ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-10-14 / 79. szám

ESZTERGOM Megjelenik hetenkint [ kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára^egy hónapra 1 P 20 f. Névtelen közleményt'nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos­utca 30. szám alá küldendők. Hirdetésekkel­vétetnek> „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A város köztisztasága és közegészségügye a vár­megyei közigazgatási bizottság előtt Komárom-Esztergom egyelőre egye­sitett vármegyék közigazgatási bi­zottsága f. hó 9-én, kedden délelőtt 11 órakor gyűlést tartott, amelyen tárgysorozat előtt az elnöklő dr. ba­ráti Huszár Aladár főispán a bizott­ságban elsÓizben megjelent uj királyi tanfelügyelőt, dr. Sághy Imrét üd­vözölte. Schmidt Sándor bányafőtanácsos a vármegye területén mind gyak­rabban előforduló autószerencsétlen­ségek ügyében szólalt fel, amelyre vonatkozólag Palkovics László alis­pán bejelentette a bizottságnak, hogy az autóbalesetek meggátlására szigorú körrendeletet intézett illetékes ható­ságokhoz, hogy az autókat szigo rúan őrizzék ellen és a szabálytalan faajtókkal szemben könyörtelenül jár­janak el. Érdeklődéssel hallgatta a köz­igazgatási bizottság Ghyozy Elemér bizottsági tag előadását arról, hogy a vármegye területén pornografikus könyveket ajánlanak, amelyek a nép testónek-lelkenek megfertőzésére al­kalmasak. Előadását egy ilyen* a megye területén terjesztett pornog ráfikus könyv bemutatásával illuszt­rálta. A közigazgatási bizottság el­határozta, hogy a könyvek terjesz­tésének eltiltása érdekében felír a belügyminiszterhez. Dr. Sajó Lajos vármegyei tiszti főorvos előadta a közegészségügyi bizottság jelentését, amelyben kü­lönösen Esztergom város perifériális utcáin tapasztalt tűrhetetlen és a közegészségre nézve felette káros köztisztasági helyzet kritikája kel­tett feltűnést. Esztergom utcái álta­lában nincsenek fcsatornázva és igy a szennyvíz az utca felszinén folyik. Ez a szennyvíz, ott, ahol rossz a lefolyás — különösen a város külső utcáiban, — összegyűlemlik, rot­hadás áll be, amely a környék le­vegőjét egészségtelenné teszi. Ezen az állapoton okvetlenül segíteni kell. Az alapos segítséget természetesen csak az általános csatornázás nyújt­hatja, amely a város közönségétől igen nagy anyagi áldozatot követel s erre bizony a j vízvezeték óriási költségei után alig lehet gon­dolni. A kanalizálás előnyét ismeri és tapasztalja is a város közönsége a Széohenyi-tóren, a Jókai-, Deák-, Kossuth-utcán és a Ferenc József­úton, szóval a város közepén, ahol a csatornázás már megvan. Az álta­lános csatornázás szükségességét a vá­ros vezetősége is belátja. Addig is azonban, amig a város egész terü­letének csatornázására kerül a sor, a kérdéses utcákon minden lehető eszközzel tisztaságot és egészségileg kifogástalan helyzetet kell teremten egyrészt a köztisztasági szabályren­delet szigorú betartásával, másrészt az utcák gyakori tisztogatásával. A főispán elismeréssel volt az albizott­ság működése iránt, mégis az ő vé­leménye az, hogy ezt az ügyet a város vezetőségének kellett volna kezdeményeznie. Kedvezőtlen időben is megtartják az idei kegyeleti stafétát Esztergom szab. kir. város Testne velési Bizottsága folyó hó 21. napján j (vasárnap) délelőtt 11 órai kezdettel rendezi meg a városon keresztül a „Névtelen Hősök Stafétáját", melynek feltételei a következők : A verseny távja 3800 méter. Út­vonal a Hősök szobrától Simor János­utca, Rákóczi-tér, Ferenc József-út, Primás-tér, onnan Kolos-hidon át a Mária Valéria-útra, Mária Valéria-út, Horthy-hidon át Lőrinc- ós Kossuth Lajos-ntcákon át újra a Hősök szob­ráig. Ezen útvonalon összesen 14 váltóhely lesz egészen a cólszalagig. A versenyen induló csapatok a kö­vetkező csoportokba osztatnak be és biráltatnak el: 1. M. kir. honvédség csapatai. 2. Középiskolák (Főgimnázium, fő­reál, érseki tanitóképző). 3. Leventeegyesületek csapatai. 4. Helybeli ós vidéki sportegyesü­letek ós egyéb hazafias társadalmi egyletek. Nevezési zárlat: 1928. október 15­ón déli 12 óra. Nevezési dij nincsen. Díjazás a következő: Az első cso­portban a győztes csapat vitéz Szi­vós-Waldvogel József örökös vándor­díját, a másikban Mátéffy Viktor vándordiját, a harmadikban Eszter­gom szab. kir. rt. város vándordiját, továbbá a helybeli leventék győztes csapata ezenkívül a m, kir. honvéd helyőrség tisztikarának örökös ván­dordiját nyeri. E csoportban az első győztes csa­pat minden tagja ezüstözött, második és harmadik győztes csapat minden tagja a nagy, illetve a kis bronzérmet kapja. A negyedik csoport győztes Az „Esztergom" tárcája Szeiepcsényi György primás kincsei Szelepcsényi végigjárta az esztergomi káptalan móltóságait; földvári, pilisi ós bozóki apát volt; a csanádi, pécsi, egri püspökség I ós a kalocsai érsekség be­töltése után esztergomi érsek és pri­más lett 1666-ban. Meghalt 1685-ben a morvaországi Letovice-ben s Mária­cellben temették. Jól jövedelmező jara­daknaibói nagy vagyont szerzett. A mű­vészeteket nemcsak szerette, hanem mű­velte is. Római theologus korában Lugo kardinális előtt tartott disputáció­ját kiadta s abban közölte a saját ke­zével rajzolt Pázmány-a; cképet. Egész életében az esztergomi temp­lom és vár újjáépítésére gondolt. Azért gyűjtötte vagyonát és az egyházi "kin­cseket. 1683-ban a fölszabadító háború költségeire 493.000 forintot készpénz­ben, igen sok ezüstöt, 267,000 forintot terményben ós ingatlanban áldozott. Végrendeletében kifejezi azt a remé­nyét, hogy a király visszaadja majd szerencsésebb időben ezt az összeget az esztergomi egyháznak. De reményében csalódott. A hadikincstár örökre el­nyelte szédületes vagyonát ós a pénz­verésre fölajánlott ezüstöt. Sőt az idők viszontagságai az esztergomi egyház­nak hagyott egyéb drágaságait is el­tüntették. Egy hatalmas úrmutatót, 2 kelyhet, egy arany keresztet, 5 miseru­hát, 8 gobelint, 4 ezüstképet, egy drága aranyserleget, aranyórát s több kisebb tárgyat testált az esztergomi egyház­nak. Ma már csak a hires aranyfeszü­let — a királyi csókkereszt, a cso­dás arany koronázási kehely, a Bos­nyák püspöktől vásárolt kelyhe, egy moostraocia ós egy aranyhímzésű fehér miseruha van meg. Azonkívül a koro­názási eskükereszten ós a koronázási miseruhán megtalálhatók Szelepcsényi mell keresztjeinek gyöngyei, gyémántjai, amelyeket Bitthyány primás rendeli­letóre Keglevich Miklós gróf nagypré­post 1790-ben tétetett át. Szelepcsényi György 7 drb arany­gyűrűjét, amelyek közöl 4 drb gyé­mánttal volt díszítve (2 egyenkint 1000 tallért, egy 300 tallért, egy 400 tallért ért), kettő drb rubiuköves (egyik 100 tallért, a másik 100 forintot ért), egy drb zafírköves volt (50 forintot ért), az esztergomi káptalan 1688-ban elzá­logosította Kollonies Lipót kalocsai ér­seknél, aki Bécsben 1100 forintot ki­fizetett Valentin Valloth bécsi udvari ötvösnek az esztergomi káptalan által a nagyszombati székesegyháznak ren­delt nagy ezüst oltárkeresztórt és 6 drb nagy ezüst gyertyatartóért. Valen­tin Valloth a keresztet és a gyertya­tartódat Augsburgban készíttette, tehát nem mestere azoknak, hanem csak köz­vetítő szerepet játszott. A nagy ezüst kereszt most is megvan az esztergomi kincstárban, a hat gyertyatartót azon­ban 1793-ban pénzverés céljából a ki­rá'yi kamarának adta a káptalan. Te­hát a ma is meglevő nagy ezüst oltár­kereszt Szelepcsényi gyűrűinek árából készült s így az ő emlékét is őrzi. Az oltárkereszt és a 6 gyertyatartó munkája került 1100 forintba. Az ezüstauyagot a káptalan szolgáltatta. Atidott ugyanis Valloth ékszerésznek 12 kisebb gyertyatartót beolvasztás végett Ezek mind szópművü régi gyertyatar­tók voltak, amelyeknek beolvasztása műtörtóneti szempontból nagyon sajná­latos. Kettőt a Berényi-csaiád ajándé­kozott az egyháznak. Négyes lábaik teknősbékákon nyugodtak. Négy gyertyatartó Kutassy János pri­más hagyatékából származott. Kettő az az 1600. évszámot ós Kutassy címerét, kettő pedig az 1593. évszámot viselte. A többi négy gyertyatartó eredete is­me v etlen volt már akkor, mikor az 1687. évi leltárat készítették. Kollonics Lipót 1696-ban elfoglalta az esztergomi érseki széket. Trónfogla­lása emlékére a nála elzálogosított 7 drb Szelepcsónyi-féle gyűrűből r 4 drb­ot visszaajándókozott a székesegyház­nak. De amikor a káptalan a Nagy­szombat városával szemben fennálló adósságának törlesztésére Kollooicstól újból 2000 forint kölcsönt kért, akkor Kollonics a négy visszaajándékozott gyűrűből hármat ismét visszavett zálog­ként azzal az ígérettel, hogy amennyi­ben drágábban értékesíti, mint 2000 fo­rintért, al:kor a felárat az egyháznak visszaadja. (L. Illés István jelentését a káptalannak 1703-ból. Kápt. M. le­véltár.) Szelepcsényi négy mellkeresztjét a káptalan 1790-beu a királyi esküke­reszt ós a koronázási miseruha restau­rálására, valamint egy új ezüst bal­dachinum készítésére fordította. A mell­keresztekről nagy ós kisebb gyöngyö­ket, gyémántokat, ametiszteket, zafíro­kat, rubinokat ós egyéb drágáköveket levettek s a királyi eskükeresztre, il­letve a koronázási kazulára és infnlára applikálták. A megmaradt anyagot pe­dig munkadíj fejében adták az éksze­résznek. Az ezüst baldachinura igen sok régi ezüsttárgyat s egyéb kincseket is elnyelt. Az 1791. leltár szerint., amely For­gách Pál Liber Custodiaiis-ában foglal­tatik, egy széljegyzet azt mondja, hogy a koronázási misaruhát 1790-ben két régi kazula fölhasználásával állították össze. Sselepcsényi aranykelyhének patená­ját megnagyobbították a mell keresztek láncainak anyagából, hogy az így meg­nagyobbodott paténát az olajszentelós­uól, mint nagy táayórt használhassák. Bár Szelepcsényi emlékét a kincstár­ban ma már kevés tárgy örökíti meg, a nagy mecénást mégis móltón fölismeri a kincstár látogatója, mert Szelepcsényi tárgyai úgy nemes anyaguknál, mint mővészi kivitelüknél fogva elsőrangúak. Esztergomon kívül Mária-Zoli, Nyitra, Pozsony és Szepeshely nyújtanak fo­galmat Szelepcsényi pazar áldozatkész­ségéről. A hires nyitrai Evangóliárium Szelepcsényi ajándéka. (Folyt, köv.) Virág éé m vógigbélelt télikabátok 35 Pengőtől!

Next

/
Thumbnails
Contents