ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-09-02 / 67. szám

az újonnan épült vármegyei bérpalo­tában a hivatal helyiségeinek és be­rendezésének biztositása. Hivatali működésében előkelő úri modora, pontossága és szerénysége jellemezték. A vele kapcsolatban mű­ködő hatóságok, ax érdekelt felek,, fő­leg pedig nemes szivének, csillogó nyagolja a védekezést, nem szüretel. A tudomány irányitást ad. Kísérleteztünk a gabonaföl deken szőlőtelepítéssel, homokba ültetéssel rigolozás nélkül s mi lett a jövedé lem ? Elmaradt. Befektettük munkán­kat, belehordtuk kenyerünket, elte­mettük reményünket, időnket, mert kedélyének legközvetlenebb osztályo- j az évenként ismétlődő tavaszi fagyok sai, hivataltársai és a jóérzésű tanító- elsöpörték kilátásainkat, szóval sokan, ság igaz sajnálattal látják nyuga j so kan csalódtunk. Ez a múlté! lombavonulását. | Tekintsünk elfogulatlanul a jelenbe. Minden ismerőse és tisztelője azon j Dacára annak, hogy csak tized­őszinte fohásszal fordul a Mindenható- j résznyi termő szőlőnk van, mint volt hoz, hogy becsülettel megszolgált pi- , a 70-es években; dacára annak, hogy henésóhez még hoíszú éveken át tar- | csa k tizedrésznyi bor terem, mégis tós, friss egészséget ajándékozzon Bodnár Györgynek. Találja sok örö­mét alkotásainak felvirágzásában, a magyar tanügy Fellendülésében s mi­előbb — Szatmár felszabadulásában ! Borgazdaságunk múltja és jelene Irta : Szölgyémy Gyula. Szinte bizalmatlanul nézünk a cimre! A szőlőművelésnek, a borgaz­daságnak most nincs kedvező jelene ! Tisztes múltja van! Jövője is lesz ! Kell lennie ! Mfgállani ps nézni a törtetőket, panaszkodni és nem haladni az igé­nyek kielégítésében, elhibázott elma­radást jelent. Vessünk pillantást a mult szőlő-1 kölyért. Ez á meztelen igazság. Egy gazdaságába. | rókáról három bőrt! alig tudjuk elhelyezni, eladni. Ennek egy csomó oka van. Sokan legfőbb okul a bor adót kárhoztatják. Ez is egyik ok, de ezzel éppen úgy meg kell barátkozni, mint megalkudni tudjunk a dohány, a szesz, a cukor, a lukszus, a forgaimi és egyéb adókkal. Biz ez úgy van, hogy ki mit élvez, annak az élvezetért fizetnie kell. Ezzel nem azt mondom, mintha e nélkül nem volna jobb, de legalább mérséklésre volna .kilátás 1*) Ilyenekkei ne izgas­suk magunkat. Még csak azt se re­méljük, hogy a csmgernek nem lesz fogyasztási adója. Hát kérem, ne csi­náljunk szüretkor csingert, hanem a kesz, jó bort hígítsuk fel vízzel fo­gyasztás alkalmával. Ennek csak ez az orvossága, A törköly maradjon meg kifőzósre szeszanyagnak. A csin­gerpártfogók azt szeretnek, ha más­lás borunk is lenne, ha szabadon, adó nélkül is ihatnak, meg ha a szesz­főző ^égis jól fizetne a kiázott tör­Az 1870-es években mutatkozott a fillokszera. Ajánlották nyomban a szenkénegezést. Népünk ezt múló baj­nak tekintette. Kipusztultak szőlőink. Majd 1890. táján fellépett a peronosz­Milyen szőlofajok vannak nálunk elterjedve, mily ön borokat remélhe­tünk ezekből ? Ez két kérdés. Vegyük az elsőt. Elterjedt szőlőfajok a Fenér­dinka, a Budai, a Szlankamenka, a póra.; Jüveken, át ajánlották a rózolda- Kozmárról elterjedt rizling = Apro­pót. Mesze] ővel fecskendezték a me- fehér, a Slompert j továbbáa Kadarka, szes-vizet. Nem sokat használt. Eve- a Rácfekete. Kevesebb van a Mézes­ken át elpusztult a termés. j fehérből = sárgaazőlő, a Rajnai riz Ma mér a gazda nem idegenkedik a szénkónegezéstől, a permetezéstől, mert tapasztalásból, saját kárán való okulásból tudja, hogy ezek alkalma­zása nélkül sikeres szőlőtermés nincs. Vannak újnak mondott ellenségek és betegségek, melyek ellen szintén hanoim kell. Ki könnyelműen elha lingből = csomórizling, az Ezer­jóból = fehérfr ankus, a kövidinká­ból, és vörösdin kából. A többi alig érdemel említést. Ezek mind értékes szőlőfajok. *) Van erről magas helyen is S zó, de a befolyó jövedelmet- nem nélkülözhetik. A későbben érő, sokat termő fajok rendszerint kellőleg be nem érnek, mivel az időjárás nem kedvező, tehát korán szüretelve, nem eléggé, meg­édesedve kerül mustnak, így gyen­gébb, tüzes ugyan, de savanykás bort ad, mit a vevő nem tart kedvező mi nőségűnek. Pedig jó volna úgy eladni a közönséges korcsmai bort, mint a pecsenyebornak nevezett faj borokat ! A nemes kadarkával sem vagyunk sokkal jobban. E faj tud sokat is, jót is teremni, ha teljes érettségi fo­kát elérhetné. Mint vörös fajbor érték­kel bir, ára is van, de ott a hiba, bogy vagy Összekeverik az Ottelóval, vagy a fehér szőlő közé keverten sil­lerbort (kástélyos) ad, mi nem keres­kedelmi, hanem csak útszéli korcsmai bora lesz s így árával a többit is lefelé nyomja. Felemlítem, hogy kapkodásunkban ellettünk mindenféle elnevezés alatt fólamerikai hibrideket, melyeket állí­tólag sem kénegezni, sem permetezni nem kell, mégis bőven terem, de mint sajátságos illatú bort aztán eladni alig tudják, mert ez sem kereske­delmi árú. A kereskedelmi árúnak egyenletes minőségűnek kell lennie színben, íz­ben, zamatban szesztartalomban. A bornagykereskedő ezer hektolitert ad egyenlő minőséghez az ő vásárlóinak, mert a nagyvendéglős sem adhat fo­gyasztóinak napról-napra más és más bort. Ki tudnánk-e ily bornagykereske­reskedőt elógiteni ? Bátran kimondom: nem. Pedig mily jó lenne, ha termé­sünket ilyeneknek adhatnánk el s nem kellene az árért könyörögni, aprán­ként felvenni. Valamelyes javítást kellene első­sorban a fajok megválasztásában tenni, másodszor a terület minemüségéhez, lejtéséhez is alkalmazni kell a fajt. Egy francia azt mondta, nincs rossz faj, csak el kell a helyét találni éppen úgy, mint más gyümölcsfélének, mert különben hálátlanná válik. Helyi is­meretünk bőven van, ehhez tudnánk és kellene alkalmazkodni, de előre való gondoskodásban, áldozatkészség­ben szegénységünkkel takarózunk. Világháború előtt jobban voltunk! Vannak követésre méltó példák, melyeket magunk elé állithatnánk. Igy egy kisgazda észrevette, hogy néhány Mézesfehér =* sárgaszőlő tőkéje év­ről-évre nemcsak bőven terem, hanem termését ki is fejleszti, pompásan meg­érleli s erős fejlődésével szomszédjain túltesz. Döntéssel néhány év alatt el­szaporitotta, majd a beéredt venyigé­ket őszkor leszedve elvermelte, elő­gyökerezós után telepítésre felhasz­nálta. Ezen válogatási eljárás, egye­dek kijelölése szüretelőtt, meghálálná a fáradságot. Ugyanez történik az állattenyésztésben, a magnemesitósben, általában mindenütt, hol többet, job­bat, szebbet, háládatosabbat akarnak még a meglevőnél előállítani. Ez kö­vetésre méltó példa ! Ez volna borgazdaságunk jövőjének egyik alapja. Tehát ezen gondolatok­kal indulnánk a jelenből a jövőbe. HÍREK Vidéki hátralékos előfizető­inket kérjük, hogy az egyidjtt­leg megküldött csekktapon hátralékaikat rendezni szíves­kedjenek. Kormányzói elismerés. A kormányzó úr Őfőméltósága a belügyminiszter előterjesztésére megengedte, hogy Reviczky Elemér esztergomjárási fő­szolgabírónak nemzetvédelmi szempont­ból értékes szolgálataiért elismerése tudtul adassék. A hercegprímás őszi bérmaútja. Dr. Serédi Jusztinián biboros hercegprí­más ma kezdi meg őszi béraaautját a következő sorrendben: szeptember 2-án Budaőrs, 8-án Csolnok, 9-én Kirva, 10-én Szomor, 11-én Bajna, 12-ón Tardos, 16 án Szob, 17-én d. e. Tölgyes, d. u Börzsöny, 18-án Vámos­mikola, 19 én Kemence, 22-ón Győr. 23-án Révfalu, 24-ón Zámoly, 25-én Alsóvámos, 26-án Ásvány, 27-én Hé­dervár, 28 án Mosondarnó, 29-ón Dunakiliti. Az első Nemzeti Eucharisztikus Kon­gresszus október 5-én kezdődik. Orszá­gos óhaj nyilvánult meg abban az el­határozásban, hogy a magyar katholi­Az „Esztergom" .tárcája Magyar szent Erzsébet botja A magyar szentek — szent István, Adalbert, Gellért, Imre, László, a kassai vó-tantík csőn terek lyói s boldog Mar­git vezeklőöve mellett az esztergomi fő­székesegyház kincstárának igen kedves és fo tve őrzött kiucse magyarországi szent Erzsébetnek botja. Meleg megha­tódottsággal néznek a zarándokok a legnagyobb, és legtiszteltebb nöi szentek egyik ének , s a magyar rök örök büszke­ségének és példaképének erekiyéjére. Elgondolják annak az éjszakának bor­zalmait, amelyen Erzsébet kis fiával és bárom Jeányaval elhagyta Wartburg y£rát* Ügy látszik, hogy a száműzött sze.nt özvegy erre a botra tómaszkodva tette meg életének megrázó keresztút­ját. P, dig a valóság ellentmond a bot­hoz fűződő gyönyörű, legendának. A. Lot 122 cm. hosszú s 2 cm. átmé­rőjű , henger. Anyaga fenyőfa. Már a hpsszúság s a vékony ós törékeny anyag megcáfo'ja a föltevést, mintha az ereklye valaha vándorbot lett volna, A kincs­tár 1687. évi leltára, amely 21 évvel Lippay György primás halála után író­dott, azt állítja, hogy a botot Lippay György prímás (1642—66) ajándékozta a székesegyháznak s Lippay a drága ereklyét III. Ferdinánd királytól (1637— 1 57) kapta. II. vagy III. Ferdinándhoz II. György hess zeni 'őrgróf (1626—61.) ajándékaként juthatott. Még azt is ki­fejezetten megemlíti az idézett leltár, hogy a bot szent Erzsóbet ágyának fá­jából készült. A bot feje, amely göm­bös-gombban végződik ÓK alja aranyba foglalt. Az aranyon 17. századi gazdag és igém szép beágyazott fekete ós fe­hér zománcos arabeszkek vannak. Azon­kívül a boton csavarosán végigfut egy zoma.nct.aian aranyszalag- Az áttört művű gomb aranyfoglalatának tetején Hesszen zománcos cimere látható : kék alapon há rom vörös pó.lyával hasított, ágaskodó fehér oroszlán.. A gömbös gomb alja n, de még a heileres arany­foglalaton olvasható S. Elfcabetha, majd csavarosa ,n lefelé haladva Andreas II. Hierosoh /mitaoi, Hungáriáé regis et Gertrudi & Bojae fili.ae, Ludovici VI. Thuring iae et Hassiae L.andgravii conjux, nata an no reparatae Saíutis 1207. de­nata an ,uo 1231. (Szent Erzsóbet II. Endre anagyar király, Jeruzsálem ki­rálya e & bajor Gertrud leánya, VI. La­jos Tb föringia és Hesszen őrgrófjának feleség született az üdvösség 1207., moghf ilí 1231. évében.) Az aíán a boton csavarosán végigfutó aranj szalagon mindvégig nagy betűkkel olvas hatjaik a szent Erzsébettől leszár­mazó » hesszeni őrgrófok neveit: Sophia, prae< iácti Landgravii Ludovici et divae EIÍSÍ afoethae fi lia, Henrico magnaűimo Braí aantiae duci in matnmonium elo­cata -f-Henricus dux Brabantiae, iníans Has siae Ottó Landgravius Hassiae + Ludovicus I. Laiidgravius Hassiae -}­Hermannus Landgravius Hassiae -j­Ludovicus II. mitis et pacificus, Landgravius Hassiae, in Caesa­rom anno 1440. electus, impérium magno animo obs se rejecit -f- Ludo­vicus III. Hassiae Landgravius -f- Wil­helmus medius Hassiae Landgravius -4­Philipus I. Hassiae Landgravius -f- Geor­gius I. Hassiae Landgravius, Darmsta­dinae lineae conditor -j- Ludovicus fi­delis, Hassiae Landgravius -f- Georgius II. Hassiae Landgravius, qui paternae pictatis in Deum nec non fidelitatis et constantiae erga Caesarom et impérium aemulus originem suam per modo lau datos generationes recta serié ad S. Eiisabetham refert. (Zsófia, a f nt em­iitett Lajos őrgróf ós szent Erzsébet leánya nagylelkű Henrik brabanti her­ceg felesége lett. Ennek fia Henrik brabanti herceg ós Hessen hercege. Majd ettől a következő sorban szár­maznak a hesszeni őrgrófok: Ottó, I. Lajos, Hermann, szelid ós békeszerető IL Lajos, aki 1440. császárrá válasz­tatott, de azt nagylelkűi- g elutasította, III. Lajos, Vilmos, I. Fülöp, I. György a darmstadti ág megalapítója, Lajos -— a hűséges — II. György, aki apja méltó vetélytársa a vallásosságban, a császárhoz és a birodalomhoz való ki­tartó hűségben s aki eredetét a most emiitett nemzedékeken át egyenes ágon sz. Erzsébetig fölviszi.) II. Györgynél tovább nem megy a nemzedékek fölso­rolása. Tehát a bot, illetve az arany­foglalat II. György (1626—61.) alatt készült. L^jos — a hűséges — ós II. György a harmincéves háborúban hű­ségesen kitartottak II. és III. Ferdi­nánd császár mellett. Azért viselte La­jos a „hűséges" melléknevet s azért emeli ki II. György a maga hűségét is. II s III. Ferdinánd ós II. György őr­gróf közt őszinte barátság állhatott Uno. A hesszeni őrgróf a katholikus Ferdinándoknak aligha szerezhetett na­gyobb örömöt, mint szent Erzsébet va­lamely ereklyéjének fölajánlásával. Csontereklyót nem adhatott, Egyik elődje — a saját vérét megtagadó Fü­löp 1539-ben kirabolta ősanyjának, sz. Erzsébetnek gazdag sírját ós annak csontjait ólomszekrónybe zárva, ismeret­len helyen eltemette. Tehát a szent ágyának fájából eszter­gályoztatott egy botot s ezt díszesseo aranyba foglaltan császári barátjának adta. Szent Erzsébettől származása a buzgó katholikus II. ós III. Ferdinánd előtt kiváló becsülósre számithatott. A hesszeni őrgróf a botra rávésette a maga családfáját. Bár a tárgyi okok és a hitelt ér­demlő történeti följegyzés nem igazol­ják, hogy szent Erzsóbet az esztergomi kincstár ereklyéjét vándorbotul hasz­nálta: mégis kiválóan kedves ez a bot minden magyar katholikusnak, mert szent Erzsébet ágyának fájából készült s a nagy magyar szent emlékén kivül fölidézi a katholikus egyház érdemes bajnokainak, a Ferdinái dóknak, vala­mint zombori Lippay György primás áldott emlékét. Dr. Lepold Antal.

Next

/
Thumbnails
Contents