alakú ötszögű gyémánt. Hátlapjának domború, áttört kék-zöld-fekete zománcos levéldísze a kereszt alakját követi. Kiemelkedő középrésze felnyitható és üt kerek kis rekeszt zár le. Magyar munka a XVII. századból. Lippay György (1642—1666.) emlékét egyedül Szent Erzsóbet botja hirdeti a kincstárban, amelyről már külön megemlékeztünk. Lippay hagyatékát az 1659. leltár végén egy 1667. évi jegyzék foglalja össze 66 pontban. Majdnem csupa egyházi fehérnemű a legszebb ma< yar és töröK hímzésekkel. Szerepel azonkívül 7 velum, 2 gremiale, 2 miseruha, egy fehér plnviale a királyné palástjából, amelyet I. Lipót koronázásakor hordott, 2 missale, breviáriumok, szertartáskönyvek, egy mitra, 3 kép, 1 ereklyetartó, több Agnus Dei, egy ezüst pásztorbot, két ezüst gyertyatartó gyöngyházdiszitéssel, egy hordozható oltár, egy ezüst lámpás. Lippaynak sz. Anna ereklyéje, amelyet néhány más ereklyével együtt egy fekete táblán üveg alatt tartott, most is megvan a kincstárban, de más tartóba helyezték a XVIll. század második felében. Még Pázmány Péter primássága idején gróf Pálffy István a főkáptalanhoz 1626. július 14-ón intézett levele szerint befogadta vöröskői várába a kincstár egyes tárgyait. Mivel a vöröskői várban tűz ütött ki s több kincstári műtárgy megrongálódott, a jfőkáptalan Lippay György primássága alatt, 1643ban Eszterházy Miklós nádortól kórt menedékhelyet, aki július 5-én kelt válaszában a lánzséri várat ajánlja föl. Egri Imre kanonok itt két évig őrizte a kincstárt. Majd 1663—67-ig Pozsonyban és részben Bécsben találjuk a kincstár drágább kincseit, ahol azokat Szegedy Mihály kanonok sokszor élete veszélyeztetésével védelmezte. Lippay közvetlen utódáról Szelepcséoyiről már megemlékeztünk. Széchényi György, KollonÍ8s Lipót, Keresztóly Ágost prímástól semmi emlék nem maradt fenn a kincstárban. Széchényi költségén építették Esztergomban a jezsuiták kollégiumát (részben a mostani primási palota földszintje és első emelete), a franciskánusok 'vízivárosi kolostorát és templomát (a mostani vizivárosi zárda legrégibb része ós a templom), valamint a belvárosi kolostoránál: földszintjót és első emeletét. Széchényi hatalmas kőcímere most is látható a keresztény múztum kőtárában. Ugyanitt megvan Szelepcsóuyi György ós Batthyány József kőcímere. Keresztóly Ágost vörösmárvány cimere, amely a vizivárosi Sz. István-plébániatemplomon függött (a mostani vizivárosi plébániaház), most a főszékesegyház kriptájában van. Dr. Lepold Antal. Nagy Szent Gergely templomában Róma, 192S. november. A minden keresztény előtt őrökre emlékezetes Colosseumhoz és a romjaiban is gigászi Circus Maximushoz egyformán közel emelkedik Nagy Szent Gergely pápa temploma. Valamikor paloták büszkélkedtek e helyen, hiszen a Möns Caeliuson a császári Róma előkelő családjai laktak. Itt állott az Aniciusok patríciusi háza is, ahol sz. Benedek szerzetének és családjának egyik legfőbb büszkesége, Nagy Szt. Gergely töltötte életét. Az egykori fényes paloták ma már eltűntek, csak a mulandóság ciprusa áll őrt a még megmaradt falromok mellett. Kunyhó is alig van itt s a csendbe csak a szomszéd zárdaiskola növendékeinek, meg az alant szaladó villamosnak hangjai csendülnek bele. Az ősi palota helyett templom áll a mellette a fehérruhás kamalduliak kolostora, a másik oldalon pedig három egybefoglalt oratórium. Széles kőlépcsőkön haladunk föl a rácsos előcsarnokhoz, melynek falain művészi síremlékek táblái regélnek emlékekben Igazdag nrultról, mikor Itália nemes szülöttei és a ködös Albion fiai itt kerestek egymás mellett békés megnyugvást az élet viharai után. S ahol a falakon ősi római oszlopfejek sorakoznak, más fehér márványlapokon finom longobard szalagfonatok kapcsolódnak, hogy szinte Pannónia lehelletét érezzük rajtuk, mely útjában itt pihent meg, hogy később újra visszaszálljon a magyar kereszténység első templomaiba. A kolostorból két szerzetes jön elénk. Kedvesen fogadnak. Büszkén mutatják Sz. Gergely szobájának falát, hol a nagy szent hires müveit irta; azt a hatalmas márványasztalt, melynél szegényeit jóllakatta és amelyhez a legenda szerint — az egyik falfestmény is ezt ábrázolja — egyszer angyal ült tizenharmadik szegénynek. Elgyönyörködünk Guido Reni és Domeniccbino színpompás képeiben s a márványszobrokban, melyeket Michelangelo tanítványa, a francia Cordier faragott remekbe. A templomban egyszercsak szemünkbe ötlik Serédi primás arekópe: művészi alkotások között bizony gyönge festmény. Az embernek kedve volna ide is vonatkoztatni a másik oldalon felfüggesztett cimer jelmondatát : non reeuso, elviselem ezt is. — De magyar emlékek csapnak ki róla s a dunaparti Esztergom képe merül föl szemem előtt. Kis kertbe megyünk ki s a regét nyes, de szépen gondozott vetemények között elfelejtjük, hogy világvárosban vagyunk, mikor egyik kísérőnk megszólal: ..Iskolatársa voltam öeminenciájának. Két évig közel ültünk egymáshoz az Anzelmiánua padjain." És páter Albericus elmereng a régi emlékeken,- mikor tovább megyünk. Társa magyaráz tovább. Az egyik oszlopon kőurnát muta Ma mindenki nézze meg az egyházmŰYószeti kiállitáet íi egyletben.