ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-07-25 / 57. szám

XXXIII évfolyam, 57. szám. Arm 141 fillér Szerda, 1928. július 25 ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 f. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos­utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel" vétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. mmmmwmm Az első évforduló Egy éve, hogy Csernoch János bibornok hercegprimás meghalt. Az ő lelkének már nincsenek évei. Az örökkévalóságra nem illenek az idő­mértékek. De porladó testének sir­kövén időhatározó áll : meghalt 1927. júl. 25-én. S a mulandó világ attól a dátumtól számitja, bogy Csernoch János elköltözött körünkből. Újra gyászpompába öltözik az esztergomi bazilika. Magas katafalk épül, amelyre ráborul az elárvult bíbornoki kalap. Gyászkeretes pri­mási cimertáblák lengenek.. Serédi Jusztinián bibornok | hercegprimás nagy elődjéért ünnepies rekviemet mond. Búsan szólnak a főszékes­egyház harangjai. Egy évvel ezelőtt a Nagyboldogasszony harangja még egyedül siratta a nagy idők nagy prímását. Sz. Adalbert, Szt. István és Szt. József harangjai, amelyeket a nagybeteg primás még megren­delt, nem érkeztek meg idejében. A halál gyorsabb volt náluk. Most az évfordulón annál fájdalmasabban bele­szólnak a sirató kórusba s kipótol­ják mindazt, amit elmulasztottak. Alkotójukat bucsúzfatják. Szt. Adal­bert harangjára Csernoch primás rá­vésette a maga képét s ráíratta a harang peremére, hogy annak hang­jával ő fogja a magyar haza és az esztergomi főegyházmegye szomorú sorsát siratni s a megcsonkított haza és főegyházmegye [föltámadásáért a végtelen irgalmasságú Istent meg­kérlelni . . . Halljuk a harang érc­szavában az ő hangját... azt a kemény, férfias hangot, amelyet csak egy nagy harang tolmácsolhat, a hajt­hatatlan akarat, a fogyhatatlan ener­gia szavát; az acélos munka s a gigászi föladatok közt eltöltött élet­nek kemény ütemét, a reményt és bi­zalmat lehelő főpásztori szózatot. Imádkozzunk e szomorú évfordu­lón az elhunyt bibornok érsekért és imádkozzunk vele együtt a hazáért és az esztergomi főegyházmegyéért! Már nagyon gyönge volt Csernoch primás, mikor az új harangokra szánt föliratok tervezetét neki bemu­tattuk. Lelke már az örökkévalóság végtelen mezőit kémlelte s csak hí­vásra jelent meg abban a világban, amelytől búcsúzni készült. Nam akarta, hogy a neve a harangokra kerüljön. Profán hiúságnak tetszett neki az adományozó nevének megörökítése. De amikor az Adalbert harangra szánt mondatot olvasta : „Hangod­ban az irgalmas Istent hívja, hazája és egyháza balsorsát siratja Csernoch János", szeme fölragyogott s helyes­lőleg bólintott. „Igen, ezt írjátok rá. Hallja főpapi imámat az egész or­szág. Amiért eddig dolgoztam, ezen­túl imádkozni fogok. Imádkozzatok velem és imádkozzatok érettem.* Lenn, a főszékesegyház kriptájá­ban Csernooh János egy éves sirja előtt gyertyák fénye világol, friss virágok illatoznak. Emlékező embe­rek bánatos meghatottsággal imád­koznak. A fekete márvány kő ara­nyos betűi hidegen megvillannak. Valamit mondanak. Egy hosszú nagy életnek rövidke foglalatát. De nem azt, amit a sir beszél, s amit a lá­togatók a sírba belebeszélnek. Mert az a misztikus párbeszéd szavakba nem foglalható. Ez a sir a régi, hatalmas és boldog Magyarország­ról, fényes országgyűlésekről, győ­zelmes haderőkről és szemkápráztató királykoronázásról mesél s az eljö­vendő nagy és hatalmas Magyar­országról jósol. S a látogatók mind megértik a sirnak misztériumát... a föltámadás igéretét s imádságuk végén szilárd bizonyossággal ismé­telik : Amen, amen. Dr. Lepold Antal. Az Esztergomi Tűzoltótestület 60 éves működése ii. Az 1875—76-i tél eddig nem ismert szigorral köszöntött be. A kemény hideg hetekig tartott, csontig érő szelek fájtak. Vastag hó és jégréteg borította a vidéket. A Duna sok he­lyen fenékig fagyott be. Az idősebb emberek veszedelmet jósoltak: a Duna ki nem kerülhető tavaszi áradását. Nem tudni, a közelgő veszedelem, vagy a tűzoltóság vezetősége éa a város között kitört villongás okozta-e a bekövetkezett változást ? Schwarcz József a tűzoltóparancsnokságról ön­ként lemondott ós helyébe 1874-ben Beliczay Gyulát választották meg Sxiklay József elnöklete alatt. Szik lay József azonban nera sokáig ma­radt elnök, helyét Kruplaniex Kál­mán foglalta el. Beliczay Gyula a testület átszerve­zésével kezdte meg a munkát. Az egylet megfogyatkozott működő tag­jait, igaz, csak. 128-ra tudta emelni, de hamarosan 180-at mutatott ki. A régi lelkesedés lassan-lassan visza­tért. A munkát nagyban megkönnyí­tette az a mozgalom is, hogy a hely­beli ügyvédek, orvosok és mérnökök önként jelentkeztek tagnak. Legény­sorba álltak ós minden igyekezetükkel szolgálták a testület céljait. Ebben az időben a gazdasági vi­szonyok is kedvezőek voltak és meg­lehetős jólétnek örvendtek a polgárok. Az alapító tagok sorában büszkén emlegették Simor János hercegprí­mást, gróf Forgács Agostot, Szabó József püspököt és számos előkelősé­get. Párkány mezőváros is belépett az alapitótagok sorába. A pártoló ta­gok a 200­at érik el é8 ezek kőzött sok, ma is viselt neveket találunk. Megalakul a tűzoltózenekar is Lan­ger Ede vezetésével. Hamarosan osz­tatlan elismerést szereznek, amit tel­jessé az egymást érő műkedvelői elő­adásokkal tesznek. A bevételeket rész­ben a felszerelésre, részben egy be­szerzendő zászlóra fordítják. Pór Antal plébános és országgyű­lési képviselő buzgó munkásságot fejt ki a tűzoltózászló beszerzésére. A meglévő összeget saját pénzéből 400 forintra egészíti ki és Budapest­ről diszes zászlót rendel. Nagy elő­készületet tesznek a zászlószentelési ünnepségre. Már a napot is kitűzték. Aggasztó hírek jöttek. A hó és jég megindult, a Duna veszedelmesen áradt. Az öregek jóslása valóra vált. A védekezés nagy ós lázas munká­jában a tűzoltótestület az első sorban dolgozott. 130 tagjával külön csapa­tot alkotott. Hozzájuk csatlakoztak a pártoló tagok is, a fogattulajdonosok­kal és állandó szolgálatot teljesítettek. Beliczay Gyula erős kézzel, kitűnő szervező képességgel állt az élen. De megállíthatta-e emberi erő a haragos, bőszült Dunát ? . . . Rettenetes erővel lépett ki medré­ből. Február 21-ón betört Eszter­gomba is és a város délnyugati ré­szét teljesen elöntötte. Sok helyen két öl mély volt a víz. A tűzoltó­testület éjjel-nappal résztvett a men­tési munkalatokban és a rend fenn­tartásában. Tűzoltóink nemcsak az emberek életéért és a vagyonok meg­mentéséért dolgoztak, hanem intézmé­nyükért is. Mindenkorra tekintélyt ós megbecsülést kívántak szerezni. Céljukat elérték. A lakosság lekö­telezett hálával állt a tűzoltóság mellé és a város az árviz elmultával, di­csérő oklevelet juttatott a vezető­séghez. A következő években az árviz pusz­tításait szenvedte a lakosság és min­den munka a kár pótlására irányult. 1879-ben "új tisztikar vette át a vezetést. Főparancsnokává Reviczky Győző, mezei aljegyzőt választották meg. Kruplanicz Kálmán alispán el­nök helyét Palkovics Károly polgár­mester foglalta el. Alparancsnok Dóezy Ferenc lett, titkár Niedermann Jó­zsef, pénztáros Waldvogel József, lel­kész gróf Csáky Károly plébános, or­vos Hübschl Antal. Reviczky Győző nagy eréllyel é» kitartó buzgalommal kezdte meg mű­ködésót. Erős kézzel kellett dolgoznia, mert a Duna áradása óta mindunta­lan újabb bajok merültek fel. Válság, válság után következett. Újra üres lett az elnöki szék. PaU kovics Károlyt Pap János, a konzer­vatív h. polgármester követte. Re­viczky Győző főparancsnok egyedül maradt, a már-már szóteső testület létkérdése az ő vállaira, nehezedett. Rövid idő alatt új életerőt teremtett ós a testületet szilárdabb alapokra helyezte. De mintha balsors szegődött volna a tűzoltótestület nyomába. Reviczky Győzőnek távoznia kellett. Muzslai főszolgabíróvá nevezték ki. Reviczky Győző főparancsnok ide­jén egy veszedelmesebb tűz volt Esz­tergomban. Szenttamáson, a Kálvária­kápol ni mellett egy ház gyuladt ki és félő volt, hogy a szomszédos fa­házak is a tüz martalékává lesznek. A hegyre állatokkal nem lehetett vizet felvonatni, embereknek kellett a kocsikhoz állani. Reviczky. Győző főparancsnok az égő ház szomszédsá­gában álló ház tetejéről osztott pa­rancsot. Az emberek sehogysem bol­dogultak a meredek hegyoldalban a lajtos kocsikkal. Viz kellett. Reviczky főparancsnok sürgősen kért vizet. Kis trombitájával a szokásos jelzést adta le: tra-ra tra-ra! Vizet, vizet! A kis trombita hangjaira felüti fe­jét egy Jozsenás nevezetű tót molnár, aki több emberrel egy lajtos kocsi körül erőlködött. — Ne tubikájj ott fenn, hanem gyere le kocsit tónyi — szólt a tót Re­viczky főparancsnok felé. (Zárójelben irjnk meg a feleletet, Reviczky főparancsnok lejött a ház­ról és a morgolódó tótot nem éppen szófukarkodva alaposan „lekezelte.** Egy kettőre fenn volt a lajt.) W. 0. (Folyt, köv.) Emelkedik a lakásbér augusztus l-én. Az 1927. évi novemberi bér 85 száza­lékát kell fizetni. — A mult negyedhez képest 6 24 százalék a drágulás. A közeledő augusztusi bórnegyeben továbbfolytatódik a lakásbérek emel­kedése, hogy azután a jövő májusban elérje az 1927. évi novemberi bér száz százalékát A májusi negyedben az 1927, évi novemberi bér nyolcvan százalékát fizettük, augusztusban a lakásrende­let értelmében már nyolcvanöt száza­lékra növekszik a lakbér, ami tuiajdonképen 8 24 százalékos bér­emelkedést jelent. Ebben az összegben a közüzemi dij, tehát a vízvezetéki dij is és szemét­pénz is benne van. A Vermes-cég a 14 napos olcsó vásárt 8 nappal meghosszabbította! Az árak még olcsóbbak! Ezen ritka vásárlási alkalmat ajánlatos kihasználni! =====

Next

/
Thumbnails
Contents