ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-01-22 / 6. szám

XXXÍII- évfolyam, ö szám. Am SO fillér Vasárnap 1928. január 24 ESZTERGOM •B————m 1 Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és va ári s»p. Előfizetési ára egy hónapral P. 2': fill. Cíó> telén közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő:gábriel István. Kéziratok és előflzetósek Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel­vétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdáoan A biboros hercegprímás diadalútja a magyar haza földjén Serédi Jusztinián dr M Magyaror­szág biboros hercegprímása, a szent­séges Atya küldötte csütörtökön hajnalban a megcsonkított, szen­vedő, ezer bajban sínylődő Csonka­ország földjére lépett. Az ország népe olyan lelkesedés­sel fogadta, aminő kevés embernek jutott osztályrészül. Apostoli kikül­detéséből, személyi kiválóságából a megbűnhődött mult után a várva­várt szebb jövendő himnusza csen­dül meg és jó3-íándékainak sikeréért buzgóimádságepedez százezrek ajakán. Hozsannától zengő diadalmenet volt ez, ami felejthetetlen lesz a ma­gyar katholikusság lelkében. A diadalmenetről tudósítónk nyo­mán az alábbi részleteket közöl­jük : A nagykanizsai állomáson Hajnali öt óra. A rosszul világított város rosszul kövezett, zeg-zugos ut­cáin fekete alakok hömpölyögnek a vasúti állomás felé. Olyan a város, mint egy éjszaka megbolygatott han­gyaboly. A. vasúti állomás perronja nappali fényárban ragyog. Zászlók alatt helyezkednek el a csoportosan érkező küldöttségek, testületek, cser­késze^ leventék, iskolák. A perront fenyőgalyakból vont gir­landok, nemzeti és kék-fehér színből szőtt drapériák díszítik. Az elsőosz­tályú váróterem ajtaja kápolna bejá­rattá van átalakítva, felette fehér ró­zsákból a kettős kereszt. Fél ha: óra előtt 10 perccel a ka­tonazene belekezd a Himnuszba, ve­zényszavak pattognak, érkezik József Ferenc főherceg, aki a jelentéseket fogadja és a sinek között felállított szónoki emelvény mel'ett áll meg Az állomásfőnök je­lenti, hogy a vonat 20 percet késik. A reggeli hűvös levegőben türelmet lenül topog a közönség. Hat óra előtt 10 perccel hirtelen mozgás támad, majd szájról szájra megy a jeladás: Jön a vonat! A katonazenekar a Hiszekegyet in­tonálja ... a kalapok lerepülnek a f jekről, éljenzés, kalaplengetés, kendő­lobogtatás, t-get ostromló éljenzés . .. A vonat közepén a hercegprimás sza lonkocsija, mig előtte ós mögötte a magyar zarándokok z&ufolt kocsijai, honnét kalaplengetve viszonozzák az üdvözlést. • A kocsi ajtajában megjelenik a hercegprímás alakja. Fiatal, jóságos arcán meghatott mosoly. Ruházata bíborral szegélye­zett fekete reverenda, fején bíbor kapucium. Mögötte Bárdos Rémig pannonha ] mi főapát és Zichy Aladár gróf. A hercegprimás fiatalos könnyed Seggel siet le a vonatról, szemében az öröm könnyei csillognak. Ekkor elébe lép József Ferenc főherceg és beszélni kezd: — Üdvözlőm Eminenciádat rbben a történelmi pillanatban, amikor a meg­csonkított haza földjére lép, üdvözlöm szűkebb családom és a Társadalmi EgyesüLetek Szövetsége nevében. Főmagasságod a sötét magyar éj­szakában érkezik, hogy a pirkadó magyar hajnal felé haladjon. Ebben a haladásban mögötte találja Eminenciád ennek a szenvedő, de re­ménykedő országnak minden lakosát bensőséges hittel, az élni akarás tett­erejével. Ezekben az érzésekben üd­vözlöm Fömagasságodat. Isten hozta ! Isten tartsa ! Isten éltesse ! A beszéd alatt a főpap láthatóan elérzékenyült és a főherceg karján a közönség harsogó éljenzése közepett bevonult kiséretével a bíbor drapériá­val díszített váróterembe, ahol helyet foglalt az emelvényen. Jobbján a pannonhalmi főapát, balján a főher­ceg foglalt hely öt ós megkezdődtek az üdvözlések. Ezek befejezése után a primás a nagykanizsai egyházközségi énekkar által énekelt p^pai himnusz hangjai mellet a vágányok között felállított szószékre ment és beszédet intézett a tömeghez, majd beszállt kocsijába és a vonat a közönség szüntelen éljen­zése és kendőiobogtatása közepett ki­robogott a pályaudvarról. Diadalmenet a Balaton partján. A vonat lassú, méltóságteljes tem­póban gördült ki a pályaudvarról. Kanizsáig szerb mozdony hozta a vo­natot. Itt virággal, magyar zászlóval díszített magyar gép állt a vonat élére. Az állomások végig diszitve, min­denütt zászlók alatt a hivek, iskolás gyermekek, leventék. Balatonszentgyörgyön a keszthelyi gazdasági akadémia ifjúsága tart sor­falat. Fonyódon, Siófokon, Lepsény­állomáson, Kiscséri pusztán, Szabad­battyánban a hivek és a hatóságok kiküldöttjei adják át üdvözletüket megható hódolattal és ragaszkodással. A fehérvári állomás képe Külön fejezetet és a szines tollal megirt tudósítások szivárványos nagy­szerűségét érdemelné meg a székes­fehérvári perron, amelyet még soha sem díszítettek nagyobb gonddal, fi­gyelemmel, mint most. Az állomásépületnek az üvegcsar­nok alatt végighúzódó falán gyönyörű piros-fehér-zöld és fehér-kék lr«.périák futottak végig. Helyenként ezek a dra­périák csokorba fonódtak, mint valami nagyszerű, nemzetiszínű rózsák. Az üvegcsarnok négy sínpárt átívelő te­tejéről az első sínpár felett villamos körtékből alkotott lánc hullámzott a csarnok egyik végétől a másikig. És ez a gjönyörű girland örökzöld lom­bokból font meeés háttérben kígyózott tova. A villanyivek minuen hajlásá­nál egy-egy méltóságosan lengő nagy zászló szövetje pompázott ünnepélye­sen. És a hullámzó óriási villamos csipke közepén a remek díszítés ékes­sége : egy óriási tábla, amelynek színe bíbor volt, mint a főpásztori ornátus szövetje. A tábla közepén fe­hér kettős kereszt, amelynek vonalait 64 nagy villamos körte fénye dombo­rította ki. A ragyogó kereszt alatt markáns betűkkel a felirat. Az új primás jeligéje : Iustitia et Pax! Es a kereszt és a felirat, szóval az egész tábla örökzöld lombfüzér kere­tében. Gyönyörű volt s az emb^r aka­ratlan elámult, miko • a sok-sok vil­lants ámpa kigyulladásával ez a zöld keret, is még jobban megszépült, meg­szinesedett: a lombok közt piros­fehér-zöld villanykörték rejtőztek. , A főbejáratnál csak belépőjegyek felmutatása mellett engedik be az embereket. Az állomás két végénél már nem ilyen szigorú a kordon, pe­dig jobbról is, ba'rol is a csarnok végénél egy lovasrendőr áll. Mereven, mint valami szobor. A fedett perron közepén a főkijárat folytatása gyanánt disz.-isakos rend­őrök féltve őrizték azt a két méter széles meggyét, am^ly az emb«rsÖvény között nyilt a sínpárokig s itt öblö­sen félkörben kiszélesedett. Itt le«z az üdvözlés, a felejthetet­len aktus itt megy végbe. Ez a kört bezáró kordon igen Szigorú, c'serkész fiúk hosszú botjaikkal valóságos kerí­tést képeznek, áthatolhatatlan kerí­tést. A kordon védelme alatt pedig a katonazenekar 03 a városi dalárda. Közöttük szőnyegekkel letakart dobo­gó Itt áll Széchenyi Viktor gróf fő­ispán. Az emelvények mellett pompá­zatos ruhában megyei és városi haj­dúk áUanak. Fél tiz. A tömeg türelmesen, moz­dulatlanul áll és vár. Már félórával előbb elterjedt a hir, hogy a gyors­vonat 35 percet késik. Mindenki ter­mészetesnek találja ezt, hiszen min­denütt ünneplik Őt. . . A dalárda összeáll, mellettük ma­g}^arruh4s kis leányok. Zárdisták. Virágcsokor a kezükben. A virág Csokron szalag a szalagon f-lirás. E* : Az ó'skoronáző városunkból mély hódo­latuk és szeretetük jeléül a Szatmári Ir­galmas Nővérek és növendékeik 1928. január 19. Háromnegyed tiz. Izgatottság, moz­gás, suttogások: — Jön. Jön. — Jön a vonat. — A hercegprimás vonata. A váltótoronynál lassan elkanyaro­dik a vonat. Mindenki lélekzetvissza* fojtva figyel és ebben az áhítatos, csodálatos csendben felzeng a katona­zenekar és a vonat ünnepélyes lassú­sággal a pápai himnusz akkordjai mellett gördül az üvege áarnok alá. A hercegprimás vonatának monst­ruózus mozdonya csupa virág ós lobogó. A mozdony elején hófehér kettős kereszt. Megáll a vonat. A szalonkocsi aj­taja pontosan a hercegprimás részére elkészített pódium előtt áll meg. A katonazenekar fáradhatatlanul játssza a pápai himnuszt s közben ezer meg ezer kendő leng a vonat ablakai felé s minden szem a szalon­kocsi ajtajára saegeződik, ahonnan frissen, a hosszú és fárasztó út leg­kisebb nyoma nélkül kiszáll a her­cegprimás, Serédi Jusztinián. A pápai himnusz után a városi da­lárda ajkán zendül az ének, a Zarán­dokok dala... Ezalatt a hercegprimás köszöntötte az üdvözlésére siető Széchenyi főis­pánt, kedvesen fogadta a kis zárdista lányok virágait majd az emelvényen állva hallgatta végig gróf Széchenyi Viktor főispán nagy lelkesedós köze­pette elmondott üdvözlő beszédét, aki többek közt a következőket mondotta: „A Magyarok Istene adja, hogy mindama jószándék, terv, mely Eminenciád keblét ma dagasztja — valóra válhassak ! Adja, hogy keresztény katholikus hitünknek buzgó hirdetője ós ápolója, de egyszersmind az egész magyar ke­reszténységnek szeretettel megértő zászlós Ura legyen ! Adja, hogy primási uralkodása alatt megérhessük, hogy a csonkitatlan Nagymagryarország királyának fejére Eminenciád illeszthesse reá Szent Ist­ván koronáját!" A lelkes beszédre Serédi herceg­primás latható elfogódottsággal vála­szolt. Hiszen káprázatosabb fénnyel, bensőségesebb hódolattal, impozánsabb módon nem ünnepelhette eddig váres, még csak megközelítően sem úgy a legfőbb w pHipot, mint az őskoronázó Székesfehérvár. Budapesten A budapesti Délivasút pályaudva­rának nagy csarnoka lobogódiszben: ormán a pápa, a nemzet és a főváros szinei pompáznak. Az elsőosztályú várótermet ez alkalomból bíborvörös kárpitokkal ékesítették fel. Vele szem­közt a váróterem kijáratát bibor­baldachinnal képezték ki, rajta az or­szág, a hercegprimás és a főváros babérkoszorús címere. A váróteremből az érkezési vágá­nyig dobogót építettek. Vörös szőnyeg fut rajta. Két oldalt a Ferenc József­intézet díszruhás növendékei állanak sorfalat. Tiz óra előtt néhány perccel ugyan­í csak idesorakoznak kord ont állni a Nemzeti zászlók rojttal ellátva már 8 pengőért VIRÁG ES SZÁNTÓNÁL!

Next

/
Thumbnails
Contents