ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-05-20 / 39. szám

ESZTERGOM • in i« in I mrtjiiiTliii nil - • HÍREK Krónika Fű, fa, virág, fehér padok, Minden éled, virul, ragyog! Szép a város, szép a város! B megjegyaés általános. Mi hiányzik, az is meglesz, Napról-napra minden szebb lesz, Az utcákon lomb és virág, S eltűnnek a csibék, libák. S lesz majd — ami szinte kellett — Kicsiny ház zöld lombok mellett: Köztisztaság csinos háza, — öreg néni vigyáz rája... rím. A hercegprímás hazaérkezése. Dr. Serédi Jusztinián biboros hercegprí­más e hót közepére befejezi a fővá­rosi bérmálásokat és — mint értesü­lünk — valószínűleg csütörtökön már hazatér szókvárosába. A vizivárosi zárdatemplom májusi áj­tatosságainak szónokai május 20-án dr. Heckenast Kolos, 21-én dr. Tóth Kálmán, 22-én dr. Tichy Gyula, 23-án Pántol Márton, 24-én Chikan János, 25-én Perger Lajos. A Balassa Bálint Társaság irodalmi Ünnepélye. Pünkösd másodnapján este 6 órakor a gimnázium dísztermében Balassa Bálint elestének évfordulója alkalmából az esztergomi Balassa Bálint irodalmi és művészeti társaság irodalmi ünnepélyt rendez, amelyen dr. Lepold Antal elnök Dürer Albert halálának négy évszázados évforduló­járól emlékezik meg s Dürer hires esztergomi metszetgyűjteményétismer­teti. Babits Mihály tiszteleti tag Ba­lassa Bálintról olvas fel tanulmányt, ifj. Zsolt Nándor zeneakadémiai ta­nár, tb. tag pedig hegedűjátékával fog hódolni Balassa emlékének. Az irodalmi ünnepélyre dr. Serédi Jusz­tinián biboros hercegprímás, a társa­ság fővédnöke is megígérte eljövetelét. Az Esztergomi Zenekedvelók Körének szerdai bemutatkozó hangversenyén szerettük volna, ha a város minden rendű és rangú polgára megjelenik, hogy lássa, mire képes egy lelkes, fá­radhatatlan kis csapat, amelyet a művészi zene iránt való rajongó sze­retet hozott együvé. Ahogyan Beet­hovent, Mozartot, Schubertet, Grouno­dot játszották, nemcsak játékukon, hanem átszellemült arcukon is lát­szott, hogy ők játék közben egy szebb, tisztább világban járnak s nem törőd­nek azzal, hogy van egy földi, poros, kérgesedett lelkekkel teli világ is, amelynek lakói épp úgy nem értik és érzik meg a szépet, mint ahogyan a levegőben zsongó hangok és melódiák iránt süket az, akinek nincsen rádiója. Milyen irigylésrt méltók, akik eny­nyire a zene emberei s mily értéke e kis társaság Esztergomnak! A magas szinvonaíú műsort a rokon Turista Dalárda csodás finomsággal előadott énekszámai méltón egészítették ki. Az egybegyűlt közönség meleg elis­meréssel adózott idb. Zsolt Nándor karnagynak, aki idős kora dacára fiatalos lelkesedéssel fáradozik zene­kultúránk emelésén s ezért a zene­kedvelők körének tagjaival együtt minden elismerést megérdemel. Előadás Dorogon a selyemtenyésztés­ről. A Selyemtenyésztési Felügyelőség részéről Eäzterghay Jenő helyettes államtitkár, selyemtenyésztési minisz­teri meghatalmazott kezdeményezésére Schmidt Sándor bányaügyifőtanácsos ós a bányaigazgatóság meghívására a selyemtenyésztésről vetitettképes elő­adás volt Dorogon a tiszti kaszinóban. Az igen értékes előadást dr. Je­szenszky Árpád selyemt. főfelügyelő tartotta. Elmondotta, hogy a selyem­tenyésztés igen jövedelmező és jelentős foglalkozási ág. Hazánkban a selyemtenyésztés a békebeli állapo­tokat felülmúlja, mert mig a jelen­legi Csonkamagyarországon békében átlag 350 ezer kg. gubót termeltek, addig ma már a 480 ezer kg-ot is Este hatkor a Vörös sarkán „politikusok, közgaz­dászok és sportemberek* között Este 6 óra után egy úr rohan a Vörös sarkára. Ott vógigforgolódik az ácsorgó embercsoporton, izgatottan tárgyal valamiről, majd jóval lassab­ban, mint jött, tovább ballag a kis­piaci aszfalton. Elszontyolodottan, mint akit leforráztak, vagy mint aki­nek már minden mindegy. — Ön is? , Kérdezi csöndes részvéttel valaki. Ugy látszik, egy úton jár az előbbi­vel és azonos sikerrel. A kér­déssel vigasztalni akarja magát. — Én is! — felel az úriember. — Önnek mennyi vár behordásra ? — Tizenöt mázsa, uram, tizenöt mázsa szén. Odaöntettem a kapu elé, a rendőr már felirt, sötétedik, a sze­nemet szóthordják az utca gyerekei, — de nincs ember, uram, aki behordja! Drága pénzért nincs ember! — Ne essünk kétségbe. Az én ese­tem ugyanaz. Próbáljuk meg mégegy­szer. Jöjjön, kérleljük őket együtt. Félénken közelednek a csoporthoz. — Nem hordanak ezek ma már szenet! Megkeresték, amit akartak, meg is itták! Mára elég nekik. De talán holnapra megállapodhatnak ve­lük — szói rájuk a sarki cukorárus. — Hát akkor miért ácsorognak itt? A cukros felhúzza a vállát. Nem felel. ' Hosszú, vörösbajuszú ember áll a csoport közepén. Ő látszik a legko­molyabbnak, hozzá szólnak. — Mégis mit kérne a behordásért? — Aztán miféle szén az ? — kér­dezi az ember kezét hátratéve. — Szép darabos porosz szén — felelik készségesen. — Hallja, Jóska? Gyűjjön csak ide ! Torzomborz, öregecske ember sompo­lyog elő a hívásra. — Hallja, hogy porosz szén ? Összepillantanak, aztán nevetnek, mintha valami kedélyes tréfáról lenne szó. — Porosz szón ? Hát biz ez drágább lesz. — Drágább ? Miért ? — igy a meg­szorult urak. — Hát drágább. Osztán az adoga­tónk sincs itt, mink pedig a nélkül nem hordunk. — Miféle adogató? — Miféle ? Hát tán az úr fogja a vállamra adni a kosarat ? Mink csak úgy dolgozunk, ahogy gazdaságosabb. Egy lapátol, aki adogat, és kettő hord. Értenek az urak a közgazdasághoz ? No! Akkor tudják, hogy ez igy jó és helyes. Igy többre megy a nemzet! Igy kellene tenni mindenütt! — És mennyit kérnek igy ? — kér­dik aggodalommal az urak. — Nagy kérdés még, hogy mennyi az a szén ? — Huszonöt mázsa összesen. — Az sok — feleli meggyőződés­sel a vörösbajszú. — Ma már csak másfél óráig dolgozunk, ha sietünk. Szó se lehet róla. Őrült tempóban befut egy biciklista az ácsorgók közé. — No itt az adogató ! — bök arra ujjával a hosszú munkadirektor. A piszkosképű fickó leugrik a bicik­liről, vigyorogva néz körül. — Jóska, nem gyűsz adogatni ? — Menjen az ördög! Hisz még hét­szer köiülbiciklizhetek fél hétig. Ad­dig váltottam ! Hogyan, adogatni 1 El­ment az esze ?! Es már száguld tovább. — Lássák! Hát nem hordjuk be a szenet! — Mit jár a szája ! ? — ordit most hirtelen bele a vitába egy elkesere­dett hang. Tagbaszakadt ember lép elő ós megigazítja rongyos kabátját. — Nem akar maga szenet hordani, akkor se, amikor mondja! Hisz teg­nap is ón dolgoztam maga helyett! Maga csak lapátolt! Aztán hol van a pengőm ? ! Ide vele ! — Majd holnap, no ! — Semmi holnap ! Azonnal I És jól mellbevágja a hosszú vörös­bajszút. Boimeccs következik ... Az urak tanácstalanul állanak. Az­tán csendesen elindulnak... Belátják, hogy tévedtek. Hisz ezek politikusok, közgazdászok és sportemberek. Ezek nem segítenek a bajukon. — Mindenféle szemét nép jár most Esztergomban errefelé — szól az egyik csoportbeli a veszekedés után. — Mindenféle gyütt-ment ember — felel a másik ós köp egyet az aszfaltra. A másik is köp. Aztán köpnek mind­nyájan. Körbe ... Autó jön a Kossuth-utca felől. Por­felhő száll föl, aztán lenyugszik a cukros és narancsos asztalokra. Egy kislány cukrot vesz. A tér közepén szálas nagy ember áll. Állami rendőr. A Vörös sarkán este lesz .. . f<7-) elértük. Ennek oka az, hogy érdemes vele foglalkozni. Elsősorban is azért, mert a selyemtenyésztéshez nem kell más, mint elhatározás. A családtagok száma és a tenyésztésre alkalmas he­lyiség nagysága szerint egy tenyésztő 40—60, sőt 100 kg. gubót is termel­het, ezért pedig 100—180 sőt 280 pengő vételárat is szerezhet, amely vé­telárat nyomban ki is fizetik neki, amint a gubókat beválthatja. Igen örvendetes jelenség, hogy a bá­nyavidékeken és igy Dorogon is a selyemtenyésztés meghonosodott s a bányászok a selyemtenyésztéssel mind behatóbban foglalkoznak. Ennek oka az, hogy a bányaigazgatóság ismerve a selyemtenyósztósnek gazdasági je­lentőségét, a bányászok érdekéből az ő jövedelmüknek gyarapítására min­den alkalmat megragad ós lehetővé teszi, hogy a selyemtenyésztés a jö­vőben még nagyobb arányokat is ölt­he:3sen. Hogy a bányászok körében mindinkább terjed a selyemhernyó­tenyésztés kultiválása, ez annál is in­kább is helyes, mert a selyemhernyó­tenyésztés szabad foglalkozás és a napon, a levegőn eltöltött idő amellett, hogy hasznos és jövedelmező, egyút­tal rendkívül egészséges is. Dorogon 1927-ben 18 család vállalkozott se­lyemhernyótenyósztésre. Ez a 18 csa­lád 340 kg. 70 dkg. gubót ter­melt, melyért 916 pengő vételárat kapott, vagyis tenyésztőnként 50 pengő 82 fillér kereset jutott. 1928. azaz idei évre 20 család jelentkezett a selyemtenyésztésre, azonban Dorog környékén lévő, mintegy 1.100 darab fiatal és idősebb eperfa lombja még több tenyésztőnek is elegendő volna. Az előadás a bányaigazgatóság és több százfőnyi közönség előtt nagy érdeklődés mellett folyt le. Az elő­adás hatása alatt többen jelentkeztek selyemhernyótenyésztésre. Az Esztergom-Vidéki Róm Kath. Nép­nevelők Egyesülete — mint már jelez tük •— az egyházi főhatóság rendel­kezése alapján f. hó 24-ón, csütörtö­kön az esztergomi Kath. Legónyegye­sület székházában (Német-utca) újjá­alakuló közgyűlését tartja a követ­kező sorrendben: D. e. fél 10 órakor Veni Sancte az esztergom-b el városi plébánia-templomban. A d. e. 10 óra­kor a Kath Legény egyesületben tar­tandó közgyűlés tárgysorozata : 1. El­nöki megnyitó ós előterjesztések. 2. Az újjáalakulás kimondása és az alap­szabályok módosítása. 3. Mintatanitás. (Osztás fejben ós Írásban a népiskola III. osztályában.) Tartja: Szkalka Lajos c. tanár, tanítóképző-intézeti gyakorló iskolai tanító (Esztergom.) 4. A kath. nevelés- és oktatásügy legújabb kérdései. Ismerteti . Homor Imre (Esztergom). 5. Az új tisztik ar megválasztása. 6. A Kath. Tanító­egyesületek Orsz. Szövetsége nevében beszédet mond Kócsán Károly orszgy. képviselő. (Budapest). 7. Himnus. — D. u. 1 órakor társasebéd a Kath. Legényegylet éttermében. Egy teríték ára 2 P. A Sissay-utcai gyilkosság vádlottjait szabadon bocsátották. Schlíz Istvánnét és Karvai Jánosnét, akiket a Sissay­utcai gyilkosság ügyében letartóztat­tak ós akik özv. Kis Andrásné meg­gyilkolásával vádolva a pestvidéki ügyészség fogházában voltak, f. hó 17-óre tárgyi bizonyítékok híján sza­badon bocsátották. A két asszony még aznap hasa is jött Esztergomba. A rendőrségen tovább folyik a nyo­mozás a rejtélyes gyilkosság ügyében. A tanítóképző Mária Kongregációjá­nak műsoros ünnepélye csütörtökön a gimnázium zsúfolásig megtelt nagy­termében teljes erkölcsi és anyagi si­kerrel zárult, jeléül annak, hogy ta­nítóképzőseink iránt megvan a kellő érdeklődés Esztergom társadalmának széles rétegeiben. Mind a szavalati, mind az ének- és zeneszámok nagy tetszést keltettek. Nagy várakozás előzte meg a „Szilasi Lajcsi vagyok.. c. diákéletből vett mesejátékot, amely az ifjúság tavaszának szépségét ele­ven erővel varázsolta a szemlélők elé. A darab minden szereplője teljes lel­kéből játszott. A főszerepekben Hal­per János IV. éves és László András I. ó, növendékek nyújtottak felejthe­tetlen alakítást. A hangulatos darab szerzőjét, Pántol Márton intézeti hit­tanárt a közönség percekig tartó me­leg ünneplésben részesítette. Ugyan­csak lelkes ovációkban volt része Ne­messzeghy István zenetanárnak is, akinek negyedszázadot meghaladó esztergomi működése alatt az intézet­ből számos kiváló muzsikus és nevet szerzett énekes került ki. Fáradozását — mint ez estén is láttuk — teljes siker koronázta. A Tata—Kisbér vidéki rk. tanítói egyesület Seedoch Károly tanfelügyelő esperes, tatabányai plébánosnak pápai prelátussá történt kinevezése alkal­mából a tatabányai sportklub helyi­ségében fényes sikerű diszgyűlést tartott, amelyen a Kath Tanítóegye­sületek Orsz. Szövetsége Öveges Kál­mán elnökkel képviseltette magát s a kerület országgyűlési képviselője Ko­csán Károly is megjelent. A diszgyü­lésen számos üdvözlő beszéd hangzott el, amelyek az új prelátust mint a tanítóság lelkes barátját, a nehéz munkával küzdő bányamunkásság sze­rető atyját ós a hivatása magaslatán álló lelkipásztort méltatták. A dísz­közgyűlést 150 terítékű társasebéd zárta be a tiszti kaszinóban. Az építési bizottság és a város ta­nácsa. A városi párt értekezletén vitéz SZÍVÓS­Waldvogel József elnök tiltakozott a városi tanácsnak az épí­tési bizottsággal szemben való maga­tartása ellen. Megtörtént ugyanis, hogy a városi tanács bizonyos építési ügyben az építési bizottság határoza­tát egyszerűen megváltoztatva intéz­kedett. A pártértekezlet is helytelen­nek találta ezt az eljárást. Az építési bizottság ezzel semmibe vétetik, feles­legessé válik és tagjai inkább lemon­danak. Az értekezlet úgy határozott, hogy a párt átir a város tanácsához, hogy a nem megfelelőnek tartott hatá­rozatot a tanács ezentúl adja vissza újratárgyalás végett az építési bizott­ságnak, amely a város közönségével szorosabb kapcsolatban van. Kérelem a folyammérnökséghez a Kisduna köpartjánaV rendbehozatalára Ha lassan is, de Esztergom városa mégis csak elkészül a kirándulók, üdülőn ós nyaralók méltó fogadására ,* talán még a Kossuth Lajos-utcai és a Csernoch János-úti pázsitszególyek is meglesznek belátható időn belül. Minden megmozdult s igy most már sor kerülhetne arra is, hogy a győri folyammórnökséget felkérjük régi igó-

Next

/
Thumbnails
Contents