ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-06-29 / 50. szám

XXXIII. évfolyam, 50 szám. Ára SO fillér péntek, 1928. június 29. ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 f. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A PLÉBÁNOS Mátéffy Viktor prépost-plébános, országgyűlési képviselő pappászenteltetésének huszonötödik évfordulóját ünnepli, június 29-én ezüstmiséjét tartja. Mikor róla irok, szándékosan azt a cimet használtam a cikk élén : a plébános. Nemcsak azért, mert Mátéffy Esztergom-belváros plébánosa, hanem leginkább azért, mert ez a cim Mátéffyt legjobban jellemzi. Plebanus latin szó. Annyit tesz: a nép embere. S Mátéffy a nép embere. Olyan, mint egy lelki telefonközpont. Minden esztergomi lélek beléje van kapcsolva. Szakadatlan lelki áramlás van közte és a nép között. Ő megérzi és megérti mindenkinek hivását s válaszol szivének csodálatos műszerén. Mindig éber, fáradhatatlanul mozgékony, bátran vállalkozó s mégis megfontolt, praktikusan itélő, alkotó, nem szentimentális, só't lendületesen erős, mégis irgalmas és minden jajra vigasztalást találó. Mindenki bizonyos közösséget érez vele. Bárkinek nagy ügye van, önkéntelenül is Mátéffy-ra gondol. Az ő neve kigyullad az emlékezetben, ha Esztergomban nehéz ügyön gondolkoznak, vagy súlyos gondok terhét viselik. Mátéífynak központi fekvése Esztergomban, nevének beidegzettsége minden lélekben, a bizalom az ő erejében és a várakozás az ő segítő jobbja iránt bizonyítja kivételes egyéniségének átütő erejét, két évtizedet meghaladó esztergomi működésével páratlan eredményességét, lelkének közeli rokonságát a nép lelkével. Mátéffy nem néptribun, aki hideg számítással, önzőén, felelőtlen Ígéretekkel és izgatással keresi a nép kegyét. Hanem igazi plébános . .. pap, aki az írás szerint „az emberekből választatik és az emberekért rendeltetik." Isteni elhivatásánál fogva kötelességből és lelki kényszerből foglalkozik a nép ügyével, a közüggyel, amely minderi hívőjének javára szolgál, és minden egyes hívőjének magánérdekével, amely jogos kielégülésre számíthat. A hála, tisztelet és szeretet oly értékek, amelyek futnak az elől, aki keresi őket, s nyomon követik, azt, aki vissza sem tekint rájuk. Mátéffy 25 év óta járja a papi kötelesség útját. . . áldozatul fölajánlott papi szivének sugallatára a munka égő szenvedélyével. Nyomában áldás fakadt. Az alkotások egész serege hirdeti nevét. Hangos dicséretek és vakmerő gáncsok érték. A fényben égő templom és a sötét börtön cellája, a gyóntatószék magánya, meg a népgyűlések, közgyűlések, országgyűlés és népáradatok nyilvános fóruma, csendes elmélkedés és a választások izgalma, irgalmas, alamizsnálkodás és közgazdasági tevékenység, békés lelkek Istenben megnyugvása, meg háború és forradalmak, a közélet lüktető üteme, meg a haldoklás vonaglása s a temetők gyásza Mátéffy változatos és gazdag életének útjelzői. Ő soha oldalt és hátra nem nézett, hanem mindig előretört, új feladatokat és új problémákat látott. , Most papi életének 25 éves fordulóján mégis megállítják őt. Megállítja Esztergom városa; a hívek ezrei, barátainak serege s rákényszeríti, hogy bevárja a hála, a tisztelet és szeretet őt követő szellemeit s meghallgassa ezek beszédét. Ami a múltnak hosszú útján az ő nyomában keletkezett, arra rávilágítanak az emlékezet fényszórójával. Mátéffy a sok-sok oltáráldozat után ezüstös glóriában bemutat egy nagy jubileumi áldozatot az oltáron s ezüstfehéren sápadt szenvedéssel meghozza azt az áldozatot, hogy engedi önmagát belemeríteni 25 év minden fájdalmának és örömének mélyébe. Az Újszövetség áldozata a keresztáldozat megújítása és emlékezete. Egy 25 éves jubileum a mult minden szenvedésének és örömének megújulása és újraátélése. Az élet a bánat és öröm csodálatos keveréke. S benne az öröm is a szenvedés gyümölcse. Azért a múltra emlékezés mindig mélabús és lelketrázó ... Tehát Mátéffy nemcsak ezüstmisét mond, hanem saját életének ezüstáldozatát is bemutatja a 25 éves papi jubileumon. Kettős áldozata legyen áldásthozó őreá, Esztergom városára, a hívekre s minden ügyre, amelyet a jubiláns a szivén hord. Egy népes egyházközség plébánosának és egy város képviselőjének ugyancsak sok kérnivalója van a jó Istentől. Hallja meg a Fölséges minden imádságát . . . Ezért imádkoznak az ünnepelttel számtalan hívei, akiket ugyan be nem \\ fogadhat a belvárosi öreg templom, de befogad az ezüstmisésnek kitáguló szive. S az ezüstmisés szivében nemcsak az élők élnek, hanem a holtak is, s különösen azok, kiket ő eltemetni nem mert, mert neki haltak meg. Élők és holtak, dicsőültek és szenvedők vannak jelen, mikor a plébános misézik. Dr. Lepold Antal. Mátéffy Viktor pályafutása Czeczei Mátéffy Viktor 1881. (anuár 17 én Vágsellyén, Nyitravármegyében született. Édesatyja Mátéffy Árpád m. kir. közalapítványi erdész volt, akinek tiz gyermeke közül Viktor a legidősebb. Elemi "iskoláit Kottán, a gimnáziumot Érsekújvárott és Esztergomban végezte. A theológiát az esztergomi szemináriumban hallgatta, ahol a boldog emlékű Prohászka Ottokárnak kedves tanítványa volt. Mátéffy mindig büszkén vallotta Prohászkát mesterének. „Szeretetét birni szerencsés lehetek az elsők között" — mondotta jogos önérzettel első programmbeszédében. 1903-ban, 22 éves korában pápai engedéllyel szentelték fel pappá. Fél-szenteltetése előtt egy évig Budapesten volt hitoktató. Majd mint felszentelt pap Párkányba, innen rövid idő múlva, még ugyanezen évben az esztergom-belvárosi plébániára került káplánnak. Midőn tehát felszenteltetésének