ESZTERGOM XXXII. évfolyam 1927

1927-07-24 / 56. szám

ESZTERGOM 1927. július 24. Az előkelőségek soraiban ott fogjuk látni Klebelsberg Kunó gróf, vallás­os közoktatásügyi minisztert, Zsitvay Tibort, a képviselőház elnökét, Sxuko­váthy államtitkárt és még számosakat, igy Esztergom városa ós a vármegye képviseletében a hatóságokat. Az ünnepség délután 5 órakor kezdődik. Az előkelőségek fogadása után megtörténik az uszoda felavatása. Ezután a versenyszámok következnek. Érdekes lesz a lO éven aluliak ver­senye. A lula'donkópeni verseny or­szágos és nemzetközi jellegű lesz. Részt vesz minden valószínűség sze­rint Bárány István is. Látványosság­számba megy a Corvin Áruház ren­dezésében a divatrevű. A Fürdő szál­lodában tánc tetőzi be a versenyt. A versenyről és magáról az ünnep­ségről a programm részletes kidolgo­zása után még irni fegünk. Reméljük, hogy mind a város, mind pedig a Move úszószakosztálya minden lehe­tőt el fog követni a verseny első­rangú megrendezésére. HÍREK Kérjük Rothermere lordot, hogy második kőrútjában látogasson el az esztergomi hidon át Párkány szimagyar vidékére is! Rothermere lord nagy eréllyel és lelkesedéssel folytatja a világsajtóban azt a nemes és áldásos munkát, amellyel Magyarország nyilvánvaló területi sérelmeit és a magyar nem­zet jogainak égbekiáltó megnyirbálá­sát kívánja megszüntetni. Mi, eszter­gomiak, feszült figyelemmel kisórjük a lord akcióját és odaadó lelkesedés­sel állunk mögötte. A legutóbb Be­nes cseh miniszterelnöknek küldött távirat olvasásakor minden jó magyar­ral együtt különösen mi esztergomiak lélegzettüak fel, akik a trianoni szer­ződés folytán elvesztettük a gyönyörű dunai nagyhid felét és egész párkányi járásunkat, amelynek népe pedig soha más szót, mint magyart, nem beszélt. A magyar sajtóorgánumoknak az a száma, amelyben a távirat szövege volt olvasható, Esztergomban minden hivatali asztalon ott volt ós minden esztergomi ember kezén keresztül ment. Az a távirat az esztergomiak szivéből szólt. Ujabban lord Rother­mere a magyar társadalom egységes támogatását kéri munkájához. Legyen meggyőződve Nagymóltóságod, hogy mi esztergomiak is, egy szívvel-lélekkel követjük és könnyes szemmel várjuk a felszabadulást, Párkány szabadsá gát, amely Esztergom boldogulása is. Felhivjuk összes hatóságaink figyel­mét arra, hogy nem lehetne e kiesz­közölni, hogy Rothermere lord most tervezett második nagy kőrútjában látogasson el hozzánk is ? Kérjük a nagyméltóságú lordot, látogasson a szomorú esztergomi hidon át Párkány színmagyar vidékére is! Esztergomi fotográfiák Amiről irni akarunk, nem könnyű feladat. Arcképeket akarunk meg­rajzolni, meg apró tőrténetkóket, amelyek esztergomi vonást viselnek magukon. A vázlatot jól elkészítet­tük, s az olvasó, mikor a képet szem­léli, egyszerű, de hü vonásokat lás­son. Talán ismerősre is akad. Most történt, hogy az iskola kapui két hónapra becsukódtak. A Széchenyi-téren két deresedő diák ül. Véndiákok. Pihennek és szót­lanul nézik az esti sétálókat. Szemük mosolyog s úgy tűnik, nézésük messze jár. Az öregebbik — fején széles­karimájú kalap, a teteje hegyesen összelapított, alóla szürke szeme, he­gyes orra, merev, cinikus szája és sörtés álla látszik árnyéktól sötéten — csöndesen szól: — Te, János, neked is fehér már a hajad. — Csak fehéredik — szól az „if­jabb". Incselkedik. Haja rövidre­nyirt. Sok apró ezüsttüske. Homlo­kán sok ránc, barázda. Ha orra előre nem ugraDa, szomorú öregecske nézne ránk. Igy fontoskodó, fürge. Mint aki félvállról beszól az idővel: úgysem hallgatok rád, magamnak maradok. Egy fiú és egy leány jön. — Te, nézd, a volt diák. Lányka az oldalán. Bot is van nála. A volt diák férfiasan igyekszik el­menni. Nem sikerül. Köszön, valamit dörmög, ügyetlenül meghajol. Aztán bátrabb lesz menése. A leánykával lépést tart ós mintha ritmus hang­zanék. Az utca végéig kisérik szemükkel a fiatalokat a — fehérhajú diákok. Aztán felkelnek és mennek ők is. Hazafelé ballagnak az öreg diák­szobába. Talán, hogy a rógidők emlékei között turkáljanak. Talán, bogy egy könyvbe rejtett száraz virág illatát szívják magukba — a mult, az élet örökifjúságát, A hercegprímás betegsége. Dr. Cser­noch János biboros-hercegprimás e hót folyamán ismét kisebbfokú tüdő­gyulladáson esett át. Péntekre már láza nem volt, mindazáltal gyengesége oly nagyfokú, hogy állapotát válto­zatlanul komolynak kell tartanunk. A Szent Anna-templom búcsúja. Szent Anna napját kiváló buzgalommal I szokták városunk lakói megünnepelni, főleg a Szent Anna templomban, ahol nyolc napi ájtatosság keretében feje­zik ki tiszteletüket a hivek a tem­plom védszentje iránt. Ez az ájtatos­ság f. hó 25-ón, hétfőn este 6 óra­kor litániával ^ kezdődik ; magán az ünnepen, azaz kedden reggel 6 óra után szentbeszéd, ezt követi énekes szentmise ; ezenkívül 8, 9, 10 és 11 órakor is hallgathatnak a hivek szent misét. A litánia mindennap d. u. 6 órakor kezdődik. Csöndben ballagnak a fehérhajú vóndiákok, szótlanul mennek tovább ... továbl) . . . A Kisdunaparton emberek dolgoz­nak. Az Erzsébet-szobor körül a te ret szépítik. Az út másik oldalán, ahol a fű térdig ér, magábanálló ember dolgozik. Ember. Igaz, ru hája elüt a többitől, gallérja és nyakkendője van. Kalapja a fűben hever. Haja őszes. Olyan ember mint a többi, csak a név, a rang lehet megkülönböztető. Ez moát nem fontos. Nevezzük oolgár­nak. Homlokán izzadság ver ki. Mert a polgár kapát tart kezében ós gyo mot irt. Kétszer-háromszor kell fel­emelnie a kapát, mig egy-egy bogáncs, tövis a földből kikerül. Nem tudni, erősek-e az ütések, vagy mérgesek. Erősek lehetnek, mert a polgár szót­lanul halad előre. Mérgesek is lehet­nek, mert a kikerült bogáncs ugyan­csak messze repül. Vájjon mit gon­dolhat a polgár ? — Nincs pénze a városnak. Hm! De szeme van. Hát nem látja, hogy fű és dudva nő itt be mindent. Mi csak beszélünk, mint az egyszeri. Mindenki okosabb akar lenni. Hogy igy kellene, úgy kellene. Na! Aztán, ha saját portájukba kukkantanánk, lenne is mit látni. Nem is lesz előbb rend, amig ezek a gyomok ki nem kerülnek. Még azt találná valaki mondani: amilyen az út, olyan az is, aki rajta jár. Hát majd én megmu­tatom. Meg is mutatja. Nagy mérgesen vágja bele kapáját a — polgár úr W. 0. Razzia a piacon. Rendőrségünk a legnagyobb eréllyel végzi a piaci árak ellenőrzését, hogy a drágaság enyhü­lését ezzel is biztosítsa. Eddig 12 esetben történt árdrágítás és 6 eset­ben árak ki nem irása. Az árdrágí­tók eUen a biróság Ítélkezik, azok ellen pedig, akik az árakat nem irták ki, a rendőrség fog eljárást inditani. Uj főszékesegyházi karkáplán. A dorogi bányalelkésszé kinevezett Szom­szély Antal helyébe az egyház fő­hatóság Pántol Márton újmisést ne­vezte ki főszékesegyházi karkáplánná s egyben az érseki tanítóképző hit­tanárává. A budapesti Regnum-Marianum egy­házközség adminisztrátora. Shvoy La­jost, a budapesti Regnum-Marianum egyházközség buzgó plébánosát tudva­levően székesfehérvári püspökké ne­vezte ki XI. Pius pápa Őszentsége. Az így megüresedett plébánia adminisz­trátorául az egyházi főhatóság Dr. Halász Pál ottani káplánt nevezte ki, aki a plébánia megalakulása óta mű­ködött együtt az új székesfehérvári püspökkel. Halálozás. Kemenczi Mihály héregi plébános, a bajóti kerület esperese, Komárom-Esztergom vármegye tör­vényhatósági bizottságának tagja f. évi július hó 20-án rövid betegség után 79 éves korában elhunyt. A meg­boldogult Esztergomban született s előbb Ekelen, 1897 óta Héregen volt plébános. Főpásztorának bizalma 1911 ben alesperessé, 1925-ben esperessé tette. Halálát kiterjedt rokonság -gyászolja. Városi közgyűlés. Esztergom szab. kir. város képviselőtestülete f. hó 20-án délután 4 órakor dr. Antóny Béla polgármester elnöklésével rend­kivüli közgyűlést tartott, melynek főtárgyával, a városkövezési munká­latok odaítélésével más helyütt fog­lalkozunk. Tárgysorozat előtt az Esz­tergomi Takarékpénztár beadványa olvastatott fel, amelyben a most folyó és városfejlődési szempontból nagyjelentőségű munkálataihoz, a gyógyfürdőépitéshez a város hatha­tós támogatását kéri. A közgyűlés jóakarattal táígyalta az ügyet és ennek megfelelően határozta el a fürdőhöz vezető Csernoch János-út egy szakaszának korzóvá leendő ki­képzését is. Vitéz SZÍVÓS Waldvogel József a végrebajta+lan közgyűlési ha­tározatokról interpellálta meg a vá­ros vezetőségét és pedig a dorogi vám kihelyezése, az ebtartási, hirde­tési szabályrendelet, utcák, hidak el­nevezése ügyében, ós a vonatkozó hatá­rozatok mielőbbi végrehaj tárát sür­gette a közgyűlés helyeslése mellett. A tárgysorozatban feltűnő sok ripá­riai közalkalmazotti háztelek eladásá­nak ügye szerepelt, jeléül annak, hogy a tisztviselői telektulajdonosok nem igen tudnak építkezni. Szomorú jelenség, hogy az esztergomi tiszt­viselők sehonnan támogatást nem kapnak a házépítéshez, amig más vá­rosban, pl. Székesfehérváron a tiszt*­viselői házak egész sora épül már a város garanciája mellett felvett köl­csönből. Az ünnepi diszfelvonulás iránt, mely egyházias és nemzeties jellegénei fogva Nagyboldogasszonykor minden körülmények között meg lesz tartva, a vármegyében is nagy érdeklődés mutatkozik, abban a vidékiek is nagy számban vesznek részt. Mozgósítva lesznek nemcsak a dorogi ós tokodi bányászok, akik saját zenekarukkal, zászlóikkal és jelvényeikkel jönnek, hanem az esztergomi járás levente- ós tűzoltóegyesületei, sőt a leányok is, akik mind nagy csoportokban jönnek fel az ünnepre. Velők tartanak a többi kath. hivők is, akik szintén részt akarnak venni a búcsún. Erre való tekintetből a városi hatóság egy külön vonat beállításáért folyamo­dott, amely augusztus 15-én reggel 5 órakor indul Süttőről és útközben felveszi a Piszkéről, Lábatlanról, Ba­jótról, Nyergesújfaluról, Péliföld­szentkeresztről, Mogyorósról ós a bányatelepről, Esztergomtáborból, va­lamint Késztölcről idetörekvő utaso­kat ; Esztergomba érkezik 6 óra 45 perkor. Tehát elegendő idő lesz, hogy a leventék, tűzoltók ós leácycsopor­tok rendekbe fejlődve a hivők sere­gével a Széchenyi-térre jöhessenek, hogy itt a helyeiket elfoglalva, a diszmenetben, mely reggel 8 órakor indul, résztvehessenek. A külön­vonat este 6 órakor indul vissza Süttőre. A csóvick, leány váriak, Csol­nokiak és dorogiak a Leányvár—Csév állomásról induló és Esztergomba 7 óra 09 perckor érkező rendes vonat­tal jöhetnek. A falusi népies leány­csoportok szervezésére a rendezőség a községek elöljáróságát, főkép a le­vente vezetőket és oktatókat ezúton is felkéri. Hasonló szervezkedés már Esztergomban is folyik és a magyar ruhába öltöző leányok nagy örömmel készülhetnek arra, hogy a „Patrona Hungáriáé" szobra mentől méltóbb keretben és kisérettel hordoztassék körül. A menetben való részvételót ujabban az Országos Szent Gellért Egyesület is bejelentette, mely a disz­zászlóját ós szent Grellért püspök háziereklyójét is magával hozza. Egyházzenei hangverseny Visegrádon. A visegrádi rk. plébánia-templomban az új harangok javára július 31-én, vasárnap d. u. fél 5 órakor Zsitvay Tibor a nemzetgyűlés elnöke védnök­ségével jótékony célú egyházzenei hang­verseny lesz. Közreműkönnek: Bánáti Büchner Antal főszékesegyházi kar­nagy, zeneszerző, az Orsz. Cecil Egy­let alelnöke, Büchner A-né Nyárasdy Hona és Magyarász B-né Kersch Etel hangversenyénekesnők, Melles Béla világbirű hegedűművész a m. kir. Opera hangversenymestere, Pfeiffer Jenő főv. énektanár, volt székesegy­házi karnagy, orgonista, Rolkó R-né Ekessy Berta és Rolkó Rezső főszékes­egyházi énekkar tagjai. A magas szin­vmalú hangverseny műsorán Händel, Mozart, Beethoven, Verdi, Liszt, Sey­ler, Kersch, Demény ós Büchner mü­vei szerepelnek, köztük szólók, duettek, tercettek és karok, i^z a művészi együttes tavaly Visegrádon ós másutt is igen jól sikerült templomi hangversenyt rendezett, Az esztergomi bencés-cserkészek a Balkán-félsziget: Szófia, Konstanti­nápoly és Athén bejárása után f. hó 25-én érkeznek haza ismét városunkba. Hatalmas nyári kirándulásuk az egész országban figyelmet keltett. A „Nem­zeti Újság" e hét folyamán szép ve­zércikkben emlékezett meg róluk, mint akik a magyar és cserkész név­nek messze idegenben is nevet és be­csületet szereznek. Hídátkelés. Igazán nem vagyok azzal megvádoható, hogy a magam érdeké­ben teszem szóvá a hídátkelés ügyét, hiszen a csehek engem azzal tüntettek ki, hogy sem útlevéllel, sem határát­lépési igazolvánnyal nem engednek át. Lehetne ugyanis arról is elmélkedni, ' hogy kormányunk—melynek tudomása . van erről az esetről — miért türi ezt a cseh fricskát: szent meggyőző­désem, hogy ha San Marino egy tá­bornokával bánna egy külföldi hata­lom ilyenképen, még talán az is eré-

Next

/
Thumbnails
Contents