ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928
1928-11-04 / 85. szám
XXXIII- évfolyam, 8S. szám. Ára SÍO fillér Vasárnap, 1928. november 4. ESZTERGOM" Megjelenik hetenkint [kétszer: szerdán és KorBSZtéflV DOlitíkaí és táf SHdälfYli Í3D Kéziratok és előfizetések Kossuth Ujosva8árnap. ElőfizetésiJára egy hónapra 1 P 20 f. utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felNévtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István vétetnek a „Hunnia" kőnyvnyomdavállalatnái. A néma jaj. Esztergom, 1928. november 4. Ki ismeri Esztergomot, — de nem kívülről, hanem belülről ? ! Nézzenek össze az ismerők, egy percre ne tekintsék az úgynevezett „közérdeket" és a kisvárosi lekötelezettségek egyensúlyát, s mondják meg az igazat, amely tulajdonképen mindnyájunk szivében ott él, csak a keblek vannak ilyen vagy olyan „szempontok 8 szerint különféle szinűre meszelve. Jelentkezzék az a közfunkoionárius, az az egyesület, az a bármilyen ügyvivő, az a foglalkozási ág, az a hivatott vagy nem hivatott, vezető vagy közkatona, aki az utolsó tiz év alatt az esztergomi közügyekben vagy társadalomban erélyes szót vagy szerény hangot hallatott, irányított, tanácsolt, alkotott, vagy csendes munkát végzett, és nem érezte a lekicsinylés, a kritizádás, az akadékoskodó vádaskodás bunkóját a fején ! Itt mindenkit ütnek, mindenkit a becsmérlés szégyenszőnyegére rángatnak — sorra, kit előbb, kit később, és a tárgyilagos szemlélő szinte megdöbbenve nézi etft a szomorú következetességet, ezt a dics telén tusát, amely a trianoni csapások alatt kínlódó és ennek dacára a haladás új világa felé küzködó Esztergom közéletét jellemzi. "VégigAz „Esztergom" tárcája Forgách Ferenc, Pázmán) Péter és Lós} Imre kincsei. Dankó József az esztergomi kincstárról írt művében helyreigazította ugyan az 1818. 1854. és 1862. évi leltárnak tévedését s a zafírköves: mell keresztet, mint Pyber László keres: etjét publikálja. Mégis fennmaradt a legújabb időkig a tévhit, hogy ez a kereszt Pázmányé volt s azt Pázmány kis h ^resztjének nevezték. Simor János, Lippert József terve szerint elkószitteute a Pyber-kereszt némileg stilizált másolatát s Simor után Palásthy Pál é.3 Csernoch János is megcsináltatták a Pyber-kereszt másolatát azért, nie rt azt Pázmány kisebb me! 1 keresztje nek tartották. Amint a zafírköves mei Ikereszt nem lehetett Pázmányé, úgy a kincstárban látható zafírköves aranygy űrű sem volt az övé, mert stilkritikai szempontok figyelembevételével ezt a g'yűrű" a 18. század elejénél régebbre ne. m tehetjük. Tehát a zafírköves aranygyűrű minden valószínűség szerint szint én Pyber Lászlóé volt, aki a mell kei 'észten kiostorozzák a polgármestert és a becstelen vádak özönét zúdítják rá talán csak azért, mert a sürgetett haladás élére állott, — ütik a városi tanácsot, mert hogy maradi és nem jól gazdálkodik, azután meg ütik azért, mert költ és gazdálkodik, — ütik a képviselőtestületet, hogy a fejlődés iránt érzéke nincs, majd ütik azért, mert megszavazta a vízvezetéket és útépítést, — majd pedig kigyót-békát kiáltanak az országgyűlési képviselőre azért, mert a nagy költséggel járó városfejlesztési munkálatokat nem akadályozta meg — városszabályozást követelnek, majd ütik a városi mérnököt minden új építkezésnél, amikor a szabályozásnak érvényt akar szerezni, — mégegyszer ütik a polgármestert azért, mert nem köveztetett eléggé, azután meg azért, mert sokba kerültek a munkálatok, — majd közönség és vezetők egymásról mondanak kemény szentenciákat, és miközben halljuk a vágyakozást, hogy jó volna hivatásszerűen minden egyesületben a közéleti munka tárgyilagos kritikájára birni az embereket, amely okvetlenül a békére vezetne, — akkor megint váratlanul épen a tanítókat érik a fölényes támadások ostorcsapásai, akiket nem látnak minden új társadalmi alakulatban (hozzá kell tennünk, hogy nagyrészt azért, mert kevesen vannak), — végül kerülfordul a kocka, és sorra következik vül zafírköves gyűrűt is hagyott a kincstárnak. Van azonban a kincstárban egy ametisztköves aranygyűrű Pázmány idejéből, amely a kőfoglalat alatt ki baj ló levél- vagy sziromdiszen olyan fekete zománcos arabeszkeket mutat, amilyenek Pázmány igazi mellkeresztjén is vannak. Ez a gyűrű lehetett Pázmányé. Történeti bizonyítékunk e föltevés mellett nincsen. Egyik leltár sem nevezi meg ennek a gyűrűnek az eredeti tulajdonosát. Pázmány úrmutatója 1720-ban már törött volt. Elpusztult az ezüsttel díszített ébenfatalapzat. Egy évszázaddal később, 1818-ban nem emlékeznek többé rá, mert az akkor még mindig meglevő nagy Pázmány-íéle gyémántot Szelepcsényi monstranciájába akarják illeszteni, amelyen a gyémánt besrófolására nem találnak helyet. Nemsokára azután nyoma vész a gyémántnak is. Ma Pázmány kincseiből a VIII. Orbán pápától kapott ereklyetartó med ailIon, a címeres (és egy másik) miseruha, a mellkereszt, a stóla, a nagy kristályszekrény, egy ereklyetartó doboz, az ébenfaoltár s egy borostyánszemekből álló rózsafüzér található a kincstárban. Azonkivül a királyi eskükereszten és Várdai Pál moustranciáján Pázmány restauráló munkát végeztetett. ezen a kínos láncon az, aki még nem volt: az orvos, a tanár, az ügyész, a városatya, azután ismét a tanács, a polgármester, az egyesületek vezetői, dolgozói és tovább mindenki, aki a haladás fasciójában szerepet visz. Hogy mi ennek a folyamatnak az oka, ezt nehéz volna megállapítani. Talán a pusztulás és tönkremenés torkából való menekülés szenvedélye, talán a nyomor és szegénység eszeveszettsége, talán a mindenáron való érvényesülés, a máról-holnapra való modernizálódás hisztériája, talán hiúság, talán a vérszegény ember idegessége, vagy a képzelt bántalmak Esztergom kulturális életének szenzációs eredménye lesz a „Szövetség" művésztársaság által a Balassa Bálint Társaság részvételével rendezendő egyházművészeti kiállítás. A kiállítás rendezősége sem költséget, sem fáradságot nem kímélve olyan anyagot gyűjtött össze, mely mind a művészek jelentős nevénél, mind az anyag változatosságánál fogva számot tarthat a legnagyobb érdeklődésre. A magyar egyházmü.vószet legkimagaslóbb egyéniségei müveiből oly magas nivÓjú kiállítási anyagot sikerült összeállítani, aminő előkelő színvonalú együttest Esztergom müveit közönségének nem lesz egyhamar alkalma látni. A kiállításon, melynek fővédnükséKrisztus köpenyének ereklyetartója egy 3*2 cm. hosszú és VI cm. szeles ovális tfszta arany medaillon. Homorú peremén 6 gyöngy és 3 gömbös rubin gömbdróttal szegve (a felfüggesztésre karikával.) Benne kristálylapok alatt (egyik vörös alátéttel) Krisztus köpenyének részlete és egy pergamen lapocska. Az 1818. leltár szerint az ereklyét Pázmány VIII. Orbán pápától kapta, amikor mint II. Ferdinánd követe Rómában járt s a harmincéves háború borzalmainak véget vetni akarván, a békét közvetítette. Tehát a kicsi, de értékes ereklyetartó a legnagyobb magyarok egyikének világtörténelmi missziójával függ össze. Eddig a XVII. század második felében készült rokokó monstrancia-alakú ereklyetartó sugaras szekrényében — vattába csomagolva — őrizték s alig volt látható. Ujabban a tőle idegen ereklyetartóból kivétetett s külön látható a kincstár nagy vitrinjében. Az 1659. leltár szerint egyideig Egri Imre kristályedónyében Őrizték. Pázmány miseruhája sima selyemből készült, amely ma fakó rózsaszint mutat. A különálló s a hátsó és az elülső oldalon s űrűn elszórt természetes virágok nem a miseruha anyagába ^vannak hímezve, hanem a hímzett szövetről levágva a miseruhára lettek varrva. A miatti gyűlöletből fakadó elvakultság, — ki tudja, kinél mi az inditóoka annak, hogy a szeretet, igazság és megértés hangját elnyomva szivében — üssön és vágjon ?! Csak az az egy bizonyos, hogy minden igaztalan bántalomra a lélek mélyén azonnal válaszol valami néma jaj, és a lélek mélyén néma fájdalommal megszületik a minden áldozatos törekvést, minden nemes együttműködést megölő keserűség hangtalan forradalma. Mintha minden tanulság nélkül suhantak volna el a fekete évek fölöttünk ! ... Ez így nem mehet tovább, térjünk észre, amíg nem késő! gót dr. Serédi Jusztinián biboros hercegprímás úr öeminenciája vállalta s amelynek ünnepélyes megnyitása nov. ll-ón lesz, az egyházi művészetnek csaknem minden ága képviseletet nyer. Fali festmények kartonjaitól kezdve apró medaillon érmekig a legváltozatosabb különfóleségben fog sorakozni a művészetnek minden ága, mely a templommal és a vallás mélységes misztériumaival kapcsolatos. Kiváló érdekessége lesz a kiállításnak, a „Szövetség* elnökének, Horvát Jánosnak, a temetői hangulatok kiváló poétájának remek feszülete és mélységesen költői hangulatánál fogva közismert Jó Pásztorának egy fínom változata. Nem kevésbbé virágok szára, levele, szirma a természetes szint utánozza. Középen a virágok bizonyos raja szerint összefonódnak, de két oldal szimmetrikusan különkülön helyezkednek el. Császárkorona, tulipán, búzavirág, pipacs, passziflora, nefelejts, rózsa, árvácska, kökörcsin, rózsa, alma és körtevirág, harangvirág váltakozik. Hátul a középen alul Pázmány színes hímzett cimere a biborkalappal. Valószínűleg Pázmányé volt egy másik fakult rózsaszínű selyemmiseruha, amelynek szövetébe indáikkal összefonódó rózsák vannak préselve. A ruha két szélén egy-egy ós a középen két, ezüsttel ós aranynyal fölváltva hímzett buzakalászos szalag fut végig- Mikor ezt a miseruhát Pázmánynak tulajdonítjuk, a szájhagyományt követjük s a címeres Pázmány ruhával a hasonlóságra támaszkodunk. Okmányi bizonyíték nincs. Sőt a leltárak a hagyománynak látszólag ellenmondanak, mert csak egy vörös Pázmány-féle miseruháről tudnak. De a nevezett két miseruha szine nem határozott liturgikus vörös, hanem inkább határozatlan s fehér és vörös helyett használtatott. Mindkét misernha magyar munka. (Folytatjuk.) Dr. Lepold Antal i~*ammwfmmmaaäiBjfjj^^ ~'Hy II " 1 wBBBMaa asasaaasaasaaaaaaaMP 111 *' Egyházművészeti kiállítás Esztergomban. ÜPP** 1 Magyar Hét legjobb vására Veriiiesiiél!
