ESZTERGOM XXXI. évfolyam 1926

1926-11-24 / 92. szám

és méltányosság szem előtt tartásával az államháztartás egyensúlyának veszélyeztetése, azaz az eddig elért eredmények összedűlése nélkül a bajok orvosoltassanak. Altalános valorizációt nem lehet ma keresztül vinni, mert abból csak a külföldnek lenne haszna, amelynek óriási békebeli, illetőleg forradalomelőtti kölcsönei terhelik az országot. A részleges valorizációt azonban mielőbb keresztül kell vinni, hogy legalább a háborús özvegyek és árvák, továbbá azon szegény emberek, akik minden vagyonukat hadikölcsönbe fektették és most leszegényedve élnek, kárpótolva legyenek. Ez erkölcsi kötelessége a magyar államnak. Ilyen irányú javaslat már az új országgyűlés elé kerül. A nyugdijasok ügyéről szólva Bethlennel azonos véleményt nyilvánított Mátéffy, ugyanis azt, hogy noha a nyugdijasok eltartása óriási terheket jelent a csonka országra, a régi és új nyugdijasok közötti igazságtalan illetménymegküíönböztetésnek meg kell szűnnie. S ezt a kormány az új országgyűlés összeülése. után meg is fogja tenni. Ekkor a magántisztviselők ügye is kielégítő rendezésre kerül. A kereskedelem és ipar nehéz időket él ma, — folytatta. A kereskedelmi szerződéseket mielőbb meg kell kötnünk, továbbá a hitelkérdést rendezni kell, hogy a kereskedelem és ipar olcsóbb kölcsönöket kapjon, s így lélegzethez jutva biztosabb kenyeret adjon. Azért tengődik az ipar és a kereskedelem, mert a földmives és a tisztviselő szegény. Ezért is elsőrangú kérdés a földmives- és tisztviselőosztály megsegítése. Igy függ össze az egyes osztályok élete, amelyek egy közös egységben küzdve érhetnek csak célt. A kisiparosoknak régi óhaja a kézműveskamara felállítása. Ez a testület a kisipar védelmét erőteljesen fogja szolgálni, ezért mielőbbi felállítását fogja az országgyűlés követelni. Hogy ezek az égető gazdasági kérdések megoldódjanak, szükséges, hogy az osztályharc megszűnjön és a felekezeti béke meg ne bontassék. Ezek együtt teszik a szociális békét, amely nélkül nincs továbbépítés és boldogulás. A felekezeti békével kapcsolatban Mátéffy Viktor külön kitért a zsidókérdésre és leszögezte azt az álláspontját, hogy a közöttünk élő zsidók csakis a mi politikai hitvallásunkat követve boldogulhatnak. Saját|érdekükben som kívánatos, hogy a radikális demokrata irányokat követve, az ezeréves keresztény magyar haza ellen dolgozzanak. Találják meg e tekintetben a boldogulásuknak legjobban megfelelő mérsékelt irányzatot. A kormány mérsékelt politikája a felekezeti és szociális békét szolgálja az országban és városukban is. Hogy a kormány belátással van a polgárság teherbírása iránt, és komolyan akarja a gazdasági továbbfejlődés érdekében nehéz sorsában segiteni, bizonyítja az adómérséklés törvényjavaslata, amely tetemesen könnyít az adózók terhén és amelyet az összeülő országgyűlés meg fog szavazni. Itt kijelentette Mátéffy Viktor, hogy az adómérséklés törvényjavaslatának részletes magyarázatával egy este külön szivesen szolgál választóinak. A helyi kérdésekre tért át ezután, mert helyi politikát is kell csinálnunk. Csak azt ígérte, hogy ezentúl is egész szívvel fogja szolgálni városát, mint a múltban tette. Hiszen működésem Esztergomban — mondotta — maga egy beszámoló. Egy gondolat vezet: hogy Esztergomot szebbé, gazdagabbá tegyem és hogy mindenkit kivétel nélkül jószivvel szolgáljak ebben a városban. Nem említette a kulturális épületek és intézmények sorát, amelyek nevéhez fűződnek. Kijelentette, hogy a városáért végzett munkát a megkezdett uton folytatni fogja. — A zárdának nagyméretű kibővítését igenis szorgalmazni fogom, és itt a Szentháromság szobor előtt állítom, hogy ellenségeim, akik azt hiresztelik rólam, hogy a zárda ellensége vagyok, nem mondanak igazat, — folytatta Mátéffy Viktor. — Én csak a módot kívánom megválasztani úgy, hogy a város teherbíró képessége figyelembe vétessék. A községi reáliskola méltó elhelyezéséről is szólott és megígérte, hogy a reáliskola palotájának mielőbbi felemelését fogja sürgetni. A földműves társadalomhoz is volt szava Mátéffy Viktornak, akiről mindenki tudja, hogy legalább is élete felét az esztergomi föld míveseknek áldozza. — Ha valakinek éltem, úgy nekik éltem. A halastó kérdése a földmives társadalom javára oldatott meg az én közbenjárásomra,— folytatta. Most a szentkirályi földek ármentesitésének megvalósítását is tető alá hozzuk, és akkor az ottani földek tulajdonosai nem fognak többé rettegni árviz idején, s óriási értékeket nyernek. A legelőjavitás kérdését is égető kérdésnek tartom. Amint a múltban is tettem, a jövőben is azon leszek, hogy a beruházási pénzből minél több jnsson Esztergomnak. Az épitkezések a munkanélküliség enyhítése szempontjából is fontosak. Azok a házak, amelyek 1920-ban épültek, továbbá a földművesek palotája után a most épült legényegyleti palota és az új iskola á kulturális cél mellett ezt a célt is szolgálják. — A magánépitkezés megindítására az első milliárdot én hoztam a városba, s a további milliárdok, illetőleg a kedvező kölcsönök hozását folytatni is fogom, hogy a tisztviselői házépítés és a kisemberek házépítése nagyobb arányokat vehessen. A törvényhatóság elvesztése régi sebe a városnak. Ennek orvosságát is elsőrangú feladatomnak tartom. Sok baj van még, amit most elmondani nem lehet, de Ígérem, hogy amint a múltban volt szivem a bajok lehető gyógyításához, úgy a jövőben is lesz, nem azért, hogy másoknak használjak, hanem azért, hogy a magam lelkét boldogabbá tegyem. — Az ember a szivét nem teheti a tenyerére, — mondotta végül, — mert ha talán tenné is, sokan akkor sem akarnák megérteni ! — Különben az én politikai bitvallásom a nagy Magyarország lelkéhez van kötve, segítsék általam győzelemre a Keresztény Nemzeti Gazdasági és Szoeiális Párt zászlaját. A nagy lelkesedéssel és éljenzéssel fogadott beszéd után Dr. baráti Huszár Aladár szólott Mátéffy Viktor érdemeit gyönyörűen méltató beszédben a választópolgárokhoz. — Szegy enlenóm magamat — mondotta — ha Esztergomnak kellene bemutatnom Mátéffy Viktort. Néz zünk körül Esztergomban! — Minden új alkotás az ő munkáját hirdeti! Hogy Esztergom éppen a legnehezebb időkben kulturális fel lendülésnek örvend, az Mátéffy buzgóságát és városszeretetét hirdeti! Az éljenzés elültével Dr. Mike Lajos zárószavai után emelkedett hangulatban a Himnusszal ért véget a délelőtti gyűlés. Délután 4 órakor a szentgyörgymezői olvasókör udvarán lelkes közönség előtt fejtette ki programmját Mátéffy Viktor. A délelőtt elmondottakon kivül megemlékezett a városi vízvezetékről is, amely az esztergomi nép fájd kérdése most. Kijelentette, hogy 10 év múlva ennek is úgy fog örülni a város népe, mint a villanynak, amelyet szintén nagy ellenszenvvel fogadott, — de mégis hangsúlyozta, hogy nincs pozitív része a vízvezeték létesítésében, és amint a vizvezetéki terheket nem ő rakta a polgárság vállára, úgy nem is tudja azokat levenni. Többek felszólalása után ezt a gyűlést is Mátéffy Viktor meleg ünneplése fejezte be. Amit még mindig nem akarunk megérteni A milánói katholikus napilap „Itália", pénzügyi zavarba jutott. Erre a milánói biboros érsek felszólítást bocsátott ki a katholikusokhoz s támogatásukat kérte a katholikus napilap megmentésére. A különböző adományok között egy francia soffőr szerény adománya is beérkezett, a következő, valóban figyelemre méltó levél kíséretében: „Eminenciás Uram! A napokban olvastam a La Croixban Eminenciád felhívását az Itália cimű katholikus lap érdekében s vagyok bátor, mint szegény katholikus munkásember, szerény adományomat e célra megküldeni. Egyszerű francia soffőr vagyok, aki azelőtt elvesztettem a hitemet s 20 évig távol éltem az egyháztól. A katholikus La Croix olvasása vezetett vissza az Istenhez s ezért a katholikus sajtó iránt, akár franciaj akár külföldi, oly hálával vagyok eltelve, hogy kötelességemnek tartottam Eminenciád felhívására adományomat felajánlani, bár nincs szerencsém ismerni sem Eminenciádat, sem Milánót, sem Olaszországot. De az „Itália" katholikus lap s mivel a katholikus lapok véleményem szerint a leghatalmasabb eszközök a lelkek megmentésére, kötelességemnek tartottam szerény tehetségemhez képest tenni érte, amit tehetek. En a saját megtérésemen tanultam meg a jó sajtó hatalmát. Az igazán katholikus lap olyan, mint egy fénylő láng a házi tűzhely közepén, mely megvilágítja az értelmet, s felmelegíti a szivet. Amely napon a világ katholikusai meg fogják érteni a katholikus sajtó nagy hatalmát Isten országának terjesztésében, senki sem lesz közöttünk oly vak s hálátlan, hogy a katholikus sajtó apostolai közé ne szegődjön. Eminenciás Uramnak alázatos, ismeretlen szolgája E. Garnier." Amit ez az egyszerű ember belátott, sok művelt katholikus még mindig nem látja be. Nem gondolja meg, hogy saját maga alatt vágja a fát, amikor filléreivel nem a megbízható, komoly s becsületes szándékú katholikus sajtót támogatja, hanem az ellenségest, amely nemcsak hitét s a kereszténységet általában támadja, nemcsak népünk becsületes erkölcsét ássa alá, hanem még anyagi és gazdasági szempontból is céltudatosan dolgozik a keresztény magyarság félrevezetésén, a mindent kiszipolyozó nemkeresztény nagytőke érdekében. Még az a herostratesi szerep sem józanította ki az embereket a keresztényellenes sajtó sötét szándékairól, az üzletet minden fölé helyező, romboló hatásairól, amely szerepet ez a sajtó a világháborúban, a forradalmakban s a középponti hatalmak belső megőrlésében játszott. Nem józanítja ki az embereket ennek a sajtónak dódelgetésóből az a rengeteg erkölcsi kár, amelyet nap-nap mellett okoz, mi-