ESZTERGOM XXXII. évfolyam 1927

1927-12-07 / 95. szám

XXXIL évfolyam, 95 szám , Ára IO fillér Szerda, 1927. december 7 It/egjelenik hetenkint kétszer: szerdán és Tai'árnftp. Előfizetési ára egy hónapra 1 P. 20 fill. Néptelen közleményt nem veszürik figyelembe. keresztény politikai ás társadalmi lap aratok 0« előfizetések Kossuth Lajos atca 80. szám alá küldendők. Hirdetések fel­Fö«erkes7,r.ö: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. rétetnek a „HUNNIA" kőnyrnyomdáhan. mwmwmmWmmmmmimmmWmmlÉim^ »k Egyházért és a Hazáért!" Jusztinián érsek válaszolt az üdvözlé­sekre. — Januárban vonul be szók­városába — A hercegprímás programmja: Dr Serédi Jusztinián hercegprímás a következő nyilatkozatot tette a MTI tudósítója előtt: -— Amikor az isteni Gondviselés Magyarország bíboros hercegprimási méltóságába helyezett — amelyhez ezeréves történelmünk ós nagynevű elődeim annyi dicsőséges emléke fű­ződik —, a Mindenható akaratába vetett megnyugvással fogadtam e rend­kívül nehéz és magasztos missziót. — A körülmények mórlegelése alapján az a benyomásom, hogy Őszentsége ezzel a szokatlan és ta­lán századok óta nem történt módon való kinevezéssel nem annyira az én személyemet, mint inkább sárba ti­port hazánkat akarta kitüntetni; éppen ezért magam és megcsonkított földünk és sokat szenvedett orssá­gnnk boldogabb jövőjéért óhajtok dol­gozni teljes odaadással, hazafias érzü­lettel. Bizton remélem, hogy ebben a munkában mindenki támogatni fog, aki Magyarország sorsát igazán szí rón viseli. — Nehéz missziómat azzal a kö­rültekintéssel szándékozom betölteni, amelyet a fe'adat és az óriási fele­lősség tudata megkövetel. -— Odaadó munkása akarok lenni Egyházamnak ós Hazámnak, biztosí­tani óhajtom e kettő közötti harmó­nia fenntartását, mert igy vélem elő­segíteni katholikus híveim boldogsá­gát. Mindazokkal a honfitársaimmal pedig, akikkel nem a vallásközösség, hanem éde3 hazánk szeretete fűz össze, a kölcsönös megértésre és bé­kességre s az ország érdekében való együttmunkálkodásra kívánok töre­kedni. Januárban vonul be székhelyére az új hercegprímás Őszentsége XI. Pius pápa magán­kihallgatáson fogadta Serédi Juszti­niánt, Magyarország kinevezett her­cegprímását., akit január elfő napjai­ban, a siitusi kápolnában^személyesen fog püspökké felszentelni. Ezt meg­előzően dec. 19-én a titkos konzisz­tóriumon a pápa bejelenti Serédi Jusztiniánnak bíborossá való kreálá­sát. December 22 ón nyilvános köti* zisztóriumon Serédi hercegprímás le­teszi az esküt és átveszi a biborosi kalapot. A hercegprímás püspökké való szentelése után január első felé­ben rövid tartózkodásra Pannonhal­mára utazik, hogy rendtársaitól el­búcsúzzék, azután átveszi az eszter­gomi főegyházmegye kormányzását. Vasárnapi lfipunk zártc, után érke­zett meg Esztergomba Serédi Juszti­nián dr. esztergomi érsek távirati vá­lasza arra az üdvözlésre, melyet a káptalan, a főegyházmegye a lelkész­kedö papság és a hivek nevében inté­zett hozzá Walter G-yula püspök, káptalani helynök. A hercegprímás sürgönyének eredeti szövege a követ­kező : Walter Gyula káptalani helynök úr őméltóságának Esztergom. * A főkáptalan, valamint a fő egy' házmegye papságának és híveinek szívélyes üdvözletéért hálás köszö­netet mond ós valamennyiteket egyenlő szeretettel köszönt, az Egy­házért és a Hazáért fonó imádságot és közös munkát kér és ugyanazt 1 Justiniánus, legkegyelmesebben kinevezett esztergomi érsek. Ugyancsak meleghangú válasz ér­kezett a főispán és az alispán üdvözlő sürgönyére is. A főispán üdvözletére a következő­ket táviratozta a hercegprímás: Méltóságos Dr. Huszár Aladár főispán Úr Esztergom. Méltóságod jóleső üdvözletét ha­zafias szívből köszöni és az egyesi­tett yármegyék javára becsületes magyar közreműködést igér Serédi. Az alispánhoz érkezett válasz, amely egyben a vármegye közönségének is ?zól, a következő : Méltóságos Palkovics László alispán Úr Esztergom. Egyesitett vármegyék közönsége nevében küldött jókivánatokat ha­zafias szívből köszöni, hazánk ós vármegyénk javára lankadatlan munkát igér Serédi. A polgármester a következő táv­iratot kapta, amely egyben a város közönségének is szeretetteljes üzenet: Méltóságos Antóny Béla polgármester Úr Esztergom. Esztergom szab. kir. város nemes közönségének és tanácsának meleg szeretettei küldött jókivánatait szív­ből köszönöm és szeretettel viszon­zom, tndom, hogy Esztergomban nehéz munkámban mindenki meg­értő tevékenységgel támogatni fog. Serédi. A kereskedelmi társulat üdvözlése. Az Esztergomi Kereskedelmi Társu­lat f. hó 4-én megtartott évi közgyűlé­sén elhatározta, hogy főméltóságú dr. Serédi Jusztinián hercegprímássá való kineveztetése alkalmából az alanti üdvözlő sürgönyt küldi az új egyház­fejedelemnek : Eőméltóságú dr. Serédi Jusztinián úrnak, Magyarország Hercegprímása Roma, St. Anselmo, Az Esztergomi Kereskedelmi Társulat közgyűlésének nevében hódolatos tisztelettel ós örömteljes várakozással köszöntjük főmóltó­ságodat Bleszl Ferenc, kincstári főtanácsos, diszelnök. Marosi Ferenc, kereskedelmi tanácsos, elnök, Mozaikok az új hercegprímás esztergomi napjaiból Amikor az új főpásztor kinevezé­sének hire elterjedt Esztergomban, mindenütt kedves örömet keltett. Az ország közérdeklődése már hóna­pokkal ezelőtt fordult a primási szék betöltésének kérdése felé és ebben az érdeklődésben talán Esztergom állt első helyen. Nem a közjogi méltóság felé fordult az érdeklődés ; az eszter­gomiak jövendő főpásztorukat várták! Sokan visszaidézték azokat a napokat, amelyeken az új főpásztort megismer­ték vagy társaságál' an néhány órát eltöltöttek. Nem a jövendő primás alakját keresték a kinevezés után, hanem Serédi Jusztiniánt, a szerze­test, hogy primási méltóságában is az embert lássák. Emberi vonás, hogy egymáshoz való viszonyunk mélysé­gét és értékét bizonyos változás után keressük. Azt a szerény Jusztinián atyát idézte emlékezetébe, aki sokszor gyalog tette meg Eaztergomtábortói Esztergomig éjnek idején az utat, aki szellemes derűben, gondtalan mosolygásban tartotta rendtársait és ismerőseit, aki kedvesen köszöntgetve járt Esztergom utcáin ! Ma kétszeres visszatekintéssel élünk a múltban és Serédi Jusztinián bíboros hercegprí­mást szerzetesi ruhájában köszöntjük. Igy ismerjük őt és így értjük meg azt az elhatározást, amely Őszenfsé­gét vezette, amikor őt a primási trónra emelte. Serédi Esztergomban Serédi Jusztinján; valahányszor Esztergomba érkezett, mindig a ben­cések székházában szállt meg. László Dániel és Balogh Albin dr. bencés­tanárok közelebbről ismerik az új főpásztort. Nem szabad megfeledkez­nünk arról sem, hogy Serédi Juszti­niánnak rokona is van Esztergomban, a sógora, Kiss Rezső postaellenőr la­kik itt. A főpásztor minden alkalom­mal felkereste sógorát, amikqr csak ideje engedte. Az esztergomi főpapság közül különösen Kohl Medárd dr. püs­pököt, Klinda Teofii dr. és Drahos János dr. prelátus-kanon okokat ke­reste fel gyakrabban. A primási aulába mindenkor el­látogatott, ahol a megboldogult her­cegprímással folytatott megbeszélést. Csernoch primás ilyenkor mindig ebé­den is ottartotta. László Dániel és Balogh Albin dr. bencéstanárok kedves visszaemléke­zésben beszélnek az új főpásztorról. Kis tükördarabokat adnak, apró mozaikokat, amelyek Serédi Jusztinián nagy alakját tükrözik. A hadifoglyok között Valahányszor Esztergomba jött, mindig rövid ideig tartózkodott kö­rünkben. Egyhuzamban akkor töltött itt hosszabb időt, amikor a Táborban az olaszok lelkésze volt. Ebben as időben Serédi Jusztinián az igazi pap képében áll előttünk. Lelkipásztor volt a szó legnemesebb értelmében, lelké­vel, hitével hatott és lelkeket emelt fel. Pestis, nyomor, szenvedés ütötte fel fejét a táborban, ezer és ezer ha­záját, testvérét, apját és gyermekót­vesztett ember ólt magárahagyatottan a barakokban. Napról-napra kopogta­tott a halál, kétségbeesés vett erőt az embereken. Hideg szél rázta meg a törött ab­lakokat, a réseken üvöltés hangzott szüntelen. A szegény foglyoknak ha­lotti muzsika volt éz, melynél rette­netesebb volt a gondolat: elmúlni idegen földön elhagyatva, jó szó, vigasztalás nélkül. Egyszerre szelid hang szólalt meg. Egy pap állt fekete köpenyében a halvány mécses alatt. A haldoklók feléje fordították merevedő tekintetü­ket, a szenvedők felemelkedtek fek­helyükről. Vigasztaló hangon szólt a pap, anyanyelvükön szólította meg őket: „Testvérek, az Ur veletek !...** Valahány olasz sir domborult a tá­bori temetőben, majd mindegyik halott felett Serédi Jusztinián mondta el a cicumdederunt me-t... A sapkarózsa Különös tisztelettel vették körül Serédi Jusztiniánt. Esztergom lakos­sága csak mint tábori lelkészt is­merte, akinek szavai maradandóak az emberek lelkében. A katonaság és a foglyok ezt a tiszteletet ezuggesz­tiv tekintéllyé emelték. Ha Serédi Jusztinián a katonaság között megje­lent nem a fegyelem parancsolt hall­gatást, hanem a lélek nyitotta meg kapuját. Megmaradt ez a tisztelet az októberi foriadalom kitörésekor is. Emlékezetes, hogy abban az időben minden katonának és tisztnek levet­ték a sapkarózsáját. Egy este egymagában jött hazafelé a Táborból Serédi Jusztinián. Az utcán egymásután vették le a rózsá­kat a katonák és tisztek sapkájáról. Serédi Jusztinián zavartalanul mehe­tett útján, senki sem állította meg. Sőt azok a katonák, akik a sapka­rózsákat nem éppen udvariasan vették le, feszes tisztelettel üdvözölték — a lélek és a szó urát. Szerenád Csapó Antoninnak Jókedvű, tréfás ember volt Serédi Jusztinián. Rendtársai igen szerették. Tréfáiért nem lehetett rá haragudni. Akkoriban különösen Csapó Antonin tanárral tréfálkozott leginkább, aki most Komáromban van. Egy izben szerenádot is adott néki. Csapó tanár olykor maga is mula­tott a tréfán, de mikor a könyvei mellett ült, néha zsörtölődött is. De hozzátette : No, azért nem haragszom, „urambátyám." ZORO és HURU (A két diplomata) f£«£? 1927. li-én a Korona-Mozgóban!

Next

/
Thumbnails
Contents