ESZTERGOM XXXI. évfolyam 1926

1926-12-25 / 101. szám

1926. de«ember 25. ESZTERGOM 3 A LEVENTÉKHEZ/* (Prológ) Irta: VESZÉLY GÉZA Aggódó lelkemmel messze visszaszállok, Nagy idó'k, mult idoli, vissza tihozzátok ; Keserű honfi-bú tán Örömre kelne, Reményünk tán fényt vet éj-sötét jelenbe, Biztató tűzcsóvát, mely vezessen népet, » Mit a lélek mardos, a gúnylcacaj éget. . Mikor fél világgal állt Utáni harcban, Megdermedt az ellen — tűz égett ez arcban : Bátorság tüze volt . . . Most vér pirosítja : Ött lobog arcunkon szégyen égó' pirja: — Mert hogy megtiportak, hogy kevesen lettünk, Tulajdon fegyverünk emelték ellenünk, Testvért a testveidtől, gyermeket anyjától, Letépték kebléről; — magyart hazájától.. . A hála helyébe rabbilincsbe vertek, Esdő' kérésünkre rabsággal feleltek ... Szegény, koldusmódra, megtépázva, fázva. Két szeinünk amikorikönnytől át volt ázva, Vijjogva törtek ki örömujjongásba, Belzebubi gúnyba, hangos kacagásba ... Fegyvert nekünk s lelket, lelkes ifjúságot!« 5 visszavesszük vélük a régi országot! Hitet a szivekbe, lelket a lelkekbe, Önbizalmat öntsön kétkedő keblekbe ! . , . « Aggódó lelkemmel messze visszaszállok, Régi szép leventék, vissza tihozzátok/ Régi szép Jdőknéh csodás leventéi, Szülessetek újra, kezdjetek most élni, Jöjjetek magyarok'a'.'magyar helyébe, Lelkes ifjú lelket adjatok cserébe Mai ifjúságnak, e korcs nemzedéknek, — Csatasorba állni, szembenézni félnek . . . £ a leventék jönnek, csatasorba állnak, Kibontják a zászlót, csak jelszóra várnak, Tábortüzek gyúlnak az ifjak szemében, — Virágos tavasz kél a nagy magyar télben, S mire a rügyekbó'l virágfakadás lesz, Márciusi ifjak szólnak a nemzethez Újra hangos szóval.- Talpra magyar, talpra ! Új lelket, bizalmat önlnek a magyarba, S majd felkél a nemzet, nyílik hadak útja, Miénk lesz a testvér, a nagy haza újra ! . . \ Régi dicső multunk csodás leventéi Szülessetek újra, kezdjetek most élni! . . . Adjátok lelketek ifjaink lelkébe. Azt a tüzes lelket nyomjátok beléje, Mi tudjon küzdeni, szép hazánkért élni, Mi tudjon küzdve is jobb jövőt remélni? .. rik, majd főleg Erzsébet és VI, Eduárd uralkodása alatt drákói szigorúsággal tele törvényeket hoztak a katholikusok ellen. Ezeket a törvényeket nagyrészt máig sem érvénytelenítették formailag, bár a katholikusok emancipációja a mult század elején lényegesen megkönnyítette a katholikusok helyzetét, sőt a katholikusellenes törvények hallgatólag csaknem teljesen feledésbe mentek. Most két éve törtónt, hogy egy angol városban, Modherwell-beh a katholikusok körmenetre készültek s akkor a rendőrhatóság letiltotta a körmenetet, hivatkozva a rég feledésbe ment törvényekre. Megfenyegették a plébánost, hogy minden pap, aki egyházi ruhában vesz részt a körmeneten, fejenkint 50 fontot (kb. 17 millió K-t) lesz köteles fizetni s a rendőrség szétzavarja a processiót. A katholikusok lemondtak a processió megtartásáról, de nem ,hagyták enynyiben a dolgot, hanem hivatalosan érdeklődtek, mi cimen tiltotta le a rendőrség a körmenetet. A kormány, amelyhez az ügy került, azt felelte, az volt az ok, mert a körmenet akadályozta volna a városi közlekedés zavartalanságát. Erre a katholikusok azzal válaszoltak, hogy akkor miért engedélyezte ugyanaz a rendőrhatóság 3 héttel előbb egy katholikusellenes egyesületnek lármás és tüntető felvonulását ugyancsak Modherwellben, amikor is a rendőrség maga szabályozta a közlekedésnek más utcákra terelését a körmenet miatt. Interpellációk következtek a parlamentben s végül a rendőrség nem tudott másra hivatkozni, mint a közvéleményben elavultként szereplő reformáció korbeli katholikusellenes törvényekre. Ez a megállapítás az Angolországban ma már igen tekintélyes katholikusság köreiben roppant felháborodást keltett. Hiszen, ha azokat a törvényeket ma is fennállóknak kell tekinteni, voltakép minden pap, aki miséz, felségsértést követ el s elevenen való felnégyeltetésre ítélendő. JtLs minden világi katholikus, aki misét hallgat, óriási pénzbirsággal sújtandó minden egyes esetben. Szerencsére nemcsak a katholikusok háborodtak fel a modherwelli eseten. A protestánsok is, alig némi kivétellel, szégyennek és gyalázatnak érezték, hogy épen Angolország legyen az az ország, amelybea a vallásszabadságnak legelemibb követelményeit is érvényben levő' törvények alapján lehessen megtagadni. Azóta maguk a protestáns anglikánok indítottak mozgalmat a katholikusokat sértő törvények formai eltörlésére. Különösen a munkáspárt tette magáévá ezt a követelést, amely párt Angolországban tudvalevőleg éppen nem áll marxista vagy vallásellenes alapon, sőt vezető katholikusok is vannak benne. 1924. augusztusában került a törvényjavaslat első olvasásban az angol alsóház elé. Akkor még akadt néhány türelmetlen anglikán, aki, mint Ferguson képviselő, azzal állt elő, hogy a katholikus papság a carfin-i búcsújáróhelyén pénzért árulja a szenteltvizet. Erre egy protestáns képviselő igy felelt a parlamentben: „Ferguson képviselő ur vádjára azt f«lelem, hogyha be tudja bizonyítani, hogy akár Angolországban, akár Skótországban, akár a világ bármely részén egy pap pénzért áralja a szenteltvizet, ezennel kötelezem magam, hogy ugyanannyi fontot fizetek a modherwelli komáznak, ahány fillérbe került az a szenteltvíz." Az angol parlament a törvényjavaslatot második olvasásban is elfogadta a következő év elején. Most már csak harmadik olvasásban kellett elfogadni a javaslatot s ez többször szóba is került, azonban a javaslat indítványozói, protestánsok és katholikusok egyaránt, súlyt helyeztek rá, hogy a javaslat ne szótöbbséggel, hanem egyhangúlag menjen át és szüntesse meg az Angolországra oly szégyenletes vallásellenes' törvényeket. Ez némi időbe került. Közben Ferguson képviselő kibukott a parlamentből s helyette W. Barr, a modherwelli protestáns lelkész jutott be. Midőn egyes anglikánok a parlamentben azt hangoztatták, hogy nincs kifogásuk a törvényjavaslat ellen, pusztán nem szeretnék azt Skótországra is kiterjeszteni. W. Barr felállt s kijelentette, hogy „ő ugyan testestöl-lelkestöl protestáns, de lelke mélyéből ellenzi, hogy éppen Skótország legyen az elfogultság, igazságtalanság és vallási elnyomás utolsó mentsvára." Most végül, december első hetében harmadik olvasásban is elfogadta az angol alsóház a javaslatot s igy most már csak a lordok házának s a királyi szentesítésnek kell hozzájárulnia, hogy Angolországban forma szerint is hatályukat veszítsék a katholikusellenes törvények. Jellemző azonban, hogy mig az összes, katholikustőbbségű országokban a nemkatholikusoknak teljes vallásszabadság van biztosítva, a katholikusok törvény szerint Oroszországban ós Angolországban, valamint egyes balkáni országokban ki voltak, s részben ki vannak ma is rekesztve a vallásszabadság és jogi egyenlőség élvezetéből. Az irgalmas szivekhez! Az elhagyott, a züllés veszedelmének kitett, a csavargás s az erkölcsi elvadulás elé néző szegény gyermekeket gondozza a szenttamási gyermekvédelmi napközi gyermekotthon. Ezen alapvető, a gyermek jövőjére kiható intézmény támogatása, a szegény gyermekek felkarolása különösen ilyenkor, karácsony táján jusson eszünkbe s az irgalmasság szerető tevékenységével kérünk pénzbeli vagy egyéb adományokat a vízivárosi plébániára Isten nevében küldeni. A szenttamási napközi gyermekotthon vezetősége. Miért olyan jókedvű a tél. Fehér Karácsony, fekete Karácsony? EB volt kedves találgató problómáj a az embereknek a jó öreg múltban. Az utóbbi esztendők során erősen kiment a divatból ez a találgatás. Nem a fehér-fekete probléma, hanem a pénz, amellyel a Karácsony — még a Kará•sonyt is — ünneppé tudja tenni. A Karácsony teljességéből elválaszthatatlan az ajándékozás, ez az igazi, szent öröm: másoknak örömet okozni. És akkor igazán fekete a Karácsony, ha ez az örömünk elmarad. A természetnek szegezett fehérfekete kérdés különben lassankint megszűnik kérdés lenni. Igazi, békebeli jó hideg, havas Karácsony csak az elolvadt hóember meséjéből maradt ránk, mert a hőmérőre valahogyan meleget fúj egy láthatatlan lehellet. Igaz, nincs valódi telünk: az emberekkel, a lelkekkel együtt ez is megváltozott. Ám, ami az idén történt, már valósággal természeti csoda, amelynek okát egyelőre hiába kutatjuk, Hol is keressük legelőször az ismeretlen hőrugót? Ott, ahol az időjárásra vigyáznak, a meteorológiai intézetben. Megkérdeztem a tudós időjósokat, s azt a hivatalos felvilágosítást kaptam, hogy nem szolgálhatnak felvilágosítással. Egyelőre ők is csodálkoznak, mert ilyen novembert és decembert még nem észleltek, de nem észlelt a magyar meteorológia, amióta fennáll. Ennek pedig már százharminc esztendeje. Azóta figyelik nálunk hivatalból az időjárást, s a meteorológusok székhelye a régi időben a gellérthegyi csillagdában volt. Tizenkét óv hijján megvannak a megfigyelések a százharminc esztendőről, a tizenkét év is csak azért hiányzik, mert 1848ban a Gellérthegyen nagyon meleg volt, ágyúkkal lövöldöztek fel és az iratok egyrósze elégett. A százharminc év alatt ilyen enyhe ősz vége és tél eleje még nem volt, de még csak hasonló sem. Ennyit tudnak a tudós időjósok, de hogy miért, előttük is titok. A közvélemény azonban nem áll meg a titkok előtt ós egy kis magyarázatért nem megy el a meteorológusokhoz, sem a sóhivatalhoz, hanem csinál magának magyarázatot. Igy beszélnek országszerte arról, hogy a világűrből eltűnt két csillag, ez változtatta meg az időjárást ós ez az oka a mindenfelé jelentkező kitöréseknek, a tűz- és vízhányók garázdálkodásának. Mi van a két égi eltűnttel? Ezzel a kérdéssel támadtam meg a svábhegyi csillagvizsgálót, ahol azonban azt a választ adták, hogy az égi létszám rendben van, senki sem hiányzik a csillagok családjából. Vagyis: senki sem tudja, minek köszönhetjük az enyhe időt. De hogy köszönhetjük, az bizonyos. Mert szép, szép, szép a zúzmarás romantika, de sokkal praktikusabb ez a jókedvű tói, amikor aranyparitáson felül van a cipő és a textil és csak zsákszámra tudjuk megvenni a pincóstől a szenet. Hogy fogyatékosságát leplezze, ködfátyollal kendőzi magát a tél. Ez a fátyol sűrűn üli meg a várost és a mezőt, reggelenkint olyan sűrű, hogy hogy az ember nem lát tovább az orránál. A választó nem ismeri meg a saját képviselőjót a vastag levegőben. Ezt különösen a titkos kerületekben lehetett konstatálni, ahol gyakran egyik jelöltnek ígérték meg a voksot és a másikra adták. Egy kicsit eltévedtek a sűrű ködben. K. Szilveszter-est a Kath. Legényegyletben. Az Esztergomi Kath. Legényegylet ifjúsága december 31-én (pénteken) este 9 órakor tréfás számok és jónevű dalárdája közreműködésével tartja évzáró családias Szilveszterestjét, melyre ezúton is meghívja az egyesület pártoló tagjait és azok által bevezetett vendégeket is szívesen lát az Elnökség.