ESZTERGOM XXXI. évfolyam 1926

1926-11-14 / 89. szám

Arm 34M$# karima Vasárnap, 1926. noVembcp W Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vaiároap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Nói telén közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homorlmre. Felelős szerkesztő:Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA

0 könyvnyomdában Polgártársak! Esztergom, 1926. november 13. Az új választások előestéjén, amikor a magyar politikai világ izgatottan lesi a nemzetgyűlés feloszlatását és az új választások kiírását, pár komoly szó kívánkozik elétek e lap vezetőhelyéről, amely annakidején a keresztény nemzeti irányzat esztergomi győzelmét hirdette Mátéffy Viktor nevével kapcsolatban ! Tárgyilagos ítélettel, minden politikai elvakul fcságtól, személyes szimpátiától vagy ellenszenvtől mentesen az igazság mérlegére kell tennünk a lezajlott ciklus nemzetgyűlési munkáját, ebben különösen annak a politikai irányzatnak szereplését, amelynek zászlaja alatt városunk képviselője is küzdött, és az igazság mérlegén kell szemlélnünk azokat az eredményeket, amelyeket Mátéffy Viktor nemzetgyűlési képviselő Esztergom város gazdasági és kulturális javára végzett munkálkodása közben elért. Ha ezt megtesszük, akkor adjunk hálát az Istennek, bogy Esztergomban a választási harcokkal járó izgalmakra és ellenségeskedésekre, jelöltválogatásra, az esztergomiak előtt ismeretlen politikai terekre való tévelygésre, szóval elvi és személyi változásra egyáltalán szükség nincsen. Ha összegezzük az 1920—1926. év magyar politikai mozgalmainak és parlamenti életének tanulságait, akkor világosan látjuk, hogy Csonkamagyarországon tulajdonképen két politikai irányzat vívja élet-halálharcát : az egyik, amelyik keresztény nemzeti alapon komoly és önzetlen munkát folytat a letört, lerongyolódott magyar haza talpraállitásáért, és a másik, amely különbözőszabadelvű, demokrata, demagóg jelszavakkal, távszónoklatokkal, izgatásokkal és parlamenti szócsaták rendezésével ezt a munkát megakadályozni igyekszik. Már pedig a mi szegény országunkban nines szükség kisebb-nagyobb pártok állandó szuronytszegezésére, itt egy nagy, komoly, dolgozó táborra van szükség, amely egyesíteni tud minden jó magyar embert és cselekvésre tud sarkalni minden hozzáértő elmét, jóakaratú szivet és erős kezet abban az irányban, hogy mielőbb gazdasági jólét, teremtő politikai és társadalmi béke legyen ebben az országban. A nagy nemzeti erőkifejtéshez és összefogáshoz szükséges a magyar haza önzetlen szeretete, a társadalmi béke megteremtése pedig Krisztus tanainak megszivlelése nélkül lehetetlen : ezért a magyar jövőt csakis nemzeti és keresztény alapon építhetjük. Megnyugvással szemlélhettük a parlamentben és a politikai élet minden fórumán annak az irányzatnak működését, amely magát Keresztény Gazdasági és Szociális Pártnak nevezi, és amely szent feladatául tűzte ki a magyar nép gazdasági és szociális békéjéért való komoly munkát és küzdelmet. Mi, esztergomi polgárok, tekintélyes kormánykörök véleménye szerint is büszkék lehetünk arra, hogy ez a politikai irányzat, amely kétségtelenül a legkomolyabb munkát fejtette ki a parlamentben, s amely soha szószátyárkodással, személyeskedéssel nem töltötte az időt, oly hűséges és értékes katonát nyert Mátéffy Viktorban, aki keresztény nemzeti elveinek mindenkor érvényt szerezve minden befolyását és képviselői munkálkodását városa gazdasági és szociális jólétének előbbrevitelére használta fel. E cikk keretében hamarjában csak a Belvárosi Olvasókör felépítését, a legónyegyleti kultúrpalotát, az új elemi iskolát, a szentkirályi földek ármentesitését, a városi házak létesítését, az évi 60—70 milliók szerzését a városi szegények részére stb. említhetjük, mint amelyek áldásos munkálkodásához fűződnek. Polgártársak ! A szivünk mélyén bizonyára mindnyájan elismerjük, hogy az új választások küszöbén joggal elmondhatja Mátéffy Viktor : ha csak azok szavaznak rám, akiknek ügyét képviselőségem előtt és alatt előbbrevittem, s akikkel valami jót tettem, akkor bizonyos vagyok benne, hogy az a szeplőtelen zászló, amelyet kezemben tartok, s melyre a magyar nép gazdasági jóléte és szociális békéje, emellé Esztergom boldogulása és haladása van irva, ismét győzelemmel kerül a parlamentbe ! És ugyebár, tisztelt polgártársak, akár politikai meggyőződésünket és tiszta elvünket követve, akár a személyi érdemeket mérlegelve, elismerésünkhöz minden körülmények között hűek és következetesek is maradunk! Az Esztergom-vidéki Régészeli és Történelmi Társulat Dr. Walter Gyula c. püspök, nagyprépost elnöklete alatt mult vasárnap a városházán választmányi ülést tartott, melynek főtárgya a múzeum ügye volt. A múzeumnak a jelenleginél megfelelőbb helyre való áthelyezése kétségessé vált. Pedig a költözködést úgy a gyűjtemény rohamos gyarapodása (egyrésze ideiglenesen a gimnáziumban van), mint a társulatra súlyos teherként nehezedő lakbér egyaránt sürgetik. Az új elemi iskola felépülte után felszabaduló Deák Ferenc-utcai iskolaépületre a tanitóképezdének lesz szüksége, mihelyt Vízivároson a polgári leányiskolával kapcsolatos monumentális építkezés valóra válik. Hasonló okból nem kaphatja meg a múzeum a Bottyán János-utcai leányiskola épületét sem, amelyre a íoreáliskolán kívül a városházán szorongó hivataloknak is szükségük van. Ily körülmények között csupán az építkezés marad hátra, mert a társulat nem teheti ki gyűjteményét a költözködés és újra rendezés óriási munkájával járó folytonos bolyongás veszélyének. A választmány új, önálló múzeum építését határozta el. E végből a társulat illusztris elnöke, dr. "Walter Gyula e. püspök, főkáptalani nagyprépost beadványt intéz a városhoz, melyben bejelenti, hogy a kezei között lévő városi közgyűlési határozat és ezt jóváhagyó belügyminiszteri leirat alapján neki árvaház céljára átadott Sastelket átengedi a múzeum számára, és ehhez a képviselőtestület hozzájárulását fogja kérni. Egy állandó múzeum építéséhez a város már akkor hozzájárult, amikor két évvel ezelőtt e célra nagylelkűen százmillió koronát szavazott meg. A püspök reméli, hogy a képviselőtestület, mely a Hajós Egylet és Legényegylet építkezését több százmillióval, illetve megfelelő telek adományozásával mozdította elő, az ezeknél sokkal fontosabb kulturális missziót teljesítő múzeum építését sem fogja megakadályozni, hanem egyhangúlag hozzájárul az előterjesztéséhez. Egyelőre a régiségtárt, nyilvános könyvtárt és olvasótermet magában foglaló múzeum okvetlenül központi elhelyezést kíván. Erre pedig legalkalmasabb — az intézmény fokozatos fejlesztését sem gátló — Sastelek. A múzeum megépítése már a társulat gondja lesz. » A választmány tagjai az ülés további folyamán érdeklődéssel hallgatták dr. Balog Albin múzeum-igazgató szenzációs ismertetését a sárisápi ásatásairól, melyek befejezéséhez a kultuszminiszter 7 .milliót utalványozott. A társulat életében mig egyrészről az ily ásatások keltenek eredményűknek megfelelő érdeklődést, addig másrészről a város és megye történeti múltját kutató tagjai szereznek közzétett értekezéseikkel, az országban és* külföldön is igaz babérokat. Az „Esztergom Évlapjai"-ban meg jelent tudományos értekezések nem csak az azok megbirálására leghiva tottabb Magyar Történelmi Társulat folyóiratában a „Századokéban részesültek kellő méltatásban, hanem a berlini Magyar Történelmi Intézet folyóiratában, az „Ungarische Jahrbüchern"-ben is elismerésre találtak. Különösen Krónikás értekezését találták kiválóan értékesnek. Hasonlókat Írhatunk más külföldi és hazai tudományos intézetek és neves tudósok érdeklődéséről is. Az „Esztergom Évlapjai", a felemelt tagsági dijakra való tekintetből, a jövő évben bővebb tartalommal jelenik meg. Mindezt elmondottuk annak beismerése végett, hogy az ily társulat, mely a város nevének csak dicsőséget szerez, a legmesszebbmenő támogatásra érdemes, nem pedig rideg visszautasítás által a munkakedv letörésére. Itt említjük meg, hogy dr. Halmos Ignác prelátus-kanonok, szemináriumi rektor 1.500.000 K adománnyal a társulat alapító tagjai közé lépett. A vezér Tulaj donképen nem is ezt a cimet akartam adni e néhány sornak. „Az agár" cim sokkal inkább ideillene. Esztergom csöndes város, békében járnak az emberek s ezt a nyugalmas életet, az emberek kedves mosolyát csak olykor-olykor rontja le a világ szava — akkor, ha a kiáltásnak legalább is viszhangja van. Legutóbb is, amikor Mussolini ellen a negyedik sikertelen merénylet hirót hozta a távíró, felfigyeltek az emberek és bizony, az esztergomi tarokkozó., öregurak is letették a kártyát: Ördöge van a Dúcénak — szólt az egyik a hir hallatára. — Valaki nyugalmas miszticizmussal felelt: — Az agár. Csak ezt a szót mondta. Inkább súgta. Talán nem hallották a körülülők ... nem tudom . .. talán ón sem törődtem volna a dologgal, ha az imóntszóló öregúr újra ajkára nem veszi. Nagycsöndesen ismételte: Az agár. Vájjon mit jelent e szó? Bizony, igen mély az értelme. Dante poklában halljuk először e szót. Ellenség támad Itáliára s megrontására tör. Dante a sassal és a rókával szimbolizája az ellenséget. Rómát, Krisztus örök városát a pogányság kezdi ki alapjában s Itáliát a nemzetek átka. a gyűlölködés és a pártoskodás. Két ellenség támad s e kettő ellen csak egy harmadik áll ki: az agár. Dante, a Purgatóriumban már Vezérnek hivja a hőst, ki szent harcra kél ellenfeleivel ós a Vezér nem más, mint az Agár. S a Vezér, az Agár az, kitől Dante az egyház újjászületését várja. Most már értjük, miért mondotta sejtelmesen a tarokkozó öreg úr e szót: Agár ... Mussolinit értette. Az új Olaszhon megteremtőjét, a keresztény Olaszország nehézvórtű harcosát. , szombaton, „F A ü S T" a Kuíturban 5,7 és 9 órakor. Dalbetéttel.